browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Az itteni bioritmus

Posted by on 2012-03-24

Tegnap (péntek) elég fáradt voltam már reggeltől. Szerintem az eső tehette, vagy az utazás utáni fáradtság most ütközött ki rajtam. Azt hittem kemény legény vagyok és nem kell átállítani a szervezetemet egy másik időzónára. Lehet az egésznek semmi köze ehhez az egészhez, de tény, hogy nem normális ahogy itt élnek (nem biztos, hogy mindneki ezt teszi, de én csak arról tudok beszélni akikkel együtt vagyok).

Minden nap 2-3 körül feküdni és 7-kor kelni az kész öngyilkosság. Ilyet akkor csináltam, amikor kettősügynök voltam még az „aranykorban”. Volt munkahelyem és második műszakként meg toltam a vállalkozásomat. :-) Visszagondolva nem vicces látni azt, hogy míg más pihenten kezdte a napot én mosot sz@r voltam, amit azért szóvá is tettek többször. De ez volt a múlt. A „mindent bele” elvek nem mindig hoznak szerencsét. Édesanyám szokta mondogatni, hogy amibe sok energiát teszünk az megtérül. Nos ezzel én már nem tudok egyetérteni. Lehet megtérül majd egyszer, mert kellenek a negatív tapasztalatok, de jelenleg az egészet egy nagy negatív iskolának érzem.

Koreai barátaim tehát öngyilkos üzemmódban tolják. Tegnap ahogy írtam is Twitteren egyedül jöttem haza, mert annyira fáradt voltam, hogy már a koreai nyelv órán is (ami délután 1-körül lehetett) mikroalvásaim voltak. Az egész abban nyilvánult meg, hogy a thai gyerekek mindent kentek-vágtak én meg pedig a nagy korea-fan alapvető dolgokat sem tudtam megismételni. Ciki, de engem padlóra tud küldeni a fáradtság. Ehhez még tegyük azt is hozzá, hogy némely gyakorlatot a nagy teremben becsukott szemmel kell megcsinálni a fókuszálás miatt. Hát mint mondjak, ájulás határa. :-) Még szerencse, hogy senki sem nagyon foglalkozik ilyenkor a másikkal. Modjuk ez tetszik, hogy erre a nemzetre nem nagyon jellemző a csesztetés (vagy csak én hiszem így, mert a filmeken azért szívatják egymást az emberek). Magyarországon már odajöttek volna, hogy „mivan öcsém álmos vagy?” :-)

Tegnap este mondom ha törik ha szakad én hazajövök. Az utat megjegyeztem, igaz nem egyszerű, mert a kis utcák olyan egyformák itt, hogy nem nehéz eltévedni. Szöul (és ez már Magyarországon is leesett) ne az a város ami szép, legalábbis nem európai szemmel. Nincs olyan nevezetességük, mint Párizsnak, vagy Londonnak. Ez egy nagy város sűrű házakkal, ahol a városnézés lényege, hogy sok kis csecsebecsét nézünk meg a partnerünkkel vagy beülünk egy kávézóba. Ezt lehet csak én látom így, szóval ne vegyétek készpénznek amit itt összehordok. Szubjektív az egész blog, ezt érdemes szem előtt tartani. Hana aki elvileg a kísérőm (én gardedámnak hívom) néha órákra eltűnik. Ő is tanul, tehát az első amit tudni kell a koreaiakról, hogy itt a tanulás az élet része. A csajszi 28 éves és még tanul. Ezt olvastam egy koreai blogon is, hogy ha le akarsz valakit rázni és magyarázkodnod kell, akkor egyszerű a szöveg („nem érek rá tanulok” – és máris lepattintottad az illetőt). :-) Csütörtökön a csajszi beesett olyan este 10 körül a központba. Kérdeztem hol volt? Hát iskolában! Este 10-ig, LOL. Tegnap 9 előtt írtam neki KakaoTalk-on (ez egy alkalmazás iPhone / Android-ra), hogy merre van. Templomban volt. Számomra ez az egész egy kissé kifordított életforma.

Azt azért hozzá kell tenni az egészhez, hogy itt tényleg zajlik éjszaka is az élet és a reggel 7-es kelést úgy tűnik nem mindenki tartja be. Lehet én fenn vagyok akkor, az írás miatt (a központban a saját gondolataimat sem hallom, meg mindig odajön valaki ismerkedni, pedig már mindenki ismerek, de akkor is). Ettől függetlenül jól érzem ott maga, leszámítva az ilyen „hullafáradt” napokat. A szobában mint említettem 3 koreai sráccal vagyok, akik tegnap elég későn jöhettek meg, mert én már 10-kor ágyban voltam, és amikor hallottam a zajokat már azt hittem reggel van. Reggel meg úgy tűnik én keltem elsőként, mert habár csörögtek a telefonjaik, de mindneki nyomkodta serényen az szundi üzemmódot. Azt hittem csak én vagyok ilyen. :-) Nos ők hatványozottan. Az egyik srác (őt nagyon bírom, mert barista a kávézóban és mindig valami magyar kifejezést kell neki tanítanom – elvárja), ő vagy 2 órán keresztül nyomkodja a telefonját. Most fél 10 van, de még nem láttam kijönni a szobából. :-) Szóval ennyit a 4 órás alvásról, azért mindenki megoldja valahogy.

tényleg ilyen cuki vékony lábaik vannak az itteni nőknek (bocs a minőségért, de egyrészt éjszaka volt, másrészt nem akarom a az olyan perverz nyugati képét erősíteni, aki ázsiai nőket lesifotóz) :-)

Van itt amúgy mindeféle vallású ember. Számomra még mindig felfoghatatlan, hogy ennyi keresztény (szerintem katolikus) koreai létezik. Azért mégis csak Ázsia nem? Legyen már budhista mindenki nem? :-) Hát nem, ez itt nem úgy működik. Persze visza kéne olvasni ennek, de annyira meg nem érdekel ez a vallás téma. Az alapvető lényeget elolvastam még otthon az egyes hitekről, főleg azzal a céllal, hogy ne gázoljak senkinek a lelkébe valami hülye poénnal. Angolul még cikibb lenne utána magyarázkodni. :)

Ez itt a legelterjedtebb kávézó brand, kb. olyan mint nálunk a Costa vagy a CoffeeHeaven (komolyan ég a pofám a fotók minősége miatt…)

Ami viszont mellbe vágott, hogy ugyebár vannak a filmekből is ismert étkezős sátrak, amik gyorsétteremként szolgálnak. Ennek itt nagy kultúrája van. Nos ehhez érve (amikor még együtt jöttünk haza) kérdeztem, hogy „szodzsu” (ezt isszák minden filmben, igaz nem egészséges, mert egy vegyileg előállított alkoholos ital, amit nálunk a Győri Szeszgyár gyártana ha lenne) :-) Nos se ezt az italt se sört („megdzsu”) én elvileg nem ihatok, mert ha kiderülne kivágnak a központból mint macskát sz@rni. :-) Nem tudom hogy lesz, mert Instagramról (honnan máshonnan?) ismerek egy sales vezető csajszit Sunny-t akivel már Magyarországon megbeszéltük látatlanba (na ilyen itt a bizalom, ami nagyon tetszik), hogy elmegyünk sörözni. Sunny kb. úgy reagált, hogy nehogymár kávézni menjünk az nem menő. :-) Amúgy tény, hogy a sörözés (ismét filmek) itt nemzeti hagyomány és ahogy Amerikában itt sem ciki ha egy nő sörözik. Magyarországon állítólag az, mert „nem női ital!” Micsoda képmutatás kérem szépen. :-) Szóval nem tudom hogy lesz a sörözéssel.

éjszaka 10 után még simán lehet vásárolni, enni, akármit (oké Pesten is, de itt minden sarkon sokszorosan érvényes ez)

A leggázabb az egészben az, hogy mivel ma szombat van én végre kaptam kimenőt. Wifi viszont csak a közponban van, a család kábel-internetes gépéhez meg nincs pofám odaülni. Ott amúgyis a „főnökasszony” (akit mellesleg mindenki nagyon tisztel, persze én is mert hálás vagyok neki az ittlétért) fiai foglalnak el reggelenként. Iskola előtt alap, hogy megnéznek pár manga? anime? mesét és utána mennek csak suliba. Nos a lényeg, hogy nincs net és még nem tudom kivel fogok lógni. Jó lenne azokkal, akiket még Instagramról ismerek. Ők persze mind nagy whaaaaat? (mivaaaan?) kíséretében reagálták le, hogy én Koreában vagyok. Nyilván mert addig én sem akartam róla beszélni, míg nem engednek be az országba.

Na szóval többen csak KIK-en, KakaoTalkon tudnak elérni, itt meg nincs wifi, tehát most mennem kell a központba és ott megnézi az összes üzenetet. Ez igencsak nagy erőfeszítés, mert össze kell szednem a cumómat és oda kell mennem, majd ott megvárni az illetőt, aki nem mindjárt lesz ott. Á lehetetlen küldetés, de lehet beülök a kávézóba és ott várok. Elég sok dolog van a neten is, amit elég nehezn tudok feldolgozni ilyen kevés szabadidővel. Idő lenne csak a szálláson, mert max 2 órával hamarább kelnék, de így…

Végezetül, hogy ne csak a lányokról legyen szó „nesztek” (nem vagyok nagyképű, ne értsetek félre, csak olyan jó idevágni ilyen baromságokat ilyen stílusban) egy SuperJunior klip. Nekem csak a lányzenekarok jönnek be (persze elfogultságból), de a SuperJuniortól ez a szám szerintem tényleg jó. Oké dobáljatok meg paradicsommal, viselem. A szám lehet elsőre ciki, de aztán annyira belédég a dallam, hogy csengőhangnak is beállítanád. LOL Szóval a jövőben is igyekszem ilyenekkel tarkítani a contentet, akár tetszik akár nem. Következzen tehát a „miszterszimpl” :-) Legyetek a 40 milliomodik megtekintői eme népszerű klipnek. :)

Ha vannak kérdéseitek ne kíméljetek és írjátok ide a hozzászólásba! Köszi akarom mondani „kamszahamnida”.

18 Responses to Az itteni bioritmus

Hozzászólás a(z) Gametester bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük