browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

A japán-koreai kéjhölgy probléma

Posted by on 2012-05-10

A világ tele van nem szép, undorító dolgokkal. Ezek egyike a háborús bűnökkel kapcsolatos, viszont ezek tagadása ismét egy újabb problémát vet fel. Tegnap egy demonstráción vettünk részt. Nevezhetjük tüntetésnek is, amely rendszeresen minden szerdán a szöuli Japán Nagykövetség előtt kerül “megrendezésre”.

A történetről annyit érdemes tudni, hogy a második világháborúban a japán hadsereg szervezetten gyűjtött össze lányokat az általuk megszállt területekről. Elsősorban Korea, Kína, Japán (érdekes, hogy a saját nemzetük megerőszakolása sem okozott problémát) és Fülöp-szigetek lányai kerültek veszélybe, de más megszállt országokat sem kíméltek (Tájföld, Vietnam, Malajzia, Tajvan, Indonézia, stb.). Az elrabolt, megerőszakolt és megalázott lányok számát csak felbecsülni tudják. Van ahol több tízezer, de több százezres létszámról is beszámolnak. A japán hadsereg a háború vége felé mindent megtett a dokumentumok eltüntetése érdekében. Épp ezért nehéz a teljes igazságot látni.

A japán katonai vezetés részéről a motivációt az amúgy már lázadás közeli katonák lenyugtatása jelentette. Európaiként a történelemkönyvek csak a japánok elszántságáról szólnak. A valóság viszont teljesen más lehetett, gondolom az ellátás és a szegényes körülmények miatt. Épp ezért sokak szerint a katonai vezetés hivatalosan vagy félhivatalosan (civilek vezették ezeket  kéj-táborokat, de a katonai vezetés ellenőrzése alá tartoztak) szervezte meg a Japánban, Kínában, Fülöp-szigeteken, Indonéziában, később Malajziában, Thaiföldön, Burmában stb. felállított “kéj-állomásokat”. A Japán Birodalmi Hadsereg volt a felelős a fiatal középiskolás korú lányok “beszerzéséért”.

A “beetető szöveg” a más országban végezhető munkalehetőség volt. Sokan azt hitték, hogy gyárakban vagy éttermekben fognak dolgozni. Épp ez lehet az egyik ok, amiért Japán az egészre legyintéssel reagál. A fiatal nők szerintük önként mentek ezekre a helyekre. Az “önkénteseket” begyűjtötték és bebörtönözték, majd a már előre kialakított zónákba szállították. Akik nem akartak élni a külföldi munka által biztosított lehetőséggel, azokat a japán katonák begyűjtötték és megerőszakolták, majd ugyanúgy ezekre az állomásokra szállították.

A modern kori Korea nem felejt. Főleg a mai diákok tesznek az ügyért. Minden szerdán a szöuli Japán Nagykövetség előtt, a Fujitsu japán cég járdáján helyet foglal pár még elő koreai hölgy. Őket a japán katonák rabolták el annak idején. Tegnap több mint 100 koreai diák volt jelen a tüntetésen. Többen kiálltak és elmondták a véleményüket a témával kapcsolatban. Vannak akik mélyen meghajolnak az idős nénik előtt, ezzel is részvétet és sajnálatot nyilvánítva ki a történtek miatt. A beszédek vége általában egy többször megismételt csoportok felkiáltás “Japán kérjen bocsánatot!”

A probléma máig él és beékelődik a koreai-japán kapcsolatba. Ez a két ország nagyon jól megvan (én legalábbis ezt tapasztalom). Nagyon sok japán jár át Koreába, sőt itt is élnek. Ugyanez igaz visszafele is. Nagyon sok házasság köttetik a két nemzet között is. Az egyik történelmi probléma, amire lehet legyinteni kellene, de lehet nem: a kéjhölgyek probléma (akit érdekel olvasson utána comfort women). Egyes japán történészek valótlanságnak tartják az egészet és sima önkéntes prostitúcióról beszélnek. Az igazságot nehéz kideríteni, mert sok nő szégyenében és lelkiállapot miatt nem meri felvállalni azt, hogy kamera elé álljon. Ettől függetlenül nagyon sokan megtették, még akkor is ha ez a generáció lassan teljesen kihal. Sok koreai hiszi, hogy az igazság az emberrablást támassza alá. A dokumentumok hiánya miatt viszont egyesek csak szimpla lázításnak tartják az egészet. Volt koreai is aki nekem azt mondta, hogy ez egy koholt vád Japán ellen. Ismét egy olyan kérdés, amelyet elég nehéz lesz eldönteni.

Képriport következik:

  • a demonstráción többen is felszólaltak
  • koreai diáklány tüntetőtáblával
  • a még élő áldozatok
  • nagyon sok diák volt jelen, átérezve a problémát (ők jó időben születtek)
  • rendőrségi kordon és buszok védik a Japán Nagykövetséget
  • a nagykövetség ablakai besötétítve
  • elég sok szórólap, könyv és DVD is készült a témáról
  • Fujitsu - az egyik japán vállalat irodája a nagykövetséggel szemben
  • Emlékmű: 2011. december 14. - ekkor volt az 1000. demonstráció (!)
  • ... de Japán nem válaszol.
  • a károsult hölgyek jogaiért harcoló csoport egyik járműve
  • minden a Fujitsu járdáján történik (a sors fintora)

Résztvevőként érdekes volt az egészet megélni. A nagykövetség ablakai zárva voltak és még csak a sötétítőket is lehúzták. A rendőrség felügyelte a demonstrációt és védte a nagykövetséget az esetleges atrocitásoktól. Azért elképzelni sem tudom, hogy 100 diáklány mit tudna tenni egy erődítményként falakkal és szögesdróttal védett nagykövetséggel. Bocs a viccért, de valahogy túlságosan nagy biztonsági intézkedések voltak a környéken (rendőrségi buszok, stb.).

Update: A problémáról a múlt-kor történelmi portál is beszámolt. A kapcsolódó cikkhez katt ide.

15 Responses to A japán-koreai kéjhölgy probléma

  1. Zoya

    Azért az az emlékmű nagyon beszédes, szemben a nagykövetséggel.

    • Váraljay Gabriel

      Épp a képek feltöltésekor esett le, hogy az ülő diáklány árnyéka ez idős asszonyé. Zseniális!

  2. 杏桃来春

    Azt sajnos nem tudom, hogy a legfrissebb japán középiskolai japán törikönyvekben milyen mértékben jelenik meg ez a kérdés, de az én 2000-es kiadású törikönyvemben* pl a Nanjingi vérengzésről csak lábjegyzetben szerepel másfél sor (!) /324.oldal/; a Halhin-goli csatáról, amiben Japán vereséget szenvedett, szintén csak lábjegyzetben olvasni 2 és fél sor terjedelemben /327. oldal/ . Ezek után talán az sem meglepő, hogy a kéjhölgy-probléma (위안부 ・ 慰安婦) is csak lábjegyzetben kerül elő, kb 1 sorban /332. oldal/. Ami még érdekes, hogy mind Nanjing, mind Halhin-gol a könyv végén található indexben benne van, addig az utóbbi már nincs- úgy találtam rá, hogy átlapoztam a 2. vh.-ról szóló – egyébként meglehetősen karcsú- fejezetet.

    *『詳説日本史 改訂版』 山川出版社2000年

    Az is érdekes, hogy a Korea-ellenességről szóló wikipédia-szócikk a japán nyelvű változatban a leghosszabb…http://ja.wikipedia.org/wiki/%E5%AB%8C%E9%9F%93#.E5.9C.A8.E6.97.A5.E9.9F.93.E5.9B.BD.E3.83.BB.E6.9C.9D.E9.AE.AE.E4.BA.BA

  3. 杏桃来春

    Ami kissé ironikus, hogy a fent említett törikönyv címe magyarul kb “Részletes (상설: 詳説) Japán történelem” …

  4. Sjudit84

    Megint csak arról tudok beszélni amit magam láttam, tapasztaltam, de lehet politikailag elvan a két ország, de az átlag koreai még mindig húzza a száját és köp egyet a földre ha Japánról feljön a szó…a kínaiakat inkább butának és civilizálatlannak tartják, a japánokat nem tartják ennek, őket csak inkább szívtelen, mindenkit leigázó népnek…(nekem ez a tapasztalatom az alapján amit eddig hallottam).

  5. 杏桃来春

    Én japán részről a környezetemben nem tapasztalok Korea-ellenességet, az ismeretségi körben van, aki koreaiul tanul, gyakran jár Koreába, vagy valamelyik futószalagon gyártott énekescsapat a kedvence. A TV-ben szinte naponta van koreai sorozat (kandora 韓ドラ)- gyakran feliratozva, eredeti nyelven – , az abc-ben kapható kimcsi, ttak  (떡) és egyéb koreai eredetű étel is. Szóval a koreai (populáris) kultúra (vagy kis túlzással a koreai nyelv is) a mindennapok része.
    Észak-Koreával már más a helyzet, érthető okokból* nem szeretik…
    Persze Korea-ellenesek (kenkan 嫌韓) itt is vannak, bár eddig csak netes fórumokon láttam ilyen jellegű kommenteket (pl a japán médiát a koreaiak irányítják stb).

    Rasszizmus és nacionalizmus témákban a szintén Japánban élő Bencének vannak bejegyzései:
    http://tokyoreloaded.blogspot.jp/2012/04/kenyes-ugyek.html
    http://tokyoreloaded.blogspot.jp/2010/02/mas-nacionalizmusa.html

    *pl : http://www.mofa.go.jp/region/asia-paci/n_korea/abduction/pdfs/abductions_en.pdf

    • Sjudit84

      Hát visszafele persze hogy nincs akkora utálat. Szerintem az oroszok se utálnak minket. Ahogy a törökök se…a mongolokról nem tudok nyilatkozni HAHAHAHHAHA

  6. 杏桃来春

    Nekem csak a belső-mongolokkal van tapasztalatom, akik kb ugyanannyit tudtak Mo-ról, mint az átlag japán: azaz szinte semmit :)))
    Kérdezte is a hét elején egy japán bácsi, hogy Mo-on amerikaiul beszélnek-e? :))
    Régen gyakran szórakoztam azzal, hogy pl koreai-magyar vagy japán-magyar félvérnek adtam ki magamat, és mindig elhitték :))

  7. Japan and Hungary Organization

    Jó napot kívánok!

    Kérük szépen mindenkit megnézni ezeket.

    Először a dokumentumot:
    https://www.facebook.com/notes/magyarország-és-japán-日本とハンガリー/a-veszélyeztetett-japán-kultúra/286692158096402

    és azután videót:
    1, Egy kulturális háború – Hamis szamurájok és kendo a 2011-es Japán Expón: http://www.youtube.com/watch?v=fukMAfF9gmg
    2, A veszélyeztetett Japán (I. Kötet): Egy kulturális háború: http://www.youtube.com/watch?v=fP7ON_3tZsc
    3, A veszélyeztetett Japán (II. Kötet): Szex, hazugságok és kéjhölgyek: https://www.youtube.com/watch?v=SEVnCqAfVFw

    Köszönjük szépen!

    Japan and Hungary Organization
    https://www.facebook.com/JapanAndHungary

    • Váraljay Gabriel

      Köszönöm a megosztást! Vegyes érzéseim vannak az egésszel kapcsolatban. Nagyon sok az igazság a videókban, de néha nekem sántított a nyilvánvalóan japán fél által megfogalmazott ok-okozati rendszer is. Ha nem követett el bűnöket Japán Korea ellen, akkor miért fizetett kártérítést? Ha nem vagyok hibás akkor nem fizetek… szóval van pár ilyen kis szösszenet ami nekem japán propaganda szerűvé varázsolja a dolgokat. De ettől függetlenül mondom: irtó sok igazság van, amit magam is tapasztaltam már. Akartam is egy bejegyzést írni, például arról, hogy akármilyen témában is szóba kerül itt Japán, akkor mindjárt magyarázzák is meg, hogy mit lopott el Japán innen, pl. szamuráj szellem az Koreából ment át Japánba… Na peersze! A vicc az, hogy én vagyok sokszor hülyének nézve, mert inkább nem szólok semmit, csak mosolygok. Nem lenne elég bizonyítékom (és ezek a filmek sem jók rá, mert érződik a japán hatás sajnos), ráadásul olyan embereknek nehéz magyarázni, akik angolul sem értenek jól. Egy szó mint száz: köszönöm! Helyre rakott pár dolgot bennem is, persze próbáltam objektíven kivenni a tényeket a videókból! Nincs egy szent nemzet sem a Földön, ferdítések meg mindig is lesznek, persze nem mindegy, hogy látványosan csináljuk-e vagy sem. Sajnos itt kilóg a lóláb. :)

      • Japan and Hungary Organization

        Nagyon szépen köszönöm a választ Gabriel san.
        A háború nagyon könnyen változtatja az embert állattá, emiatt szinte lehetetlen, hogy ne történjenek bűnesetek a háborúk alatt. És nem láthatunk mindent, ami a felszín alatt történik. Egy állami szintű háborús bűnnel kapcsolatban ellenben elég sok bizonyítéknak kell fellelhetőnek lennie. Mindezek ellenére a Japán és Korea között feszülő kéjhölgy-üggyel kapcsolatban a mai napig nem sikerült bizonyítékokat feltárni. Ezek mindössze idős koreai hölgyek szóbeszédén alapuló történetek.
        1965-ben Japán és Korea megegyezett, hogy Korea nem beszél többé semmilyen, az egyezséget megelőzően keletkezett problémáról – beleértve az egyéb vádakat Japán ellen. Ennek ellentételezéseként Japán 300 millió dollárt adott Dél-Koreának, (csak úgy!), további kétszázmilliós kölcsönt nyújtott, és mindezt megfejelte egy újabb háromszáz milliónyi dél-koreai befektetéssel. Ne feledjük, ez a 800 millió dollár jelentős összeg volt, különösen a második világháború után épphogy talpra álló Japántól. Azonban az dél-koreai kormány ezekről a tényekről sajnálatos módon elfelejtette tájékoztatni állampolgárait, táplálva ezzel a Japán-ellenességüket.
        Dél-Korea rájött, hogy pénzt szerezhet Japántól kitalált történetekkel. Ugyanakkor mi nem kértünk elnézést, egyrészt nem volt miért, másrészt az 1965-ös megállapodás miatt. Elnézést kérni nekünk egyáltalán nem probléma, ha annak van oka. Például az annexióról mi, japánok azt gondoltuk, hogy hasznos Korea számára, viszont a korai emberek azt mondták, hogy szenvednek ettől, ezért tiszta szívünkből bocsánatot kértünk. 1965-ben emiatt kötöttük meg a fentebb taglalt egyességet. Amikor tárgyaltunk erről, Korea még csak említést sem tett a kéjhölgy-ügyről, ami azért érthetetlen, mert 120 ezer koreai nő elrablása és megerőszakolása nem tekinthető olyan csekély jelentőségű ügynek, aminek egy ilyen tárgyaláson ne szentelnének legalább egy külön fejezet a tárgyaló felek. Sokkal valószínűbb, hogy ezek a hölgyek önkéntes alapon nyújtottak „szolgáltatásokat” a japánoknak – tisztességes ellenszolgáltatás fejében, és incidens nem történt. Ha ennek eltérő (de hihető) magyarázata létezik, azzal szívesen megismerkednék.
        30 évvel később e probléma egyszer csak felszínre került. Koreai nők tűntek fel, krokodilkönnyeik között előadták, hogy őket gaz japán katonák elrabolták és megerőszakolták. Szinte biztos, hogy szórványosan történtek ilyen esetek, ahogy az is, hogy amennyiben ezek kiderültek, az elkövetők megkapták méltó büntetésüket. Azonban ezek tömeges, és vezetőink által megtűrt, vagy uram bocsáss támogatott előfordulására semmilyen bizonyíték soha elő nem került.
        Még egy dolgot kell említsek: mi, Japánok megpróbálunk mindig őszinték lenni. Japánban sokféle tankönyv van fogalomban, amelyek egyes jelenségeket különböző nézetből szemlélik, és különböző módon magyarázzák. Az iskola dönti el, hogy melyikből oktat. Ennek így kell lennie egy demokratikus országban. Ugyanakkor Dél-Koreában mindössze a国定教科書 című tankönyv érhető el. Ez a kormány felügyelete alatt készült, és nem említi, hogy a benne leírtakkal nem mindenki ért egyet. Vettem a fáradtságot, beszereztem egy példányt ebből az irományból és elolvastam. Megdöbbenve kellett szembesülnöm azzal, hogy a könyv szerint a dél-koreai emberek Ázsia áldozatai, akiket a gonosz Kína és Japán kegyetlen módon sanyargat. És az olvasók – a dél koreai gyermekek nem egyebek, mint azoknak a nagyszerű embereknek a leszármazottai, akik a barbár Japánnal a civilizált világ vívmányait megismertették. Ez egy fantazmagória, és szeretném hogy a koreaiak ezen oldala is ismert legyen Ön előtt.
        A videóval kapcsolatban az a vád ért, hogy japán szemszögből tárgyalja az eseményeket. Lehet azt kellett volna írnom, hogy ez az ügy japán oldala, és koreai is létezik. Ugyanakkor a kéjhölgy-ügy nem, létezik, puszta kitaláció, ami harminc év után bukkant fel a semmiből néhány koreai színésznővel, akikről nem tudjuk megállapítani, hogy igazak-e az állításaik. Talán ezért érezhető a videó kicsit japán szemszögből készítettnek. De más nem is lehet, ha a koreai oldal nem létezik.
        A következő oldalra érdemes még néhány pillantást vetni: http://jin115.com/archives/51891391.html. Egy 東亜日報 nevű dél-koreai hírügynökség közöl egy cikket Dong-a Ilbo billentyűzetéből. Ebből kiderül, hogy 1200, Japánt képviselő nő jött Dél-Koreába Japánból – bocsánatot kérni. Sokkolt a látvány – persze nem a bocsánatkérés miatt. Azon döbbentem meg, hogy az arcuk alapján japán nőnek kinézni akaró, yukatát viselő dél-koreai hölgyek akciójáról Japánban szinte senki nem hallott. A yukata – mint tudjuk – a pizsamától származó ruhadarab, amit fürdés után használunk – újabban fesztiválok kedvelt viselete mint pl. a Hanabi, vagy a Hanami. A yukata egy kényelmes változata a kimonónak. a kimonók hivatalos eseményekre való formáját hakamának nevezzük. Yukatában menni bocsánatot kérni bárkitől is abnormális, rendkívül udvariatlan, de leginkább számunkra teljesen elképzelhetetlen dolog lenne. Az ötletgazda terve számára sajnálatos módon visszafelé sült el, ami a japán szokások nem-ismeretére vezethető vissza. Természetesen a koreai olvasók sincsenek tisztában ezekkel a dolgokkal, így őket meg lehet téveszteni. Felmerül a kérdés: ha a kéjhölgy-ügyről akarnak beszélni mi szükség van erre a színjátékra?
        Nem tudom mit látott és tapasztalt Japánban és Dél-Koreában. Azt sem tudom honnan szerzett információkat erről az „ügyről” . A cikkben szereplő képek saját fotók? Ha igen, akkor rendben, ez a koreai oldal. De meg tudná nekünk mutatni a japán oldalt is? A videóim az igazságon alapulnak – a források feltűntetésével. Egyik sem túloz, mert nekünk, japánoknak erre nincs szükségünk.
        Nem tudom elfogadni, ha valaki politikáról beszél kellő tudás, tapasztalatok és pártatlanság nélkül. Ez csak további félreértésekhez vezet.
        Őszintén remélem, hogy a hozzászólásom fent marad az oldalon. hogy a magyarok akik majd olvassák az oldalt ami úgy kezdődik, hogy „A világ tele van nem szép, undorító dolgokkal” megismerkedhessenek a japán állásponttal is, így lehetővé válik, hogy mindkét oldal verziójának ismeretében dönthessenek.
        Ha tud angolul, kérem nézze meg a következő videót, ami jól illusztrálja rossz érzéseinket : https://www.youtube.com/watch?v=9bOw0uhgfrY
        Végezetül hadd idézzek a videóból: „Mi nem írjuk újra a történelmet, mert nekünk nincs szükségünk rá.” Ez teljesen igaz, mert Japánnak nincs félnivalója, mert nem hazudik és nem változtatja meg a történelmet. Mindig küzdeni fogunk az ocsmány hazugságok ellen.
        Köszönöm, hogy érdeklődik Ázsia és Japán iránt
        További szép napot kívánok
        A japán magyar barátság kiteljesedését kívánom

        Japan and Hungary Organization
        https://www.facebook.com/JapanAndHungary

        • Váraljay Gabriel

          Azért nem tiltom le ezt a hozzászólást, mert érdekes és kell mindkét fél állítása. Sosem szoktam véleményeket (csak ha már személyesen sértőek) kimoderálni. Nem kell köszönni, nekem is sokat adtak a dokumentumok. Én is fejlődöm, de ettől függetlenül már mindent fenntartással veszek. Szerintem Japánt sem kell félteni. Gondolok itt a más nemzetekre nem jellemző szexuális szélsőségekre és az általuk elkövetett bűnökre. Korea sem szent, sőt egy ország sem. Emberek vagyunk és a 21. századra az embernek a nemzetiséget már nem is szabadna figyelembe vennie a cselekedeteiben. Olyannak kéne a nemzetiségnek lenni, mint egy szem vagy hajszínnek. A mostani generáció semmiről sem tehet. Sok a közös házasság. Persze őket lehet megtéveszteni a hamis történelemmel, amit elítélek. Az nekem azért akkor is valahol hibádzik, hogy “csak úgy” fizet egy nemzet a másiknak, mert annyira szereti vagy sajnálja? Ez valahogy sántít, de elfogadok minden magyarázatot. Nem állok egyik oldalon sem és elég nehéz lesz véleményt alkotnom így. Látom a másolásokat, ezek egyértelműek, és naponta tapasztalom is, de most már egyre nehezebb igazat adni egyik vagy másik félnek.

  8. Ádám

    Helló!

    Bár a poszt elég régi, mégis hozzá kell szólnom.
    Először is érvtechnikai hibát vétettél(argumentum ad hominem). A szexuális szélsőségek jelenlétének semmi köze egy történelmi vitához(főleg, hogy a magyar törvények engedékenyebbek a legtöbb japán törvénynél).

    A másik, hogy én eddig dokumentumokat, független vizsgálatok kérését kizárólag a japán féltől láttam. Különös módon Korea nem egyezett bele egyetlen független vizsgálat elvégzésébe sem. A japánok által felmutatott dokumentumokra pedig nem válaszolnak, csak csinálnak valami hatáskeltő filmet. Ha rákeresel a témára a neten, akkor mindenhol olyat írnak, hogy “Japan denying guilt” stb… Ez viszont nem igaz. Ugyanis Japán nem tagad(deny), hanem CÁFOL. Nagy a különbség. A tagadás csak simán az el nem fogadása a másik fél érveinek, a cáfoláshoz viszont bizonyítékok kellenek, ami van is Japánnak.
    Bizonyítékok tekintetében egyelőre a japánok állnak jobban. Én meggyőzhető vagyok, ezért ha Korea felmutat valami rendes bizonyítékot, akkor felülvizsgálom a véleményem. Azonban ameddig ez várat magára, én a japánoknak adok igazat a kérdésben.

    • Váraljay Gabriel

      Aha… :-) Egyik nemzet sem szent, ez alap. A koreai szereti színezni a dolgokat és előszedni egy-egy nénit aki még él, míg a japán meg érvel persze de olyan háborús bűnöket követett el, hogy azt a németek is megirigyelhetnék. Nyilván ami volt (prostitúció) törvényes és ellenőrzött keretek közé helyezték és ez a bűnük Korea szemében. Én nem akarok érvelni és egyik oldalon sem állok, még akkor sem ha akkor amikor ezt írtam másképp láttam a dolgokat…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.