browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Szerjózsa minden irányába

Posted by on 2012-05-15

Főcímnek jónak tűnt ez a szocis poén, de komolyra fordítva a szót eszméletlen, hogy hány ismerőst látok külföldre költözni. Az ember meglehetősen szubjektíven éli meg a dolgokat. Például míg gyermekkoromban bélyegeket gyűjtöttem, akkor nagyon sok hasonló érdeklődésű embert ismertem. Felnőttként most azt látom, hogy a bélyeggyűjtők kihaltak, mert nem menő. Az igazság pedig az, hogy a fenéket, csak én nem mozgok ilyen körökben. Ez a szubjektív látásmód.

Nos ettől függetlenül megpróbálok elvonatkoztatni és nagyban látni a dolgokat. Egyrészt ugyebár Zsolti kiment Las Vegasba, Anita Ausztráliába, Ernőt láttam, hogy Manchesterben él… Azért valami akkor is történik. Nincsenek véletlenek, ez tény. De azért az is durva volt, mikor egy Skype chaten belül olyan emberekkel toltunk interkontinentális kommunikációt akikkel fél éve még személyesen találkoztunk. A Föld zsugorodik, persze nem fizikai értelemben. Digitálisan. Naponta használom a Skype, Viber, KakaoTalk stb. szolgáltatásokat, szöveg és hangátvitelre is. Félelmetes, hogy már fel sem tűnik, hogy a másik fél több ezer kilométerre van tőlem.

Szétszéledtünk… kalandot, pénzt, élményeket gyűjteni…

Magyarországon történik valami, amit a világ többi része szinte fel sem fog. Nem akarok vészmadár lenni, megteszi ezt más. Sajnálom az egész helyzetet. Amikor a koreaiak, japánok Magyarországról kérdeznek eltelik pár másodperc mire pozitív dolgokat tudok mondani. Igyekszem nem lehúzni az országot, de amikor szóba kerül a gazdasági helyzet óvatosan kerülgetem a témát. Elég nehéz.

Folyamatosan azt látom, hogy itt hajt mindenki mint az állat (amivel nem teljesen értek egyet), miközben otthon sokan csak panaszkodnak. Értem azt az oldalt is, mert én is ezt tenném ha nem jönnék ki a keresetemből, vagy nem menne a vállalkozásom. Nehéz pozitívnak maradni olyan időben, amikor 360 fokos szögben ömlik a médiából az adótörvények és megszorítások áradata. A világ sehol sem tejjel és mézzel folyó Kánaán. Ezt mindenki elmondhatja. Az USA-ban is meg kell dolgozni a pénzért, igaz más a szemlélet. Koreában is meg kell dolgozni a pénzért, igaz más a szemlélet. Lehet a szemlélettel van gond, de ezt tömegesen megváltoztatni lehetetlen. Kicsiben lehet elkezdeni, ami szintén nagyon nehéz, mert a nagy tömeg nem sosem akarja a változást. Forradalmat pedig csak alulról lehet csinálni. Van egy koreai barátunk aki azért elég jól belelát a magyar dolgokba és vele szoktunk beszélgetni ezekről. Beszélgetés közben nekem esett le, hogy lehet a pesszimista látásmód már a génjeinkben van. A magyar történelem eléggé negatív. Folyamatosan a vesztes oldalon állt az ország. Két döntésből mindig a rosszabbikat választotta, stb.

Nem akarok hasonlatot vonni a két nép között, de Koreát is rugdalták minden oldalról. Mongol, japán, kínai és még sokan mások. Mégis van Ázsiában egyfajta olyan munka szellem, hogy amikor ténylegesen komoly problémáról van szó, akkor mindenki megfogja és viszi a dolgokat. Nem tudom, hogy ez összetartás, tisztelet, fanatizmus kérdése-e… de vész esetén képesek engedelmeskedni a jó cél érdekében és vakon csinálni amit kell. A KIA és a Hyundai bevételi rekordokat dönt. Ugyanez igaz a Samsungra is és a többi koreai márkára. Valamit tudnak, amiben igen, ott van a másolás is. A Samsung mindig elles valamit az Apple-től. Az autómárkák pedig minőségiek, de nem találták meg a saját stílusukat. Ettől függetlenül itt tényleg dübörög a gazdaság. Van munkanélküliség, szó se róla, de mégis mennek a dolgok.

Ezt kívánnám én Magyarországnak is!

9 Responses to Szerjózsa minden irányába

  1. Zoya

    Most nagyon sok mindent tudnék írni, de egyrészt megint csak felhúznám magam, másrészt lenne benne bőven panasz is, amivel nem akarom telerakni a kommentet… attól nem lesz jobb, ha panaszkodunk alapon.
    Abban valóban van igazság, hogy a magyarok alapvetően inkább pesszimisták, negatívak. De ezzel kapcsolatban is eszembe jut 1-2 dolog, amivel megint olyan érzékeny témát érintenék, amit talán jobb is, ha nem látnak pl. a koreai ismerőseid, akik benéznek a blogodra…
    A lényeg, hogy sok van most itt az emberek fején, és valahol nem is csodálkozom, hogy panaszkodnak. Egyre többen csúsznak le a szegény rétegbe és nem feltétlenül azért, mert panaszkodáson kívül semmit sem akarnak csinálni…
    Az utolsó mondatoddal egyetértek. Düböröghetne már… vagy legalább elindulhatna már valami… ideje lenne…

    • Váraljay Gabriel

      Megértelek, és szeretném kikötni, hogy nem lázításnak írtam ezt a cikket, de ma reggel leültem és egyszerűen ez villant be. Nem Korea a lényeg ebben az írásban, hanem az, hogy körbenézek és azt veszem észre, hogy az ismerőseim kis csoportja már külföldön él. Nem mindenki anyagiak miatt (ahogy én sem), de érdekes az egész. Ez persze az országnak nem jó. :-( Szeretném ha jó lenne…

      • Zoya

        Nem is éreztem lázítónak. Pont ezért nem mentem bele a részletekbe. Sok blogot a kommentelők szednek szét, ha felmerül ez a téma és ezt elkerülendő nem írok le mindent, ami elmondható lenne a témával kapcsolatban. Ettől függetlenül, szerintem, te is, én is és mindenki, aki kicsit is átlátja a helyzetet, tisztában van ezekkel a dolgokkal.
        Ami lázító, az maga a helyzet és az, hogy látják az emberek, egyre többen értik is, de mégsem történik semmi… mintha minden mindegy lenne…
        Szóval, sokan már csak reménykednek… én meg remélem, nem “ölik meg” még a reményt is…
        Bocsánat, ha kicsit pesszimista vagyok… Túlságosan érzem a saját bőrömön a problémákat…
        A következő legyen majd egy vidám post, jó? :)

  2. Evelyn

    nálunk szerintem elég durva dolgok mennek már tényleg.

    a kisembertől a nagy emberig volt szerencsém belelátni 1-2 szituba, országos szintűekbe is, és bár nem vagyok pesszimista, sőt…, mégis: én is azt gondolom, menjen innen, aki még tud. lehetünk nacionalisták, hithű ezek-azok, de azt gondolom: elsősorban emberek vagyunk. nem kínaiak, nem magyarok, nem feketék, nem fehérek, nem katolikusok, nem zsidók vagy buddhisták, hanem emberek. bizonyos helyzetekben egyáltalán nem számít, ki milyen nemzetiségű, színű, vallású… az ember számít.
    nálunk már ez hiányzik a legjobban. minden egyes nap küzdelem itt, kemény küzdelem annak, aki tisztességesen, végig igaz emberként próbál élni, aki nem akar anyagilag és/vagy lelkileg korrumpálódni.

    életemben 13x költöztem eddig (és 30 éves vagyok), ebben voltak külföldi költözések is. most készülök a 14.re és azt hiszem, max. 2 éven belül kilátásban van a 15., ami már valószínűleg nekem is külföldi költözés lesz ismét, mert úgy gondolom, ha valóban szeretnék segíteni a hozzám közelállókon (is), muszáj egészségesnek és épelméjűnek maradnom. ebben az országban pedig ez hosszútávon szinte lehetetlen.

    meglátjuk mire futja majd az erőből, a mindenkori helyzetből, a kreativitásból. kívánom mindenkinek a legjobbakat!

    egy kis sírva-nevetős adalék még a mi kis országunkhoz: http://likeyou.hu/egy-cseppnyi-ado/

    • Váraljay Gabriel

      Evelyn, megértelek. Egy olyan gyógyítóval beszéltem, akinek a mestere azt mondta, hogy nem fog működni ez Magyarországon. Akartak egy gyógyító központot csinálni és elutazott a mester is vele Budapestre. A srác egy ideig még kereste a megoldást, de nem. Érzem, hogy ahol én vagyok is hasonlót szeretnének, talán ezért képeznek ki mesterré (igaz ez egy másik témakör, ez meditáció), de nem tudom elképzelni ugyanezt Magyarországon. Eleve itt aki vendég az meg van hívva ebédre, vacsorára és alap hogy ha odajár akkor a többiekkel étkezik. Magyarországon csak az evés miatt járnának a központba sokan. Az a baj, hogy nem ráhúzható az itteni stílus a hazaira… ez tesz szomorúvá. Itt leteszek valamit az nem tűnik el, Magyarországon irodai környezetben is tűnnek el dolgok (értsd kollégák között).
      Szerintem neked is máshol a helyed, csak néha idő kell mire az ember rájön ezekre a dolgokra… és megtalálja a maga helyét a világban.

      • Evelyn

        igen, ezt mi is érezzük. csak kevesen értik itt, mit képviselünk, és miért úgy, ahogy. a nyugatias felfogású vonalak több embert bevonzanak itt is. Tanítóm munkáját odakint 1 hónap alatt elismerték, a hierarchiában nála jóval feljebb állók is, s még úgy is, hogy ő csak egy külföldi; nálunk 20 éve ott rúgnak bele itthon, ahol érik, legnagyobbat az úgynevezett mestertársak… no comment…

        igaz az is, amit a kajálásról írsz :)

        valóban, nem biztos, hogy sokáig itt lesz már a helyünk. nekem sem, másoknak sem közülünk. ezt mi már régóta érezzük, eddig más okokból maradtunk még. de majd nemsokára… :)

  3. Viclondonban

    Lehet hogy velem van a baj, de en mindig boldog voltam Akkor is amikor semmink sem volt meg akkor is amikor mindenem… Ertem en hogy duborgo gazdadagot meg penzt penzt penzt penzt akar a Vilag(nemcsaka Magyar..) de addig amig plazmateve fenyesauto es okosmobil van a haztaradban ne sirjon senki azon hogy szegenyseg meg nehezseg…. Elcsuztak a prioritasok. S ha mindent gazdasagi alapon merlegelunk eltunik minden ami “csak” szep. Rengeteg szepseg es kultura van ott korulotted G. kerlek meselj a merlegrol. Hogyan all ott az elegedettseg vs gazdasagossag? Az emberek akikrol irsz akikkel elsz nem tunnek kulonosebben gazdagnak… zavarja ez oket?!

    • Váraljay Gabriel

      Örülök, hogy boldog vagy mindenhol. Mégis most Londonban vagy boldog és nem Magyarországon. Az írás nem arról szól, hogy emberek húzzatok el az országból, csupán leírtam egy eszmefuttatást. Nem egyszer azon agyalok, hogy mi lenne jó az országnak. Mi húzná ki a csávából. Hirtelen talán az lenne a jó ha olajat találnának valahol. Ezen kívül már nincs az az opció ami vissza tudná fordítani az adósság problémáját. Tudod van az a szint amikor már mindegy, mert nincs kiút. Ezt érzem most az ország esetében. A szürkeállomány lassan elhúz és csak az marad akit a hitelek tartanak otthon (bár ez sem igaz, mert van aki baby-sitterként fizeti a lakáshitelét pl. Angliából).
      Elcsúsztak a prioritások, szerintem is. Mérleg: Dél-Korea első helyen van az öngyilkosságok számában. A nemzet 100x anyagiasabb mint a magyar, főleg ami a luxusmárkákat illeti. Inkább dolgoznak 16 órát naponta, de kell az a Gucci táska, stb. Nem tudom elégedettek-e, mert az a közeg ahol élek, ott nem sok mindenki (sőt senki sem) vagyonos. Inkább önkénteskednek, mintsem hogy elmennének dolgozni. Gondolom a férjeik tartják el őket, a diákok meg aki komolyabb projektet vállalt zsebpénzt kapnak az alapítványtól. Őket nem nagyon zavarja, hogy nincs, mert szállás kaja van, a többi meg nem nagyon érdekes. Néha szóba kerül, hogy lehetne több, de ezt elpoénkodják és élnek tovább. Van aki most fog férjhez menni, ő lakást venne, de az itt gondolom annyiba kerül, hogy mission impossible.
      Az átlag koreairól nem tudom nyilatkozni, de tényleg este 8 körül van az az emberáradat, ami pl. Budapesten 5-6 körül. Már említettem miért: kell a Gucci táska :-) Amúgy az alapvető élet olcsó, már ami a ruhát, drogériát és ételt illeti. Az elérhetetlen az a lakás (szerintem).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.