Kürtőskalács - Made in Korea

A mai kürtőskalács készítés nem az első volt a koreai "gyerekeink" életében. Imre a "vendég" Magyarországról, másodszor sütött erdélyi származású remeket itt.

Azt tudni kell (bár már lehet, hogy említettem), hogy az apartmanban, ahol lakunk hétvégénként 7-8 gyerek is megfordul (egyszerre). A központ tagjainak gyerek-megőrzőjeként működik a lakás. A gyerekek nagy része egyébként koreai apa és japán anya házasság-modellből született. A legszebb emberek keveredésből származnak (lásd magyar nemzet), ezért ők különösen szép gyerekek. Meg hát a "mieink", ezért kivételesek na. :) Most nyári szünet van augusztus 20.-ig, tehát a gyerekcsapat itt él velünk egy kis ideje.

Többször írtam már, hogy az a bajom, hogy nincs koreai, akivel napi szinten 5 percnél többet beszélhetnék, így a "ragad rám a nyelv" szabály nem nagyon tud működni. Itt élünk mi egy idegen országban és netről tanuljuk a koreait, amit ugyebár otthon is meg tudnánk tenni. Erre meg itt van a megoldás az orrunk előtt. Én mondom, a gyerekektől több szót és szókapcsolatot, no meg "mikor mit kell használni" tanultunk meg egy nap alatt mint máskor egy hónap alatt a rideg "bocs, de rohanok" közegben. Ez nem felhányás, persze mert értem én, hogy senki sem azért jött a világra, hogy velünk töltse a mindennapjait... csak úgy megjegyeztem. :)

A másik érdekesség, hogy a gyerekek nagy érdeklődést tanúsítanak a magyar nyelv iránt. Elvárják, hogy a koreai szavakért cserébe mi mondjuk el a magyar verziót is. Két kislány már indított is egy külön koreai-magyar szótárt, amibe persze koreai betűkkel fonetikusan bele is írják a magyar szavakat. Komolyan néha nagyokat nézünk rajtuk, főleg amikor szóba kerül, hogy oké, hogy a "szia" az mit jelent, de biztos van ennek magázó formája is. Másnap már "jöjjön"-el hívtak minket reggelizni (azt hittem rég elfelejtették, erre meg...). :) Nagyon cukiság van itt. :) Lehet ez egy lepke szárnycsapás, amelynek a vége az, hogy itt majd valaki amikor oda kerül a sor, a Hankuk Egyetemen épp a magyar szakot válassza majd? :-) Sosem lehet tudni... minden esetre olyan figyelmet, szeretetet és jókedvet kapunk itt a gyerekektől, amely fantasztikus érzés. Régen menekültünk a zaj elől, most meg alig várjuk, hogy hazaérjünk a napi teendőinkből. :) Mi is változunk, és fejlődünk... ez is ennek a része.

Keresd meg a képen a kakukktojást! :)

Ők ikrek és nagy kedvenceink / forma híján alufóliába csomagolt alumíniumdobozra kerül a tészta. ;-)

A képen látható kislány, pedig az én kedvencem / nem bírnák ki ha nem vehetnék ki a részüket a munkából:

A "kürtőskalácsü" nevét simán kiejtik és tudják, hogy mi is ez. Értik, hogy a "kürtő" és a "süti" szavak játéka ez. Először kétkedve fogadták, hogy a fahéjat hogy lehet cukorral keverni. A fahéj, nem gyerekeknek való fűszer itt, mert csíp - szerintük. Aztán az első adag után már nem volt téma ez, mert percek alatt eltűnt a kisütött adag. :) Nagy élmény volt ez nekik és nekünk is.