browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Van-e rasszizmus Dél-Koreában?

Posted by on 2013-03-17

szoul

Természetesen nincs! – így vélekedne egy naiv ember, aki Koráról csak a szépet képes regisztrálni. A valóság viszont sosem fekete vagy fehér, jó, vagy rossz. Az igazság mindig valahol félúton van. A kérdés amúgy jogos, mert azon kívül, hogy a turisztikai PR szerintem a világon Dél-Korában a legerősebb, erős előítéletekkel is az találkozhatunk országban.

Mindezt persze senki sem fogja megérezni, ha csak turizmus céljával tölt el egy-két hetet a kedvenc országomban. Az érdekes dolgok persze mindenhol jelen vannak. A metrón (főleg ha nem a város centrumában csellengünk épp, ahol sok a kölföldi) mindenképp meg fognak bámulni minket. Van aki nem feltűnően (persze mindig feltűnő, mert egy mobilt vízszintesen sosem tart az ember) le is fog majd fotózni minket, hogy a KakaoTalk chates partnerének nagy vigyorgások között tovább is küldje a képet. Számomra ez sosem volt zavaró, sőt… jókat mosolyogtam. Ezzel nincs is probléma.

A probléma ott kezdődik, ha már komolyan interakcióba szeretnénk lépni Korea területén. Gondolok itt a randizásra, netán házasságra. Az alábbi videó épp ezeket a problémákat ecseteli. Nézzük meg együtt és utána folytatódjon a gondolatmenet.

Fehérként (kaukázusiként) tehát nincs különösebb problémánk, mert Dél-Korea az a hely, ahol az amerikai kultúra (amit ők nyugatinak hívnak) megtette hatását. Az USA jelenléte nélkül feltehetően Észak-Korea újra lerohanta volna az országot, ezért ez egyrészt jó is. Másrészt pedig Dél-Koreának már nagyon is elege van az amerikai katonákból, akik azért a lányaik közül választanak maguknak barátnőt és később feleséget.

Koreában van egy olyan réteg (ők főleg idősebbek), akik szerint a koreai vérnek tisztának kellene maradnia, és nem szabadna keverednie. Ez az a korosztály, aki erősen ellene van a globalizációnak, miközben az új generáció már felfogta és megértette, hogy minden ember egyforma… Lehet, hogy teljesen utóbbi állításom sem igaz, mert épp az egyik koreai barátom mondta, hogy ne legyek naív, Korea nem annyira globalizálódott még, mint ahogy én elképzelem.

Kicsit csalóka az egész, mert a média azt harsogja, hogy gyere ide, költsd itt a pénzed, kezdj itt vállalkozásba (mondjuk ezt lehet csak én hallom ki, mert ilyen körökben mozgok és ez a része izgat a legjobban). Az igazság viszont az (és erről máskor írnék), hogy külföldi vállalkozók sem értik miért, de nem kell a külföldi tőke az országnak. A külföld mintha csak fogyasztóként kellene. Ez különösen nagy probléma pedig, mert az utóbbi időkben egyre több forrásból hallani, hogy az ország elindult a gazdasági lejtőn. A koreai csoda hanyatlik.

Nem akarok elkalandozni, ezért térjünk is vissza az eredeti témához. Ami nagyon zavaró, hogy ha meg is szólít valaki, egyből amerikainak fog hinni minket. Ilyenkor a szakmánk nem is lehet más csak angoltanár. Pedig attól függetlenül, hogy fehér vagy, még lehetsz európai is és lehet a nyelved nem is angol. “Magyarország! Az szép hely, és ott ti angolul beszéltek?” Hiszem, hogy mindez csak műveltség kérdése. Beszéltem nagyon sok koreaival, akinek fogalma sem volt hol van Magyarország, viszont voltak olyanok akik még az Országházról is meséltek nekem, ami valami nagy folyónak a partján van. Innen is látszik, hogy ez tájékozottság kérdése.

Nagyon jó példa a videóban elhangzó eset, amikor a lány kenyai barátját (aki nyilván fekete) nem fogadják nagy lelkesedéssel a családban. Ez szerintem Magyarországon is így lenne sok családban. Minden az ismeretlentől való félelemből fakad. Elég fura tehát nekik, hogy egy koreai lánynak miért kell kifele kacsintgatnia, miért nem jó a koreai férj neki? A generációs váltások és a nagy népvándorlások, amelyek korszakunkat jellemzik sűrűn fogják szülni az efféle szituációkat, és ez nem csak Koreában van így, hanem mindenhol.

Ettől függetlenül vannak lenézett nemzetek a Koreában. Ilyenek az afrikai országok, vagy minden más ázsiai nemzet. Talán Japán a kivétel, mert ők elértek egyfajta gazdasági csodát. Japán viszont többet ártott Koreának, mint Oroszország, vagy Németország együttvéve Magyarországnak. Minket mint nemzetet nem aláztak meg annyira, mint Japán Koreát. Ez persze a történelem, mely jelen lesz még egy ideig, amíg 1-2 generáció ki nem hal. Sajnos a nacionalizmus ébredezik Ázsiában is, és Kína után a Dél-Koreában is elkezdték bojkottálni a japán termékeket.

Elhangzik a videóban, hogy Kínát a kommunista rezsim miatt nézik le, de a dolgok hátterében azért az átlagosan a nem túl gazdag társadalmi különbség rejlik. Ettől függetlenül nagyon sok koreai fiatal válassza a kínait mint nyelvet a továbbtanulásban és alig várják, hogy eljussanak Kínába. Ahogy mondtam, a generáció megoldja az előítéleti problémákat. Ha valaki járt, élt már nyugaton, akkor pedig az összes előítélet le tud omlani, mint egy kártyavár. Persze ez is kétélű fegyver, mert a modernség, és a toleráns hozzáállás képes megölni a hagyományokat. Ez szerintem egy nagyon nehéz harc lesz egy olyan országban, amelyen még mindig érezhető a hosszú bezártság és a hagyományszeretet.

Érdekes még az a vonal is, hogy Koreán belül azokat is lenézik, akiknek sötétebb a bőrük. Igen, ez nemzeten belül van. A sötétebb bőrű emberek nyilván szegényebb társadalmi rétegből származnak – gondolják – hiszen a földeken dolgoznak… ezért sötét a bőrük. Ezen én csak mosolyogni tudok, de ez lehet azért van, mert egy olyan régióból jövök, ahol a hófehér bőr régen divat volt, ma viszont már inkább a betegség jele.

Nem vagyunk egyformák, mert mindenki más és más családi környezetből, neveltetésből, társadalomból érkezett. Hiszek abban, hogy egyszer majd nem azt fogja nézni az emberi faj, hogy kinek milyen a bőrszíne, hanem azt, hogy milyen az adott ember személyisége. Senki sem tökéletes és én úgy szeretem Koreát, ahogy van. ;-)

9 Responses to Van-e rasszizmus Dél-Koreában?

  1. Vándormadár

    Ez annyira érdekes! Én, európai lányként sokkal több pozitív, mintsem negatív dolgot “kaptam’. Gyakran modják: Imádjuk Budapestet, egyik legszebb város! Bár volt pár negatív dolog is, pl. indiai kollégáimmal egy konferencia után részt vettünk egy vacsin. Mivel hinduk, nem esznek marhát. Olyan atrocitást én még nem láttam, ahogy abban a kajáldában bántak velük… Szóval azért van néha negatív diszkriminációra vagy xenofúbiára példa… :(

    • Váraljay Gabriel

      :-( Jó hát ilyen mindenhol van, meg embere válogatja. Szerintem műveltség kérdése ez is.

  2. Niki

    Nagyon érdekes kérdést elemez ez a cikk. Kevésbé ismerem Koreát, mint mondjuk Japánt vagy esetleg Kínát, de az alapján, ami hozzám eljutott ide Európába, a három állam közül a leginkább nemzeti érzelműnek gondoltam őket – pedig a többieket “sem kell félteni” ilyen téren. :)
    Azt viszont most hallom először, hogy elindult a gazdaságuk a lejtőn. (Még furcsának tűnik, hiszen néhány óriáscég pont most futott be igazán.) Miben nyilvánul meg jelenleg a gazdasági hanyatlás?

    • Váraljay Gabriel

      Nem értek a gazdasági mutatókhoz, de egyre több ilyen cikk jön szembe mint például ez is. Nagyon nagy tömegek diplomáznak le évente, akik nem találnak munkát Koreában. Van akinek 2 évbe is beletelik, mire elhelyezkedik, persze ez csak a jéghegy csúcsa. Ha nincs fogyasztás (márpedig a világban ez csökken), akkor nyilván annyi termék sem fog kelleni Koreából, mint amennyi mostanáig kellett.

  3. N :)

    Szia :)
    mondd hogy szöulban vagy!!! :D csak most találtam a blogra elég vicces kanyarral, de a lényeg hogy a 3 szöuli napomból 2 elsuhant, a mai egy városnézőssel, a holnapi free, szükségem van pár ötletre :) szombaton intek búcsút a városnak.
    :) nem is biztos h ez hozzászólás, csak egy palackposta :))

  4. N :)

    ó :) nem voltam elég gyors az olvasással :3

  5. Kriszti

    Sajnos soha nem jártam Koreában, és valószínűleg ez már ki is marad az életemből, hacsak valami hatalmas csoda nem történik. Ettől függetlenül a filmeken a történelmükön, az ottjártak blogjain keresztül kialakult egy kép bennem róluk. Sok dolog van, amiért csodálom őket, és sok van amiért nem. Nyilván még akit szeretünk abban is láthatjuk a hibát az egyáltalán nem baj. “Tanult barátnőm”-mel beszélgettünk a “Korea” témában elég sokat, és a történelmi tények, és a jelen milyenségük arra enged következtetni, hogy a történelmi fejlődés folyamán néhány lépcsőfok kimaradt – ezalatt értem: feudalizmus után nem jött a felvilágosodás kora, hanem az újkor. Ez nem lehet kis probléma és teher a számukra, hiszen vannak dolgok amiket meg kell élni ahhoz, hogy kezelni tudjuk, ezért van néha az az érzésünk velük kapcsolatban, hogy néha a mi ízlésünkkel ellentétben fordítva ülnek a lovon. Sok időnek kell még eltelni ahhoz, hogy rájöjjenek az emberi értékek a legfontosabbak a világon, azokat nem lehet kilóval, bőrszínnel, fajtisztasággal, pénzzel mérni. Nem látom be miért kellene nemzeti értékeinket, hagyományainkat, kultúránkat teljesen feladni azért, hogy fejlődjünk és ne csak hi-tech területén, hanem emberi kapcsolatok, valós tisztelet, értékes tulajdonságok tisztelete, stb területén is. Tehát nem gondolom hogy sérülne a hagyomány, az identitás, ha toleránsabbak, elfogadóbbak, vagy nyitottabbak lennének. Nehéz helyzetben vannak, mert földrajzilag is eléggé elszeparáltak, nehezebben megközelíthetők.
    Nos szerintem időre van szükségük!
    Nagyon tetszik a blogod, gratulálok hozzá, minden betűjét elolvastam és másoknak is ajánlottam akik érdeklődnek Korea iránt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.