browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Vissza az iskolapadba – utcai kaja kontra étterem

Posted by on 2013-08-04

Iskolapadokkal berendezett koreai étterem.

Ma egy gasztro témával jövök. Egy olyan helyen voltam ma vacsorázni, amelyet különlegesnek neveznék ugyanis egyrészt a menü nem más mint az utcán is kapható ételek legjobb válogatása, a hely berendezése viszont egy régi iskola környezetét idézi.

A koncepció nem is rossz, hiszen néha az embernek nincs kedve az ételárus kocsija mellett elfogyasztani a vacsoráját. A Tokbukki például tocsog a csiliszósztól és az ember folyamatosan azon parázik, hogy mikor eszi le magát a csípős piros szósszal. Nos ez a hely azért csökkentette ennek a kockázatát.

A képeken jól látható, hogy nagyon minimalista a berendezés, hiszen a környzet olyan mint a 80-as években lehetett egy koreai általános iskola. Minden esetre nekem nagyon tetszett. Alap tartozék minden koreai étteremben, hogy a víz az ingyen van, és külön előre fertőtlenített készülékből kell kivennünk az amúgy rozsdamentes fémből készült poharakat.

A többiről beszéljenek a képek:

Iskolapad és székek a koreai étteremben.

Szalvétaadagoló és pálcikák. Az árakat pedig 5-el kell osztani és megvan a forintosított érték:

Szalvétaadagoló és hurkapálcikák.

Iskolai kacatok a falakon.

A menüből egy kis ízelítő:

Koreai ételek egy tálcán.

Részletesebben fentről balról kezdem. Ez itt csak egy leves 오뎅 국물 (kanalak előre belekészítve, vicces), amelynek ízét amúgy a magyar „zacskósleveshez” tudnám hasonlítani. Persze annál azért finomabb és egészségesebb is:

Koreai leves.

A következő étel elsőre valami undorító hurkának fog tűnni, de húst ez nem látott. És itt jönnek be a képbe a kultúrából hozott dolgok. Amikor meglátunk valamit, ami a mi kultúránkban valamit jelent, vagy valamire hasonlít, bekapcsol az előítéleteknek nevezett dolog. Nos ezt én sokszor tudatosan kapcsolom ki. Esetünkben ez egy rizstésztával és fűszerekkel töltött hurka. Az íze is teljesen más. Hogy miként töltik bele, vagy csak betekerik? Ne kérdezzétek, mert nem tudom. :-) 순대

Rizstésztával és fűszerekkel töltött hurka.

A tokkbukki-t nem kell bemutatni. Csípős csili szószban tocsogó rizstészta nudlik. Imádom! 떡볶이

Tokkbukki. Koreai rizstészta és csípős csili szósz.

És a végére maradt a számomra is új dolog. Név szerint a 떡꼬치 (tokkucsi), amely olyan mint az előző étel, csupán csípős és édes szószba van mártogatva. Én mézes ízt éreztem, de ez megéri az árát. Kb. 140 forintnak megfelelő összegért juthatunk hozzá és ha másért nem, de e miatt vissza akarok ide térni.

Rizstészta édes szószban.

6 Responses to Vissza az iskolapadba – utcai kaja kontra étterem

Hozzászólás a(z) Váraljay Gabriel bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük