Koreában illetlenség látogatóba menni ajándék nélkül. Azt viszont hozzá kell tennünk, hogy az otthonukba nagyon ritkán hívnak vendéget a koreaiak. A találkozók általában egy semleges területen elfogyasztott vacsora keretében történnek. Étterem, kávézó, stb. Az ilyen helyek több szempontból is előnyösek, mert mindenki a legszebb arcát tudja mutatni, hiszen csak az öltözékére és a viselkedésére kell fókuszálni. Az intim szféra, a ciki dolgok otthon maradnak, és belegondolva ez így is van jól.

Ajándékozás négy pontban

• Alkohol mindenek felett. Ha valaki nem iszik alkoholt, akkor is egy minőségi alkoholos ital ajándékozása szép gesztus. Tovább lehet ajándékozni (nem viccelek) és mindenképp komolyan veszik az embert. Az angoloknak, amerikaiaknak azt tanácsolják, hogy ez legyen skót whiskey, de kerüljék a rum vagy vodka ajándékozását. Ezt hagyjuk a latin-amerikaiakra és az oroszokra, vagy lengyelekre. :) De hát mi magyarok vagyunk és a pálinkát vagy a különleges édes borainkkal kapukat tudunk megnyitni. ;-)
• A csomagolás az egyik lényeg. Amennyiben gyümölcsöt ajándékozol, azt sosem add át táskában, ügyelj arra, hogy díszes ajándékdobozba kerüljön (nem viccelek, van ilyen). A díszcsomagos sonka-konzerv eltörpül a wc-papír mellett, amiről már meséltem, hogy szintén ajándékként adják (nem vicc, de főleg ez akkor van ha valakit a lakásán látogatnak meg).
• A helyénvaló esküvői, temetési, babalátogatási, születésnapi ajándék az anyagiakkal függ össze. Igen pénz, mégpedig borítékban (nem viccelek). Ez független attól, hogy üzleti, baráti, vagy családi kapcsolatban állunk az illetővel.
• Sose bontsd ki azonnal az ajándékod, kivéve ha erre külön megkér az ajándékozó. Amíg nálunk a pofátlanság az, ha nem bontod fel azonnal amit kaptál, keleten kapzsiságnak számít (nem viccelek). Én amikor megnyertem a nap dolgozója díjat az egyik farmon, a borítékot tartalmát a két betűs helyen mertem csak megnézni. :-)

Mára ennyi. Remélem tetszett és ha kérdés van akkor itt alul lehetőség van feltenni. Igyekszem válaszolni.

Lényeg, hogy ezek a pénzek 2006 és 2007-es évjáratúak, Észak-Koreában pedig 2009-ben volt pénzváltás, amikor ezeket cserélték le újabbakra. Napjainkban elvileg létezik egy észak-koreaiak között használt fizetőeszköz (ilyet külföldi sosem kap) és van egy turista won is, amit vissza kell váltani dollárra ha kilép az ember az országból. Ó ez a paranoia. :)

Az érdekes viszont az, hogy megosztottam a képeket az Instagram és a KakaoStory fiókomban is (KakaoStory a KakaoTalk képmegosztó közössége / alkalmazása). A dél-koreai ismerőseim persze kiakadtak, mert ők ilyet még nem láttak. Mindenki azt kérdezte, hogy honnan szereztem ezeket a pénzeket. Margóra megjegyezném, hogy a mai napig minden koreai ismerősöm furán tud viselkedni, amikor kiderül, hogy többet tudok a kultúrájukról, történelmükről mint ők hinnék (néha még olyan történelmi dolgokat is, amelyeket nekik kellene jobban tudniuk pl. a királyaikról). Bevallom, néha épp élvezem ezt …

További információk: ITT

Mit szólnátok, ha indítanék egy játékot és ilyen pénzeket lehetne nyerni? Van akit érdekelne?

Az írás első részét ITT olvashatod!

9. Szakítás és bosszú

A szakítás egy lánnyal mindenképp  veszélyes dolog lehet, nem kevésbé ha az illető sértve is érzi magát. Ha dobsz egy koreai lányt, összetöröd az álmait, elárulva érzi magát és keresni fogja a lehetőséget a bosszúállásra. Ennek különböző módjai is lehetnek: köze lehet a munkahelyedhez vagy az iskoládhoz is (ha még tanulsz). Egyes tapasztalatok azt mutatják, hogy a bosszúra szomjas koreai lányok megkeresték a srácok munkaadóját, tanárát, koreai barátait, hogy önmagukat áldozatként állítsák be. Lényeg, hogy a környezeted ellened legyen fordítva. Amennyiben illegális dolgokhoz is közöd volt (amibe ők beleláttak amikor még együtt voltatok) képesek lesznek feljelentést tenni a rendőrségen is. :-)

10. Telefon!

A telefonálási szokások talán a legkeményebbek a koreai randizás társadalmában. Az alábbi dolgokra kell odafigyelned:

Az üzeneteire azonnal válaszolj! A lényeg, hogy ha szöveges üznetet, SMS-t kapsz (ez manapság már nem szokás, mert napjainkban ezt már felváltotta a KakaoTalk), azonnal válaszolnod kell. Ha nem teszed meg legközelebb ez szóvá lesz téve. Egy idő után azon fogod észre venni, hogy be lettél idomítva: küldened kell majd jó reggel, jó éjszakát üzeneteket. Ez kiterjedhet az étkezési időszakra is (jó étvágyat a reggelihez-ebédhez-vacsorához). Nem vicc! :-)

Hívd fel minden nap! A nap fénypontja ha hívás érkezik a barátjától, ezért amilyen sűrűn csak lehet hívd fel őt. Ha ez nagy gondot jelent, akkor minimum naponta egyszer telefonálj, lehetőleg lefekvés előtt. Mindig kommunikációra késznek kell lenned, akkor is ha ő hív fel téged. Ez egy elvárás, aminek meg kell felelned! Amennyiben nem hívtad fel, komoly indokkal kell előrukkolnod.

Megjegyzés tőlem: nálam már szakadozik a cérna. :-)

Sosem lehet nem fogadott hívásod tőle! Amennyiben a lány hív fel, mindenképp fel kell venned a telefont. Ha elmulasztod a legnagyobb bűntettet követed el. Koreai lánytól az sem ritka, hogy őrülten zaklatott hangulatban fog felhívni, de akár az is megtörténhet, hogy egy órán belül 100 hívást vagy üzenetet kapsz tőle. Ez bizonyára extrém eset, de ki tudja, hogy kit fogtál ki. :) Ha nem reagálsz a hívásra, üzenetre a fejében csak egy magyarázat lehetséges: “megcsalod valami másik lánnyal!” Ha nem akarsz feszültséget inkább reagálj minden hívásra és üzenetre.

Megjegyzés tőlem: elszakadt a cérna. :-)

Konklúzió

Remélem van akinek segítettek ezek a gondolatok, hogy megértsen egy másik kultúrát és ne várjon el olyan dolgokat amelyeket a másik nem szokott. Természetesen az itt leírt szabályok nincsenek kőbe vésve és kifoghattok akár egy Európában, vagy Amerikában tanult koreai lányt is, aki belekóstolt és megértette a nyugati kultúrát és szokásokat. Ettől függetlenül a szülőkkel és családdal kapcsolatos szabályok nem sokban fognak változni. Attól függetlenül, hogy a Korea továbbra is zártabb ország és nem annyira globalizált, mint azt mi innen a távolból hinnénk, elég sok a vegyes házasság. Lehet épp tiéd lesz az egyik?

Az írás a connectkorea.com egyik bejegyzése alapján készült.

Az írás első részét ITT olvashatod!

5. Koreaivá kell válnod

A dolog persze lehetetlen, de nem is a külsőd megváltoztatásáról van szó, hanem arról, hogy koreai módra fog kelleni viselkedned és át fog kelleni alakítani az életed. Hogy ez megéri-e, el kell döntened. Szép dolog a kultúra és a rajongás is, nem kevésbé a szerelem, de azért érdemes elgondolkozni a következőkön. Napi szinten szóvá lesz téve, hogy meg kellene már tanulnod koreaiul. A nyomás fokozódni fog, hogy ha a koreai ételekre is gondolunk, amelyet nem minden európai hajlandó teljes mértékben elfogadni. Követned kell majd a koreai szokásokat, a divatot és ezek alól a randizás szabályai sem lesznek kivétel.

A koreai nyelv: Minnél mélyebb lesz a kapcsolatod, annál nagyobb nyomás nehezedik majd rád a koreai nyelvtanulás terén. Lehet a nyelvtudás nem lesz fontos sem a barátnőd, sem pedig a te szempontodból, de előbb utóbb szóba kerül majd, hogy találkozni kell a szülőkkel, akikkel már koreaiul kellene beszélned.

a koreai ételek: Ha nyitott is leszel az új dolgokra, de azért egy élő polip, vagy egy kutyából készült étel lehet elveszi majd a kedved. Ezek extrém példák, de mindenre fel kell készülnöd és illedelmesen meg kell magyaráznod miért mondasz nemet. Az étel és ital visszautasítása Ázsiában nem illendő dolog, sőt egyenesen sértő kategóriába is sorolható.

Megjegyzés tőlem: Élő polipot nagyon sok koreai sem hajlandó megenni, szóval a leírt dolgokkal én nem értek egyet. A kutyahúst nagyon sokszor Koreával hozzák kapcsolatba, ahol a lakosság nagyon nagy része sosem evett ilyen ételt. Különösen az idősek körében örvend ínyencségnek, mert állítólag erőt ad az emberi testnek. Ettől függetlenül biztos lesz olyan étel, amelyet mi európaiként extrémnek tartunk (bár én ilyenre így hirtelen nem is emlékszem, vagy én vagyok túlságosan nyitott?). :)

a koreai divat: Képzeld el a szituációt, hogy egy ajándékot kapsz a barátnődtől és az például egy rózsaszínű ing lesz. Mindenkinek más az ízlése és attól függetlenül, hogy sok férfi rózsaszín ingben mászkál Koreában (a rózsaszín amúgy náluk a gazdagság jele), te nem vagy hajlandó felvenni azt. Ugyanez érvényes az összeöltözésre is. Hülye szokás, de a párok képesek egyforma felsőt is felvenni az utcán, hogy nyilvánvalóvá tegyék, hogy ők egy pár. A tanács ilyenkor az, hogy lehetőleg a stílust szögezzétek már le az elején és vásároljatok együtt, hogy mindketten képbe kerüljetek a másik “gyenge” pontjait illetően. A megoldás a kommunikáció!

a koreai randizási kultúra: Ezt mindenképp követned kell, persze előtte képbe kell kerülnöd ezen a téren. A randizó pároknak külön dátumokra is figyelniük kell. Az ajándékok vásárlása mind-mind a randizás része. Készülj fel, hogy ajándékként a speciális alkalmakkor ékszereket, virágot, márkás, drága termékeket, sminkeket kell vásárolnod. Ide tartozik a jeggyűrű beszerzése is, bár szerintem ezen nincs mit csodálkoznunk.

6. “villantsd a zsét”

A pénz manapság tényleg mindenhol a legfontosabb tényezővé vált. Nem kevésbé Koreában, ahol a fogyasztói társadalom jóval megelőzi Magyarországot. Az egyik koreai ismerősöm egyszer azt válaszolta a “Tényleg ilyen fontos a lányoknak a pénz?” kérdésemre, hogy “A koreai lányok ezt sajnos már észre szem veszik, annyira része a mindennapoknak.” Lényeg, hogy a lányok elvárják, hogy szép étterembe vigyed őket és főleg ne rajtuk akarj spórolni. Előnyben részesítik azt, ha a barátjuk szép autót vezet, jó munkahelye van, egzotikus helyekre viszi őket, drága ajándékokat vesz nekik és ha szükséges akkor fizeti a plasztikai műtétjüket is (ez hétköznapi dolog Koreában). Az utolsó tétel persze csak poén, de a többi jól szemlélteti az elvárást. Nevezhetjük túlélési esélyeknek is, de a világban az a nyerő akinek pénze van, de Koreában ez hatványozottan a tudtodra is van hozva.

Európaiként ha nem is vagy anyagilag eleresztve, nem kell aggódnod. Előnyben vagy a helyi férfiakkal szemben, mert a koreai nők elnézőbbek  a szegényebb külföldiekkel. Az okosabb réteg a szív dolgait fogja előnyben részesíteni a nyugatiakkal kapcsolatosan, és az anyagiak kicsit háttérbe szorulnak.

7. Része leszel a versenynek

Ahová csak mész, amit csak veszel neki és ami szépet csak mondasz közzé lesz téve a Cyworld, Facebook és KakaoTalk közösségi hálózatokon, méghozzá fotóval mellékelve (mint bizonyíték). Versenyhelyzet van, ahol a lány a barátnőivel szemben (akik szintén a saját párkapcsolatuk részleteiről posztolgatnak) bizonyítani, és kontrázni fog. Így leszel része egy úgynevezett “na kinek a barátja a menőbb” idióta játéknak, amelyben a lényeg, a többi lány irigységének a kiváltása. Ez onnantól lesz igazán kellemetlen, amikor egy-két másik lány barátjának tetteire (drága ajándékot vett, luxushelyen üdültek) fog kellened reagálni. A randiknak vidámnak kell lennie és intézz mindent úgy, hogy az étel finom legyen az ajándékok pedig romantikusak és lehetőleg drágák. Innentől kezdve nyert ügyed van. Te leszel a legjobb “oppa” a barádnőd szemében.

8. Szex, védekezés és terhesség

Úgy tűnik nem csak a japán lányok, de a koreaiak is kíváncsiak arra, hogy milyen lehet a szex egy nyugatival. A pénisz mérete (ami számomra hihetetlen, mert konzervatívnak ismerem a társadalmat) azért szóba kerül a koreai lányok között is és kíváncsiak a szóbeszédre, hogy ez így van-e a nyugatiakkal kapcsolatosan a valóságban is. Amikor elérkezik az alkalom a vezetés a tiéd. Ne várd el, hogy egy koreai lány irányítson, sőt számíthatsz arra is, hogy passzív lesz az ágyban. Európa után ez lehet, hogy fura lesz, de teljesen más az ázsiai szexuális kultúra.

Megjegyzés tőlem: lehet épp ez az amiben többet tudunk mi nyújtani és mérföldekkel megelőzzük a helyi férfiakat. További olvasnivaló a témában (szerintem főleg Japánnal kapcsolatban) ITT.

A koreai nők bízni fognak benned, de ezzel az is jár, hogy a védekezés területén is tiéd a felelősség. Erre két módszer van: megszakítás vagy gumióvszer. Arra, hogy gyógyszert szedjen egy koreai nőt nem fogsz tudni rászedni, és végtelen magyarázatba fogod kényszeríteni azzal kapcsolatosan, hogy ez mennyire veszélyes dolog. Ha továbbra is kötöd az ebet a karóhoz, te leszel a rossz ember, aki ilyen veszélyes dologra kényszeríti.

Az abortusz egy kényes téma, amit személy szerint én nemzettől függetlenül elítélek. Koreában az abortusz mindennapi dolognak számít. Ha egy fiatal nő teherbeesik egy olyan férfitől, aki nem akarja őt feleségül venni, automatikusan egy abortusz-klinikára megy, ahol megoldást találnak a problémájára. Ha nem akarja elvetetni a gyereket, a család lesz az, aki elviszi a klinikára és nyomást gyakorol rá, hogy tegye meg a szükséges lépéseket. Épp emiatt is nagyon nehéz 26 évnél fiatalabb terhes nőt vagy anyát találni Koreában.

Megjegyzés tőlem: … mindezt egy olyan országban, ahol a megszületett gyermek már egy éves és a legfontosabb esemény a 3. hónapos kisbaba. Ekkor lesz az egy év (9 hónap az anyaméhben plusz 3 hónap születés után). A koreai kor azt jelenti, hogy az életkorodhoz hozzáadsz plusz egy évet. Ebből következően az élet a koreaiak szerint már az anyaméhben létezik az első naptól kezdve. Ilyen szinten is ütközik a hagyomány a mindennapi élettel.

De mit történik ha külföldiként teherbeejtesz egy koreai nőt? Automatikusan kórházba kell vinned és te leszel a rosszfiú. Érthető is. Ellenkező esetben teljesítened kell a vágyát: el kell hoznod őt Koreából a saját országodba. Amennyiben nem teszed meg, abortuszra fog menni. Az abortusz ára egyébként 1 millió won (nagyjából 200 ezer forint) és illegális. Ettől függetlenül egyszerű ilyen klinikát találni, mert van belőlük elég. A felelősség természetesen nem az abortusznál kezdődik, hanem hamarabb, de ez gondolom mindenki számára világos.

folyt. köv.

A legtöbb írás tényként közli a következőket: Ha koreai nővel randizol, akkor a világ legjobb barátnője lesz a tiéd. Ők szépek, arnyosak, szexisek, lojálisak, tiszták, édesek, viccesek és sokkalta nagyobb adag ártatlanság van bennünk, mint a többi nemzet lányaiban. Ez igencsak felüdítő lehet, legalábbis ezt írja a cikk forrása, ami alapján belekezdtem ebbe a nem épp egyszerű témába. Személy szerint azért láttam árnyoldalakat is, de sok pozitív tulajdonsággal én is egyetértek. Azt semmiképp se felejtsük el, hogy koreai lánnyal randizni egy teljesen más világ. Eltérő a kultúra, a nyelv a viselkedés, amelyek sok félreértést is szülhetnek. Ettől függetlenül szerintem minden az egyénen múlik, rajtunk és a másik félen. Na csapjunk a lovak közé! Jöjjön a 10-es lista!

1. Nem akarnak könnyűvérűnek tűnni a szemedben

Egyes mendemondák szerint van egy előítélet a levegőben, mely szerint a koreaiak azt hiszik, hogy a nyugatiak szerint könnyen megkaphatóak. Épp emiatt ha egy koreai lány egy külföldivel randizik, nem szeretné hogy könnyűvérűnek tűnjön. Gondolom az amerikai hadsereg van a háttérben, akiket egyszerre szeretnek és gyűlölnek is nemzeti szinten. Amúgy ha a koreai lányok koreai férfival randiznak, sokkal lazábban is viselkednek. A lényeg, hogy folyamatosan figyelve lesz a viselkedésed, hogy kiderüljön, te csak egy könnyen megkapható numerára vadászol, vagy komolyabbak a szándékaid. A tanács az, hogy semmiképp se vedd elő a nyomulós technikákat, mert ezzel egyrészt nem mutatsz ki tiszteletet a lány iránt (általánosságban sem), másrészt a higgadtam viselkedésmódod komolyabb szándékra fog utalni. Ellenkező esetben pedig kételkedni fog a szándékaidban, szóval a megismerkedést már elrontod az elején. Gondolom ezt a részt nem is kell ragozni…

2. Te egy Playboy vagy a szemében

Ha fehér ember vagy, ráadásul fiatal és jóképű (figyelem az angol és konglish “handsome” jelző náluk a vékony alkatot is jelenti, tehát le a plusz kilókkal), a koreai lányok nagy része automatikusan még mielőtt megismerne nagy játékosként és nőfalóként fog pozicionálni. Azt hiszik, hogy te nyugatiként kapsz akkora figyelmet a többi koreai lány részéről, hogy minden ujjadra jut egy belőlük és ebből következően össze is rakják a képletet: nagyon sok lány akar téged. Épp ezért a kapcsolat eleve egyfajta gyanúval indul és mindaddig bűnösnek találtatsz, míg nem bizonyítod be ártatlanságodat…

Megjegyzés tőlem: Kicsit felröhögtem ennél a résznél, mert attól, hogy valaki nyugati srácként Koreában van még nem fognak rá ragadni a lányok. Thaiföldön ez gyorsan megy, de a koreai női büszkeség azért (tapasztalataim szerint) sokkal erősebb.

Az első időszakban az is megtörténhet, hogy frissensült barátnőd ellenőrizni akarja majd a telefonodat, bizonyítékokat keresve, hogy nem állsz kapcsolatban más nővel. Ezen a területen elég agresszív is lehet, épp ezért tedd “tisztává” és átadhatóvá a telefonodat. Arra mindenképp készülj fel, hogy a telefonodon lévő nők képeit, sms-eit és neveit komolyabb kikérdezési folyamaton át magyaráznod fog kelleni. Ha megtagadod a telefonod átadását, az egyenlő az elismeréssel: nőfaló vagy.

Megjegyzés: Azért ebbe belegondoltam így hirtelen. Több női barátom van mint férfi, eleve a neveltetésemből adódóan jobban megtalálom a közös hangot a nőkkel, mint a férfiakkal. Ha ilyen szituációba kerülnék érdekes dolgok jönnének szembe az tény. :)

A telefont át kell adni és nem foglalkozni a “nekem személyi jogaim vannak” kérdéssel. Ha ezen múlik egy párkapcsolat, ám legyen. Ha dugdosod a telefonod, azzal növeled a gyanú mértékét. Épp ezért a legegyszerűbb ennek elejét venni. A telefonod egyébként előbb vagy utóbb meg fogja szerezni. :) Muhaha.

Megjegyzés: szerintem ez egyedi eset, mert nem tudom elképzelni ezt a dolgot, inkább csak a tini korosztály köreiben, de lehet tévedek.

3. Álmodozni fog az új életéről

Megmondom őszintén ez az a rész, amitől egy kicsit szomorú lettem. Több koreai nő ugyanis (főleg az idősebbek) álmodoznak arról, hogy külföldi férfiakat ismerjenek meg, mégpedig azzal a céllal, hogy kimenekülhessenek a koreai társadalomból. Ez egy kicsit fura a férfire nézve, de fontos megértenünk azt is, hogy napjainkra már egyre több nő attól függetlenül, hogy szereti az országát, nem érzi jól magát a koreai férfiak által irányított társadalomban. Ha veled randiznak, te vagy a menekülő útvonal. Tudat alatt mind azt érzik, hogy akkor is te vagy a jobb út, ellentétben egy helyi férfi házassági ajánlatával, akinek az anyja és a családja talán egy életre megkeseríti a mindennapokat. Tudják, hogy nyugaton ez másképp működik.

Azzal mindenképp számolnod kell, hogy ha egy koreai nővel randizol, akkor ő szinte az első perctől kezdve tele lesz reménnyel és tervekkel, álmokkal. Minden arról fog szólni, hogy te majd bizonyára feleségül veszed és elviszed a saját országodba. Más érzelmeivel játszadozni nem fair, ezért ha komolyak a szándékaid, akkor mindenképp beszélj róluk és az eltervezett közös jövőtökről. Minden lány utálja azt a helyzetet, amikor a külföldi pasija a tudtára hozza, hogy “Hazamegyek, persze nélküled… köszönöm az ingyen szexet és az idegenvezetést, viszlát!” Nyilvánvalóan senki sem használ ilyen szavakat, de ettől függetlenül minden hazautazós szakításnak ez a jelentése. Nem is csoda ha a másik fél kihasználva érzi magát.

Megjegyzés: Emlékszem, hogy hallottam én már koreai fiúktól is ilyen tapasztalatokat. Ők ugyanezt tették magyar lányokkal. A vége az volt, hogy “hát kulturális különbségeink voltak”. Hogy ez több éven át nem tűnt fel egyik félnek sem csak a végén? Alattomos dolog ez a kultúra. (szarkazmustáblát ide)

4. A család nagyon fontos

A koreai lányok / nők nagyon illedelmesek a szüleik és családjuk felé, a család pedig igyekszik megvédeni őket minden egyes csalódástól. A család elve fél a társadalom megvetésétől, ezért mindent megtesz, hogy semmilyen botrányos dolog ne történjen (legalábbis ne tudódjon ki). Ésszerű, hogy ebből adódóan a család mindent megtesz azért, hogy beleszólhasson a lány szívügyeibe is, manipulálva a döntést. A szülők hatalmát sose becsüld alá. A koreai lány (fiú is) igenis figyel a szülei tanácsára és sok esetben épp a szülők bele nem egyezése miatt következik be a szakítás.

Megjegyzés: Épp ezzel kapcsolatban az egyik blogban valamikor régen azt olvastam, hogy a legegyszerűbb út ha dohányos koreai nőkkel ismerkedik az ember. Miért? Koreában a nők dohányzását elítéli a társadalom, ám akit ez hidegen hagy nagy eséllyel indul a lázadó kategóriában, így más területen sem enged majd beleszólni az életébe. Hát ja, csak ki akar egy dohányos nővel szóba állni? :-)

A koreai nők jobban függenek az őket támogató családtól, mint itt Európában, vagy Amerikában. Eleve az a modell is, hogy a nők kései 20 és akár 30 után is a családjukkal élnek. Ennek ára van: követni kell a szüleik vezetését. Ezt azért is fontos tudni, mert az embert nem érheti meglepetés ha a 25 éves barátnője bejelenti, hogy neki este 10-re már otthon kell lennie. :) Upsz!

Általában a koreaiak nem mutatják be a barátjukat, barátnőjüket a szüleiknek addig, amíg nem érzi késznek a dolgot a házasságra. Ez jó is lehet, csak a külföldiek esetében ez másképp történik. A randi időszak elején a lányok nagy eséllyel tesztelik le a “külföldivel randizom” hírt a szüleiken, akik már az elején útját állhatják a további találkozóknak. Minden esetre ha a szülőkkel való találkozásra kerül sor, fel kell kötni a gatyákat, mert ez egy nagyon komoly alkalom. A ház szabályait be kell tartani, és ide tartozik minden amit a szülők mondanak (akár mikorra legyen otthon a lány stb. szabályai is). Ha találkozol a szülőkkel öltözz ki elegánsan és készülj egy kis rövid koreai szöveggel is. Pár szó elég, úgyis segítenek majd, de a siker az ilyen részleteken múlik. Csak akkor beszélj ha kérdeznek és semmiképp se akar oldani a feszültséget rigalánc stílusoddal (bár el nem tudom képzelni, hogy valaki laza lehet ilyen szituációban). :)

Kicsit hosszú lett az írás, ezért úgy döntöttem, hogy két részre vágom.

A lista foltyatását ITT olvashatod.

Megjegyzésként érdemes megemlíteni, hogy ez a lista elsősorban koreai nő -koreai férfi házasságára vonatkozik elsőként, de mivel Korea korát sem annyira nyitott mint gondolnánk, jobb ha a multikulturális család modelljét koreai szemmel vizsgáljuk meg. Ez azért is fontos, mert nem fordulhat elő az “anyám én nem ilyen lovat akartam” esete. Jobb átgondolni mindent, mint “pofára esni” olyan részleteken, hogy nem fogad el a család és kulturális különbségek miatt szakítanunk kell (utóbbit nem egy Magyarországon tanuló diák szájából hallottam már ezért is merek ilyen erős szavakat használni). Na lássuk:

1. Szükséged lesz a koreai anyuka és apuka beleegyezésére

Egy ideig randiztatok, később megtörtént az eljegyzés, netán a lánykérés is koreai módra. Minden úgy tűnhet, hogy sínen vagytok. A döntő pont viszont csak most következik. Koreában az esküvő két család egyesülését jelenti. A család fogalma komoly szerepet játszik a koreai kultúrában. Ennek gyakorlati ellentétébe is bele tudnék menni, de ne térjünk el a tárgytól. Két család összeolvad, de ez nem történhet meg még mielőtt a két család nem találkozott és nem fogadta el egymást. Fogalmam sincs ez hogy zajlik Korea-Magyarország vonalon. Nem tudom elképzelni, hogy Kovácsék kirepülnek a menyasszonnyal Juliskával potom 600-800 ezerből Koreába ismerkedni. Lehet ez a folyamat lassan zajlik és Kim-ék repülnek ide és így tovább. Ezt követően viszont rémálom is lehet a fiatal pár sorsa, mert ha a szülők azt mondják, hogy nem egyeznek bele a házasságba, akkor ennyi volt. Eljegyzés felbontva és mindenki élheti tovább az életét. A világnak köszönhetően azért egyre több a lázadó fiatal Koreában is, akik már nem hagynak beleszólni az életükbe. Reménykedj, hogy egy ilyen férfit találsz.

2. Az esküvőt a szülők fizetik

Az esküvő talán a legnagyobb ünnep az egyén életében és a család számára is nagyon fontos. Épp ezért nem tartozik egyetlen nemzet köreiben sem a legolcsóbb rendezvények közé. Koreában ugyanez többszöröse a magyarnak. Az esküvőre külön iparág fejlődött ki, Szöulban például egy városrészt egyenesen esküvői negyednek hívnak. Az egész infrastruktúra a házasságkötő-termek az étterem, minden erre a célra van kiépítve. Egy egész utcasor bolt csak esküvői ruhákat, kiegészítőket árul. Számomra ez félelmetes kategória volt már, de mindez jól szemlélteti az esküvő körüli felhajtást. Mindennek persze nagyon drága ára van. A fiatalok, akik lehet nemrég fejezték be az egyetemet és jó ha nem keresnek 2 évig munkát (ez az átlag) elhelyezkedtek már valahol. Ettől függetlenül a létra legalján kezdeni egy karriert és fizetni egy drága esküvőt szinte egyenlő a lehetetlennel. Ezen a részleten viszont nem érdemes aggódni, mert Koreában a szülők utolsó anyagi kötelessége az, hogy a gyermekeiknek biztosítsák az esküvő anyagi hátterét. Fellélegezhetnénk, de menjünk csak tovább.

3. Az esküvő költségei megosztásra kerülnek a két család között

Nem egyszerű az egész, mert ez minden családban problémát okoz, otthon is. Sok esetben a gazdagabb család vállalja át az esküvő költségeinek nagy részét (amely később akár emlegetésre is kerül, de ez a saját véleményem). Koreában elvileg a szegény-gazdag házasságot már a fiatalok is kizárják, hiszen az ismerkedés elején az első kérdések és válaszok segítségével sok fiatal odáig sem jut el a lánnyal, vagy fiúval, hogy egymásba szeressenek. Ezt már kezdem érteni, hiszen nincs egy életen át tartó “te szegényebb családból jöttél” szerű verbálisan, vagy csak éreztetve elkövetett lelki terror. Visszatérve a költségekre, ha épp nem egy Samsung vagy más csebol tulajdonosának a fia vesz el feleségül és fizeti a költségek 99.9%-t, akkor az ábra a következő:

Esküvői ceremónia: 50% vőlegény családja – 50% menyasszony családja

Mézeshetek: 50% – 50%

Lakás / ház vétele vagy bérlése – otthon bebiztosítása: 100% vőlegény családja

Lakás / ház berendezése, és felszerelése: 100% menyasszony családja

Yemul 예물 – a menyasszony ajándéka: vőlegény családja

Yedan 예단 – nászajándék a vőlegény családjának (?): menyasszony családja állja

A költségek arányos elosztása irtó nehéz, mert az élet nem így működik, de nagyjából az esküvő körüli ceremónia és nászút költségét a legegyszerűbb kiszámolni. Általában ezt felezik.

A Yemul, azaz a menyasszony ajándéka a régi időkben egy szimbolikus vörös és kék szalag átadását jelentette, manapság ez átment egyfajta wannabe irányba ezért már drágakövekkel kirakott ékszereket, gyémántgyűrűt kapnak a koreai menyasszonyok. Ejnyebejnye. :) A vőlegény családjának járó ajándékon én is néztem, de hát ettől érdekes Korea, hogy minden más, nem? Ez az ajándék általában a lakás / ház árának a 10%-t teszi ki készpénzben (!!!), de a család többi tagja például táskákat, és egyéb ezüst étkészletet, stb. kap. Erre van egy koreai szó, ami most eszembe jut: holl (헐). :-)

Persze az említett dolgok nem kőbe vésett szabályok, de azért érdemes mindent témát átrágni hátralévő életünk párjával, hogy ne érjenek bennünket meglepetések.

4. Nem fogsz menő koreai nevet kapni

Ezen a ponton én is röhögtem, de bizonyára egy Korea rajongónak nagy öröm lehet az is ha ő felveheti a Kim, Park, vagy Lee vezetéknevet. A világ összes országával ellentétben ugyanis a koreai feleségek nem kapják meg automatikusan a férjük nevét. A saját nevükkel futnak tovább. Kivételek persze itt is vannak, szóval nincs akadálya, hogy valaki nevet váltson, de ez nem automatikusan történik.

5. Az ünnepek egyenlőek a munkával (már ha nő vagy)

Tételezzük fel, hogy eljutottunk odáig, hogy egy koreai férfi boldog felesége vagy. Ez együtt jár a koreai ünnepek aktív megtartásával is. A két legnagyobb a csuszok (추석) és a szolnal (설날). Utóbbit lehet nem jól írom, de nincs is rosszabb, mikor magyarul kell leírni egy koreai kifejezést. Lényeg, hogy ezeken a családi összejöveteleken összejön a család apraja nagyja, több generáció, stb. Nagyon sok ételre van szükség, melyek elkészítése igen sok időt és energiát emészt fel. Ezt az energiát pedig a nőknek kell beletenniük. Ez alól te sem vagy kivétel, akkor sem ha nem értesz semmihez. A konyhában katonai morált követve kapod majd a feladatokat. Természetesen kihúzhatod magad a munka alól, de ez igencsak rossz fényben fog beállítani téged a család szemében. Főleg ha a család női tagjai által ér majd bírálat (akkor is ha nem mondják a szemedbe). Szóval, munkára fel és fel kell ajánlani a segítő kezeket, amit nagyra fognak értékelni.

6. A koreai újév anyagilag padlóra fog majd küldeni

Ahogy sok országban, így Koreában is az újév nagy ünnepnek számít. A szolnal (설날) az az esemény, amelyen a koreai gyerekek ajándékokat kapnak. Ez főleg borítékolt készpénz formájában történik. Nagy divat, hogy a kapott összegeket a gyerekek összemérik az iskolatársaikkal. Ki mennyit kapott stb. Szerintem itt elindul egyfajta anyagiasságra való nevelés, de ezt rakjuk margóra, mert csak az én agyam szüleménye. Ázsiaiként jó érzés lehet zsebre  vágni a sok borítékot, amit a rokonoktól kaptunk, de nyugatiként eszünkbe ne jusson ott azonnal kinyitni és megszámolni, mert az illedelmetlenségként lenne elkönyvelve. Amíg itthon bunkó vagy ha nem nyitod ki a becsomagolt ajándékot, addig Ázsiában ennek az ellenkezőjével mutatsz ki tiszteletet. De te felnőtt vagy és te vagy az aki pénzt ajándékoz. Ez vonatkozik a saját gyerekeidre is (lehet kicsit előrefutottunk), de a család többi gyermekére is. Unokaöcsik és unokahúgok mind ott sorakoznak majd borítékért. Cserébe kapsz tőlük egy mély szülőnek járó tiszteletteljes meghajlást (leborulnak előtted).

+1 ráadás: A szülőkkel kell majd élned

A házasság után azt ember azt hinné nyugi van, pedig ez nem teljesen igaz. Egyrészt a szülők lehet súlyos hiteleket vettek fel az esküvőtökre, netán még a házat is zálogba csapták, ráadásul egy idő után nyugdíjba vonulnak. Koreában a tradíció azt diktálja, hogy a gyermekeknek gondoskodni kell a szüleikről, így egyszerűbb maguk mellé venni őket. Ennek persze vannak előnyei is: kapsz egy új anyát, aki segít az otthonodban és ellátja a gyerekeidet is. Margóra még megemlíteném, hogy a tradíció szerint a legidősebb fiú kötelessége a szülőkről való gondoskodás, így sokszor a koreai lányok inkább nem is randiznak a család elsőszülött fiával (első randi kérdésekkor kiderül).

Angol forrás (hogy ne az legyen, hogy Váraljay ossza az észt) seoulistic.com :-)

Amikor még Szöulban a gyermekotthonban jártam önkéntesként, egyszer egy középiskolás fiúval beszélgettem. A srác lehetett 12-13 éves és nagyon jól beszélt angolul. Mivel angolul alig tudtam a környezetemben bárkivel is értelmes beszélgetést folytatni, megörültem. Ezt a diákot főleg az iskolarendszerről faggattam, mert ez talán Korea legsötétebb oldala. Kiderült, hogy nincs hobbija, mert nincs ideje semmire. A szabadidő mint fogalom létezik, de nem fogható rá semmilyen tevékenységre. Szóba jött a nagy öngyilkossági arány is, amelyet javarészt diákok követnek el, mert nem bírják a nyomást.

A nyomás elsősorban (és ez most a saját véleményem) a nem normálisan felépített tananyag miatt van. A kis 8-10 éves gyerekek munkafüzeteit átlapozva például nem értem miért kötelező a kínai jelek megtanulása. Értem a történelmi hátteret, de ha Sejong király bevezette a hangult, amit évszázadokkal később a digitális korszakban el is kezdtek használni… akkor minek terhelni a gyerekeket a kínai jelekkel. Koreában én folyamatosan azt hallottam, hogy ők más nép, és nem akarnak semmit, ami kínai, vagy japán. Épp ezért nem értem az olyan tradicionális nyelvhez való ragaszkodást, amelyet a dicső korban a királyok is elvetettek (pont ezért fejlesztettek ki egy saját jelrendszert).

A leterheltség persze nem a handzsa hibája, ez csak egy pici részlet. Nem akarom isteníteni az európai tanterveket, mert szerintem én is tanultam olyan dolgokat, amelyekre máig nem volt szükségem, de akkor is… Nagyon sok emberrel beszélgettem, akiknek lövésük nem volt arról, hogy melyik ország hol található a térképen, vagy egyszerűen alapvető általános műveltség szinten nem voltak képben. Persze ez is relatív, de akik a tantervet összeállítják igencsak érdekes elveket vallhatnak a mi fontos mi nem témában.

Egy szó mint száz, a társadalmi nyomás nagyon nagy ezeken a gyerekeken. A gyermekkornak pedig a boldogságról kellene szólnia. Vallom, hogy az egész emberi életnek, de ezt nagyon sok magyar sem tudatosítja igazán. Néha azt érzem, hogy nagyon szerencsések vagyunk. Koreában az igazi élet az iskola után kezdődik, és minden sokkal nehezebb lesz. A fiatalok egy olyan rendszerben nőnek fel, ahol a társadalom szemében selejtes ember az, akinek nem jók a jegyei. Selejtes ember az, aki nem talál jó munkahelyet. Lehetőleg legyen a munkahely nagy csebol vagy menő márkacég. Akkor bejött az élet. Nagyon sajnálom ezeket az embereket, mert félre lettek nevelve. Azt hiszik ez a boldogság útja, pedig nem az. Nem azért élünk, hogy dolgozzunk, de azért dolgozunk, hogy éljünk. Na ez az amit egy dél-koreainak sosem fogsz tudni megmagyarázni. Ha nincs meg a boldogság, akkor jön az alkoholizmus, vagy az öngyilkosság.

Mint, nyugati társadalom szerintem mi már átestünk azon a társadalmi gondolat-váltáson, hogy ne az anyagi javak gyűjtögetésében keressük a boldogságot. Szerintem napjainkban a boldogság kulcsát ezen a területen már csak a legkevésbé művelt emberek látják. Nem azt mondom, hogy nem kell a pénz, de van egy határ, amikor nem kell több. Lehet teljes életet élni autó és saját lakás / ház nélkül is.

Visszatérve Koreára a következő még félkész dokumentum film egy 19 éves amerikai lány szemszögéből kívánja megmutatni a koreai középiskolák világát. A film célja ez volt: megkeresni a választ a középiskolások stresszforrásaira. A film később átsiklott egy teljesen más területre is. Ez pedig a szépségipar. Mindenki barátot / férjet akar, épp ezért olyan dolgokra is képes, mint a szemhéj felragasztása, később pedig a szemműtét. Mindezt azért, mert “a nagy szem jelenti a szépséget”. Az orrműtét szintén fontos, hiszen kialakult a modern-kori Koreában egy sablon, amellyel definiálni lehet a szépséget (nagy szemek, kis arc, stb.). A média hatása félelmetes dolgokra készteti az embereket.

Az alábbi filmből is kiderül, a diákok napi 16 órát töltenek tanulással illetve iskolával kapcsolatos tevékenységekkel, de ez mind csak a jéghegy csúcsa. A film egyébként teljes egészében a koreanhighschool.com oldalon lesz megtekinthető azoknak, akik adományoznak a befejezésére. A mű nagy eséllyel indul majd film fesztiválokon.

Minden vélemény érdekel, ezért ne habozzatok hozzászólni. A sok SPAM miatt a hozzászólásokat előbb jóvá kell hagynom, és csak utána jelennek meg itt az oldalon.

Végre elolvastam Blaine Harden Menekülés a 14-es táborból - Észak-Koreából a szabadságba című könyvét. Gondoltam írok egy kis ajánlót, de szerintem ez egy felesleges lépés lenne. Inkább el kellene olvasnia az embernek.

Ahány ember, annyi vélemény. A koncentrációs tábor kínjain kívül, egyébként a legnagyobb kín számomra az a felismerés volt, hogy egy közvélemény kutatás szerint a dél-koreaiaik 97%-t hidegen hagyja az északon uralkodó helyzet…

A könyvet hárman olvastuk el és arra gondoltam, hogy mivel én nem szeretek tárgyakat tárolni (ezért is igyekszem többet olvasni, hogy fogyjon már le a könyvespolcom), hirdetek egy játékot. Annak adom oda a könyvet, aki hozzászólásként (itt a blogon – a Facebookra írt hozzászólások nem játszanak) 2013. május 1.-ig meggyőz arról, hogy miért kell neki elolvasnia.

A kérdés tehát: Miért ajándékozzam oda neked ezt a könyvet?

Figyelem: A hozzászólások csak akkor jelennek meg az oldalon, ha én jóváhagytam őket. Túl sok SPAM-et kap az oldal mostanában, ezért szigorítanom kellett a szabályokon.

Az indulóknak nyilván kreatív írásokat kell benyújtaniuk. Kíváncsi vagyok az írásokra. :) Az írások elbírálásában részt veszek, de a környezetemben több ember véleményét is kikérem. Főleg olyanokét, akik nem ismerik a pályázók neve mögötti személyeket.

Nos, akkor hajrá! Május 1. és lezárom a játékot és postázom a könyvet. ;-)

Természetesen nincs! – így vélekedne egy naiv ember, aki Koráról csak a szépet képes regisztrálni. A valóság viszont sosem fekete vagy fehér, jó, vagy rossz. Az igazság mindig valahol félúton van. A kérdés amúgy jogos, mert azon kívül, hogy a turisztikai PR szerintem a világon Dél-Korában a legerősebb, erős előítéletekkel is az találkozhatunk országban.

Mindezt persze senki sem fogja megérezni, ha csak turizmus céljával tölt el egy-két hetet a kedvenc országomban. Az érdekes dolgok persze mindenhol jelen vannak. A metrón (főleg ha nem a város centrumában csellengünk épp, ahol sok a kölföldi) mindenképp meg fognak bámulni minket. Van aki nem feltűnően (persze mindig feltűnő, mert egy mobilt vízszintesen sosem tart az ember) le is fog majd fotózni minket, hogy a KakaoTalk chates partnerének nagy vigyorgások között tovább is küldje a képet. Számomra ez sosem volt zavaró, sőt… jókat mosolyogtam. Ezzel nincs is probléma.

A probléma ott kezdődik, ha már komolyan interakcióba szeretnénk lépni Korea területén. Gondolok itt a randizásra, netán házasságra. Az alábbi videó épp ezeket a problémákat ecseteli. Nézzük meg együtt és utána folytatódjon a gondolatmenet.

Fehérként (kaukázusiként) tehát nincs különösebb problémánk, mert Dél-Korea az a hely, ahol az amerikai kultúra (amit ők nyugatinak hívnak) megtette hatását. Az USA jelenléte nélkül feltehetően Észak-Korea újra lerohanta volna az országot, ezért ez egyrészt jó is. Másrészt pedig Dél-Koreának már nagyon is elege van az amerikai katonákból, akik azért a lányaik közül választanak maguknak barátnőt és később feleséget.

Koreában van egy olyan réteg (ők főleg idősebbek), akik szerint a koreai vérnek tisztának kellene maradnia, és nem szabadna keverednie. Ez az a korosztály, aki erősen ellene van a globalizációnak, miközben az új generáció már felfogta és megértette, hogy minden ember egyforma… Lehet, hogy teljesen utóbbi állításom sem igaz, mert épp az egyik koreai barátom mondta, hogy ne legyek naív, Korea nem annyira globalizálódott még, mint ahogy én elképzelem.

Kicsit csalóka az egész, mert a média azt harsogja, hogy gyere ide, költsd itt a pénzed, kezdj itt vállalkozásba (mondjuk ezt lehet csak én hallom ki, mert ilyen körökben mozgok és ez a része izgat a legjobban). Az igazság viszont az (és erről máskor írnék), hogy külföldi vállalkozók sem értik miért, de nem kell a külföldi tőke az országnak. A külföld mintha csak fogyasztóként kellene. Ez különösen nagy probléma pedig, mert az utóbbi időkben egyre több forrásból hallani, hogy az ország elindult a gazdasági lejtőn. A koreai csoda hanyatlik.

Nem akarok elkalandozni, ezért térjünk is vissza az eredeti témához. Ami nagyon zavaró, hogy ha meg is szólít valaki, egyből amerikainak fog hinni minket. Ilyenkor a szakmánk nem is lehet más csak angoltanár. Pedig attól függetlenül, hogy fehér vagy, még lehetsz európai is és lehet a nyelved nem is angol. “Magyarország! Az szép hely, és ott ti angolul beszéltek?” Hiszem, hogy mindez csak műveltség kérdése. Beszéltem nagyon sok koreaival, akinek fogalma sem volt hol van Magyarország, viszont voltak olyanok akik még az Országházról is meséltek nekem, ami valami nagy folyónak a partján van. Innen is látszik, hogy ez tájékozottság kérdése.

Nagyon jó példa a videóban elhangzó eset, amikor a lány kenyai barátját (aki nyilván fekete) nem fogadják nagy lelkesedéssel a családban. Ez szerintem Magyarországon is így lenne sok családban. Minden az ismeretlentől való félelemből fakad. Elég fura tehát nekik, hogy egy koreai lánynak miért kell kifele kacsintgatnia, miért nem jó a koreai férj neki? A generációs váltások és a nagy népvándorlások, amelyek korszakunkat jellemzik sűrűn fogják szülni az efféle szituációkat, és ez nem csak Koreában van így, hanem mindenhol.

Ettől függetlenül vannak lenézett nemzetek a Koreában. Ilyenek az afrikai országok, vagy minden más ázsiai nemzet. Talán Japán a kivétel, mert ők elértek egyfajta gazdasági csodát. Japán viszont többet ártott Koreának, mint Oroszország, vagy Németország együttvéve Magyarországnak. Minket mint nemzetet nem aláztak meg annyira, mint Japán Koreát. Ez persze a történelem, mely jelen lesz még egy ideig, amíg 1-2 generáció ki nem hal. Sajnos a nacionalizmus ébredezik Ázsiában is, és Kína után a Dél-Koreában is elkezdték bojkottálni a japán termékeket.

Elhangzik a videóban, hogy Kínát a kommunista rezsim miatt nézik le, de a dolgok hátterében azért az átlagosan a nem túl gazdag társadalmi különbség rejlik. Ettől függetlenül nagyon sok koreai fiatal válassza a kínait mint nyelvet a továbbtanulásban és alig várják, hogy eljussanak Kínába. Ahogy mondtam, a generáció megoldja az előítéleti problémákat. Ha valaki járt, élt már nyugaton, akkor pedig az összes előítélet le tud omlani, mint egy kártyavár. Persze ez is kétélű fegyver, mert a modernség, és a toleráns hozzáállás képes megölni a hagyományokat. Ez szerintem egy nagyon nehéz harc lesz egy olyan országban, amelyen még mindig érezhető a hosszú bezártság és a hagyományszeretet.

Érdekes még az a vonal is, hogy Koreán belül azokat is lenézik, akiknek sötétebb a bőrük. Igen, ez nemzeten belül van. A sötétebb bőrű emberek nyilván szegényebb társadalmi rétegből származnak – gondolják – hiszen a földeken dolgoznak… ezért sötét a bőrük. Ezen én csak mosolyogni tudok, de ez lehet azért van, mert egy olyan régióból jövök, ahol a hófehér bőr régen divat volt, ma viszont már inkább a betegség jele.

Nem vagyunk egyformák, mert mindenki más és más családi környezetből, neveltetésből, társadalomból érkezett. Hiszek abban, hogy egyszer majd nem azt fogja nézni az emberi faj, hogy kinek milyen a bőrszíne, hanem azt, hogy milyen az adott ember személyisége. Senki sem tökéletes és én úgy szeretem Koreát, ahogy van. ;-)

Oroszország szerint minden egyes manővert provokációnak kell tekinteni és meg kell torolni. Az USA viszont ugyerre azt mondja, hogy nem kell komolyan venni Észak-Korea csupán “itt a farkas, hol a farkas” történetet játszik. Ha engem kérdezne valaki, én is ezt a véleményt képviselem (ami persze lehet téves is), attól függetlenül, hogy a világ nagy része odamenne és lebombázná az egész országot. Az orszég ellen egyébként már kidolgozás alatt állnak a további szankciók. Amerikai és kínai oldalról is.

Pak Gun Hje (Dél-Korea elnökasszonya) a legkritikusabb időszakban került felelős pozícióba. Őszintén szólva, én nem szeretnék a helyében lenni. A médiában rendszeresen jelennek meg korrupcóval kapcsolatos vádak. A legfrissebb vád szerint lefizette Kim Dzsong Il néhai észak-koreai vezetőt. Az én meglátásom szerint ez eleve egy képzavar, de Koreában a tömegek elég gyorsan képesek elfogadni az efféle dolgokat tényekként.

Többen privátban kérdezik tőlem, hogy de akkor Kína végülis melyik oldalon áll? Nem tartom magam egy szakértőnek, de a hírek alapján Kína egyre inkább érzi, hogy nem sokáig húzhat úgymond diplomáciai hasznot abból, hogy egyfajta béke-közvetítőként van jelen Észak-Korea és a nyugati világ (főleg Amerika) között. Kína elítélte az atomrobbantásokat is, aminek hatásaként még észak-koreai tanácsadó is megfordult Pekingben. Kína nem szeretne háborút látni az ázsiai térségben. Az “Észak-Korea Kína bábja kifejezést” nem nagyon szeretem, mert a helyzet most nagyon szól erről.

Nagyobb aggodalomra ad inkább okot a nacionalizmus erősödése a “menőbb” ázsiai nemzetek berkein belül. Menő alatt Japánt, Dél-Koreát és Kína elitebb rétegét értem. Ezek az országok azok, akiket a térség többi lakosa úgymond irigyel. Japán és Dél-Korea között a politikai körökön túl most gazdaságilag is lépések történnek. Nemrég egy japán zenekar küldött be dél-koreai kéjhölgyekről szóló botrányos szövegű zeneszámokat egy öregotthonba. Dél-Koreában pedig a japán termékek bojkottjára készülnek.