Lehet még sokan nem tudják rólam, de rövid idő alatt nagy Paulo Coelho rajongó lettem. Mindenki hallott már Az alkimista c. könyvéről, amely áttütő sikert hozott az írónak és nem egy Guiness rekordot is felálított ezzel a könyvével.
De nem is ez erről szeretnék most szólni, mert ez nem egy irodalmi oldal.
Azért azt margóra be kell valljam, hogy amennyi idézetet én olvastam már Paulo-tól a felét simán online marketingre tudnám vetíteni. Ha valakit ez érdekel kérem írjon egy hozzászólást és akkor bővebben kifejthetem ezt a témát.
Coelho nagyon nagy társadalmi befolyásra tett szert, hála a könyveinek és annak az őszinteségnek amit felvállal az írásain keresztül. Pont ezek miatt a tulajdonságok miatt és ahogy bizonyos dolgokról vélekedik, nagyon szimpatikussá vált számomra az “öreg”.
Amiben kitűnik a többi ismert alak között az például a blogolás. Paulo blogja és az egész, hogy felvállalta ezt a fajta publicitást is, megközelíthetővé tette őt. Nincs bezárkózás, nincs VIP celebség, nincs sznobság, nincs megközelíthetetlenség.
Paulo-t követheted Twitteren, jelen van Facebookon és vezet egy élő blogot is, ahol érdekesebbnél érdekesebb felvetései vannak. A legutóbbi témakörök főleg a legújabb könyvével kapcsolatosak, amely május 25. jelent meg Magyarországon is: Paulo Coelho: A győztes egyedül van
A könyv szereplőivel és “jelenségeivel” kapcsolatban Paulo kérdez a blogjában és aki érdekes véleményt ír, arra reagál is. Nos a könyv elolvasása után úgy döntöttem én is bekapcsolódom és hozzászólok.
Legnagyobb meglepetésemre Paulo válaszolt 
Elgondolkodtató az, amit ez az ember leművel, mert hatékonyan használja a közösségi oldalak adta lehetőséget és a blogot mint eszközt. Aktívan kommunikál az olvasóival! Azt azért érdemes még megemlíteni, hogy nem keresi a kifogásokat: “öreg vagyok én már ehhez!” stb.
Vajon milyen társadalmi szabály, vagy PR elv az ami kimondja, hogy ha jó vagy a szakmádban és ismertségre teszel szert, akkor automatikusan megközelíthetetlennek kell lenned?
Ha elérsz egy szintet biztos, hogy meg kell változnia az emberekhez való viszonyodnak, vagy be kell zárkóznod a csonttornyodba?
Ha eléred, hogy a szakmádon belül top szakértőként fog rád tekinteni mindenki, ugyanúgy segítőkész leszel, vagy elzárkózol?
Paulo Coelho blogja: paulocoelhoblog.com
Mi erről a véleményed? Várom a hozzászólásod! Komolyan kíváncsi vagyok a véleményedre!
Kapcsolódó cikkek:
Na ehhez a mentalitáshoz és hozzáálláshoz kell nekünk magyaroknak felnőni.
Ildikó, nem feltétlenül nevezném ezt nemzeti mentalitásnak. Az ember olyan, hogy ha ismertté válik akkor elszáll egy kissé, de ezt lehet szabályozni. Természetesen nevelés kérdése, de most itt nem is arról van szó. Paulo ereje a megközelíthetőség.
Nem is arról beszélek, hogy akárki meglátogathatja az otthonában, hanem arról, hogy aktívan témákat vet fel, online workshopokat szervez. Pl. a legutóbbi könyve nagyon jó példa erre. Pár a könyvében tárgyalt fogalomra és a szereplőkre is létrehozott 1-1 témacsoportot, ahova mindenki beírhatja a véleményét.
Ami más a többi íróhoz képest, hogy nincs úgy mondva “befejezve” a könyv azzal, hogy piacra dobták, te megvetted és kész. Témázgatni lehet róla, ráadásul az íróval, mert kommunikációs csatornákat nyitott (hála az internetnek). Most durva példa, mert nem akarok kereskedelmi érdekeket látni mögötte, de ha ilyen egy író hozzáállása, szerinted a következő könyvénél az olvasói vacillálni fognak, hogy megvegyék-e az újabb könyvét vagy sem?
Felnő egy újabb webes embernemzedék akik a csonttorony kapuját nem zárják, hanem nyitják. Látunk csukós és nyitós példákat is.
Döntő, hogy melyik oldalon fogjuk mi a kilincset. De a legjobb, ha a csonttoronynak nincs is ajtaja és ki-bejárható mint a twitter, facebook, és a hasonló józan helyek és a fejünkben lévő nyitott gondolatok.
Kedves Piroska,
Erre a célra a leghatékonyabb eszköz a social networking. Ha valaki jelen van akkor nem egy fantom, egy elérhető celeb képét közvetíti.
Természetesen vannak végletek is. Amikor Ashton Kutcher már annyira túlzásba viszi a kommunikációt, hogy felteszi a neje Demi Moore fenekéről készült fotóit a netre.
Mindenképp kell egy középút, de én amondó vagyok, hogy egy híresség legyen elérhetőbb, emberibb. Pl. írjon a mindennapi gondolatairól, tudjuk meg milyen zenét szeret, melyik filmek nyerték el a tetszését, mit olvasott, stb. (erre jó a Twitter) Ha meg még nyit egy olyan csatornát is, ahol kérdezni lehet tőle és válaszol is… na az már a Paulo féle kategória.
Szia Gabriel,
engem érdekelnek az idézetek (is), melyeket az online marketinghez kapcsolsz.
Számomra csak az elgondolkodtató, hogy időben hogy csinálja Ő is és Ti is
nekem egyszerűen alig fér bele, pl a Twittert is hanyagolom kissé, csak olvasni szaladok be többnyire… és nem azért, mert bezárkózom.
az hogy megváltozzon az emberekhez való viszony, vagy bezárkózzon valaki, valami súlyos negatív hatás kell – szerintem.
Aki alapból közvetlen, és segítőkész az mindig is olyan lesz.
Egyébként ilyen emberekkel kell körül venni magunkat:) ebben hiszek, hogy a közösségi oldalakon, sok segítőkész ember van.
Aki meg “magának való”, az legyen boldog úgy, ilyennek is lennie kell.
Erzsike,
Az időt lehet menedzselni. Én főleg számítógép előtt ülök, és két feladat (project) között belefér 1-1 tweet. Ha érdekeset olvasok, legyen az pl. weboldal, ezt továbbküldeni Twitteren kb 5-10 másodperc. Ennyi belefér. Természetesen igyekezni kell értéket megosztani. Egyik ilyen az érdekes cikkek linkjeinek továbbküldése. Ezzel azoknak teszek jót, akik követnek, de ez visszafelé is igaz. Nem lehet minden témában naprakésznek lenni, de mások meg engem segítenek azzal, ha a számukra érdekes cikkeket megosszák.
A lelki tényezőkkel én is tisztában vagyok, ráadásul 4 személyiségtípust különböztetünk meg. Nem mindenki képes, vagy alkalmas (?) a közösségi kommunikációra. Lehetnek időszakok a legpozitívabb emberek életében is. Van aki még ezt is lekommunikálja, ami már szerintem túlzás. Nem kell a Twitterre szétküldeni azt, hogy valakinek negatív napja van (van aki káromkodik is ráadásul, ami nincs szűrve hiszen a Twitter angol). Akkor nem kell kommunikálni (“kampánycsend”)
Ezt is mint minden kommunikációt tanulni kell, de mivel elektronikusan zajlik, egy belépő lehet a közvetlen kommunikáció felé, ami segítség a “félénkeknek”.
A social networking lényege a kölcsönös segítség, és nagy része ingyen zajlik…
Kedves Gábriel, engem nagyon érdekelnek az idézetek, melyeket te online marketingre vetítenél, különösen azért is,mert én is idéztem szakdolgozatom marketing részébe, de konzulensem sajnos kiszedette ezen részeket belőle
Egyébbként tökéletesen egyetértek veled és az előttem szólókkal,sajnos tényleg társadalmi betegség, az olyasfajta megközelítés, hogy “öreg vagyok én már ehhez”, “majd holnap elkezdem”, ilyen felfogással nem lehet előre lépni.
Ismét bebizonyosodtam róla, hogy blogod olvasása nem időpocsékolás
Emese
a konzulensed nem értem, mert a mai világban minden összefolyik. Minden marketing, és most itt nem a pénz részére gondolok. Marketingel a diák aki a szakdolgozatát olyanra írja, hogy az egyetemi tanár aki elbírálja “megvegye”. Marketingel a munkavállaló aki az új munkahelyén “eladja magát”. Marketingelsz a hivatalban ahova a kérvényedet írod ami “eladja” a gondolataidat. “Tovább is van mondjam még?”
Amúgy a Coelho mániát Emesének köszönhetem ezt azért megjegyezném
Köszönöm
Engem is érdekelnek az idézetek! Én nem hiszek abban , hogy elérhetetlen guruvá kell válni. Szégyenemre mondom én nem hallottam még Paulo Coelho -ról, addig még nem kezdtetek el írni róla, de nagyon szimpi, ahogy csinálja a dolgokat és ahogy tartja a kapcsolatot azokkal, akiknek fontos, hogy mit mond.
Nóra, a probléma az, hogy nem vagyok teljesen tisztában a jogdíjakkal, tehát ingyen betehetek-e egy könyvbe 20 idézetet ugyanattól az írótól. Csak ez állít meg hidd el… de ha gondoljátok 1 post erejéig (próbából, hogy értsétek mire is gondolok) választok 1 idézetet és körbeírom
Coelho-ról nekem is csak Az alkimista jutott eszembe, de hála az előtted szólónak most már nem nyugszom, míg el nem olvasom az összes művét. Bevallom sok közöset látok az író és az én véleményem között. Számomra is távoli a társadalmi megfelelés, a megközelíthetetlenség, a gazdag réteg fennköltsége, stb.
Megdöbbentő az a dinamizmus és gyorsaság, amivel szinte egyik napról a másikra képesek megváltozni dolgok az interneten, az internettel. Ilyen pl. a social media, vagy social marketing szerepe is.
Ez azért különösen fontos kérdés számomra, mert holnap tartok egy főként offline marketing eszközökkel kapcsolatos “bevételnövelő” tréninget, melynek végén kb. egy órában beszélni fogok – ne vedd nagyképűségnek a jelzőt, nem kevés – internetes marketinges tapasztalataimról is.
A problémám “csak” az, hogy kb. egy héttel ezelőtt vetettem papírra internet marketinggel kapcsolatos gondolataimat, pont amikor elkezdtem twitterezni. Ám ez alatt az egy hét alatt annyi minden megváltozott az online világgal kapcsolatos gondolkodásomban, hogy kénytelen leszek holnap óvatosan fogalmazni, visszavenni a “képernyőből” és szerényen beszélni egy számomra még az idő rövidsége miatt feldolgozatlan világ eddig megismert vonulatairól.
Tamás, épp a trendek figyelésére nagyszerű a Twitter, mert ha valami kialakulóban van akkor az ott jelenik meg először. És itt jön a képbe a “ne csak magyarokat kövess a Twitteren” elv, mert ugyanott leszünk mint idáig – fáziskésésben az angolszász kultúrához képest.
Az offline marketing kell, bevallom én abban vagyok lemaradva. Több csatornánk kell kommunikálni, és fontos a sajtó, a billboard, a szórólap, stb. megjelenés is, mert nem mindenki van jelen az interneten, vagy nem tud az új technológiákról és még csak az e-mail és az index.hu létezik az “ő világában”.
Ha bármi segítség kell keress bátran, szívesen segítek. Én sem tartom magam expertnek, csak amit lehet azt elolvasom a témán belül. Én sem magamtól elszállva írom ezt
Kedves Gábriel,
nagyon megérintett, amit Coelho-ról írtál.
“Elgondolkodtató az, amit ez az ember leművel, mert hatékonyan használja a közösségi oldalak adta lehetőséget és a blogot mint eszközt. Aktívan kommunikál az olvasóival! Azt azért érdemes még megemlíteni, hogy nem keresi a kifogásokat: “öreg vagyok én már ehhez!” stb.”
Annál is inkább, mivel Magyarországon nem jellemző az idősekre ez a fajta aktivitás. Persze ennek nagyon sokféle oka lehet, de leginkább mégis “az öreg vagyok én már ehhez” paradigmája. Ezen túlmenően még az is meghatározható lehet, hogy nem tudják megtanulni az internetes kütyüket, mivel ehhez -valljuk be -kell egy kis idő is. Hát én is túl vagyok már azon a bizonyos koron, de hála neked rátaláltam a Twitter kisokosodra és letöltöttem. Éreztem a book mögött a jószándékot, a segíteni akartást. Nagyon igényes munka volt, még így autodidakta módon is megértettem, bár még egy kicsit lassan megy, no meg elfelejtkezem róla… tudod a kor..:)) Ergo: köszönöm.
Paulo Coelho egy igazi lélekbúvár, nagyon igaz, mély meglátásai vannak, érdemes a többi könyvét is elolvasni.
Kedves Éva,
Nem gúnyból írtam és örülök, hogy nem is értettél félre. Vannak a “bizonyos kor” előtt is olyanok akiktől hallottam már ilyet. Semmi sem kényszer. Nem kényszer egy off-line vállalkozónak az internetre jönnie. Ez csak egy lehetőség.
Láttam én már sikeres off-line vállalkozást is. Pl. élelmiszer eléggé nehezen értékesíthető az interneten. Na ebbe nem kezdek bele mert már villannak be az italmárkák amiknek meg elég jók a netes promózási stratégiái
és magamnak mondanék ellent 