Amióta láttam Gary Vaynerchuk motivációs videóját a Web 2.0 Expo-ról képtelen vagyok heti szinten legalább egyszer nem megnézni.
Gary iszonyatosan jól kifejti ebben a videóban, hogy AZT KELL CSINÁLNOD AMI SZENVEDÉLYESEN ÉRDEKEL! A kérdés, viszont az, hogy ez mennyire illik bele a magyar online marketing filozófiába.
A magyar online marketing guruk után következő “kis guruk” azt mondják, nézz körül mi a trend és szolgáld ki a piacot. Ezt teszik az autógyárak egy ideje. Régen még az volt a trend, hogy legyártottak egy szériát és abból lehetett választani. A trend most már az igények kiszolgálásán van. A józan ész tehát azt mondja: azzal foglalkozz, amit az emberek akarnak. Állj rá olyan áru vagy szolgáltatás értékesítésére ami “menő” és amit el is fognak vinni, így túléled a kialakult gazdasági problémás időszakot, sőt még akár luxusüdülésre is telik majd.
Grafika: Simon Howden / FreeDigitalPhotos.net
Gary ezzel ellentétben arról beszél, hogy szeretned, sőt imádnod kell azt amit csinálsz. Ebből következően ha unod az üzleted hagyd abba és kezdj egy olyat ami éltet, amiért van értelme felkelni minden reggel és odaülni a gép elé. Ami miatt képes vagy akár nem aludni egy éjjelen át… amiért az életed adnád. Ez a szenvedély. Megvan benned ez a szenvedély? Ha nincs akkor nem jó az üzleted!
Az utóbbi elmélet azért állja meg inkább a helyét, mert nyilvánvalóan ha szeretsz valamit csinálni, akkor nem lesz gondod a motivációval. Az első variáció pedig nyilván valóan pénz keresetről szól. Materiális, anyagi dolgokról, ami egy idő után nem tesz boldoggá.
A harmadik variáció talán amibe a legtöbb magyar beleesik ezeket a sorokat olvasva a: most csinálom ami nem érdekel, de ebből lesz pénz, majd megvalósítom azt ami érdekel. Ezzel csak egy baj, van, hogy egyszer élünk. Természetesen ettől függetlenül nem kivitelezhetetlen, főleg ha valaki ki akar belőle egy idő után szállni és eladja a vállalkozását.
Te hogy állsz ezzel a témával? Kérlek szavazz!
Te imádod az üzleted, vagy hidegen hagy?
- Egyszerre csinálom mindkettőt (50%, 17 Votes)
- Most nem érdekel a pénz, érzelemből csinálom (35%, 12 Votes)
- Most még ezt csinálom, de majd lesz amit imádni fogok (9%, 3 Votes)
- Azért csinálom, hogy megéljek (6%, 2 Votes)
Total Voters: 34
Loading ...… és írd le a véleményed! Köszönöm
Kapcsolódó cikkek:
igen, én is jobban szeretnék az úttörők közé tartozni, megváltani a világot, de ez sokkal nehezebb piacot teremteni mint réspiacot keresni… kérdés megéri e, mennyire lehet előre látni azt, hogy mikorra térül meg egy saját ötlet, egy réspiacos mainstream hullámlovagláshoz képest?
Minden megtérül egyszer… csak ezt nem merném a magyar piacra mondani… bár mintha már kezdene “beszivárogni” némi fény.
Igazad van, tényleg érdemes ezt a videót többször “elővenni”.
Legutóbb is a Te invitálásodra néztem meg, és most elég volt csak emlékeztetned, no meg ez a cikk hozzá…
Épp egy projekt teljes átalakításához készülődök és szinte naponta változik a véleményem, hogy merre lépjek tovább.
Azt hiszem ideje lesz kilépni a sablonokból és minimális megalkuvással azt csinálni, azt tanítani, amit tudok és szeretek is.
Köszönöm ismét a segítséget, remélem hamarosan viszonozhatom
Üdv. Józsi
Szerintem sokan azért kezdik el, hogy “csináljanak valamit”, akik meg nem hagyják abba, azok lesznek a sikeresek. De ők a szenvedélyes üzletépítők. Az elején ez nagyon sok esetben nem a pénzről szól.
Én azért csinálom, hogy világbéke legyen
Ezért van dollár a nevedben, logikus
LOL:D
Az a véleményem, hogy szívvel -lélekkel kell végezni a munkánkat, hiszen ez teszi életünket teljessé, ettől érezzük azt, hogy teljesítettük küldetésünket, feladatunkat. DE sajnos Mo.nem az a jóléti állam, ahol mindenki azt teheti amit szeretne, amit szívesen csinál, hiszen ritkán találkozik a kettő.Mármint a pénz és a lelkesen végzett munka. Mégis azt mondom meg kell próbálni.
Saját példámat tudom erre felhozni, évekig foglalkoztam olyan tevékenységgel amit utáltam, no nem is gazdagodtam meg belőle. Most azt csinálom amit imádok, (nevezetesen motiválom a cégeket, értékesítőket), szeretem amikor jó érzést okozok az embereknek, amikor látom hogyan jönnek ki a mélypontról. Ergo: azt javasolom mindenkinek, hogy találja meg a szívéhez közel álló tevékenységét, és ha eleinte nem is fog nagyon jól élni belőle, hosszútávon mindenképpen megéri azzal foglalkozni, amit szeretünk, hisz igazán ekkor tudunk maximálisan is teljesíteni. A munkánk szeretete pedig megmutatkozik az embertársaink iránti hozzáállásunkban is.A hozadék pedig egyszerűen fantasztikus:saját önbecsülésünk és önértékelésünk is tovább erősödik.
Üdv. Suri Éva
Igen, csak ha mindenki átállna ezekre az elvekre, akkor napról napra jobb lenne a helyzet. A nagy dolgok kicsiben kezdődnek. Ugyanez van a környezetvédelemmel is. Attól, hogy nem hozom el a Tesco-ból a műanyagzacskót sokak szerint nem teszek semmit, de ha már tömegével nem hoznánk el akkor az sokat jelentene. Na ez van a fenti téma esetében is. Lehet örömmel dolgozni…
Én ezt akarom csinálni, ami a linken van, és ha nem megy Magyarországon, akkor máshol, és aztán itt! Hosszú az út, úgy látom, de megvan a cél.
Tibor, szerintem ez is egy járható út. Mindig van aki pl. a weboldalát más tárhelyre vinné át stb. és nem akar szöszölni a részletekkel. Akkor jössz te a képbe. Mindenképp ajánlatos lenne külföldön is kezdeni ezzel.
Ez a téma annyira foglalkoztatott, hogy még konferenciát is csináltunk belőle női pénzügyi önismereti konferenciáink sorában “Mitől dől a lé?” címmel.
Én szenvedélyesen szeretem, amit csinálok – nem tudok, és nem is akarok mást csinálni. Végre megtaláltam a küldetésem, az életfeladatom – eszem ágában sincs a pénzkeresetért megalkudni már csak azért sem, mert saját bőrömön régóta tudom, hogy igazán örömet és pénzt is az ilyen küldetés alapú tevékenység ad. Semmiér nem adnám a vállalkozói lét szabadságát – hogy teremthetek, hogy szolgálhatok, hogy adhatok.
Nem véletlenül született ilyen címmel könyv: Csináld, amit szeretsz – és a pénz követni fog (Marsha Sinetar írta, Bagolyvár a kiadó). Minden darabja elfogyott, amit az előbb említett konferenciánkra hozott a könyves “csajszi”.
A konferenciánk arról szólt, hogy igenis ezt össze lehet, össze is kell kötni az igényekkel.
Tehát egyik ponton van a küldetés alapú tevékenységünk, a másik ponton meg van az igény, DE a kettőnek találkoznia kell! Azt láttam, hogy sokan nem tudják összehozni a kettőt – miért? Mert hiányoznak a módszereik hozzá.
Pedig bizonyos szempontból egyszerű: van egy nagy fő témád, azon belül van sok altémád, egy csomó ötleted, értesz is hozzájuk… csak nem tudod, hogy kell-e, ill. pontosan mi is kell és kiknek?
Nos pl. a piackutatás segítségével, és a leendő v. már meglévő ügyfeleid figyelésével rájöhetsz, hogy ugyan már a több altémád közül, mire is fókuszálj elsősorban. És minél inkább figyelsz az igényekre, és ad megoldásokat a kihívásaikra, annál sikeresebbek lehettek, vagytok (vagyunk) – kölcsönösen.
Szerintem nincs annál fantasztikusabb, mint amikor nem nekem kell vakon tapogatóznom, hogy mit is csináljak – hanem megmondják! A témán belül is van egy csomó variáció, meg attól még a módszerek is lehetnek sokfélék, marad bőven tér a kreatívitásra.
De van egy nagy kihívás: nem lehetünk szerelmesek a saját ötleteinkbe (he-he-he), el kell tudni engedni őket. Viszont az ötleteink egy idő után már ott kezdenek jönni, azon a területen, ahol a küldetésünk és az igény találkozik. Én is rengeteget töprengek azon, hogy hogyan tudnék jobban figyelni, JÓL meghallani, hogy milyen témákban kéne segítenem, támogatást adnom… hogyan is legyek valóban ÉBER.
Mert azzal már nem bonyolítanám a kérdéskört, hogy mindennek van racionális, lélektani és spirituális vetülete is 
Legyenek bőségben áldottak a napjaitok
ida ***
Köszönöm Ida, a hozzászólásod felért egy blog-bejegyzéssel.
Nem kell hánynom tőle…
Nagyon szeretem csinálni és nagyon szeretem az önállóságomat, amit megteremt az üzletem. Szerintetek milyen üzletember, aki a saját üzletétől hányni tudna? Az én véleményem szerint hiteltelen. Vannak ilyen vállalkozók is, de nem tudom mennyire sikeresek.
Ha valamiért nem tud egy vállalkozó lelkesedni, akkor hogyan gondol ki újabb ötleteket az ügyfelei javára, és vállalkozásának működéséért?
Era, egyetértek. Sok vállalkozás a lelkesedés miatt áll le. Sőt sokan úgy is kezdik, hogy “na próbáljuk meg, hátha bejön”. Hát itt kezdődik a probléma.
Nekem már megvan tavaly óta, hogy mit szeretek szenvedélyesen, most már csinálom is, aztán a pénz is követni fog nemsokára. Egyelőre még csak menekül tőlem…
Munkahelyem is van, amit szeretek ugyan, de nem szenvedélyesen, azért csinálom, mert fix fizu, és azért ezt, mert a szakmámba vág…
Nincs arra garancia, hogy megtalálod azt, amit életed végéig imádni fogsz, lehet, hogy 3 év múlva hányni fogsz tőle, amiről azt hiszed most, hogy élethosszig kitart majd. Tehát meg kell tervezni az esetleges kiszállási lehetőségeket, hogy ne pofáraesős, hanem profitábilis legyen a búcsú.
Évi
Ez már a másik fajta megközelítés Évi. Van aki azért kezd el egy projectet, hogy kiszállhasson belőle, esetleg el is adja a későbbiekben.
Hát, lenyűgöző a fenti videó!
És mélységesen egyetértek vele.
Viszont ha valakinek gondja van azzal, hogy mi is az, amit igazán csinálni szeretne az élete hátralévő részében, annak szívesen segítek.
Klassz ezt a videót megint megnézni! Vélemény: Minden munkának van szexis és nem szexis része. Akiben megvan a fegyelem, hogy keresztülrágja magát a munka nem szexis részén, annak a jutalma, hogy elvégezheti a szexis részt is.
Jártam pár külföldi országban életem során, Londonban éltem is egy darabig.
Amit mindenhol láttam: azok az országok fejlődnek valódi értelemben (nem csak látszatilag), ahol az emberek nagyon nagy többsége azt tudja csinálni, amihez valóban kedvet érez, amitől valóban boldog. Ezekben az országokban meg is fizetik azt, ha valamiben jó vagy, de teljesen mindegy miről van szó. Ha kapálni tudsz jól, az éppen olyan értékes és lényeges, mint ha bankot igazgatsz. Mindegyikre szükség van, s ha jól végzed a munkád, jogod van tisztességesen megélni belőle, bármi is legyen az…
Láttam már sok-sok látszat boldog és néhány valóban boldog embert. Azt vettem észre, hogy a látszat boldogok egyik csoportja mindig a pénzügyi oldal felől közelítette meg a boldogság kérdését. Úgy érezték: ha az megvan, majd jön vele a lelki is. A látszat boldogok másik csoportja pedig mindig a lelki dolgok felől közelítette meg a boldogság kérdését: úgy érezték, ha az megvan, jön majd az anyagi is.
A Valóban Boldogok azonban összhangba hozták a kettőt. Valahogy mindig a kettő közötti arany középúton haladtak/ haladnak…
Azt hiszem, Magyarországon az a legnagyobb baj, hogy a legtöbb területen nem szakemberek dolgoznak. Én egyszer pl. majdnem az anyám főnöke lettem, csak azért, mert egyetemi diplomám van, neki meg “csak” érettségije. Ő pénzügyi területen dolgozik, én bölcsészkart végeztem. Semmit nem értek a szakmájához, de pusztán egy papír miatt, amit véletlenül az én nevemmel láttak el, simán a főnöke lehettem volna neki és másoknak, akik több, mint 20 éve foglalkoznak pénzügyekkel. Az állásinterjún szemberöhögtem a felvételiztetőt. Persze alkalmatlannak talált
Lett helyettem más, hasonló végzettségű a főnökük. Katasztrófa…
A működő országokban, vállalatokban stb. (ahogy én látom), minden területen szakemberek dolgoznak. S a pék nem akarja megmondani a bankigazgatónak, mit hogyan csináljon, vagy fordítva sem. Illetve: pusztán azért, mert papíron magasabb végzettségű, nem lesz annak a főnöke, aki nála jártasabb az adott területen. Ha mégis érdekli más terület, akkor kezdi az elejétől, alulról megtanulni a szakmát, nem a tetejéről…
Köszönöm a bejegyzést Gabriel
A videót még nem volt időm megnézni, de igyekszem 