Arról, hogy a multinacionális cégek (sőt inkább általában az összes munkaadó) erősen harcolnak a közösségi oldalak ellen, már volt szó.
Bizonyára mindenki emlékszik arra az ominózus svájci bank alkalmazott hölgyre akit a betegszabadsága alatt a munkaadója Facebookon figyelt (álnévvel, ami már elég galád módszereket sejtet) és elbocsátotta, azzal az indokkal, hogy nincs joga betegszabadság alatt internetezni. A hölgy persze tiltakozott, mert iPhoneját használva csatlakozott a közösségi oldalhoz.
Az itt emlÃtett és hasonló okokra hivatkozva sok munkaadó a háta közepébe sem kÃvánj a közösségi oldalakat. A másik oldalon pedig jelen van egy probléma, mely igazából a nagy szervezetek jellemzÅ‘je. Sok akciófilmben látható például az a jelenség, hogy a fÅ‘szereplÅ‘ minden gyanú nélkül besétálhat egy irodaházba (természetesen ha megszerezte a szükséges belépÅ‘kártyákat) és ott szabadon fel alá járkálhat.
Ez azért is mondható hétköznapinak, mert a nagy szervezetekben nem ismer mindenki mindenkit, a fluktuációról nem is beszélve. De most nem is erre szeretnék kitérni.
Az a tény, hogy egy szervezet egységet képez elég nagy paradoxont okoz a multinacionális cégek életében. A szervezet lényege épp az együttműködés, csak ennek első feltétele az, hogy mindenkinek tisztában kell (kéne) lennie azzal, mivel is foglalkozik a másik osztály, sőt továbbmegyek: az osztályok dolgozói. Na és épp ezen a területen válik nehézkessé egy nagy szervezet. Osztályok, azok vezetői, csoportvezetők, speciális tevékenységgel foglalkozó kollégák, stb.
Ha felvetődik egy probléma vajon kihez kell fordulni? Mivel foglalkozik az újonnan érkezett kolléga? Meddig terjed el a hatásköre? Ilyen és hasonló kérdésekre adhat választ és gyors problémát a vállalaton belüli közösségi oldal.
Épp ezzel a céllal rukkolt elÅ‘ a piacra a Socialtext szolgáltatás, amely fÅ‘ként nagy vállalatok számára kÃnál egy belsÅ‘ intraneten futó közösségi alkalmazást. A Socialtext alkalmazás bevezetését több ország kormányzata is tervezi, hiszen egyértelmű a cél: elÅ‘segÃteni a közös munkát és gyorsÃtani az adminisztrációs illetve belsÅ‘ ügyintézési folyamatokat.
A SocialtextrÅ‘l bÅ‘vebben Szűcs Edina Ãrásában olvashatsz: http://socialmediavsmedia.blogspot.com/2009/08/organisation-community-azaz-az-uj.html
Kapcsolódó cikkek:
“nincs joga betegszabadság alatt internetezni” Hogy tetszik mondani? Már elnézést, de munkaidÅ‘ben joga van bárkinek közösségi oldalon kódorogni, beleértve a munkaadót is? És vajon a munkaköri leÃrásának, illetve a munka tvk.-nek melyik paragrafusa erÅ‘sÃti meg ezt a kijelentést.
Kiváncsi lennék egy munkaügyi jogász véleményére…
Az egy angolszász környezet. Komoly karótnyelt értékrenddel, szóval ezért is lehet. Max fegyelmit kaphatna, bár azt sem érteném, mert attól, hogy rosszul van valaki a telefonján még azt csinál amit akar, viszont folyamatos munkavégzésre alkalmatlan attól még.
Elég magasröpűnek tűnt elsőre ez a cikk, nem is találtam a fonalamat egész a végéig
de ez a fáradtságomnak tudható be…
Aztán felkaptam a fejemet arra, hogy vannak olyan országok, ahol kormányzati szinten elgondolkodnak egy ilyen közösségi alkalmazáson?
DD
Majd nyuggerként jót mosolygok, amikor itt is hasonlón gondolkodnak majd
pl egy hetilapban majd Ãgy olvasom: “… 2010-tÅ‘l már technikailag megoldható lett volna, … ha akkor bevezették volna, akkor ma már …”