Váraljay Gabriel

Megrögzött social media - marketing rajongó, akinek az a célja, hogy mindenki megértse és hatékonyan használja az új internetes eszközöket. Elsősorban a Facebookra / Twitterre és a Foursquarre hívja fel a figyelmet. Hisz abban, hogy a közösségi média napjaink egyik legfontosabb PR eleme. Februártól egy kis csapattal elindította az sm.mag közösségi média magazint.

26 komment

  1. Kellermayer

    Király az ötlet. Értesítsetek, hogy mi lett a sorsa, illetve, hogy lehet-e valahol segíteni.

    Üdv, Sanyi

  2. Gardenee

    Az ötlet nagyszerű, érdekes kísérlet lenne, valószínűleg jókora tábort megmozgatna – azonban véleményem szerint a két említett rádió hallgatóinak csak törtrészét mozdítaná meg elsőre az online elérés:
    - a legtöbb hallgató átlag ember, és ma, Magyarországon az átlag ember informatikai tudása egy iwiwben kimerül – az online rádió hallgatásához ha már 3nál többet kell kattintani, valószínűleg feladják/belezavarodnak.
    - a hallgatók jelentős része épp azért rádiózott, mert a rádiókészülék a külvilággal kizárólag az éterben kapcsolódott: kocsiban szól a rádió, vagy munkahelyen szól a sarokban; nem hinném hogy olyan hosszan hallgatnák kedvenceiket az online adásban.
    Gondoljunk csak bele, a reggel munkába siető hallgató autóból órákig hallgathatta kedvenceit, munkaidőben pedig így tovább, ez az online megoldással csak akkor változhatna meg, ha _nagyon_ sok ember gondolkodása, hozzáállása megváltozik.
    - a hallgató kiáll a rádiója mellett, és hallgatja, ha kell – de fizetni érte egy plusz forintot soha sem fog. és ha tényleg hosszan hallgatni akarnák a rádiót, akkor mobilinternet, stb stb (persze ha megállapodnak az adott szolgáltatókkal, akkor szavaim tárgytalanok)

    A lényeg amit elsőre közölni szerettem volna kommentemmel, hogy nem mozdítana meg első körben annyi embert az egész kezdeményezés, hogy később megérné “forradalmat” építeni szolgáltatók stb. bevonásával.

    Ettől függetlenül persze, ha ők úgy gondolják, hogy nem szerződnek sem televízióba, sem az újonnan induló rádiók egyikébe, akkor mindenképpen jó ez egy “Z és Zs tervnek”: a hangukat hallathatnák, és ha felvirágoztatnák, akkor nem csak magyar, hanem globális médiatörténelmet írnának, és mindenképpen jót cselekednének az adott gazdasági helyzetet figyelembevéve.

  3. Nagy Eszter

    Hát szerintem sem érdekel ez senkit annyira, hogy megérje vele foglalkozni. Pontosan ahogy írtad: amíg ingyen kellett tekergetni az autós rádió gombjait addig jó volt, és a következő aki átveszi a helyét az is pont olyan jó lesz. Már miért is lenne rosszabb?

  4. Maróy Ákos

    jó az ötlet, de valószinű inkább a Digital Audio Broadcasting megoldást célszerűbb megcsinálniuk, mintsem a fent vázolt WiFi-s megoldást – olcsóbb, és pont erre van kitalálva…

  5. Lao-Ce

    “Veszteség érte az országot…:) ;)

    Fú, nagyon nem leszek trendi ;) , de miért teszünk úgy, mintha csak ez a két rádióadó létezne a nekünk?? ;) :)

    Ilyen veszteséget… ki tudja, talán ha a “Mónikát” megszüntetnék, talán még szükségállapotot is kihirdetnének? ;) :) )

    1. Milyen veszteség is érné a hallgatóságot, ha helyettük neadjisten végre más stílus is jelen lehetne az éterben? Mert nem vágyunk valami másra, mint a 10-15 éve csöpögő bulvár-médiára, amiből mellesleg régiónként és országosan is van vagy 1 tucat! Vagyis: mi az a pótolhatatlan érték érték, amit e két rádióadó képviselt, és amit a buszon, taxin, plázákban őgyelegve, boltban vásárolva állandóan hallgatni kényszerült az is, aki nagyon nem szerette volna? És aminek butító hatásáról nem kell litániát írni, elég tudományos
    tanulmány született erről a “tittytainment”-ről, noha ezekről idehaza alig hallani!

    2. A “veszendőbe menő értéken túl”: létezne Boros-Bocskoron, Balázskán kívül is valamire való rádiós, aki képes lenne egy műsort elvezetni? :) Ugye léteznének ilyenek. És hol vannak? Miért nem hallunk róluk? Kapnak lehetőséget? Hol? …. Minek képeznek a média, kommunikáció-szakokon ezrével szakembereket (!), ha ugyanazokat a “kvalitásokat” (eufemizmus;) kell néznünk, hallgatnunk, mindenütt…? :)

    TEHETSÉGES FIATALOK! HELYETEK VAN A NAP ALATT NEKTEK IS!
    Boros-Bocskor, Balázska, és a többiek meg kipróbálhat végre valami “igazi” munkát is, megismerve hogy milyen életet is élnek azok a százezrek, akik – jobb híján – őket kénytelenek hallgatni. …….

  6. Lao-Ce

    …. 3. Végül egy apróság, ami mégis meghatározó (és valószínűleg alig írnak erről a téma kapcsán): az az áradás, ami a kereskedelmi adókból történik, sokszor környezetszennyező! Pörgünk, rohanunk, trendi kajálás villámgyorsan,
    trendi shoppingolás, és mindenezközben ömlik ránk a trendi zúgás mindenhonnan:
    trendi módon a trendi rádióadókból… Affektáló emberi hangok, harsány röhögések ébresztik keserű valóságára az embert kora reggel – már aki hallgatja, – persze úgy, hogy közben a saját keserű valóságát hamisan elfeledtetik: rémálomba ringatják pár perc vihorászással, ami látszólag elfeledteti gondját-baját.

    Minden, csak CSEND ne legyen! Se a fodrásznál, se az étkezdékben, boltokban, benzinkútnál, a klozeten ülve a plázákban, stb. Száműzzük a CSENDET. Mert a CSENDben még meghallanánk sajátmagunkat – és a végén lehet, hogy nagyon ilyesztő lenne ez a szembesülés, találkozás. Mert kiderülne, hogy MI is létezünk, nem csak azok az amorf hangok, torz villogások, amik elárasztják a halló és látószerveinket!

    Szóval: minden addíg megy, amíg mennie kell. Miért kellene még 10 évig ugyanennek szólnia az éterben, mint ami eddíg? :) MOST más minőség, folyamat kap lehetőséget a
    kibontakozásra! Meg kéne nekik adni azt a lehetőséget, nem a régit eröltetni!

    Ja, és a “gonosz politikáról”: lám-lám, a mindenhatónak hitt kereskedelmi média is alulmaradhat ;) Bizony, nem elég pár bugyit, kigyulladt házat, pedofilt megvillogtatni a címlapon: vannak ennél komolyabb erők is ;) Igen, a politika. Amivel szemben ez a szemfényvesztés mindig alulmarad. Egyik szemfényvesztés gyengébb mint a másik.
    És kioltják egymást. Szerencsénkre. Így van ez jól. Egyszer minden véget, ér, “emberére akad” :) A mikrofon, pár idióta geg, stb. hatalma elpárolog, egy pár perces döntés után.

    Lehetne kezdeményezni valami értékes, színvonalas rádióadó megszületését is? Hm? :)

  7. Lakat: A titkok őrzője

    Beletörődünk néha, hogy nem az igazság nyer,

    S én az arcokat nézem, hogy különbözni melyik mer.

    Megállt az élet néhány napja. Nem egy szívdobbanásnyi időre: Napokra. Néhány nappal ez előtt társadalmunk média cenzora az ORTT egyszerűen megvonta a sugárzási jogait az ország két legnagyobb kereskedelmi rádiójától. Hatalmukban állt, megtették. A döntésük következményével persze valószínűleg egyetlen döntéshozó sem számolt. A halálsorra küldött rádiók hallgatói kollektív felháborodásban morajlottak fel. November18.-áig még mindkét rádió létezhet, sugározhat, szórakoztathat. De mi lesz utána? Mi lesz utána velük? Mi lesz utána velünk? Senkit sem érdekel. Rajtunk kívül. Azokat legalábbis biztosan nem, akik-e kicsit sem értelmes döntést meghozták. Hiszen ez a döntés ellenünk szól, s nem valami demagóg és káros korszak kigyomlálása érdekében. Jómagam a Sláger Rádióval szimpatizálok. Érdekes és igen sajátos a kapcsolatom az adóval. Annak idején, amikor még nem létezett Sláger Rádió és Bochkor Gabi a Danubius Rádióban zúdította a Capuccinóját minden korán kelő nyakába, még nagyon éretlen voltam. Gyermeteg naivsággal hittem, hogy amit Ő és a csapata csinál, az nem munka. Ki ne tudna hajnalba felkelni, bekocsikázni egy full komfortos stúdióba és az útközben összeeszkábált poénjaival napi 4 órányi „munkával” világszínvonalú fizetésre szert tenni? Aztán megkaptam életem első korán kelős munkámat és már a 4. nap a hátam mögé kívántam a reggel 6 órát. A kutyának se volt kedve hajnalba poénosnak meg viccesnek lenni arám bámuló vevőkkel. Ekkor kezdtem komolyabban oda figyelni a Bochkor Gábor Team-re. Aztán jött egy számomra addig sosem látott színvonalúsággal megáldott TV műsor, a Traffic Jam, ahol hősünk nem a jól megszokott élére vasalt öltönyben vezetett műsort, mint az összes addigi műsorvezető hanem, bőrdzsekiben. Ez a műsor egyértelműen stílust teremtett. A dzsekiben parádézó fickó pedig a borzalmas frizurájával ellentétben, értelmes volt, intelligens és olyan jól kérdezte még a legsztárabb sztrárokat is, hogy csak lestem bambán. Lenyűgözött a profizmus, ami áradt belőle. A stílusa, a magabiztossága, a habitusa. Kezdtem oda figyelni rá a szakmai példaképemnek választott média rockerre. Aztán jött a törés, és otthagyták a Danubius Rádiót. Mélységesen felháborított ez engem. A tök jó modern zenék közül, hogy mehetnek halál régi, ócska nóták közé? Nem értettem s ennek következményeként éveken keresztül önkényes nem hallgatásba is burkolóztam. Akkor kezdtem csak feleszmélni, mikor tudatosult bennem, hogy bármikor keveredek az akkor még általam nagyon görcsösen utálni próbált Sláger Rádióra egyszerűen ott ragadtam. Volt valami kimondatlan és megfoghatatlan varázsa annak, ahogy ott a műsorvezetők bántak a hallgatókkal, ahogy beszéltek velük, róluk. Ezzel párhuzamosan észre vettem, hogy a Danubiuson nyüzsögnek a 3-6 perces reklámblokkok amiket, ha meg is szakítanak néha zenékkel, akkor azok unásig ismételt dalocskák csupán. Elértem azt a szintet, mikor már csak a Jáksó-t hallgattam. Az is egészen addig tartott, míg egy nyereményjáték nyerteseként be nem mehettem egy adásnyira Lacihoz, és nem tudatosította bennem, hogy a kedvenc műsorom gyakorlatilag csak egy fél playback tákolmány. Az egész felvételről ment, míg Ő közben aludt. Esetleg néha bemondta a pontos időt, hogy a hallgatók azt higgyék, azért kőkeményen dolgozik ám. A kiábrándulás akkora volt, hogy a Sláger Rádióig taszított. Nagyon hamar kiderült, hogy mekkora szerencsém volt, hogy így jártam. A Danubius azóta már több tucat reggeli műsor projekten túl van, de még csak megközelíteni sem voltak képesek a Sláger Rádió Bumeráng című reggeli attrakcióját. Kicsit olyan ez, ahogy a TV2 görcsösen próbálja legyőzni kicsit sem etikus eszközökkel az RTL klub délutáni műsorsávja egyeduralkodóját, a Mónika Show-t. Ők is megpróbáltak már tényleg mindent, volt ott Jakupcsek, Barbara, Szulák, Claudia Show és szépen sorban meg is bukott mindegyik. Kb. ezt a játékot, játssza a Danubius is a Bumeránggal szemben. Fel sem fogják az esélytelenségüket. És ahelyett, hogy egy másik területen, egy másik műsorsávban próbálnának jobbak lenni, itt görcsölnek valami olyannal szemben, ahol 12 éve esélytelenek. Nevetséges. Azóta vagyok tehát, rendszeres Sláger Rádió hallgató, amióta létezik a Sláger Rádió. De, ha a Bochkor – Boros létezése óta számoljuk a jelenséggel történő szimpatizálást, akkor annak már természetesen több mint, 20 éve. És, hogy mi tart ennyi ideje, ezeknél a „bolondoknál”? Hát, erre nem könnyű válaszolni. De megpróbálom…

    Kezünkből az esély néha kihullik,

    De a szeretet bennünk sohasem múlik.

    Aznap reggel, mikor ez a borzasztóan intelligens döntés megszületett, nagyon korán keltem. Nem kifejezetten a Bumeráng miatt, inkább a bennem tomboló 40 fokos láz miatt. Bekapcsolva a rádiót sétáltam a kórházba, hogy később össze eshessek majd az utca kellős közepén, és azért mégse a saját lábamon kelljen besétálnom abba az egészségügyi intézetbe, ahol majd jól nem tudják megmondani, hogy mi a bajom. Emlékszem, hogy az adásba kapcsolódás utáni másodpercekben éreztem, hogy valami nincs rendben. Nem voltak harsány röhögések, nem voltak pajzán poénok, a feszültséget a saját csuklómban is éreztem. Néhány pillanat múlva aztán világossá vált számomra, hogy mi történt. Az első reakcióm kissé szkeptikus volt. Azt gondoltam, hogy nem tudom, mit hisztiznek: Magyarországon pont annyi munkanélküli van, mint amennyin hallgatják őket, kicsit nem árt, ha ők is átérzik legalább a munkanélküliség meg a kilátástalanság helyzetét. Amúgy meg nem nagyon értettem, hogy mit kellett hetekkel előtte elindítaniuk egy szimpátia kampányt? Mégis mit hittek, hogy majd pár betelefonáló, E-mail, meg sms, majd jól meglágyítja az ORTTS-ek szívét? Röhej! Aztán, alig, hogy ez a jókora adag baromság végigfolyt az agyamon és tudatosult bennem, hogy valójában milyen ökörségek is jutottak eszembe, gyorsan igyekeztem is tisztára marni a tudatom még épp részét. Arra jöttem rá, hogy a Sláger Rádió valójában, nem is egy rádió. Sokkal inkább ez társadalmi közösség, ahol a felek faji, nemi, etnikai és politikai hovatartozástól függetlenül elfogadják és szeretik egymást. Ezek vagyunk mi, hallgatók és ezek azok is, akiket hallgatunk. Boros Lajosék kialakítottak maguk körül a saját mentalitásuk által egy olyan közeget, ahol az ember akkor is jól és akkor is embernek érzi magát, ha ezt az állam és a körénk kényszeríttet társadalom ezt akadályozni, próbálja. Ez a jelenség, pedig a maga megmagyarázhatatlanságával együtt annyira határozottan van jelen a kultúránkban, hogy elvitathatatlanul jobbá képes tenni, minket, gyarló embereket. Ez már nem egy rádióadó, ez már nem egy reggeli műsor, már nem csak pár mikrofonba karattyoló ember: Életstílus! Nem csak, mert gondolatokat közvetít, gondolatokat formál hanem, azért is, mert bátran vállalja fel önmagát, az összes elkövetett hibájával együtt. Bochkornak a fanyar és sajátos humora, Borosnak az ön önmaga letisztultsága, míg Vogának az éleslátása az ami, egy egész egységgé teszi az általuk képviselt közeget. Ez a közeg, pedig 3 millió ember életébe épült bele a lehető leghatározottabban. Ismertem egyszer egy lányt aki, önmagát csak nemes egyszerűséggel McDidi-nek nevezte, aki 3 napon át szexelt az egyik haverommal csak, mert Ő beadta neki, hogy a Gábor legjobb barátja. Közben gyakorlatilag az összes bulvár sajtó azzal volt tele, hogy végre egy pár lett Andi és Gábor. Betegesen hitt abban, hogy van esélye még ilyenkor is a Gábornál. Ennyit tehát, hogy milyen hatása van az ország legnépszerűbb rádiósainak, pusztán az éteren át. És most pár szót a jövőbeli dolgokról. Mivel a Sláger Rádió hallgatói társadalma számára az adó már jóval több, mint egy puszta rádió (inkább családtag) így az esetleges majdani elvesztése is jóval súlyosabb sebeket mar beléjük, mint mondjuk egy kedvenc plüss mackó elhagyása. Ennek értelmében, pedig a kialakult gyász effektus öngeneráló folyamat. Minél többen szerették, minél többen emlékeztetik egymást a November 18.-kor bekövetkezendő kényszerhallgatásra, a seb annál mélyebb, annál fájdalmasabbá válik. Prométheusz szindróma. Ma kaptam 7 levelet különböző Sláger meg Danubius rádió szimpatizánsoktól, hogy csatlakozzak a tiltakozói listájukhoz, vegyek tőlük különböző színű szalagokat, menjek el virrasztásra (virrasztásra!!!) stb-stb. Bunkó módon mindet visszautasítottam és küldtem mindegyik számára egy levelet, amiben felhívtam a figyelmüket arra, hogy oké, hogy sajnálják a még gyakorlatilag el sem veszített kedvencüket, de azért a gyásznak is van egy bizonyos határa. Gyásznak? Úristen, miket mondok! Azt gondolom egyébként, hogy mára már durván túl van lihegve ez az ügy. A Bumeráng stábja az ország (hanem, a világ) legjobb rádiós szakembereiből áll. Kis logikával kikövetkeztethető, hogy nem fognak elveszni a süllyesztőben. Vannak ugyanis magától értetődő dolgok. És ez például az, hogy egy Boros – Bochkor – Voga szentháromság nem tűnhet el a nagy semmiben. Maximum a hírolvasó és az asszisztens lányok pályázhatnak a médiában való kámforrá válásra. Erre viszont azért nincs esélyük, mert a fiúk egyértelműen nem hagynák ezt: Nagyon helyesen! A Bumeráng stáb velük együtt Bumeráng, velük együtt teljes egész. Ettől függetlenül, természetesen engem is mélységesen felháborít a döntés és a döntés motivációja, amit meghoztak ellenük, ellenünk. Ami pedig minket, hallgatókat illeti a tömegpszichózis elvének mentén természetesen háborút robbantunk majd a kialakult helyzet felelősei életében. Még ugyanis az igazságtalanságok elviselésének is van egy határa…

    Ma délután mellesleg azon gondolkoztam, hogy mindjárt meghalok és még nem is írtam verset erről a sikercsapatról. Úgyhogy, most kíméletlenül rátok zúzom a legfrissebb zöngeményemet. Véleményezze, aki meri…

    VITATHATATLANUL

    Elindult a rímlavina figyelj, hát jól,

    Hisz-e kis zöngemény a Bumerángról szól.

    Úgy érzem megértetek pár méltató szóra,

    Itt van hát, az idő, hogy vers szülessen róla.

    Sokat köszönhetek ennek, a pár arcnak,

    Nem jósolok jókat ellenük-e harcnak.

    Mert bár egyenlőre, még homályos a kép,

    De kitisztul menten, ha fellázad a nép.

    Itt van hát, a srác, aki a humorával ápol,

    A mosolyog császára Ő a Bochkor Gábor.

    Az Ő hangjára ébredünk millióan reggel,

    Engem is rajongóvá tett a Traffic Jam-mel.

    S bár, az egójával sokunknak meggyűlt a baja,

    Mégis neki volt máig a legtöbb tuti csaja.

    Őrizzük hát Őt, mint nemzeti kincset,

    Országalmát neki és kerékbilincset!

    És itt van köztünk egy bölcs tutajos,

    A legkirályabb Lali ki a Boros Lajos!

    Akit, nem is tudnék elnevezni másként,

    Hisz 20 éve tart ki őszinte társként.

    Aki igazat mondott, aki sohasem vetített,

    És önzetlen volt, mikor senki sem segített.

    Egy igazgyöngy a sárban, kinek a tisztelet kijár,

    A legnagyobb arc Te vagy nekem Lali király!

    De ideje hogy másról is írjak mármost,

    Ezrek mentora Ő a Voga János.

    Kinek a humora ösvényt taposott a ködben,

    Mosolyog még úgyis, hogy közel jár az ötven.

    Kívánjuk, hogy fülünkbe ismét testet ölts,

    És maradj mindig ilyen kiforrottan bölcs.

    Vikiről meg annyit, hogy ne féltsd a kislányt,

    Az enyém lesz nyugi, rajta van a listán.

    A végére sem kisebb személyeket hagyok,

    A hangjukkal izgató éterközi csajok.

    Erről még sohasem születhetett vita,

    Ütős kis buxa a Baji Anita.

    Sugárzó szépség, mint Tekkenből a Nina,

    Csilingelő hangú Gombos Edina.

    Félve pillantok bele smaragd szemébe,

    Millióan lennénk az Albertó helyébe.

    Hát ők a mi, csapatunk, akik vigyáznak ránk,

    Belőlük született meg a Bumeráng.

    Amit eltiporni készül, most a politika,

    De felébredt a nép, mint dühöngő bika.

    S már dübörög a föld, és szikrát szór a szem,

    Én nem éreztem ilyet még tényleg sohasem.

    Elveszik a lelkem kenyerét előlem,

    Hidegen tépik a szívem ki belőlem.

    Nem érdekelve, mit érzek belül,

    Hiszik, hogy mi fáj, majd idővel elül.

    De miért pont ránk fenik a foguk,

    Hisz mindenki tudja, hogy nincs ehhez joguk.

    Bármi is lesz majd, én hiszek abban,

    Magukra ismernek ezen szavakban.

    S belátják talán, hogy hiba volt ezt tenni,

    Bumerángos srácok: Nem hagyunk elveszni!

    -lakat-

  8. Lakat: A titkok őrzője

    Közvetlen elérhetőség és illusztráció: http://www.naplom.com/naplo/-lakat-/aktualis

  9. Takács Zsolt

    Kösz a kommenteket. MInt a cikkből kiderült egy laikus gondolatmenet volt, tekintet nélkül a tartalmi minőségre (amúgy én se hallgattam egyik rádiót se, de a párom azóta szomorúan megy reggel a buszon munkába, mert nem röhöghet pár poénon, ehelyett hallgathatja az ingyen utazó nyugdíjasok problémáit). Inkább szólt ez a közöségi médiáról, mert hiába nem Facebook attól még az. Az egymillió hallgató pedig egy szép tábor, és persze, hogy mindegy ingyen kell, de mindig arról beszélni, hogy jaj de jó lenne változtatni, és tenni is érte valamit nem ugyan az.

    @Gardenee: igazad van, de hogy alkalmazkodjon a kommuniti egy változáshoz, ha nem hajlandó változtatni a szokásain? Egyébként amit írtál, abból a Jim Carrey féle Truman Show legvége jutott eszembe (kiderült a turpisság, majd két sutyerák néző összenézett, és megkérdezte az egyik, na hol a tv újság, mit adnak a másik adón (pedig a Truman Show 30 éve ment)). Nyilván a fenti cikk egy kicsit utópisztikus és naív, de azt nem értem, ha a lehetőségek, eszközök, anyagi háttér megvan hozzá, miért nem tesznek egyszer a cél érdekében valamit, és miért vezérelnek önös érdekekek. Persze mert ilyen az ember. De ha ezzel mindenki tisztában van, miért kell ez a fölösleges hype, miért kell koncert, miért kell szomorkodni, hisz mindenki tisztában van azzal, hogy a kutya se fog emlékezni a rádiójukra 2 hét múlva.
    Technikai szemszögből pedig, akinél van számítógép, és internet router, esteleg egy filléres wifi adó, az is vehet asztali rádiót, még pc se kell hozzá, bekapcsolhatja és hallgathatja ugyanúgy, egy legkisebb csomagos internet előfizetéssel.

    @Lao-Ce: Igazad van, de te nem tartozol a célcsoportjukba. Egy szó nem esett a cikkben arról, hogy az a maradék 9millió aki nem a kommunity szerves része, utálja a rádiót, itt most az 1millióról beszélünk aki szereti, és tenne-e érte többet annál minthogy sóhajt és legyint. Ötleteltünk abból a szögből nézve a problémát, hogy ez egy közösség akik összefogva (közösségi portálokon is) milyen lehetőségeik lennének a kedvenc brandjük segítésére.
    Mellesleg, ha a rádió gazdasági és politikai nyomásra szünt meg, miből gondolod, hogy a következő “valami értékes, színvonalas rádióadó” lenne, és nem valami általad is említett “háttérzaj” lenne a fodrásznál, csak azért, hogy tudatalatt manipuláljon a politika?

    Mégegyszer, az egész cikk csak azért íródott, mert még nem nagyon volt példa egy rádiócsatorna ilyen eszközökkel való megszüntetésére és ebből adódóan ilyen méretű hype, erre szerettünk volna reagálni.

    Végezetül nem szeretem Bocsit, mert sokéve nem köszönt vissza:D

  10. Lao-Ce

    Kedves Zsolt, Gabriel: hogy mire képes a politika, szerintem ne legyenek illúzióink:
    több is veszett Mohácsnál, mint 2 kereskedelmi rádió megszüntetése. És valóban, a nagy többség nem fog semmilyen színű szallagot kitűzni a gomblukára, lakására, autójára, stb.
    nem éri tragédiaként meg a történteket.

    És mi a helyzet a “rajongókkal”? Hát ők felvannak háborodva, stb. de mi lenne, ha ezt a változást pozitívan fognák fel? Hogy új tér nyílt egy másfajta rádiózás, stílus, bármi előtt?
    Eltűnődnének, hogy másfajta minőséget is lehetne adagolni a nap 24 órájában?

    Az új arcokról hangokról nem is beszélve. Ha ennyi egyetem, főiskola ontja a médiás
    fiatalokat, illő lenne nekik is teret adni!
    Ui. olyan egyes “régi nagyokkal” a helyzet, mint a Heti Hetessel (amikor még Tv-ztem, 4 éve, még élmény volt őket nézni). Önmaguk emlékműve lettek időközben, bálványok, mint a Vörös-téren integető dülöngélő elvtársak egykor, akik – és a publikum – lassanként azt sem tudták kit és miért éljeneznek, csak éljeneznek. A “rajongók” – és ők – meg lassan azt sem tudják miért kell állandóan happynek lenni, csak vigyorognak, mert 2 ismert arc hatalmasakat hahorászik.

    Eleget formálták a hangulatot. Most hadd formálja más is :)

    (A “munkanélküliségtől” valóban biztos nem kell félteni őket, ezt Gabriel jól mondta :)

    1. Takács Zsolt

      Igen, csak most nem tudom hogy cáfolsz vagy megerősítesz:D

      Az FM csatornát már eleve bukták, szóval ezen kár lovagolni. Ott lesz új és szép rádió biztos totál minőségi tartalommal, ahogy ezt már megjósoltad, de mi most egy alternatív rádiózási formára világítottunk rá, amihez nem kell feltétlen FM sáv, és nem kell a buszon se kötelező mód hallgatnod mert a sofőr szereti az oldschool műsorvezetőket, a sofőrök már csak ilyenek. Minden változik, csak a balkán marad a régi. Amúgy majd amikor már tök elavult lesz az egész netrádió, biztos brendnyú érzés közepette feltalálják a spanyolviaszt és a kifutó széria szatelit vevőket jó drágán kiszórják a rádióhallgatóknak ahogy azt kell.

      Amúgy abban teljesen igazad van, hogyha már drága pénzért kinevelik a médiásokat, nem ártana nekik teret is adni ahhoz, hogy kamatoztathassák a tudásukat.

  11. Judith

    Gondolod nem lett ez a téma csontig lerágva? Sajnos nincs új ötlet. És tényleg sajnos… :(

  12. Ágoston Péter

    Atyaúristen, de hosszú cikk van ezek mögött a hosszú kommentek mögött! No lássuk:
    Azt az elgondolást szépnek és helyénvalónak tartom, hogy hamár éteren nem, akkor miért ne mehetne a neten. A Tilos is pl volt időszak, mikor nem volt frekvenciája, mégsem purcant ki. Igaz, nem is kereskedelmi rádió, eleve más alapokon működik. (Hozzáteszem emiatt szimpatikusabb is.) Aztán megint nyert frekevnciát, most megint sugároz éteren is. Valameddig. Mindenféle előttem elhangzott mondatokra reagálnék nem időrendi sorrendben, úgyhogy valószínűleg kusza lesz a komment, de sebaj:
    Gabriel, jól látod, szeretünk, szomorkodni, meg sírni, meg sajnáltatni magunkat, de nehogy azt hidd, hogy ez Hungarikum! :) Az emberi alaptermészet ilyen a mai világban sajnos. Egész egyszerűen arról van szó, hogy a legtöbb ember fél a változásoktól, szereti a kis berendezett buborékjában élni a szürke hétköznapjait és azonnal lázad minden ellen, ami ezt meg kívánja bojgatni, neaggy’ isten kipukkantaná. Senki egy büdös petákot nem fog a hallgatók közül tenni azért, hogy továbbra is hallgathassa a az eddig hallgatott kedvencnek titulált rádióját (Jó a felvetődött kérdés Zsolt!). A senkiben természetesen van x ember aki tenne, de ez szerintem elhanyagolható mennyiség. Főleg mivel a 2 rádió hallgatóinak nagyrésze szerintem az idősebb korosztályból való, abból a korosztályból (és abból a társadalmi rétegből), amelyik a legkevésbé tolerálja már a változásokat. Szépen lecseng majd a hisztéria, tudomásul veszik, hogy most sajnos változás jön be az életükbe és minden megy szépen tovább. Senki nem fog ezért mobilinternet előfizetést kötni, drágább telefont venni, mert azért ennyit nem ér, lássuk be. Lao-Ce -val értek leginkább egyet, teret kell adni az újnak! Nagyjából ebbe a hasonlatba tudnám átültetni az egész felhajtást, mely tükrözi némileg annak ésszerűségét:

    “A rizs tuti tök sz*r, igaz, még sosem ettem, de egyátalán minek is kóstoljam meg, ha egyszer imádom a sült krumplit?! Meg aztán nem is lehet az jó, biztos, különben a Mekiben is árulnák..”

    Ha nagyon ki akarnám boncolni ezt a szerencsétlen hasonlatot, akkor ugye látszik, hogy a sült krumpli nem is annyira egészséges, mint a rizs, sőt! Ah, mindegy, nem is megyek bele :) (Így is az enyém lesz a legidiótább vélemény az oldalon attól tartok…)
    Most jöjjön a saját szubjektív véleményem a 2 rádióról, hamár megszólalok a témában, hát elmondom ezt is. A Danubiust jópár éve nem hallgattam már, mert hánynom kellett hogy folyton reklám van és valahányszor odakapcsolok, valamit be akarnak mesélni nekem. A Slágert egy-két éve “tettem lapátra”, mert azt meg egész egyszerűen meguntam. Én is szerettem a B-B-V trióra ébredni, mígnem egyszer arra ébredtem, hogy úristen, én már holnap nem akarok erre kelni. És nem azért, mert nem viccesek, csak egész egyszerűen ők olyanok amilyenek, és bár újak a poénok, az emberek, a stílusuk ugyanaz és egy idő után csömöröm lett. A 2 rádióadó zenei kínálatáról nem beszélnlék, ez mindenkinek úgyis a maga ízlése, eldöntheti, hogy tetszik-e vagy nem, én személy szerint azt is untam már. És itt megint nem azt mondom, hogy nem szeretem a számokat, amiket pl a Sláger játszik. De hogy változatos… az azért barokkos túlzás. Az előadók változnak, igen, de a stílus az ugyanaz.. Én jobb szeretem az olyan rádiót, ahol olyan számokat is hallhatok, amiket előtte soha, amit a másik 5 rádióban nem, és azt mondhatom magamban, “Hű, ez de gyönyörű, még sosem hallottam, ki lehet az előadója?” És ha 2 óránkét belehallgatok a rádióba, mindig másmilyen zene szól. És ez nem merül ki abban, hogy van 60-as, 70-es, 80-as, meg 90-es évek órája, esetleg még egy külön óra, csak rock-kal! Jeeeaahh! És engem az sem érdekel, ha odakapcsolok, és nem jön be a zene. Mert addig hallgatok mást. Ennyi! Van ujjam, tudok tekerni sávot léptetni, másik bookmark-ot betölteni.. Ennyit röviden a zenéről.
    Hírek: Azt ugye megbeszéltük, hogy az emberek szeretnek szomorkodni, imádnak szenvedni. Képzelem azt a stresszt most, amit az a gondolat okoz, hogy ezentúl nem hallhatják félóránként azt, hogy épp melyik pap hány gyereket rontott meg, melyik 20000km-re lévő országban halt meg X ember földrengésben vagy terrortámadásban, melyik kis faluban hány kissebbségi vert össze egy szegény lassan szintén kissebbségi lányt, melyik disznó politikus hány milliárdott sikkasztott el éppen, vagy milyen halálos világpusztító járványtól lehet épp az idén meghalni. Borzalmas lesz kicsit kitekinteni a rettegés sötétjéből egy kicsit a fénybe. (Ha szerencséjük van. Ha nincs akkor az új rádióban is ugyanilyen hírek lesznek, mert ez a médiában ma a világtrend.)
    Azt a néhány embert aki bizony most állás nélkül fog maradni, őszintén sajnálom. Nehéz időket élünk és szegények bár a válságot megúszni látták, most mégis utcára kerülhetnek. De a munkanélküliség problémájával jelenleg nem csak ők néznek sajnos szembe :(
    Egyébként én is csodálom pl a Borosék munkáját, hajnalban minden áldott nap új témákat hozni, új poénokat.. De nem csodálom őket semmivel se jobban, mint pl. a szemétszállítókat, akik szintén minden áldott hajnalban (ki tudja meddig), hóban-fagyban, 40 fokos melegben kinn lógnak a kukás autó hátulján, és sz*rér-h*gyér gyűjtik össze a mi ganénkat, amiért cserébe megvetést és lenézést kapnak a társadalom nagyrészétől. Őket is csodálom. Velük miért nincs tele a web? (Már hallom is a válaszod: Mert ők tanulatlanok, ennyire vitték. Persze apuka, LEHET, de az is LEHET, hogy csak rossz családba született és onnan ennyire tudta vinni és erről aztán tutira nem ő tehet! Nem tudom pl egy ilyen munkát kívül nehezebb-e elvégezni, vagy belül helyretenni magában, hogy most miért is ezt kell csinálnia, hogy ne halljon éhen.) Na, körülbelül ennyi jutott eszembe a fentiekről.

    Jaj, eszembe jutott még egy hasonló eset a közelmúltból: Facebook layout. Volt eddig valamilyen. Most átbabrálták, szerintem átláthatatlan lett. De most nem is ez a lényeg, hanem hogy megtudtam, egyszer régen (amikor én még nem használtam) akkor is kb ilyen volt, mint most, mielőtt átvariálták volna. Mindenki lázadt. Aztán beletörődés, megszokás, megszeretés. Erre most visszaállították és most ezért lázong mindenki. :) Érzitek mire akarok célozni? Emberi alapfelfogás: Régen mindig minden sokkal jobb volt, mint most! – Kár, hogy még mindig nagyon kevesek tudják élvezni az eygetlent, aminek értelme lenne: ami van. A jelent. Mennyivel jobb szeretni azt, ami volt – vagy azt ami lehet a jövőben.. Ésszerű…
    (Tényleg könnyű sokat írni ide úgy látom :) )

  13. andreas

    Ha nem lesz más megoldás, én beruháznék az tuti! És még az ezrest is beadnám a közösbe!!!

  14. János

    Én is dobnék egy ezrest, ha tudnám, hogy végleg eltűnnek a süllyesztőbe…

  15. UndergrounD

    Lao-Ce mondásával értek egyet. Szerintem ideje volna már átadni a terepet, persze ez szubjektív, hiszen személy szerint abszolút nem értékeltem semmire eme két adót, ráadásul amikor még nagyon régen egy kertészetben dolgoztam, kényszerből (a többség szent akarata, ugye) füleltem a láger rádiót, amiben a színvonal eléggé alacsonyan mozgott – főleg, hogy a jobb előadóktól is max két számot ismertek, a két nagyarcú “humoristáról” meg inkább ne is beszéljünk… jöjjenek az újak, szerintem elférne ebben az országban valami színvonalasabb szórakoztató adó is bőven!

  16. Speiser Gábor

    Sziasztok!

    Csak két országos sugárzású sáv van az egész országban? 2009-et írunk ennyire futja technikából? Nem vagyok túl jó ezekben a technikai kérdésekben, de valahogy hihetetlennek tűnik a dolog, bár a hosszú oldalak után nem tudom, hogy reagál-e erre valaki…
    Már régen túl vagyunk a váltáson elment a régi és jött a régi új műsor. Vissza jönnek ők és nem értettem én a drámát, amit a hallgatotságért csináltak. A Jákshow műsorában még a Danubiuson Monori Maja, Vágó Piros és Jáksó László együtt zokoktak, majd másnap a Class Fm-en ők voltak az elsők, akik bejelentkeztek!? Sírtak a Balázsék is hogy így úgy amúgy, és most ők is ott röhögnek minden reggel? Ez az ország ennyire könnyen megetethető? Sokak szerint Vatera Vera is élő személy… no comment…
    Remélem nem vívtam ki senki ellenszenvét, de semmi nem változott az egész váltással. Politikai bundáról beszélnek sokan, hát a Danubius tulajdonosának meg odáig ér a keze, hogy a Fehér ház megszólalt Magyarország ügyében, és ez nem azt jelenti hogy akkora hatalmas ország vagyunk ám…?!
    Szinte mindenki megtalálta a régi új kedvenceket és nem vagyunk hajlandóak mást hallgatni és ez kell nekünk, pedig én örültem volna egy vérfrissítésnek, érdekes lett volna!

  17. sysy74

    Van még egy honlap a kezdetektől….a slágerfan.hu…..egyébként mi hallgatók a pénzösszedobást és a netrádiót az EMMIS felé is felvetettük,de a per végéig semmiképp nem foglalkoznak a kérdéssel…..a neten a sláger rádió jelenleg is működik,bár többnyire automata üzemmódban,de mi ennek is örülünk…..

  18. masi11

    sysy74 Reméljük nem marad igy sokáig!A Neo és a Class-fm-et kellene elsiratni örökre.

  19. szivi01

    siratja a fene a két ujoncot, akik a régi kedvenc rádióink helyére ültek!

  20. Gabor Rusznyak

    Kicsit későn láttam meg ezt a posztot. Lenne forradalmi ötletem, de azt hiszem, sok pénzt ér. Gábriel, érdekel?

Kövess!