Érdekes fordulatot vehet az elkövetkezendő években a kiadók előadó művészekkel való kapcsolata. Gondolok itt arra, hogy a kiadott CD-ket szinte már teljesen felváltották a netről darabáron megvásárolható MP3-ak, és ez – valljuk be – igen nagy fejfájást okoz a kiadóknak. Sok-sok ropogós zöldhasú kerül ki így a zsebekből. Így hát gondoltak egyet, és megadóztatták a pendrive-okat, memóriakártyákat és MP3-lejátszókat. Azért hozzáteszem, ez azokkal, akik nem hordoznak MP3-at USB pendrive-on, elég nagy kitolás. Na, mindegy belefér. Csak épp ezzel nem szabnak határt az online terjesztésnek.
Régóta figyelemmel kísérem DubFX munkásságát. Ez a 27 éves fiatalember 10 éve járja a világot, minden hátszél nélkül. (Oké, ez így nem teljesen igaz, hiszen Ausztráliából származik, olasz anya és ausztrál apa gyermeke, és ismerjük el, onnan indulni más, mint mondjuk Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből.). Hogy mitől lett ismert? Hol találkoztam vele? Sőt, hogy vettem fel vele a kapcsolatot olyannyira, hogy azóta már megadta a személyes email címét is? Gondolom, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a Facebookon.
Első videóját egy magyar blogon láttam, valamire kidobta a Google, de már nem emlékszem, mire. Mivel a zenei stílus pontosan az, ami az elsőszámú kedvenceim közé tartozik, azonnal rászoktam. Szó szerint, mert valami olyat csinál, ami teljesen egyedi és a végeredmény lélegzetelállító. Röviden annyit róla, hogy beatbox, rapper és énekes egyben. A zenei sávokat egy kifejezetten erre készített, úgynevezett LoopStation eszközzel sávonként rögzíti, majd valós időben összerakva lejátssza, és erre rappel, illetve énekel. Akit jobban érdekel az életútja, lefordítottam egy vele készült interjút.
Szóval adott volt egy relatív csóró srác, aki a húszas évei elején járva elkezdett utcazenészként nyomulni. Az, hogy ezzel több pénzt keresett egy hónap alatt, mint itthon fél év alatt minimálbérrel a fonóban, már meg se lep. Összességében persze még így is csóró volt, vagyis nem igazán volt pénze óriásplakátokra, TV spotokra, stb.. Ajánlatokat ugyan kapott kiadóktól, de nem akarta feladni azt, amitől jó volt a műfaj, így magának kellett menedzselnie, amit csinált. Ez csak részben ment önerőből, mert bár az utcán előadott számai önmagukban vásárlásra késztették a hallgatókat, az még kevés volt a boldogsághoz. Bár tőle tudjuk, hogy őt nem a pénz motiválja, inkább egyfajta “jézusi szeretet”, valamiféle világmegváltás, ami szerintem simán menni fog, ha így folytatja azt, amit elkezdett. S lőn világosság, megszületett az első online messiás.:)
Aztán eljött a nagy nap, feltalálták a YouTube-ot és a MySpacet, kezdetét vette a social network mizéria. Gyerekkori cimborája, aki hűséges fegyverhordozójának bizonyult, azonnal rájött az ebben rejlő lehetőségekre, és regisztrálta a “művész urat”. Meg is lett a sikere, azonnal ezrek nézték a neten. A Facebook megjelenésével oda is regisztráltak, és a szemem láttára dagadt a rajongói bázisa egy hét alatt +10.000 fővel. Legutóbb amikor kérdeztem, még nem volt Twitter accountja, de azóta az is van (sajnos, egy német kretén beelőzött és regisztrálta a “dubfx” acc-ot, csak mer’mé’ne), így ott is nyomon követhető, amit csinál. Az egészben a legszebb, hogy minden előzetes marketing végzettség nélkül úgy marketálják magukat a social platformokon, hogy abból még a többdiplomás profik is nyugodtan tanulhatnának.
Mi a titkuk? Szerintem egyértelműen az, hogy közvetlenek, barátságosak, nem erőltetik se magukat, se a terméküket, és a stílus is olyan, hogy ha véletlenül összetalálkozik velük az ember az utcán, esetleg sikerül eljutni egy koncertre, az önmagában egy felejthetetlen élmény, mert karnyújtásnyira van a közönségtől, nem pedig egy távoli ikon, aki csak egy poszter a falon. (Hú, de rímel! 
) Rajongói oldalukon másodpercenként jönnek az üzenetek, hogy gyere Hollandiába, gyere Új-Zélandra, stb., szóval az biztos, hogy ezzel egy életre lesz munkája.:)
Visszatérve az MP3-akra, és hogy mennyivel lett könnyebb és kifizetődőbb a terjesztés, mintha egy kiadóhoz szerződött volna: Nemrég nyitotta meg kapuit a Bandcamp. Ez egy olyan közösségi oldal, ahova – akár amatőr – zenészek tehetik fel zenéiket, amiket számonként is megvehetünk, de egy flash lejátszó segítségével bele is hallgathatunk. A zenéket fillérekért tölthetjük le, megspórolva a boltba rohangálást, a kifogyott árucikk miatti anyázást, az unott eladók fejének bámulását, és az MP3 konvertálással eltöltött időt, nem is beszélve a kiadó miatti többletköltségről. Már hazánkban is lehet találkozni pár ilyen oldallal, de szerintem – bár pontos statisztikát nem tudok – még mindig több offline hanghordozó fogy, mint online. Mondjuk ez a kedves szolgáltatók által (szerintem direkt) visszafogott hálózati fejlesztések miatt is van.
Nem kérdés tehát, hogy az internet át fogja venni a hatalmat a kiadók felett. A kérdés az, hogy alkalmazkodnak-e, vagy ragaszkodva az offline médiumokhoz szépen eltűnnek a süllyesztőbe. Valószínűleg az első lesz, de tény, hogy 180°-os fordulat kell tenniük ahhoz, hogy ne kelljen elmenniük havat lapátolni.
Kapcsolódó cikkek:
na igen… persze mire a 180 fokos fordulat bekövetkezik, addig még azért biztos lesz pár beperelés és torrentoldalbezárás…
Én pl azért nem veszek CD-t mert baromi drága. 180-300 Ft-ot még adnék egy lemezért, de 5-6000-et semmiképp. És egyébként sincs szükségem veszélyes hulladékra… adják ide mp3-ban. Ezt szeretném
Arról, hogy helyet foglalnak a CD-k nem is beszélve. Sok kiadó rájött már, hogy megéri a 99 cent / hangsáv és nincs csomagolási és postázási költség és főleg macera.
A Facebookról jutottam ide…
Igen, ez a sztori manapság nem egyedülálló, szerencsére. Nekünk, BORSODI művészeknek talán annyival nehezebb, hogy előbb meg kell tanulni angolul, még pedig elég jó szinten ahhoz, hogy az ember eligazodjon a neten, megtalálja a megfelelő platformokat, tájékozódjon a legújabb fejleményekről, szakmai anyagokat olvasgasson, kommunikáljon a rajongókkal, szakmabeliekkel a világ minden tájáról, stb. Na meg egy kicsit nagyobban gondolkodni, mint kedves, de piciny hazánk.
A hazai viszonylatok?
“még mindig több offline hanghordozó fogy, mint online. Mondjuk ez a kedves szolgáltatók által (szerintem direkt) visszafogott hálózati fejlesztések miatt is van.”
Ha egy indie művész megkeresi a magyar online zeneboltokat, és csupán MEGKÉRDEZI, hogy milyen feltételekkel terjesztenék a dalait, jobb esetben egyáltalán válaszolnak, és azt mondják, hogy nem foglalkoznak ilyesmivel… Saját tapasztalat, mindet végigjártam.
Sebaj, nekem jó az iTunes, Rhapsody, Amazon, eMusic és hasonlók, ha a T-Online & Tsai nem akarnak rajtam/rajtunk pénzt keresni… Az egyetlen normális, amit ismerek, a Dalok.hu, illetve az én műfajomban a Népzene.hu is elkezdett valamit.
CD-k? Épp most készítem az újakat
Bizony, fogynak. Amíg egyszerre négyet rendelnek meg egy philadelphiai könyvtárból az albumomból, és amíg sok hallgató igenis szereti kézbevenni a cuccot, nézegetni a borítót, olvasgatni, és amíg a rajongók a lelkemre kötik, hogy szóljak, amikor megjelenik az új, addig nincs baj. Állandóan hallom zenészbarátaimtól is, hogy ennyi meg annyi új CD-t rendeltek meg, vagy éppen postáznak ki.
A titok: fellépések és letöltések. Meg a közösségi oldalak
Le vagyunk maradva azért még a “nyugat”-hoz képest, de ez a trend ide fog érni és át fog fordulni a kerék, csak akkor az EMI és más kiadók átvehetik a hatalmat és a kis zeneboltok bezárhatnak. Erre kéne felkészülni most szvsz.
Nagyon tetszett az írás és a stílus is. Megint tanultam valamit.
Andrea hozzászólása is tanulságos, mutatom is zenész ismerőseimnek.
Köszönöm.
Én nagyon jól benne vagyok az online közösség témában, úgyhogy tudok segítséget, ötleteket adni annak, akit érdekel.
Visszatérve a témára szerintem a Pendrive árához nem szabadna nyúlni. Nem tudom, hogy milyen alapon gondolják azt, hogy én zenét meg hasonló jogdíjas dolgot hordozok rajta. Szerintem inkább mást kéne kitalálniuk, nem olyan dolgokba nyúlni, amihez semmi közük.
Szerintem a zene árát nem nekik kéne meghatározni, mert nem tudják, hogy mondjuk számomra mennyit ér egy zene. Esetleg egy néhány száz forintos alapárat kérhetnének és egy olyan fizetési lehetőséget, hogy ennél többet is fizethessen az, aki úgy gondolja, hogy többet is ér a zene. Egy rajongó nagyon szívesen fizet többet csak azért, mert úgy érzi, hogy megérdemli a zeneszerző. Sőt azért is, hogy továbbra is adjon ki jó zenéket.
Én nem tudom, hogy ti mit gondoltok, de úgy érzem, hogy nem arra kéne menni, hogy mennyit kérjünk valamiért, hanem arra, hogy egyre többet akarjanak adni érte az emberek, mert annyira tetszik nekik és akarják, hogy mondjuk népszerű legyen. És ezt csak a jó zenével érhető el.
Szerintem a 99 centes zeneszám árral nincs semmi gond. 190 forintról beszélünk?
Köszönöm a kommenteket:)
@Balu: teljesen jogos, bár az mp3 lejátszód is veszélyes hulaldék lesz:) Hatezeré CDt meg röhely amikor a nyersanyag nagytételben forintos tétel, a rögzítés megint csak, a marketing és a logisztika megy ennyi. Na pont ez lenne az a tétel amit az online kiadással meglehetősen vissza lehetne szorítani. A másik, hogy most is meg tudod venni a számokat párszáz forintért, ami azért jó, mert így tuti nem veszel olyat ami nem tetszik. sok CDn csak a sláger dalok amik elmennek a töltelék meg néha elég gyenge, viszont dalonként megvéve egy stílusból több előadót, mégcsak nem is felesleges pénzkidobás.
@Andrea: Amit csinálsz elég underground, ráadásul offline terjeszteni még kihívás is lehet, de kiváncsi lennék a CDhez képest mennyivel több online eladásod van:) Amúgy vannak hazai boltok is mint a Songo.hu (nincs közöm hozzájuk sajnos reklámért se kapok pénz, de hátha segítettem:D). Szóval már látszik az alagút végén a fény, mostmár csak az a kérdés, hogy az vége, vagy csak a 6:20as gyors:)
@Anikó: Köszönöm:)
@János: Tökéletesen egyet értek, a baj az hogy tele van a világ “kalauzhalakkal” (tudjátok, a cápa mellett úszik és viszi a lepottyanó morzsákat) akik a semmiből képesek sok pénzt csinálni azzal hogy kitalálnak ilyen ostobaságokat mint a megadóztatott pendrive, és memóriakártya ahelyett hogy mással foglalkoznának. Sajnos ők nem értenek máshoz, és valószinüleg ha egyszer eltűnik a Földről a CD mint hanghordozó és már csak digitális formában lesz, képesek lesznek azért lobbyzni, hogy adóztassák meg az embereket azért, mert ven 2 fülük amin hallgatják. Remélem most nem adtam ötletet a tv.hozó szerveknek:D Én is azon vagyok, hogy mindenki azért kapjon pénzt amiért tesz is valamit. Ha ez történetesen a lemezkiadás, akkor legyen meg a pénze abból, de csak azért mert valami miatt rosszabbul megy a bolt, nem kéne azt megfejni akinek köze nincs az egészhez mert mondjuk 100% halláskárosult, de vett egy memóriakártyát a fényképezőjébe.
hi!
nem lehet, h nálam láttad azt a bizonyos első videót?
http://hardergeneration.hu/category/beatbox/
Dub FX hatalmas figura, igazi szívvel-lélekkel zenész, az ilyen és hasonló emberek tartják egyben a zeneipart. maximális riszpekt _O_
hát ha akkor még más volt a design akkor meglehet, de én egy fehér hátterű oldalra emlékszem, bár kb egy évvel ezelőtt volt:)
huh, a HG sose volt fehér hátterű, szal akkor valszeg mellé lőttem
btw, a témához kapcsolódóan:
http://www.sg.hu/cikkek/71254/30_ezer_brit_fajlcserelot_perelnenek_be
én valami ilyesmi jövőtől tartok. egyre több az ilyen és hasonló hír. viszont mellette ott van az is, h simán lehet titkosítani az adatforgalmat, amit nem tudnak dekódolni a szolgáltatók (tekintve, h túl sok energiába kerülne). mindettől függetlenül nem lesz egyszerű dolog ez a kérdés a jövőben sem.
@Ninth: igen bár én a cikkben próbáltam abból kiindulni, hogy az egész mp3 kereskedelem legális és ha lenne egy utópisztikus világ ahol nincsenek kalózok és mindenki fizet mindenért amit megszerez. Nyilván a legkeményebb dió a piacon az a szerzői jogokat sértő terjesztés, és ezek korlátozása. De inkább abból a szemszögből néztem, hogy az újgenerációs kiadókkal feltudják e venni a harcot a tradicionális vonalat követő kiadók. Nem állítom, hogy aCD el fog tűnni, mert a bakelit is még keresett termék, de már nem akkora számban mint a hetvenes években.
A bakelit már komoly ereklyének számít. Depeche Mode mindig ad ki limitált bakelitet. No meg ott a klasszikus Dj irányzat ugyebár
Sőt jut eszembe az egész cikk nem is igazán a kiadókról szól, hanem arról hogy DubFX kizárólag a közösségi hálózatot használva tett szert világhírre.
A kiadó cégek olyanok, mint a parkolási cégek. Fizetünk nekik, de mi is a hozzáadott érték a termékhez?
Jah és a Cd-t mivel játszam le? Ma már minden mp3-mal megy…
Én már rég nem vásároltam cd-t és nincs se a gépemen se a pendrive-omon mp3. Én youtube-on hallgatok zenét. Változatoss és szinte mindenhez hozzáférek, amit szeretek.
Ha nagyon szeretek valakit és a közelünkbe jön, akkor pedig elmegyek a koncertre és a sok youtube-ozás után így honorálom, hogy hallgathattam a zenéjét és még egy feledhetetlen élmény is társul mellé.
A nagy filmletöltéseket sem igazán értem. Szerintem meg lehet várni amik a mozikba kerül és lehet használni a gépet más célokra is mint hogy egy hónapban 60 giga filmet szedjek le, ami után még a minőség is kérdőjeles.
Mozi, DVD téka és youtube.com 4ever!
És ezzel még környezettudatos is vagyok, ahogy az előttem szóló már említette, mert mennyi idő alatt is bomlik le egy CD?
Magyarországon is van, aki már felismerte a közösségi oldalak és a youtube nyújtotta lehetőségeket az előadók közül!
Igen, ezért respekt, bár szerintem a youtube minősége is néha elég ratyi. Bár nekem is van egy playlistem amit néha meghallgatok:) Régebben meg last.fm.et hallgattam, aminek az volt az előnye, hogy a véletlenszerűségből kifolyólag olyan zenéket dobott ami mellett nem tudtam szó nélkül elmenni:D http://www.culturepub.hu/2008/11/11/amikor-valami-olyan-rossz-hogy-mar-jo/
Így van a CD lassan ki fog futni. Érdekes pl. az a trend is, hogy az új latpopokból már kihagyják a Bluetooth technológiát és az infravörös adatátvitelt is, mert van jobb. A Netbook-okban nincs mozgó alkatrész (CD meghajtó) és nem is hiányzik.
Az lehet, hogy a youtube-ra feltett videók néhányának minősége egyenlő a nullával, de van nagyon sok HD minőségű felvétel is. Youtube-on, ha éppen nem tetszik az amit látunk hallunk elklikkelünk és kész. De egy film, amit 2-3 nap alatt szednek le, annál is kérdőjeles a minőség, de ott kidobott szabadidő és netsebesség az egész. Ráadásul nézhetetlenek a moziból felvett amatőr felvételek. Én ezen vagyok kiakadva inkább nem az mp3 töltögetéseken…
Luc Besson Home c. filmje ingyen van fenn a YouTube-on, azt látni kell! Gyönyörű felvételek és szomorúak is egyben.
Ami még ennél is jobb, hogy sok olyna film, reklám stb is felkerül a youtubera amit amúgy az életben nem engednének TV képernyőre. A másik nagy előnye hogy nagyon sok olyna tehetségre figyeltek így fel, akik azóta menő filmes cégeknél melóznak, vagy szponzoráltak lettek. Mint pl. a Half Life movie, amire először azt hittem, hogy a Valve filmes studiója áll mögötte aztán kiderült, hogy 2 srác követte el potom 500$-ból.
/off vajon miért nem kéri le az FB connect az avatart? :/