Miközben a közösségi média a nemzetközi vizeken egyre nagyobb területeket hasít ki a klasszikus online marketingből (lecserélve annak már meglévő részét vagy egészét), addig Magyarországon egy olyan trend kezd kialakulni, amely egyenesen ellenségesen kezeli, ha a közösségi médiát marketing célokra akarja valaki használni, sőt lassan a social media tanácsadás már a tarkón lövés büntetésével fog fenyegetni. Épp ezért ideje tiszta vizet önteni a pohárba és helyre rakni a dolgokat.
Elsősorban érdemes megvizsgálni, mi is vezetett a social media sikeréhez, és mi okozza a mérhetetlen ellenállást egyes körök részéről, elsősorban szakmai oldalról. Mint minden az életben, így az interneten is változik a kommunikációs forma, a viselkedéskultúra, a divathóbortok jönnek-mennek, és némelyikükből trendek lesznek. Ma az egyik ilyen divathóbort Twitter. Fél éve még mindenki kipukkanó lufinak nevezte a Twittert, ami egyrészt igaznak is tűnt, hiszen sok felhasználó regisztrált, majd megunta és hagyta az egészet.
Ami a trenddé válás mellett szól viszont, hogy amíg a Twitter az első időben (ha csak a marketing horizontban gondolkodunk) főleg kis- és középvállalkozásokban vált egy újfajta „kommunikációs-marketing-PR” csatornává, addig ma már a nagyvállalatok életében szinte kötelező érvényűen bevezetendő platform. Jó példa erre, mikor egy meg nem nevezett mobilkommunikációs cég anyavállalata utasítást ad a regionális hálózati képviselőinek, hogy kezdjenek el twitterezni. Lassan már minden márka weboldalán ott lesz a Twitter és a Facebook logója. Kérdezem én: mi ez, ha nem trend?
A másik oldalon viszont ott vannak a vállalkozások és a nagyvállalatok, akik abszolút nem tudják, hogy mit kezdjenek a helyzettel, vagy nem tudják, hol kellene meghúzni a kompetencia határát, és ha úgy is döntenének, hogy belevágnak is a social mediába, akkor azt is fel kellene ismerniük, hogy a jogi osztály és a PR részleg barikádjain átverekedni magukat egy idő után egyenlő lesz a lehetetlennel.
Közben meg ugyebár jönnek a T-Mobile-hoz és a Vodafone-hoz hasonló nagyvállalati vezetőket sokkoló botrányhírek, és a kis- vagy nagyvállalat ott találja magát, hogy a vezetőik félelmükben inkább hallani sem akarnak a közösségi médiáról.
Alapvetően négy negatív és gátló tényezőt látok a social media általános alkalmazásának útjában:
1. Az régi iskola vállalati marketing vezetői ódzkodnak az újtól, és féltik a pozíciójukat. Nagymértékű irigység van kialakulóban az egyes egyének (akik longtailként nyilvánulnak meg, és kis szeleteket szakítanak ki a piacból) és a nagyvállalatok között (a szememben ők még mindig a web 1.0-t képviselik, hiszen sokuk egyirányú kommunikációja semmit sem változott az évek során).
2. A vállalatok PR osztályai folyamatosan aggódnak, hogy rossz irányba terelődik a cég jó híre.
3. Az online marketing “öreg motorosai” és a SEO, valamint az ehhez kötődő hirdetési formák szakértői féltik a megteremtett biztonságot jelentő pozícióikat, épp ezért kontároknak és szakmailag nem hozzáértőknek állítják be a SMO újdonsült képviselőit. Jó példa erre a business weekes Stephen Baker hisztérikus írása, amelyben olyan neveket húz le nyilvánosan, mint pl. Gary Vaynerchuk (akit épp a social media tett naggyá).
4. A kóklerek és szélhámosok jelző némileg jogos is, mert erőteljesen megjelent a spam fogalma az olyan oldalakon is, mint a Facebook, csakhogy nem minden az, aminek látszik.
1. Vezetés: Web 2.0, és annak révén a social media olyan mértékű PR-kultúra változást hozott az internetre, amely sok esetben az offline kommunikációs csatornákon sem volt jelen a marketing szektorban. A social media nem szól másról, mint az őszinteségről. Napjainkra a paparazzi jelenségnek köszönhetően megszűnt a sztárok féltve őrzött magánélete, és nem létezik már a Hollywood fénykorában még dicső fényben tündöklő sztárság fogalma sem. A hangsúly a magánélet és az intim szféra bizonyos mértékű nyilvánosságra való hozatalára tevődött át. Ugyanez a trend figyelhető meg a marketingkommunikációban is.
A social media területén tevékenykedő online marketingesek a régi iskola szakértői szemében exhibicionista, magamutogató és sikerhajhászó szélhámosoknak tűnhetnek, akik esetében nem érthető, mitől sikeresek. A siker a social medián belül az emberi nyelven való kommunikáció. Érthető, emberi, őszinte és bizalomkeltő, hiszen a több ezer éve bevált szájreklámot képviseli (vissza a gyökerekhez, amikor egy kisebb közösségen belül lévő hír döntötte el egy szolgáltatás vagy termék sikerét).
2. PR: A social media már átlépte azt a határt, amit a PR még erőteljesen tartott. A zavarodottság jogos, hiszen mit tehet egy neves vállalat, ha egy alkalmazottja Twitteren közzé tesz egy vállalati titkot? Hogy reagáljon a Twitter-lázra? A social media ellen nem lehet védekezni, hiszen akkor a dolgozót a munkahelyén kívül is szemmel kellene tartani.
Nem marad más, mint a megfelelő képzés és jogi szabályozás. Ahogy sok vállalat esetében létezik titoktartási nyilatkozat, ugyanilyet a social mediára is meg lehet fogalmazni. Sokan vitatkoznak ezen, de a tapasztalatok alapján sokkal hatékonyabb, ha egy márka mögül nem egy logó kommunikál a világgal (sztárság), hanem hús-vér alkalmazottak (akik ráadásul emberibbé is teszik magát a vállalatot).
A vállalatból kifelé kommunikáló dolgozók mellett szól az is, hogy ha kiszivárog egy tévedés vagy technikai malőr, abban az esetben ez őszintén van kikommunikálva, és nem burkolt sajtónyilatkozatokba csomagolva. Később úgyis minden kiszivárog, de ahogyan a hétköznapokban is a maga hibáját elismerő embert felelősségtudatosnak és gerincesnek nevezzük, ez érvényes a cégek megítélésére is.
3. Hatalomféltés: A SEO (azaz a keresőoptimalizálás) és az SMO (azaz a közösségi oldalakra való optimalizálás) kéz a kézben jár. Még nagyon sokáig (főleg Magyarországon) szükség lesz olyan szakemberekre, akik a keresők számára megfelelően optimalizálják a weboldalakat. Erőteljesen megindultak viszont a személyre szóló optimalizálásra vonatkozó erőfeszítések, amelyek minek köszönhetőek, ha nem a social mediának? Ettől kezdve a SEO általános alapelve, miszerint egy adott kulcsszóra optimalizált weboldal az első között jöjjön fel a találati listában, kezd veszíteni az értelméből. Már eleve a social media, azaz a szájreklám hatására nagyobb esélye van annak, hogy valaki az ismerőse által ajánlott terméket vegye meg, mintsem a keresőben feljövő első oldal termékét.
Erre is vannak negatív példák, hiszen lehet egy termék az első helyen a keresőkben, és lehet a legtökéletesebb domain neve, ha a cég eladói vagy vevőszolgálata nem megfelelő hozzáállással kommunikál a vevők felé. A hír a közösségi oldalakon elterjed, és mit sem ér az első hely.
A már említett Gary Vaynerchuk a social media megjelenést videomarketinggel fűszerezte, amely a ma ismert leghatékonyabb marketingeszköz-kombináció. A srác több éve minden egyes nap videobloggal jelentkezik. Ki az, aki az ilyen kitartó munkát szélhámosságnak tekinti? A szélhámosokra a “kevés erőfeszítést teszek bele, és sokat keresek” típusú pénzkereset a jellemző, ugyebár. Innentől kezdve teljesen érthetetlen a klasszikus online marketing eszközei mellett erősen harcoló tanácsadók szemében a rémület, hiszen ők nem ezt tanulták. A megoldást a folyamatos fejlődés jelenti, és az új eszközök mihamarabb elsajátítása és implementálása.
4. Szélhámosok és a spam: Mint minden területen, a social media területén is vannak szélhámosok, de felelőtlenség lenne ezeken a képviselőkön át véleményezni a teljes szakmát. Social mediára igen is szükség van, és ez a trend egyre fokozódik. A spam itt is megjelenik, sok esetben nemzetközileg elismert tekintélyeknek látszó egyéneknél is, akik előszeretettel helyeznek el affiliate linkeket a Facebook profilok falán, ami már a spammel egyenlő.
A közösségi oldalakon, a Facebookon vagy a Twitteren is megvan a lehetőség a spam elleni védekezésre: az üzenetek spamként való jelentése, személyek blokkolása vagy a rajongói oldalak, csoportok meghívásának elutasítása. Nem kell semmiféle “megsértődik, ha nem fogadom el a meghívást” lelkizésekbe belemennie senkinek sem, mert a meghívó fél vagy sok embert hívott meg, és fel sem tűnik neki, hogy te nem vagy ott, vagy fogd fel úgy, hogy ha nem érdekel egy téma, film, színházi előadás, arra sem mész el.
Zárszóként: Magyar berkekben kialakult az úgynevezett “iwiw szindróma”, miszerint csak ismerőst jelölsz vissza, idegent pedig nem. A Facebook teljesen másról szól, mégpedig a kapcsolatépítésről. Marketingesként nem kell elmagyarázni, mi az a kapcsolati tőke, de ha nem hiszel benne, akkor is rá fogsz jönni, hogy sokszor az ismerősöd ismerőse lesz az, aki a legjobb ügyfeled vagy a legjobb üzleti kapcsolatod lesz.
Kapcsolódó cikkek:
huhh
ez jól sikerült, gratula!
a zárszóra: igen, az ismerősöm ismerőse lett a legjbob ügyfelem és akkor még a facebookot ki sem találták talán
ennyit arról, hogy működik-e vagy sem.
Aztán a kérdésem: ugye nem baj, ha idézlek sok helyen?
miért is lenne baj…
Magyarországon a social media-hoz való viszonyulás megosztja az embereket. A két véglet a teljes elutasítás-idegenkedés és a guruvá válás.
Azt gondolom, hogy azok, akik az innovatív megoldásokra nyitottak, időben felfedezik az ebben rejlő kiaknázatlan lehetőségeket és jól (!) használják az olyan eszközöket, mint pl. a Facebook és Twitter, előnyre tehetnek szert.
Különbséget teszek azok között, akik bár használják ezeket az eszközöket, maguk sem ismerik igazán, s azok között, akik tudatosan felépített stratégia részeként élnek ezekkel.
Mindemellett, fontosnak tartom, hogy az üzleti oldal mellett az emberi oldal is megnyilvánuljon. Úgy, mint az értékek közvetítése, segítőkészség és mások egyenrangú félként való kezelése. Senki se lesz attól kevesebb, ha másoknak ad. Épp ellenkezőleg
Nem régóta foglalkozom a magam módján a social médiával, de az elsők között feltűnt, hogy ez a terület mintha nem igazán a nagy cégek műfaja lenne. Az emberek a szociális hálózatokban – ahogy Gábriel utal rá – nem vállalatokkal, márkákkal, hanem emberekkel akarnak kommunikálni.
Még szép. Egy „multi” viszont – a dolgok mai állása szerint – feltehetőleg soha nem lesz képes marketingjébe integrálni a social médiát, mert az minden részében ellentmond annak a törekvésnek, ami őt magas és ingathatatlan pozícióban tartja.
Ugyanis a nagy cégek nem összetartani, hanem atomizálni igyekeznek a célpiacot és reklámüzeneteikkel „egyenként” nyerik meg az „ellenállásra” képtelen vevőket, ügyfeleket.(V.ö. „Üdvözlöm, kérem, nyomja meg az egyes gombot, ha…” ugye?)
Így ha például egy telefonon, nyomógombokon keresztül kommunikáló behemót dömper most a facebook-on, vagy a twitteren próbál jópofizni, az legalább van olyan nevetséges, mintha egy vízvezeték szerelő a “benkőfeleségetkeresben” reklámblokkot vásárolna.
Érdekes, de teljesen érthető az, hogy például egy többtízezres olvasottságú hetilapnak nagyságrendekkel kevesebb követője van twiteren, mint a csupán szűk körben ismert újságírójának. És ez így van nagyon jól, mert ellenkező esetben, mi, kis vállalkozók búcsút inthetnénk a social médiának.
Nagyon jó a cikked!
Ha akarjuk, ha nem, a referenciamarketing és a közösség oldalakon való jelenlét fogja meghatározni a jövőnket. Lehet ellene küzdeni, csak nem érdemes
Én is feljelentkeztem Twitterre és Facebookra is, és inkább elkezdtem tanulni. Úszom az árral – ha lassan is, de legalább jó irányba
Huhh, kedves Gabriel!
Igazán nehéz olvasmányt szültél, általában nálad első nekifutásra megy az olvasás, ennek 3x kellett nekimenjek!
Teljesen egyetértek! Hála Istennek még vannak páran, akik előre néznek, és nem hátra!
Grat a cikkhez!
3 részre akartam vágni a cikket, de akkor lett volna aki nem olvassa el mindet, és elveszett volna a jelentés. Inkább hagytam egyben.
Ezzel nagyon egyet értek. Azt tapasztalom, hogy mindenki a saját maga által felállított elképzelések mentén ítéli meg a dolgokat: vannak, akik előre “tudják”, hogy a SM nem jó. Mások meg azt, hogy ez jó.
A helyzet az, hogy EZ a mentalitás határozza meg azt, hogy a kitartás eredményt hoz-e vagy bukást. Mint mindennel, ennél az eszköznél is igaz: sok útvonalon lehet üzletet építeni. Ha van figyelmesen felépített stratégia és ahhoz tartjuk magunkat, hónapok távlatában meghozza gyümölcsét.
oliveR
Sziasztok!
Alavetően én is csatlakozom az előttem szólókhoz! Tényleg fontos téma és jó a cikk!
Néhány gondolat merült fel bennem közben, megsztom veletek!
Azon tűnődtem, vajon, hányan lesznek azok, akik képesek lesznek változni a dolgokkal.
Mert hogy a változás nyílvánvaló!
Lassan leesik az embereknek az a poén, hogy, a sociál mádia nem más, mint mi magunk emberek. Ez nem azt jelenti, hogy a tömegben a tömegnek reklámozok, hanem azt, hogy oddadom mindenkinek azt ami érték, és ha az emberek erre reagálnak, észreveszik egyszerűen nem történik más, mint megragadják és adják tovább! És legfőképpn én is reagálok arra ami érték! A Nyomom magam, de más engem nem érdekel! típusú marketing elmúlt. Lassan rájön majd mindenki!
És a sociál média tanácsadás lesz az egyik legfontosabb, hiszen itt elsősorban a végvezetők, a vállalkozók képzéséről van szó! Arról, hogy gyere és kommunikálj!
Nem helyetesíthető le egy marketingessel a téma! A szakembernek magának kell megjelennie, hiszen ő az egyedüli aki hiteles az adott témában!
És igen itt jön a kulcsa a dolognak, az értéket könnyen tovább ajánlja bárki, hiszen bennünk van eredendően a jó szándék, a segíteni akarás, és a vágy arra, hogy bízzunk egymásban és közösségbe szerveződjünk! ezek mind emberi tulajdonságok!
A nagyvállalatok, multik, és különböző guruk helyben én is be lennék tojva! Hiszen látszik hogy a tökéletesen megépített marketing image mögött a legritkább esetben van csak érték, S ez, a sociál médiában sajnos kiderül.
Meg lehet nézni a legtöbb Online Marketing tanácsadót, a “jól megmondom a tutit blogom van!” – szinten túl nem sikerült közelebb jönni a piachoz! Félreértés ne essék, nem a szakmai blogok ellen van ellenvetésem, hanem jó volna látni, hogy ezek az emberek, végre veszik a bátorságot és beereszkednek a Sociál Médiába, vállalva ezzel hogy átlátszóak lesznek, hogy megismerik őket, hogy nem mesterkélt jól megkomponált űber szélszes blogbejegyzéseken, hanem nagyon is emberi módon kommunikálnak!
Aki ezt nem lépi meg, abban nem fog bízni a piac!
A Sociál Médiában végre találkozhatunk újra mi emberek egymással, és mindazzal amit értéknek gondolunk!
Ha megismerlek, megismerem az értékeid, tisztelni foglak ezekért, ha tisztellek, érdekel mit mondasz, odafigyelek arra mit ajánlasz nekem, mert a kapcsolat bizalmon alapszik. És tudom, nem fogok csalódni!
erről kell szóljon ez, és mindegy Multicéged van vagy kisvállalkozásod, vagy épp kismama vagy otthon! Elsősorban normális kapcsolatokra éhes, emberek vagyunk!
Ez egy bátor írás volt Peti
Köszönjük.
Igen egyetérek Árvai Péter szimpatikus írásával. Emberi lények vagyunk,akik személyes kapcsolatokra vágynak és hitelességre. Az üzleti és a magánéletben is döntő az emberi oldal és a változtatás képessége.
Kösz a gondolatébresztő jó cikket!
Annyit hozzáfűznék, hogy ha egy szakmai hírleveledre idegenként regisztrál valaki, vagy vesz fel twitteren, vagy csatlakozik a klubodhoz a facebookon, hitelesebb vagy számára idegenként, mintha az iwiwen raknád ki az ismerőseidnek, hogy “weboldalingyé’”.
Bármilyen trükkös üzit dobtam ki iwiwre, szinte hatástalan volt.
Összefoglalva tehát a szakmai social média listaépítésnek véleményem szerint jobb a konverziója.
Valahogy így van ez! Épp ezért nem értem, hogy ha marketingesként valaki megjelenik a Facebookon akkor miért az ismerőseit gyűjtögeti és kommunikál a barátaival. Ok, mindenkinek tudnia kell miért van itt, ezt kifejtettem az e-bookban is.
Igazából tényleg az volna a fantasztikus, ha azok akikben annyi tudás, és érték van, tényleg rászánnák az időt, energiát a közösségi kommunikációra, legalább a twitter erejéig.
Milyen örömteli volna, ha nem elsősorban a hírlevél listák nagyságáról és a profi szélsz dumáról szólna az, hogy ki mennyire sikeres a infó termékével, hanem arról hogy a közösségben terjed a hír, hogy van egy tök jó anyag ebben és ebben a témában, nem lehúzás, kifizethető értékes, itt a link rendeld meg!
Amikor a közösségek szervezik, a maguk rendezvényeit, a megszavazott előadók meghívásával, önköltségi áron!
Jönnie kell ezeknek az időknek…itt van a levegőben.
A közös cél, a közös érdek…egységbe tudja rendezni adott téma köré az embereket, és kinőhetjük végre a birkanyírás időszakát, én hiszek ebben szellemi szinten, emberileg és üzletileg is.
Szerintem nagy mértékű gondolkodás váltás előtt állunk. Aki nem vált lefog maradni, amit szerintem sajnálnánk.
Durva: Google beindexelte a hozzászólásomat egy órán belül és jelezte az alert.
Péter! Ez a kérem a kulcsot jópofa.. kértem
Örülök, hogy itt végre értelmes és intelligens véleménycsere zajlik. Bár ki tudja….
Ma úgy látszik az a divat, hogy pocskondiázunk. Csak a mai napon három olyan nyilvános lázongás is volt, melyek nálam végül kiverték a biztosítékot. Nesze neked közösségi média, Isten hozott szólásszabadság!
Az egyik blogot a fröcskölődés az egyik ismert portál címoldalára „emelte”, a hozzászólásokban ékes szavakkal bizonyítva, hogy szép és gazdag nyelv a magyar.
Kérlek engedjétek meg, hogy a blogtulajdonosnak írt leveleimből idézzek:
„Tudod én hiszem, hogy a negatív energiák csak negatív energiákat szülnek. Ha embereknek van arra idejük és energiájuk, hogy másokat minősítsenek hosszadalmasan és többféle fórumon is, és nemes bosszút forraljanak, akkor azok az emberek még nagyon sokat kell tanuljanak a létezés mibenlétéről. Lehet, hogy a „spamelővel” jól kitolnak, de valójában saját maguknak halmoznak fel egy rakás problémát és gondot.
Nem vagyok részese a történetnek, bár spamet én is kapok. Mégsem forr a bosszú bennem. Pedig az sem esett jól, amikor az indulatok hasonló gerjesztésére engem küldtek feketelistára, vagy neveztek spammer gecinek (elnézést a szóért, csak idéztem) méghozzá éppen azok, akik maguk kérték a hírlevelet. – De olyan trendi a feljelentgetés, és különben is: ki emlékszik már arra a feliratkozásra? Bizonyítsd be! –
Ha indulatokat szítasz, akkor ott bármi megtörténhet. Legyen az H1N1, ’56, vagy bármi. Hatalmas tömegeket fogsz toborozni, akiknek a java nem is élt 56-ban, fogalma sincs a valódi hálózati marketingről, a politikáról, Trianonról, mégis kőbevésett szent meggyőződéssel ássa el embertársait, és mondja ki a csalhatatlan igazságot. Sok itt a király, nem könnyű nekünk, buta, műveletlen IQ negatív embereknek…”
…
Ami a spamet illeti, én is annyi Viagrát kaptam már, hogyha mind megrendeltem, és beszedtem volna, Toldi Miklós csak silány képregényhős lehetne mellettem a petrencés rúdjával!
Spammelni valóban nem illik, sőt! De talán tanítani lenne jó. Sok mindennek nincs még kultúrája nálunk. És bár lehet, hogy páran már magasabb szinten vannak bizonyos területeken, mint az átlag, de csak ma ez volt a harmadik fórum, ahol nem a tanítás, az egymás megértése és segítése volt a téma, hanem a fröcsögés, a minősítgetés, a támadás, a bosszú, és a saját IQ fitogtatása. Szerintem ezek a fórumok nem tanítanak jóra.
Egy másik oldal bejegyzésében például legyalázzák a webviziót. Nem kell Istvánt szeretni. Azt sem amit csinál. De a Közösségi Médiáról még tényleg van mit tanulnunk, ha „nyomorult webvizionista spammernek lehet nevezni. Talán a Polgári törvénykönyvet sem ártana fellapozni ilyen esetekben. Bár ez megint nem a jó irány. Volt aki Gabrielt támadta be. Nekem meg ezekből lett tele a pohár. Ezt írtam ki magamból.”
Nos akkor: Hé paraszt! Melyik út megyen itt Budára?
Egy másik gondolatmenet, melyet tegnap szültem, de aztán nem tettem közzé. Most bepótolom…
Guruválság
Azt vettem észre, hogy mostanában nagyon könnyen mondunk értékítéletet egymásról. Mintha teljesen kihalt volna belőlünk az empátia.
Sok, korábban sikeres ember ma azokat minősíti, akik tőle tanultak, azt az érzetet keltve, hogy csak addig voltak jók, amíg fizettek neki a tudásért. Most, hogy a tudást a tanítványok is magukénak érzik és szeretnék továbbadni, netán új dolgokat mutatni, hirtelen kóklerek, amatőr károkozók lettek.
Pedig még ösztönzést is kaptak korábbi mestereiktől, mondván nem számít, hogy ki vagy, bizonyára van olyan terület, amiben jó vagy, és amit meg tudsz tanítani másoknak. Legyél bár gyermekére vigyázó anyuka, kutyáját tanító diák, vagy kényszerszabadságon lévő alkalmazott. Valamihez biztos értesz annyira, hogy az érték legyen másoknak.
Tovább szépíti a helyzetet, hogy a megszólítottak közül sokan fel sem veszik a sértést, hanem ugyanezt az ítélkezést folytatják másokkal szemben. Mintha az valamiféle kiváltság lenne, hogy ők korábban kezdték, ami megtiltja az újonnan érkezőknek, hogy megpróbáljanak érvényesülni.
Egy szakértő barátom azt mondta, mindez azért van, mert senki sem képes a megújulásra. Nem képes újat mutatni, csak a régi dolgait tudja újracsomagolni, és ha az nem kell, akkor a legegyszerűbb azokat támadni, akik meglátása szerint veszélyeztetik a pozícióját.
Pedig vannak olyan guruk is, akik nem szálltak be ebbe a ringbe, és most az összefogásra sarkallnak, vagy jó partnerek benne. Talán érdemes lenne hallgatni rájuk…
Tetszett a gondolatébresztő cikked Gabriel! Ahogy látom a kommentekből, elindított valamit, valami igen erős, emberi értékekre alapuló összefogást, tartozást, véleményt. Különösképpen tetszik Árvai Péter kommentje, szívemhez szólt:-))
Köszönöm mindannyiótoknak…..
Köszönöm. Petinek eléggé emberi aspektusból szóló gondolatai vannak. Amit írt inkább megért volna egy blogbejegyzést mintsem hozzászólást
de annak, hogy itt gazdagítja a gondolatainkat csak örülni tudok. Én is köszönöm!
Még annyit, hogy Gabriel a kialakuló erőviszonyokat és a jelenlegi marketing helyzetet próbálta elemezni. Ez még egy pillanatnyi helyezkedés és pozíciószerzés a piacon.
Mikor az új marketingesek egy-két vezérbika után őket majmolva és utánozva mennek, az ő csecsükön lógva szívják az ő tudásukat.
Ki az aki új látásmódot mert belevinni az infótermék guruk lassan talán már kiégő világába?
Én bár nagyon figyelek, mégis vannak új ötleteim, amiket mint új finomított elegyet próbálok összeolvasztani, hogy az érthető legyen a végfelhasználó számára.
Az ember azt hiszi, hogy ő nem ért hozzá, aztán rá jön, hogy akitől tartott nem is ügyesebb, nem is okosabb nála.
Nézzétek meg a” pagerank” hullámot, ment mindenki utána mint a bolond, mert SEO trend volt. Talán a közösségi oldalak tovább élnek, mert megtanuljuk őket használni, elmarad a kezdeti ellenállás és megtanuljuk mint eszközt használni.
Sokat mondó értékes cikkek általában amit tőled olvasok,tetszenek az írasaid a sociál médiáról.