A hungaricumok sokszor világhírűvé tették nemzetünket. Világhírű a Dobos tortánk, a dinamónk, a gulyás levesünk. De az miért hungaricum, hogy ránk tör a paranoia az internetes közösségi portálokon?
Szomorú tapasztalat
Múltkor átjött egy haverom, majd megkért, hogy had nézzen be a Facebook profiljába. Persze hagytam neki, mert miért is ne? Bár ne hagytam volna!
Leült, belépett és elkezdett magyarázni:
Ki a csoda az a XY? Napi 25 ilyen bejelöl engem. Miért kell ilyen ajánlásokat kapnom? Mi az a … klub? Ááá! Ez idegesít…
És csak mondta, csak mondta… Előjött belőlem a kellemesebbik énem, és felhívtam a figyelmét pár dologra:
Iszonyatos előnyökkel jár ez az egész!
Nem csupán cégeknek, hanem neked mint átlagembernek. Ne akard ezeket elveszteni azelőtt, hogy kipróbáltad volna a jót. Ne mond soha, hogy téged ne figyeljenek! Ezzel csak önzővé válsz! Örülj, hogy figyelnek rád! Minél többen teszik ezt, annál biztosabb, hogy jó amit csinálsz! Szereted, ha figyelnek nem?
Gondold végig:
- Ez nem arról szól, hogy életre szóló párt választasz magadnak! A közösségi oldalakon számos előnye van annak, hogy “megismersz” egy idegent! Például lehet épp tőle fogod megkapni a legtutibb karácsonyi ajándék ötletet. Lehet, hogy a húga lesz álmaid nője, és boldogan leélsz vele 50 évet!
- Ha eldobod a lehetőséget, hogy megismerj másokat, milyen jogon akarod, hogy téged bárki megismerjen? Legyen az munka, legyen az bármi! Az ember motiváltnak érzi mindig magát abban, hogy ismerjék. Enélkül nem találod meg azokat, akik téged akarnak ismerni!
- A rajongói klubok követésével olyan akciókról, lehetőségekről értesülsz, ami mellett egyébként elmész! Lehet, hogy kinéztél egy cipőt magadnak, de a cipőbolt bejelenti a Facebookon, hogy féláron adja ettől-eddig. Te elmész megvenni az akció előtt egy nappal… Szerinted a boltos szól, hogy gyere vissza holnap, hogy spórolhass 5-10ezer forintot? Szerintem nem!
- Ha kevés ismerősöd van, arra, aki naponta 1 alkalommal ír az üzenőfalra, fújni fogsz! Óbégatsz rá, hogy spamel, és jó eséllyel elveszted az egyik olyan követendő személyt, akit igazából nem kéne. Nyeld be! Tanulj tőle, mert ő is tőled tanul!
- Ha sok az ismerősöd, akkor azon megy a sírás, hogy nem látod az XY barátod/barátnőd cuki posztjait? Ugyan már! Rákattintasz a nevére, és csak őt látod! Ez ne tartson vissza!
Az ismerős gyűjtés, nem arra megy ki, hogy menő legyél! Az ismerős gyűjtés nem azért van, hogy spamelj. Az egész arra jó, hogy sok száz embertől tanulj. Tapasztald meg azt, amit ők tapasztalnak meg.
Van hátrány, csak le kell győznöd!
Mi van, ha valaki mégis spamel? Nos, a kapcsolat törlése nem egy procedúra, hanem egyetlen kattintás!
Itt jön a lényeg! Az igazi hungaricuma a dolognak! A magyarok nem attól félnek, hogy idegent kell bejelölni, hanem attól, hogy kínos megszakítani a kapcsolatot velük, ha nem “válnak be”!
Figyelj, ha egy idegen megszakítja veled a kapcsolatát a Facebookon, akkor sírni fogsz, vagy vállat vonsz? Akkor szerinted más hogyan tesz majd?
Pro és kontra
Gyakorlatilag a Facebook rendszere nem arról szól, hogy bizalmaskodj! Képzeld azt, hogy bemész egy koncertterembe, ahol 12.000 ember áll. Miért vannak ott? Miért nem mondod azt a kapuban, hogy ” inkább hazamegyek”? Mert ugyanaz a zenekar érdekel téged, mint a másik 11.999 embert!
Miért hagynád elveszni látatlanban azt az esélyt, hogy megtaláld a közösséget, akikkel ugyanazt szereted?
Kapcsolódó cikkek:
Inkább a FB-ot olvasom, mint Tv-t nézek.
Kedves Gábriel!
Száz százalékosan egyetértek veled. Ezért utálom a hagyományos iwiw-et, ott már többen rámszóltak hogy túl rámenős vagyok, sokat reklámozok. Szerintem nem, igyekszem visszafogott lenni, kímélem az idegeket, de ha van igazi, fontos mondanivalóm, akkor nem fogom vissza magam.
Nincs értelme olyat jelölni, vagy visszajelölni akit később nem szólíthatok meg.
Nem értem miért olyan nagy gond egy delete leütése, vagy végső esetben egy ismerős korlátozása vagy törlése. Divat lett nyavajogni a spamek miatt. Én naponta több tucatot kapok, a sok fontos levél miatt, nekem nem okoz ez akkora gondot.
Magam nagyon sok hasznos dologhoz és kapcsolathoz jutottam, főként a twitteren.
Egy másik érdekes dolog. Nekem is van egy saját kapcsolatépítő portálom. http://www.szegediwiw.hu A tagok kilencven százalékát lehetlen megszólítanom, legalábbis mérhető reakció nincs a levelekre.
Karácsonyi sorsolás keretében hárman nyertek 20-20 ezer forint értékű ajándékutalványt.
Egy nyertes a harmadik levelemre sem reagált. Mivel vannak közös ismerőseink, egyszer majd üzenek neki hogy milyen lehetőséget szalasztott el, csak azért mert nem hajlandó elovasni a leveleit. (gondolom én) Így járt!
Fejlődni kell s bátran szembenézni az újdonságokkal!
Aki azt gondolja, elveszett az összetartozás, a segítőkészség az még vagy nem járt a Facebook-on / Twitteren vagy még nem “barátkozott meg” velük.
Számos értékes embert ismertem meg mind a Facebook-on, mind a Twitteren, s általuk értékes gondolatokkal lettem gazdagabb.
Köszi az írást! Elgondolkodtatott.
Eddig én is úgy voltam vele, hogy olyat, akiről az égvilágon semmit nem tudok, azt nem jelöltem vissza. Az utcán sem megyek oda minden emberhez. És pontosan azért, amit írtál, mert adott esetben nem szívesen törölném. Éspedig azért, mert attól, hogy törlöm, nem feltétlen van bármi bajom vele, lehet, hogy egyszerűen csak a személy kívül esik az érdeklődésemen. Legalábbis a netes aktivitása – a valós életbelit meg ugye nem ismerem még annyira sem.
És nem biztos, hogy mindenki vállrándítással venné, ha törli valaki a kapcsolatai közül. Nekem pl. valószínűleg rosszul esne. Nyilván nem esnék mély depresszióba, de zavarna, mert azt érezném, valakinek valamiért nem vagyok szimpatikus. Ez főleg akkor zavarna, ha a törlő illető a döntésének okát se fejtené ki nekem.
Persze mindenki ugye magából indul ki. A te megközelítésedből nézve valóban: ha mindenkit visszajelöl az ember, az úgymond “ismerősei” elértéktelenednek – legalábbis emberi szemmel nézve -, ebben az esetben tehát tényleg nem nagy szívfájdalom kicsapni egy fát a fenyvesből. De én épp azon vagyok, hogy egy ápolt kertet hozzak létre magam körül, melynek minden növényét ismerem. És olyan növényeket igyekszem csak beleültetni, amikről tudom, hogy valószínűleg nem szeretnék majd megválni, mert értékesnek tűnik.
Valószínűleg azért nézzük más szemmel a dolgot, mert te marketinges szemmel nézed, én meg emberi. Én is jelöltem vissza már nem egy ismeretlen embert. De akiről a nevén kívül semmit sem tudok, hát az engem nem kecsegtet. Hiszen talán csak épp azért jelölt be, mint 100 másik embertársamat, hogy minél nagyobb legyen a kupaca. Akár az is elég, ha egy kommentet ír a jelöléshez, hogy “Szia, xy vagyok, azért bátorkodtalak megjelölni, mert olvastam tőled ezt azt itt-ott, tetszett – vagy épp nem tetszett – , szívesen megismernélek jobban.” – ennyi is elég. De csak úgy vaktában ne nyomkodjon rám senki – mert felesleges. Hangsúlyozom azért, mert nekem nem a social marketing az elsődleges kapcsolatépítési szempont. Szóval így végiggondolva, talán kicsit lazábbra fogom venni ezt a dolgot, de megtartok egy határt.
Péter, teljesen jogos amit irsz…
Nagy valószinűséggel emiatt az ok miatt terjedtek el a 2, 3 accountos juzerek.
Ahol van egy privát szférám ahol kertészkedem, és van egy másik ahol sétálgatok a legelőn, ahol ugye van jócskán sokféle izgalmas érdekes növény, gaz, virág, s sosem látott, gondolt dolgog amit ugyan a kertemben nem tartanék, de igy saját környezetében rácsodálkozom néha ezekre…elgondolkodom rajtuk, tanulok belőlük…
Igen ez két tök külön dolog, és rika esetben működik egyszerre a kettő, vagy legalább is sok időbe energiába kerül.
Sziasztok! pár kiegészitő gondolat ami felmerült bennem.
A felvetés jó, valóban érdekes kérdés, miért, kivel és milyen jellegű kapcsolatokra vagyunk képesek, és voltaképpen mir evan igényünk.
Persze az introveltált tipusú embereknek ez a tétel nehezebben ehető…mint az extroveltáltaknak.
Persze az is igaz, hogy igényeink is teljesen mások.
Alapvetően a dolog ereje abban rejlik, hogy egy új kommunikációs tér, lehetőség…és ezt kell megértenünk. Amit nem kötelező használni, de lehet. És mielőtt rutinból nemet mondunk, vizsgáljuk meg.
Lehet az egész olyan mint a Pesti Est… legtöbb esetben kidobjuk a kukába végiglapozás után, előtt, de amikor moziba akarunk menni épp, jó ha kéznél van.
Twitter, Facebook, iwiw, linkedin, és a többi hasonló hir és info forrás… A legtöbb esetben az info ami érkezik, legfeljebb érdekesnek mondható…vagy lényegtelennek. De! A tömeg a nép, a nemzet, a közösségek valahogy még is csak egy egységet alkotnak…és van egy jellegzetes áramlása…fejlődése…
Igy tök mindegy, hogy vállalkozók vagyunk, vag yalkalmazottak, tinik, vagy ráérős munkanélküliek, vagy épp a világot akarjuk a közösségi médiában megváltani, a lényeg ebben az áramlásban valamelyst érdmes benn maradni, hogy ne legyünk outsiderek, és legfőképp az érdektől mentes információk azok amiért érdemes kapcsolati hálót épiteni.
Rajongói klubok, csoportok… persze itt is szélszelnek. De amiko reg ybarátod ajánlja tovább, csak mert jónak gondolja…az egy biztosabb infó csatorna…amiért érdemes a félszemed a közösségi oldalakon tartani a TV és egyéb vásárolt és szubjelktiv média felületek helyett.
Sziasztok! Éppen családi összejövetelről néztem be! Köszönöm a sok hozzászólást! Este igyekszem mindenkinek reagálni! Továbbra is Boldog Karácsonyt nektek!
A problémát értem, értjük, de attól tartok megmarad, mert pont az érintettek nagy valószínűséggel nem olvassák ezt a cikket… Ha még is, akkor nem értik, ha mégis akkor nem bizti, hogy egyet értenek…
Természetesen lehet része a rosszul értelmezett “magányügyeink” kezelésének, sőt “magyarmentalitásnakis”, de nem kevés rész van, a mindenféle hoaxoknak, illetve a sok tukmálónak, beszervezőnek.
Én pölö azokat jelölöm meg akire felnézek, és azokat jelölöm vissza akiktől tanulhatok, illetve potenciális ügyfeleim lehetnek. Ha nem jelöl vissza nem csinálok ügyet belőle, lehet többet veszít vele, mint én vele…
Freelance71
Ezt nagyon szépen fogalmaztad! Köszi, hogy itt jártál!
Jogos a téma felvetése. Korábban írtam már egy bejegyzést a Klikkmarketing blogon a facebook spam-ekkel kapcsolatban. Én is online marketinggel foglalkozom mind szabadidőmben, mind a munkám során, ahol szívesen teszek szert új kapcsolatokra. Ezzel a visszajelöléssel kapcsolatban: Azt hiszem nagyjából megállapítható ki valós személy és ki kamuprofil kizárólag spam célzattal. Akiről tudom, hogy valós személy (de nem ismerem), azt szó nélkül visszajelölöm. Róluk tudom, hogy aktívak twitteren, blogokon, FB-n, de aki bejelöl 4-500 embert és kidob olyan üzeneteket, hogy most vásárolj mobiltelefont vagy akármit, attól a falra mászom. Ha valaki ugyanezen üzenet megosztása előtt közösséget épít az rendben van.
Ezzel azt akarom mondani, hogy a közösségépítéssel egyetértek. A spam-mel nem!
Egyébként itt is különválasztanám a Twittert és a Facebookot. Mert a Twitteren, ha valaki követ, megnézem az utolsó 50 twitjét és eldöntöm, van-e értelme visszakövetnem, vagy nincs. Tud-e hozzáadni az életemhez olyat, ami hiányzik is belőle, vagy nem. Nem bonyolult. Itt általában vissza is jelölök, bár van, hogy nem, mert 0 az amit érdekesnek találtam az üzenetei közül.
A Facebook viszont más. Itt inkább zavarnak a jelölgetők. Itt ugyanis hiába kattintok rá az emberre, hogy megtudjam tanulhatok-e tőle, érdekesnek találom-e. Mivel a fotóján és az ismerősein kívül általában semmi mást nem tudhatok meg róla. Ami rendjén is van, én sem osztok meg mindenféle adatomat ismeretlenekkel, csakhogy ez egyben megfoszt minden lehetőségtől, hogy megtudjak róla bármit is. Jobb híján maximum ha van közös ismerős, őt megkérdem, ki is ő, milyen személyiség, milyen érdeklődésű, stb.. De olyanra is volt már példa, hogy a közös ismerős (Facebook szerinti) sem tudott róla mondani semmit… Igaz, valahol ez is irányadó lehet a döntésben, hogy visszajelöljem-e vagy sem.
Még valami: valóban elgondolkodtató: jó-e a privát és “üzleti” életünket egy csatornán áramoltatni? Nekem is vannak követettjeim pl Twitteren, akik érdekelnek. Ők maguk. De a munkájuk a legkevésbé sem. Az életük üzleti területe, amit itt is próbálnak előrébbmozdítani nem érdekel. És biztos vagyok benne, hogy nekem is vannak követőim, akiket inkább vagy csak a szakmai twittjeim érdekelnek, vagy csak nem szakmaik. És ezzel nincs is semmi baj. Úgyhogy van még fejleszteni ezen szerintem… Várom a Twitter 2.0-t
Szerintem pedig kell a Twitter mögé az ember, nem elég szakmai témát nyomni… ez bebizonyosodott a social mediaban… Sok modellt megnéztem már és mág többről olvastam. Ugynaz kell mint a bulvárban. Másképp nézed meg XY filmjét ha tudsz a magánéletéről.
Valóban, a szakma mögé kell az ember, ezt nem is vitatom. Csak ember mellé nem mindig kéne a szakma.
Érted?
naná
Kezd komoly olvasótábor kialakulni itt. Ezt jó látni!
A török pasik jelölgetését szoktam visszautasítani
)) Férjem van, meg két lányom, nem hiszem, hogy hasonló az érdeklődési körünk. De Nektek, fiúk, biztos nincs ilyen gondotok.
A Facebook, iwiw és más sns-ek elsődlegesen nem új kapcsolatok építésére, hanem a meglévő kapcsolati hálók láthatóvá tételére valók, ezért lehet zavaró ha valaki folyton reklámüzenetekkel jön az ismeretségi körből, váratlanul. Ez ugyanolyan mint az aluljáróban álló pár kérdésre választ váró emberek: nem veszik észre hogy az a szituáció hogy te az aluljáróban mész, nem arra való hogy ott kérdésekre válaszolj, nem azért mentél le oda. Közösségi hálózatokon egy-egy természetes személyt sem olyan okokból jelöl be valaki, mint amit a szerző állít, ez csak a szerző feltételezése, azt szeretné ha ilyenek miatt jelölnék be egymást az emberek. Olvassatok valódi egyetemi kutatásokat a témában, javaslom, mert mindenki csak a saját véleményét próbálja igaznak láttatni.
A Facebookon történő üzleti tevékenység nem azt jelenti hogy lespammeljük a kapcsolati hálónkat, hanem ennél sokkal szofisztikáltabb, érdekesebb módokat.
Kedves Dani!
Csak egy kérdés:
Ki írta, hogy spammelj le bárkit is?
Ezek a felsorolásban annyira jók, hogy szeretném felhasználni őket ügyféloktató anyagaimban
ugye szabad? Természetesen a forrás és link megjelölésével 
Ahogy érzed, nyugodtan. Sok sikert!