Társadalomtudósok szerint egy közösség, egy társadalom akkor életképes, akkor maradhat fenn, ha a benne élőknek van közös hitük, közös az ethiszuk (hogy milyennek gondolja önmagát), és közösek a céljaik. Ha ez nincs, akkor az egymás mellett élő emberek tömegéből sosem lesz közösség. Ma Magyarországon az emberek leginkább a közösség hiányától szenvednek… A bátorság ugyanis elsősorban és mindenekfelett morális meggyőződés, hogy nekem itt van a helyem, és ezt kell csinálnom, még akkor is, ha félek, ha nevetségessé válok, ha senki más nem csinálja. A bátorsághoz erkölcs és hit kell, hogy amit teszek, az jó, és ezért akkor is tennem kell, ha kigúnyolnak, kirekesztenek, bántanak, mert nem tehetek mást. (Krúdi Tamás, Elle Man, 2009 ősz)
Tulajdonképpen mi a bátorság? És mi köze van a közösségi médiához? Hogy jön ez ide?
Illusztráció: Danilo Rizzuti / FreeDigitalPhotos.net
A bátorság mindenki érdeke. A tiéd is, hiszen amíg az internet fejlődésének első szakaszában éltünk, az internet nem volt mindenkié. Később megjelentek a fórumok, ahol még a mai napig sem divat felvállalni a személyek valódi nevét, mintha az egész egyfajta bujdosás és egy másik személyiség kiélésének a helyszíne lenne.
A fórum olyan, mintha az internetes társadalmi fejlődés megrekedt volna egy szinten. Sokak szerint viszont épp ez a szép benne. Szerintem ha valaki csak szórakozásból van jelen az internetes közösségekben, és csupán azért bújik álnevek és avatárok (kis kép, ami a neved mellett jelenik meg) mögé, hogy önmagát védje és másokat támadhasson, nem egészen tesz tanúbizonyságot a bátorságról.
Ma a web 2.0 korát éljük, ami már magáról az emberről szól. Rólad és rólam! Épp ezért bátorságra van szükség, hogy felvállald a neved és az arcod, nem utolsó sorban pedig a véleményed. És ezt akkor is tedd meg, ha úgy érzed, nevetségessé válsz, vagy nem fognak megérteni.
Mindenképp kell lennie egy belső hangnak, amely azt mondja, hogy ezt le kellene írnod. Ilyenkor hallgass erre a hangra. Igen, ilyen esetben is bátorságra van szükséged. Dr. Csernus Imre szerint a társadalmunk egyik fő problémája, hogy az emberek mást gondolnak és mást mondanak ki. Ebből adódik az, hogy már gyermekkorban kialakul egyfajta gerinctelenség, hiszen nincs megfelelő szülői példa.
Ha az egyik oldalon nem vállalod fel önmagad és s gondolataidat, a másik oldalon sem várhatod el azt, hogy sikeres légy. A közösségi média és az, hogy megjelensz különböző internetes felületeken, eszközök csupán. Elsősorban emberként kell jelen lenned, hiszen épp ez az a tényező, ami bizalmat kelt másokban. Az emberi vagy akár üzleti kapcsolatok pedig ennek eredményeképp növekednek majd.
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a blog szerzőinek, Ágoston Péternek, Dr. Farkas Anikónak, Németh Csabának, Bóna Editnek, D. Bikfalvi Móninak, Rónai Bertalannak, akik cikkeikkel hozzátettek egy kis szeletet ehhez az oldalhoz. Külön köszönet Takács Zsoltinak, aki a cikkein kívül még technikailag is segített rendbe rakni az oldalt. Mérhetetlenül hálás vagyok Tóth Krisztának, akire azon kívül, hogy lektorként segítette a munkánkat, bátorságot tanúsítva elindította a saját internetes karrierjét is. Büszke vagyok rád, Kriszta! Nem utolsó sorban pedig köszönet az oldal két vezéregyéniségének, Váraljay Zsuzsinak és Molnár Ferinek, akik nélkül – biztosra mondhatom – nem itt tartanék, ahol most vagyok.
Miről is szól ez az oldal? 2009 közepén elindult egy blog, aminek a célja a közösségi médiaeszközök és a közösségi marketing megismertetése volt. A célcsoport nem a multicégek voltak, hiszen őket és a milliós büdzséjüket médiaügynökségek szolgálják ki. A varaljay.com célcsoportja a kis- és középvállalkozók és az a nagyközönség, akik el szeretnének igazodni a közösségi médiában.
Számomra a nagy kihívás az, hogy 2010-ben még nagyobb bátorságot merjek tanúsítani. Az első negyedév kihívásokkal lesz teli, amihez nekem is nagyon nagy erőfeszítésekre lesz szükségem, de jó tudni, hogy mindeközben egy biztos csapat áll mögöttem.
Ahova együtt eljutottunk, még csak az út eleje, és itt jegyezném meg, hogy mindez nem valósulhatott volna meg az a közösség nélkül, amely hozzászólt, kérdezett, segített, egyetértett vagy épp nem értett egyet. De hát erről szól a közösségi média, nem? Rólad és arról, hogy te bátran felvállaltad magad!
Kapcsolódó cikkek:
Ez igen!
Asszem akkor én is bátor leszek, és alszom tovább hétfő reggelig, hogy még bátrabb lehessek! 
BUÉK!
2010 legyen a bátorság éve! Remek évindító gondolat. Kívánok hozzá sok sikert a blog íróinak és olvasóinak!
Úgy legyen! Eddig is bátorkodtam bátornak lenni.
Én csak pár hónapja kerültem kapcsolatba a varaljay.com-mal. Annyit mondanék csupán, ez egy jó év volt szerintem, a következő tehát csak még jobb lehet!
Ám legyen 2010 a bátorsága éve, én már idén elkezdtem hangolódni rá. Azt persze tudni kell, hogy egy dolog pl. az őszinteséghez bátornak lenni. Az őszinteséghez kell “felvevőpiac” is. Mert míg az emberek nem tudják kezelni az őszinteséget, addig azzal óvatosan kell bánni. Ja, vagy hogy pont ehhez kell a bátorság? 
Sokan elvárják az őszinteséget annak ellenére, hogy mikor megkapják, nem mindig tudják elfogadni..
Köszi, Gabriel!
Remek lenne, ha mostantól mindenki bátor lenne. Azt hiszem, mi megtettük a magunkét 2009-ben!
Legyen! A bátorság éve!
Köszönöm, hogy írhattam és ennyit tanulhattam itt is.
Gratulációm Gabriel neked és a csapatnak, tényleg nagy eredményt értetek el ennyi idő alatt!
2010-ben is Veletek
Anikó
Bizony bizony nagy bátorság kell ahhoz, hogy felvállald magad arcostul véleményestül, mindenestül. Több, mint egy évig én sem mertem sem az igazi nevem, sem a fényképem kirakni sehová, nehogy valaki felismerjen. Hát igen éreztem a súlyát annak, amikor már hozzászólásaim mellé odaraktam a nevem és a fényképem is.
Mint minden közösségben, így az online közösségekben is előfordulhat, hogy az ember olyat is mond, leír, amit később sajnál, mert valakit azzal megbántott. Ahhoz is kell egy nagy adag bátorság, hogy tudja az ember használni, ezt a szót: “bocsánat”. Leírva is gyönyörű!
Rendben, legyen 2010 a bátorság éve!
Azt tapasztalom, hogy a bátorság is egy fejlődőképes dolog. Mindig is azt gondoltam magamról, hogy egy nyitott könyv vagyok mindenki számára. Most pedig úgy tekintek vissza az ezelőtt két évvel létező önmagamra, hogy hogyan lehettem vajon annyira visszahúzódó.
Feltételezem, hogy ez még mindig fokozható és az igazi szabadságot az hozza meg, ha minden korlátot le tudunk győzni magunkban.
Tehát: bátorság!
Köszönöm a kedves szavakat, nagyon jól estek!
Tényleg öröm egy ilyen csapatban dolgozni! 
És mekkora bátorságot tud adni az, ha sok bátor embert lát maga körül valaki! Köszönöm az egész társaságnak az eddigi inspirációt!
És pirulva lenne egy kérdésem, mint számítógépes funkcionális analfabéta: Én is merném és szeretném az arcomat vállalni a hozzászólásokban a különböző fórumokon, de nem tudom, hogy kell odabiggyeszteni a képem
Segítene valaki?
Kedves Gyömbi! Parancsolj: http://varaljay.com/hu/2009/05/28/vallald-az-arcod/
Akkor bátorságra fel!
Szeretnék én is köszönetet mondani Gabrielnek a sok hasznos írásáért. Személy szerint én az elmúlt évben nagyon sokat tanultam tőle. Olyan újdonságokat mutatott be, melyeket nagyon jól tudok használni az üzletemben is. Először még a Twiterre is félve írtam, de aztán megszoktam és nagyon tetszik ez az egész közösségi média. Ja, és azt is Gabrieltől tanultam meg, hisz írt nekünk egy nagyon jó e-book-ot. Egyszóval köszönet mindenért, amit adtál Nekünk. Fantasztikus 2010-es évet kívánok mindenkinek!
Köszönöm!
Úgy látom sikerült!
Váraljay Gabriel óhaja: “hogy mindenki megértse és hatékonyan használja az új internetes eszközöket”, az enyém is. Idős létemre is aktív internetező vagyok, annak ellenére, hogy ismerem a veszélyeit is. Mint mindent az életben, ezt is mértékkel kell használni.
Viszont az idézőjelbe tett célt nehéz megvalósítani, saját magunknak is rengeteget kell tanulni, mások megtanítása pedig sok munkába, erőfeszítésbe kerül. Mégis ezt vállalom évek óta közösségi térben, és vállalkozásban is. Ha valakinek kedve van segíteni engem ebben a munkában, szívesen együttműködnék vele.
Kiss Katalin
Én is szeretném megköszönni hogy részese lehetek ennek a közösségnek, és azt hiszem bőven van még mit tanulnom ezen a területen. Főleg azért mert én inkább megfigyelő típus vagyok, tehát még inkább tanulnom kell a részt vevést is egy közösségen belül. Erre nagyon jók az internetes közösségi portálok, és célom hogy az új évben aktívabban is részt vegyek benne. Példa erre ez a hosszászólásom is, hisz a bejegyzést nem most olvastam először, de most szólok hozzá. Bizony sokunknak ezt is meg kell tanulnia, ezért is jó hogy van aki megadja a kezdő “rúgást” és támogasson ebben bennünket mint Gabriel. Na meg mi egymást is. Legyen ez még inkább jellemző az új évre!
Gabriel, részemről azt köszönöm meg, amit eddig, s ezután végeztél. Igen nagy segítség számomra, hogy ha ügyfeleim, partnereim érdeklődnek a social mediaról, tudlak Téged ajánlani. Ma már közülük is többen követnek Téged, hiszen fontos érték, amit és amilyen módon teszel. Hajrá!