Alanyom Kiss Bálint, huszonnyolc éves, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum egyik webszerkesztője. Végzettsége szerint rajz szakos tanár, de volt már dekoratőr, grafikus, könyvesbolti eladó, gyári munkás és munkanélküli. Őt kérdeztem tevékenységéről, munkájáról.
- Hogyan kerültél kapcsolatba a Ludwig Múzeummal?
- Nyáron meghirdették az állást, én pedig jelentkeztem rá. Persze előtte már ismertem a múzeumot, sokat jártam oda, amikor még a várban voltak, meg később is.
- Honnan jött az ötlet, hogy a Facebookon rajongói oldalt készíts a múzeumnak? Te vetetted fel, vagy utasítást kaptál rá?
- Utasítást konkrétan nem kaptam. Szerencsére elég nyitottak az új dolgokra, sőt támogatnak is. Azt hiszem, többeknek eszébe jutott itt is, de úgy alakult, hogy én kezdtem el. Utána elindult a Flickr, később pedig a Youtube. Ezért hálás dolog egy kortárs múzeumban dolgozni, mert elég nagy tered van, és vevők az új lehetőségekre.
- Láttam, már több mint 760 rajongója van az oldalnak. Hogyan “reklámozod”, hogy a múzeum a Facebookon is fent van? Vagy egyszerűen csak rátalálnak az oldalra az emberek?
- Ez a legjobb a social mediában és a Facebookban, hogyha elindul a gépezet, akkor olyan lesz az egész, hogy szájról-szájra terjed. Persze, ha nincs tartalom vagy mondanivaló, ha nem frissül folyamatosan az oldal, akkor hiába megy egy ideig fel a rajongók száma, utána nem fognak rendszeresen visszanézni.
- Mennyire tartod hatékonynak a Facebookot? Sok a pozitív visszajelzés?
- Abszolút. Fontos követni, mi az, amire reagálnak, mi az, ami tetszik nekik. Ha egy-két pozitív jelzés van, az már jó, abból már lehet építeni. Hihetetlen lehetőségek vannak egy ilyen oldalon, csak tudni kell kihasználni őket. Kezdik már felismerni az intézmények, cégek, hogy hoppá, hát milyen könnyű így eljutni a célcsoporthoz. Ezért kezdtük el mi is. Mert könnyű megszólítani az embereket, könnyű ismeretet, információt átadni. Úgymond megmutatni az intézmény „emberi arcát”, hátterét.
Fotó: © Glódi Balázs/Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum Adattára
- Hogyan tervezed továbbfejleszteni ezt a közösségi média kapcsolatot?
- A Ludwig szempontjából nézve amit nagyon szeretnék, hogy igazi interakció induljon el a felhasználók és köztünk.
- Vagyis ha a rajongók mondanak valamit, például hogy milyen kiállítást szeretnének megnézni, akkor a múzeum abba bele is megy? 
- Na, ez már keményebb dió, de hosszabb távon én el tudok képzelni akár egy ilyen együttműködést is. De ez a jövő zenéje, és nehéz megjósolni, hová lehet fejlődni. Akik “rajongóink”, azok jártak és járnak is a múzeumba. Megnézik a kiállítást, eljönnek a megnyitóra, aztán megnézhetik a feltöltött képeket, videókat. A cél az lenne, hogy egymással is megosszák a ludwigos élményeiket, akár rossz, akár jó. Mert itt szólásszabadság van, nem lehet cenzúra. Ezt (is) szeretem.
A Ludwig Museum elérhetősége a Facebookon és a Twitteren
Kapcsolódó cikkek:
Jók ezek az interjúk gratu! Végre egy olyan irányból van megközelítve a tudás továbbadása, mint amikor megállok a kirakat előtt és mellém áll egy másik járókelő aztán egy másik végül azt veszem észre hogy kitúrnak a kirakat elől mert mindenki azt nézi hogy itt mi olyan érdekes. Fontos, hogy a tudás megszerzése ne csak kötelező tananyag legyen, hanem egy érdekes ajánlás egy tapasztalt embertől.
Köszönjük!