Napjaink legvitatottabb témája a Twitteren való reklámozás. Sokan arról beszélnek, hogy a marketing nem lehet itt sikeres, pedig bárhol eredményesek lehetünk, ahol sikerül megtalálnunk a célközönséget. Azoknál a felhasználóknál, akik reklámcélból használják a Twittert, négy stílus figyelhető meg.
A társalgó
A jó társalgó olyan felhasználó, akiknél világosan látszik, hogy üzleti céljaik vannak, ugyanakkor szívesen részt vesz a mindennapi csiripelésben is. Üzenetei nem tartalmaznak nyílt, vagy rejtett felhívást, hogy „vedd meg”. Sok független tanácsadó esik bele ebbe a kategóriába. Ő inkább az a fajta résztvevő, aki érdeklődő és figyelmes. A haszon persze így nem közvetlen és nehezen visszakövethető, de attól még ott van.
A beszédes eladó
A beszédes eladó kicsit eltér a társalgótól: ő világos üzenetekkel fejezi ki magát. Általában hírlevelükre, blogjukra, vagy szakkönyvükre emlékeztetik követőiket. A mindennapi csiripelésből szintén kiveszik a részüket, olyannyira, hogy egy friss követője eleinte nem is tudja, hogy ő marketing célból van fent a Twitteren. Ugyanolyan megközelíthető és beszédes, mint bárki más, csak éppen csiripjeinek egy kis hányada egyértelműen reklámszagú.
Az eladó
Csiripjeinek több, mint a fele reklám. Ugyan terméket, vagy szolgáltatást árul, de más számára érdekes kapcsolatokkal is rendelkezik. Ezek az emberek elsősorban üzleti célokra használják a Twittert, tehát ezzel a szándékkal is regisztráltak be.
A spammer
A spammerek szeretik teleszemetelni más üzenőfalát, igazából ugyanazt a funkciót látják el, mint az e-maileknél. Minél többször veszi az üzenetet valaki, annál hatásosabb és sikeresebb lesz, mert berögzül az agyakba. Csakhogy ez a módszer a követők elvesztését vonja maga után. A spammerek nem vesznek részt semmilyen beszélgetésben, nem továbbítják mások üzenetét, nem válaszolgatnak, és nagy valószínűséggel követőik csiripjeit el sem olvassák.
Ebbe a kategóriába beletartoznak a hírközlő médiumok, pl CNN News és társai, tehát nem szükségszerűen rossz ez a módszer. A nagyobb cégek esetében, például a multinacionális cégnél, ami népszerű terméket/szolgáltatást ad el, fontosak lehetnek az olyan bejegyzések, amik a termékükkel, újításaikkal kapcsolatosak. Tehát cége válogatja, hogy mennyire eredményes.
Neked mi a véleményed? Az első két megközelítés rendben van, de a második kettő már nem? Ha a második kettő közül alkalmazod valamelyiket, miért választottad inkább azt?
Forrás: http://socialmediatoday.com
Kapcsolódó cikkek:
Azt hiszem a négy stílus, vagy módszer nagyjából stimmel… Viszont az itt leírtak sokkal inkább kommunikációs stratégiáknak tűnnek, mintsem marketingnek… Persze tudom… szoros az összefügés!
Azért nemsokára idézni foglak valahol 
:D
Nem tudnám magam egy stílusba sorolni olyan, mintha a négy között vándorolnék. Hol az egyik, hol a másik érvényes rám. Én így gondolom, ti hogy látjátok?
Én sztem az első kettőbe tartozom. Bár nem érezném, hogy reklámoznék, mert bár a blogomra szoktam irányítgatni időnként, de az inkább csak viszi a pénzem, de semmit nem hoz
Én egyébként a spammer kategórián mást értenék: Azt, aki beregisztrál, és mindenkit jelölget, de mikor megnézem a twitter profile-ját, látszik, hogy őt csak páran követik (feltehetően olyanok, akik automatikusan követnek vissza, vagy szörnyen ostobák), és összesen maximum 1 tweet-je van, ami legtöbbször egy pornóoldalra mutat. Vagy egy sincs és a bio-jában van a link a pornó oldalra. Én ezeket hívnám spammernek. Akiket meg te hívsz annak, nem is tudom minek kellene nevezni. Ilyen pl a BKV_sajto, koviluxx is, akik csak értesítenek, nem is feltétlen közvetlen haszonszerzés céljából, csupán kiegészítő szolgáltatásként a webes szolgáltatásukhoz.
Én azt hiszem, társalgó-beszédesen-eladó eladó vagyok
A CNN News-st és a híroldalak Twitter változatát spammernek kategorizálni? .. háááát.
Az a szép a Twitterben (is), hogy Te döntöd el, hogy feliratkozol-e rá követőnek vagy sem.
Onnan kezdve, hogy feliratkozol, már nem tekintheted spam-nek amit tőle kapsz, és a nap minden egyes másodpercében lehetőséged van leiratkozni, ha más tartalomra számítottál.
A CNN News-nál kifejezetten arra iratkozol fel követőként, hogy a nap 24 órájában nyomja neked a híreket. És nem is küld mást, nincsenek sales üzenetek, ilyesmi.
A kategória egyébkét létezik, (hajaj), csak szerinten a hír site-ok nem ide tartoznak.
Tudtam, hogy ezért a megnevezésért még megkapom a magamét
Viszont azt a szót, hogy Broadcaster (műsorvezető), nem sokan értik. Lehet mégis csak az kéne hogy legyen a kategória címe. 
Ottó, jól látod, itt a spam kicsit máshogy van mint az emailben. Ha valakit követsz, elfogadod mindenét amit csiripel. Ha nem, akkor iratkozz le róla. Ennyi. Én sztem a spam, aki folyton jelölget, és a profájljával reklámoz.
azért illene az eredeti forrást is megadni, főleg akkor, ha már új tartalmat nem adtok az eredeti angol cikkhez. klassz, hogy lefordítjátok, örülünk neki, de ez így nagyon nem fair.
http://www.socialmediaexplorer.com/2010/01/18/four-styles-of-marketing-on-twitter/
Jogos a felvetés. Köszi
ok, így azért már jobb eggyel – mindenkinek.
ahogy a spammer és a broadcaster elnevezések közt is alapvetően szemléletbeli a különbség (milyennek tekintem a stratégiáját az én szempontomból), úgy a plágium és az idézés közt is vékony a jég.
Két megjegyzés:
1. A Broadcaster kifejezést valóban nem sokan értik Magyarországon, de a tapasztalataim szerint az USA-ban sem. Azokban a körökben, ahol megfordultam (igaz, nem marketing, hanem press) ott helyette inkább a TV Show Host, vagy az Anchor kifejezést használják a műsorvezető megjelölésére.
2. Ami a Twitter-t illeti, szeretném különválasztani az általános magyarországi felhasználást és az amerikait, vagy az angolt.
Míg Magyarországon – a tapasztalataim szerint – a twitter-t sokan úgy használják fel, mint a “fórum”-ot, és valóban csevegnek. Megint mások a twittert az internet SMS-ének tartják. E két felhasználás valójában nagyon hasonló, s a négyes felosztás társalgó típusába sorolnám. Fogalmazhatunk úgyis, hogy ez, az üzenetek bár elsősorban a “magán jellegű” felhasználása (angol: private message), de publikusan hozzáférhető változata. Azaz, magyarosan: magán-csirip.
Ezzel szemben áll az amerikai twitter felfogás, ahol a twittert főként media-nak tekintik. Ezt – ha jól emlékszem – a New York Times főszerkesztője így fogalmazta meg: A twitterrel új újságírói műfaj született.
Magam a twitter-t más felosztás szerint osztályoznám:
1. Magán felhasználás (ahogyan az előbb már leírtam)
2. A Social Media – Press – Media – típusú felhasználás
Ennek a felhasználásnak három altípusa is létezik:
a. A social media, amelyik átmenet a “privat” és a “public” típusú felhasználás között. Bár az üzenet lehet magán jellegű, de azt a közlő – meghatározott körben – publikussá teszi. Nagyon leegyszerűsített fogalmazással élve: bárki lehet “újság-tulajdonos” Semmilyen engedély nem szükséges ahhoz, hogy valaki az interneten “újságot” adjon ki. Bárkinek, akinek, van bármilyen közérdeklődésre számot tartó közlendője, azt közli is a twitter, vagy a Facebook, stb. segítségével.
b. Az un. “Előzetes” típusú. Ez a felhasználás hasonló a TV műsorok ajánló című spot-jaihoz. Ilyen felhasználás a cikkben említett CNN hírözön. De ilyen csiripeket használ a BBC és számtalan más “online-online” és “onlne-offline” media is. A kettő között az a különbség, hogy az első csak on-line érhető el, míg a másodiknak van off-line, pl. print, vagy broadcasted változata is. Például ebbe a kategóriába tartozik az a lap is, amelyiknek a szerkesztését ellátom. Ez a lap a CCO MAGAZIN, a kommunikációs szakemberek hírportálja. http://www.cco.hu
A lapunknak is vannak a CNN-hez hasonló oldalai, amit mi is “előzetes típusú” közlemények publikálására használunk fel:
http://www.facebook.com/pages/CCO-Magazin/166779358906?v=wall
http://twitter.com/ccomagazine
Mi csak akkor írunk erre az oldalra, ha van mondanivalónk! Bár azt is elismerem, hogy ennek van az “előzetesen” kívül még egy oka, ezek a lapok elősegítik a honlap kereső-optimalizálást. (Google, a Yahoo. stb.) A CCO Magazin szerkesztőségében erre a célra a hootsuite.com oldalt használjuk. (Húha, most “reklámot csinálok” egy lapnak!?)
c. A “közlemény” típusú megjelenés. Bárki, s itt főként nem magánszemélyre gondolok, hanem főként szervezetekre, bármilyen közlésre szánt üzenetét, pl. valamely ügyben történő állásfoglalását, a twitter, facebook, stb. segítségével teszi közzé. S, mivel a twitter terjedelme ezt korlátozza, ezért ez a felhasználás a legtöbb esetben megegyezik a b. típusú felhasználással. Azaz a csirip egy linkre mutat, ahol a közlemény teljes terjedelmében elolvasható. Ezt a típust előszeretettel használják nemcsak a sajtóorgánumok, de a diplomácia is, pl. az USA State Dept, vagy a Fehér Ház is, de érdemes megnézni a Facebook-on a különböző Nagykövetségek üzeneteit is. Ez a felhasználás átvezet a következő felhasználásba, amely a
3. Public relations célú felhasználás Itt egyértelműen a cél nem az “eladás”, hanem a bizalom felkeltése és megtartása. A public relations a világban nem azt jelenti mint Magyarországon, azaz nem piár-ról (azaz agitációs propagandáról! Ki érti a szónak az eredeti jelentését 20 évvel a rendszerváltás után? ) beszélnek, hanem arról, ahogyan a CERP (az Európai Public Relations Könföderáció) ajánlása fogalmazza meg. A CERP meghatározása szerint a public relations a szervezetek kommunikációjának tudatos megszervezését jelenti. A public relations menedzsmenti funkció, ahol a cél a szervezetek (és egyének) iránti bizalom felkeltése és megtartása. A public relations segítségével érhető el a szervezetek ismertsége, elismertsége, elfogadottsága, megbecsültsége, azaz röviden, a public relations a szervezetek hírnevének a menedzselésével foglalkozik. A twitter pedig a hírnév menedzselésnek az egyik eszköze.
4. Marketing típusú felhasználás Nos, a cikk felosztása ebben az esetben elfogadható egy kis módosítással.
a. Burkolt reklám közlése. A beszédes eladó és az eladó a twitter-t egyaránt valóban a termékei, szolgáltatásai népszerűsítésére – azaz ha így tetszik: “burkolt reklámozásra” használja fel. Ez a típusú felhasználás elkövet egy etikai vétséget, azzal hogy “becsapja” az olvasót, hiszen nem írja oda, hogy itt most reklámról van szó.
b. A Spammer a twittert valójában a DM – itt nem a direct mail rövidítését, hanem a direct marketing kifejezést jelenti – eszközeként kívánja felhasználni. A spammert ebben az esetben nem érdekli, hogy mekkora a “meddőszórás”, hiszen ennek az eszköznek a költsége elenyésző.
A burkolt reklám etikai vétsége itt is fennáll.
A fentiek alapján azt gondolom, hogy érdemes lenne, nem vitatkozni, hanem szakmailag megbeszélni, hogy ki mit is ért a twitteren, a social median, s a hasonló szakkifejezéseken. Jó lenne szakmailag csiripelni ezekről a kérdésekről is. Ennek a szakmai megbeszélésnek a CCO Magazin szívesen helyt adna. A lap főszerkesztőjeként felajánlom, hogy szívesen közlök minden szakmai érvet tartalmazó, a témába vágó gondolatot, hiszen ez nemhogy lapunk profiljába vág, hanem lapunk céljával egyezik meg.
Na ezért akarunk mi egy jó kis interjút veled Tamás
Guy Kawasakit hova soroljátok?
Értékes tartalmakat oszt meg hihetetlen mennyiségben – viszont 3x-6x ismételve azokat.
Bevallottan stratégiává emelték az ismétléseket, mert az átkattintásokból látják, hogy van értelme.
Engem viszont nagyon zavar…
Guy Kaeasaki egy érdekes jelenség. Szerintem őt is idegesíti az, hogy habár értékes tartalmat oszt meg, azok eltűnnek a süllyesztőben. Ezért ismételhet. Én párszor kipróbáltam, ugyanazt a linket más szöveggel “eladni” és valóban megduplázódtak az átkattintások. Szóval nem hülyeség. A másik persze a magyar twitterezők intoleráns viselkedése. Tisztelet a kivételnek, de hát ezt is meg lehet szokni.
Ferenc, attól függ mennyit időzöl az olvasással. Ha néha ugyanaz megjelenik, szerintem nem probléma. Mindenki máskor van fenn a Twitteren. Embere válogatja.
Nagyon szívesen állok rendelkezésre, s nemcsak egy interjú erejéig. Azt gondolom, hogy mindenki számára előnyös lenne, ha kialakulna egy olyan szakmai közösség, amelyik “mélyebben” foglalkozna az új médiával. Ilyen volt korábban a Magyar Public Relations Szövetség Szakmafejlesztési Bizottsága. Sajnos az MPRSZ jelenlegi vezetése megszüntette, nem működteti ezt a szakmai közösséget, pedig szerintem nagy szükség lenne rá. Ez a beszélgetés is ezt példázza.
Stratégiának, de marketing stratégiának főleg nem nevezém, ezek inkáb “jellemzők”.
Stratégia az én értelmezésemben az ha :
- megosztod, a tudásod, aktuális tapasztalataid, linkeket, embereket, cégeket.
- kapcsolatot építesz, ha ismertséget fokozol vagy márka ismertséget növelsz.
- elemzésekre használod, fejlesztési irányokat keresel vagy új ötleteket, infókat
- nehezen mozdítható, vagy telített piacon, speciális módszerekkel egyenként próbálod megtalálni a célcsoportod: tagajait/problémáit…
Taubert István
nekem nem probléma – neki lehet az a nagy számok törvénye alapján: én a legtöbbször olvasatlanul szkennelem át a 60-80 bejegyzését, és elég hamar el fogok jutni az unfollow-ig. Egyszerűen túl sok, követhetetlen. Ha sokan reagálnak így, az azért neki sem túl jó.
Ferenc bejegyzésére reagálva:
Részben igaz az az állítás, miszerint olvasatlanul marad számos bejegyzés. Magam is “csak” átfutok a csiripeken. Csak azt olvasom el, pláne kattintok a részletekre, ami valóban érdekel.
Ebben segít nekem a HootSuite. (részben szortírozza a csiripeket, bejegyzésekre, vagy direct message-re, részben hang jelzéssel figyelmeztet, ha új érkezik, külön oldalon jeleníti meg a céges, a CCO Magazin számára érdekes, és külön a magán jellegű csiripeimet, stb.)
Azt gondolom, hogy a bejegyzés írója is tudja, hogy nem mindenki olvassa el a bejegyzését. Azonban az is igaz, hogy mindenki máskor van fenn a Twitteren. Ezért sokan ismételnek. (Ismert a mondás az ismétlés és a tudás viszonyáról). Magam azonban szintén nem szeretem ugyanazt a bejegyzést többször megtalálni. Számomra a szó szerinti ismétlésnek negatív az üzenete. A közlőnek valójában vagy nincsen új mondanivalója, vagy egy helytelen – számomra elfogadhatatlan – agresszív marketing értelmezéssel így szeretné belém sulykolni üzenetét. Szakszerűbben fogalmazva: üzenete van, de hírértékűvé formált üzenete nincsen.
ez az ismételegetős tartalom az időzítés óta még rosszabb lett és méginkább divattá vált. persze a zajban ezáltal könnyebben rátalálnak én mégsem tartom jó dolognak.
A broadcaster számámra inkább jelent műsorszórót, mintsem műsorvezetőt.
A spam meg egy kissé erős túlzás egy CNN-re