A Twitter használatnak is megvannak a fejlődési szakaszai úgy gondolom. Ami függ ugye attól is, hogy mire akarod használni. Lehet ez például valami ilyesmi (elhadarva, mert nem érünk rá, azért Twitterezünk, mert nem nagyon szeretünk sokat olvasni… se írni…):
…rátalálás, regisztrálás, ismerkedés, rábambulás, miez?, kellez?, egytwittide, egytwittoda, kiez?, követem, őtis, mégegytwitt, eztmegosztom, hoppegykövető, öröm, fejlődés, többetkövetek, többkövető, nemjóezawebes, nézdcsak, Yamm, ismerkedés, beilleszkedés, beindulás, túlsokinfó, kénevalamikliens, melyiklegyen, ezjólesz, márátlátom, hűdenyomom, okosankéne, mikortwitteljek?, pontútonleszek, újabbkövetők, hogyköszönjem?, fejlődnikéne, megintkutatok…
Valami hasonló résznél tarthattam én is, mikor rátaláltam a SocialOomph-ra. Belegondolva, szerintem a címet olvasván leginkább azok csaptak rá a linkre, akik haladói szintre lépnének és nem azok, akik már azon vannak. Ezért aztán némileg részletesebben fogok írni az oldal használatáról, mint ahogyan először terveztem. Ha te a közösségi marketingben utazol, az eszköz amit bemutatok sok energiát spórolhat meg neked, ha okosan használod.
Ha alapos marketinges vagy és figyeled, hogy amit kikiáltasz mikor hallják a legtöbben, erre az információra stratégiát építhetsz. Hogyan? Az első hasznos funkciója az oldalnak az időzített csiripelés. Egy kapmányt, vagy egy játékot szépen előre lerögzített menet szerint csiripelhetsz ki. Akár hetekre előre. Természetesen ezeket az időzített csiripeket bármikor módosíthatod a beállított élesítés pillanatáig.
Mi is a közösségi marketing egyik lényeges eleme? A személyesség. Hogy nem egy hírlevélküldő által, sablonlevélben küldöd az infót, hanem Te, személyesen adod át az üzeneteidben. Nem ritkán teljesen személyre szólóan. Ezért szeretjük. (Mert a világ olyannyira romlottá kezd válni, hogy az emberek már – jogosan – nem bíznak a normál médiában, a vezetőikben, az orvosaikban, senkiben/semmiben lassan. Hacsak nem olyan ajánlotta, aki már elnyerte a bizalmát valamilyen szinten.) Ha egy automatikus üdvözlő üzenetet (Direct Message formájában) küldesz az új követőidnek, az egy olyan kedves gesztus, ami mindenképpen megéri a rá szánt 5 percet, hogy beállítsd. Még ha az új követőid esetleg sejtik is, hogy ezt egy robot küldte (amit elkerülhetünk azzal, hogy több üdvözlő üzenetet állítunk be, hogy azokat váltogassa
), az embernek mégiscsak jól esik, hogy már az első pillanatban (vagy a nulladikban?) foglalkoznak vele. Természetesen nem mindegy, hogy mivel indítunk az új követőinknél (ildomos nem egyből ajánlatot küldeni neki, a legjobb ha nem is magunkról, inkább vele kapcsolatban írunk neki a köszöntőben)!
Vannak olyanok, akik annyira kedvesek, hogy mindenkit visszakövetnek, aki követi őket. Bizony, ez is jól eső érzés a másiknak. Ejj, milyen jó, hogy ezt is lehet automatikusan! Az automatikus visszakövetésen kívül lehet automatikusan “többé nem követni” is, ha valaki többé nem kíváncsi ránk és mi dacból szintén nem kívánunk törődni vele ez után. Bár ezt én egy közösségi marketingesnél nem tartom opciónak.
Ha már tudod miről, de még nem tudod mikor szeretnéd csiripelni, használj piszkozatot! Itt ugyanis ilyet is tudsz.
Ha mérni szeretnéd, hogy mely tartalmú, vagy mely időben élesített csiriped volt sikeres, kérj e-mailben összesítőt az @említéseidről és az RT-idről.
Természetesen több Twitter fiókot is kezelhetsz vele egyszerre, hisz mi nagyban nyomjuk ugye? (Te még nem? Ne félj, eljön az idő!
)
Grafikonokkal szemléltetett statisztikák a Twitter fiókodról, úgymint “Követőid száma”, “Barátaid száma”, “Követőid és barátaid számának aránya”, “Csiripjeid száma”, valamint a SocialOomph használatáról készült statisztikák.
Azt hiszem röviden elég is lesz ennyi bemutatónak. No, ha közben már a regisztrációnál tartasz és értetlenül vakargatod a fejed, akkor elmondanám, hogy ha csak a fenti funkciókat szeretnéd használni (a teljesség igénye nélkül), akkor elég az ingyenes regisztrációt választanod. Ha azonban a Facebookkal is szeretnél időzített frissítéseket kitenni, vagy kulcsszavas kereséssel követni embereket Twitteren például, illetve sok egyéb hasznos dolgot (amikről szép kis táblázatot találsz a SocialOomph főoldalán), azért már bizony fizetni kell (Professional verzió). Szerény véleményem szerint az oldallal brutális dolgokat lehet művelni automatizálás címszó alatt a fizetős verzióban. (Amit én ugyan már nem használnék ki, de én nem is vagyok hagyományos értelemben a közösségi marketing szakmában.)
Kapcsolódó cikkek:







Nagyon jó kedvcsináló! Köszönöm!
Pedig majdnem megörültem, hogy a varljai follow után írt egy privit… Mégiscsak automata(: ügyes automata
Elnézést kérek, de én nem használok automatát, tehát amit privátban írok az komolyan személyre szóló!
Nyilvánosan is megkövetem Gabrielt
Tényleg privizünk (provokációnak szántam csak a posztot). Csak amerikai mókusoktól megszoktam, hogy ilyen személyes privik jönnek x<(4) perccel a follow után, hogy ez meg az, és aztán automata privifolyam.
De, ki miért twittezik! Van, akit azért kovetek, mert poénos, pl. shitmydadsays – tőle szarul is nézne ki (mondjuk neki nemis kell). És van akit azért, mert a szakmai munkája érdekel, potenciális vevője vagyok, egyáltalán nem zavar, ha agresszíven nyomul, ezt várom tőle. És van, akinek a szakmai vagy más munkáját követem, de megunom, az állandó nyomulást. A twitter-be az a szép, hogy egy unfollow vagy block és kész.
De sztem a személyesség varázsát az automatákkal, ha nem okosan csinálják, el lehet venni, és le fogják az agresszív spammerek járatni az automatizmusokat. Ez az új médiák evoluciója… 94-be az egyetemen még nem volt spam… Minden e-mail személyes volt. Ma már, a blogpostokat is automaták írják (lehet az enyémet is?
)))
A személyesség varázsa könnyen el fog veszni, amint egyre ismertebb lesz, hogy van sok hasonló rendszer. Mert nehéz személyességről beszélni, ha automatizmusok intézik a dolgainkat.
Más kérdés, hogy a közösségi média izgalmas és fejlődő területén szükség van az ilyenekre azoknak akik “komolyan” és “nagyban” csinálják.
Azt gondolom, van az a szint, amikor olyan mennyiségű követőd van (több ezer), hogy ha nem automatizált egyes folyamatokat, akkor képtelen vagy vinni a dolgot. Ettől szerintem nem lesz feltétlen személytelenebb a dolog. Pl. egy üdvözlő szöveget mindegy, akkor pötyögöd be, mikor megjelenik az új követő, egyesével, vagy ezt előre megteszed.
Nicsak! Lassan gömb lesz a kockából?
Nekem hasznos kis eszköznek tűnik. Kipróbálom.
Igen, jogos, hogy eltűnik a személyesség, de gondoljunk csak bele, hányan ismerjük egymást személyesen. Már nem is azt nevezzük személyesnek, ami az, hanem azt, hogyha valaki egy személyre szóló e-mailt küld.
Lesz ez még cifrább is.
Hát japánba már elvette feleségül egy tag a videójáték karakterét… Csak mi vagyunk itt felakadva a fejletlen végeken az automata twitter köszöntőkön (én, na, ne általánosítsak).
Halkan súgom, hogy létezik a http://www.sendible.com is, amivel mindent automatizálhatsz.
Etikai oldalról: amíg csak a haverjaiddal vagy a szakmával beszélgetsz Twitteren, nincs szükség ezekre. Ha viszont sok új követőd van, sok emberrel kommunikálsz, és néha szeretnél szabira is menni, akkor lehet. Nem rosszabb ez sem, mint az autoresponder (erről mindig eszembe jut a Fiúk a presszóból nagysikerű videója “Schlingloff Sándor írt nekem, hajnali fél 4-kor. Személyesen”
D)
De. Nem lehet mindent automatizálni, hiszen a közösség nem erről szól. Meg kell találni az egészséges arányt a “kényelmesebbé teszem a marketingemet” és a “azért még ember vagyok és nem robot” között és akkor minden rendben lesz.
Nekem a SocialOomph felülete nem jött be, így kipróbálom az “Ágiféle” oldalt (köszi). A személyes twitterem biztos nem automatizálnám ennyire, a másikat igen, de azt már most is