Filozófiai eszmefuttatás következik! Figyelem: egyesek lelkivilágát bánthatja az alábbi gondolatsor, ezért kéretik ennek kapcsán kommentelés előtt 10-ig elszámolni és (jó erősen) a sorok mögé nézni! Aki nem olvasta át legalább kétszer, inkább ne is kommenteljen, mert féligazságot fog írni! 
Múltkor meginterjúvoltam Gurusajtót. Akkor még nem tudtam, hogy ez után mi fog következni, de mintha az interjú hatására életre keltek volna eddig holtnak hitt lények a Twitteren… @megmondoember, @szokeno, @guruterkep vagy épp @berenyiklau… Reméljük nem céljuk, hogy sárba tiporják a marketing szakmát, csak mert véleményük van!
Kívánom nekik, hogy értéket tolmácsoljanak a maguk módján, hiszen az, hogy beszólnak, még nem jelent jót! De ha mellé teszek egy “én úgy csinálnám, hogy…” kezdetű mondatot, amelynek második felében elhangzik az “azért, mert…”, akkor már van értéke és ereje is a mondatoknak!
A közösségi média ne váljék Index jellegű “csak azért is beszólok, mert teret kaptam hozzá” emberek háborús övezetévé!
Persze szükségünk van “megmondóemberre”, elvégre minden marketinges ugyanolyan olyan ember, mint az összes többi, hívhatják akár Wolf Gábornak, Miklovicz Norbertnek, vagy éppen Molnár Ferenc Webkukkolónak. A puszta megmondás azonban nem elég egy olyan embernek, aki feltette egy olyasvalamire az életét, amiben hisz és ami jövedelmező számára! (Ha nem hinne benne, annyira nem lenne jövedelmező…) Tartsuk szemünk előtt a tényt, hogy az ember szokott hibákat elkövetni! Az jó, ha erre felhívják a figyelmét, de kérek minden frankót megmondó embert, gondolja végig, hogyan teszi ezt!
A Twitter és a Facebook hasznos találmány, ahol emberek ismerhetik meg egymást (akár szerelmek, kapcsolatok, barátságok köttethetnek)! Arra valók, hogy tanítsuk meg egymást és tanuljunk egymástól!
A fikázás NEM tanítás!
Szóljon arról a közösségi média, amire való!
Kapcsolódó cikkek:
Azzal egyetértek, hogy valóban az építő jellegű kritika visz előbbre. Valamint a jó szándék megléte is szerencsés dolog, de ahogy mondani szokás, nem kell ahhoz cukrásznak lennem, hogy eldöntsem milyen finom-e a süti.
Tehát egyetértesz
Köszönöm!
Egyetértek, bár nem tudom, hogy tényleg szükség van-e ennyi megmondó emberre. Nekem az a véleményem, hogy egy ilyen bőven elég, talán kell is, hogy ilyen formában rávilágítson a hiányosságokra. Az viszont már kicsit komolytalan, hogy mindenki kitalál magának alias-okat és arról nyomja.
Viszont ahogy céloztam, nekem tetszik pl. gurusajtó szókimondása, még akkor is ha sikeres embereket fikáz, akkor is ha ismeretleneket.
Ámen!
Mindenki, aki a jó marketingje révén előtérbe kerül, elkerülhetetlenül fog kritikákat kapni.
És ez a kritika bántani fog Téged. Rosszul fogod tőle érezni magadat.
Az első számú szabály erre – és a vállalkozásra egyáltalán – a kritikára való teljes immunitás képességének elsajátítása. Hidd el: ha nem vagy immunis a kritikára, akkor ne blogolj, ne hírlevelezz, ne adj elő, ne írj reklámokat – bújj el egy barlangba, vagy menj el éjjeliőrnek, talán még nem késő.
Kinek érdemes nem csak odafigyelni, de ki is kérni a kritikáját?
Az egyik a mentorod, akinek tiszteled a véleményét. A másik a vevőd, akinek fontos a véleménye. De ezen kívül senki más véleménye nem érdekes, nem számít – egyszerűen mert nem kvalifikáltak arra, hogy véleményt nyilvánítsanak. Nem kvalifikáltak – kulcsszó.
Néha elkövetem azt a hibát, hogy egy percre odafigyeljek olyanokra is, akik nem kvalifikáltak a kritika adásra, de aztán mindig rájövök, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy erre pazaroljam az időmet.
Úgyhogy üzenem mindenkinek, akit bánt, ha trollok, megmondóemberek és egyéb nem kvalifikáltak kritizálják: sose felejtsd el, hogy számodra csak annyit ér a kritika, mint amennyire fontos Neked az EMBER, akitől kapod.
És ha kritikát ADSZ, akkor az én alapszabályom: csak azt kritizálom, aki fizet érte.
Nem tudok belekötni – nem is akarok az igaz!
Köszi, Gábor! Egyetértünk 
:)
Kiegészíteném azzal, hogy pont az ilyen emberek miatt sokan félnek vagy inkább tartanak a megnevezett médiumokon történő megnyilvánulásoktól, hiszen egy pár önmagát fényező “guru” azonnal leoltja őket, csírájában nyírva ki minden megmozdulást. Ezzel remek témát adva egy újabb “hírsorozatnak” (szokásos eljárás: ugyanazt a hírt/témát minden guru lehozza, kommentálja, elemzi és persze megmondja, hogy ezt ő már előre jelezte – pfff), hogy miért nem terjed el a twitter például, vagy hasonló hasznos infók… Alapjaiban nem értem ezt az egészet, hogyan lehet megmondóember valaki egy olyan szakmában, amit nem lehet könyvből tanulni, nincsenek diszciplináris hivatkozások, hiszen naponta változik a környezet. Egyedül a tapasztalatra hagyatkozhatunk, így nem egymást kellene fikázni, hanem inkább egymást segíteni – ami persze lehetetlen, mert mindegyik attól tart, hogy lenyúlják a titkos tudást.
Ha mégis zavar a kritika, (még mielőtt éjjeliőrnek mennél
): zárd ki!
Technikailag: Készíts egy zárt listát Twitteren és csak őket kövesd.
Ne vedd fel az RSS olvasódba azokat a blogokat, amiktől felforr az agyvized.
Blokkold Facebookon, akire nem vagy kíváncsi.
A gond az, hogy azért még kíváncsi leszel rájuk.
De csakazértse nézd meg mit írnak. Titokban se
Az a baj, hogy ha sok ilyet olvasol, azt hiszed ez a világ, és ebből nem jó következtetéseket fogsz levonni. A célcsoportod ugyanis nem ők. Ezért a véleményük se számít.
Számoltam:)
Én kőműves hasonlatot írnék, közben látom Márk hozzászólását, a cukrászos se rossz.
Alapvetően szerintem nem szerencsés WG-t és dollárnorbit egy helyen említeni…
WG esete: szeretnék házat építeni, találtam egy kiváló kőművest, rengeteg jó referenciával, elégedett ügyféllel, jó szerszámokkal, alkalmazottakkal, stb. Viszont látom egy új munkáját, ahol pl. ferdék a falak. Igenis kritizálhatom, fikázhatom, anélkül, hogy én kőműves volnék, de akár anélkül is, hogy életemben egy tégla lett volna a kezemben. Ami szar, az szar, ami átverés, az átverés.
dollár: szeretnék házat építeni, jön egy cukrászinas, aki azt mondja, ő bizony egy tuti kőműves. Igaz, házat még nem épített, még csak egy falat sem, de ő nagyon jó, sőt nagyon jól tud igazi kőműveseket fikázni. szerszámja sincs, igaz, nagyon szépeket mutogat katalógusokból.
Igenis kiröhöghetem, fikázhatom, anélkül, hogy én kőműves volnék, de akár anélkül is, hogy életemben egy tégla lett volna a kezemben.
Persze… ebben egyetértünk, de a kérés nem az volt, hogy ne tedd! Hanem az, hogy mellé adj értéket!
Anélkül, hogy bármelyik mwgmondó a céltáblájára rakna, azért elég elgondolkodtató, hogy lassan legalább annyi marketinges kritikus van, mint ahány marketinges – bár ez egy kicsit túlzás. Nekem nincs semmi bajuk velük, igaz néha kicsit alpári módon teszik helyre az embereket, de hát legalább őszinte (talán néha kicsit túlzott) kritikával élnek.
Vannak névtelen és nevüket vállaló megmondóemberek is, de igazából nekem az az érdekes, hogy a legtöbben a konkurensüket látják az adott kritikus mögé, holott szerintem nem egy ilyen felhasználó takar elégedetlen ügyfelet. @guruterkep mindig is vállalta a nevét, névvel ír, teljesen tisztességesen, saját oldalt is létrehozott, hogy elmondja a véleményét. A másik véglet például @gurusajto, aki szerintem hirtelen fellángolásból ír és nagy hibája, hogy folyton ugyanazokat az embereket cseszegeti – névtelenül.
És úgy vettem észre, hogy vannak olyanok, akik megmondóembernek álcázva igyekeznek beépülni a megmondók közé – bár lehet én vagyok paranoiás.
Nem véletlen, hogy itt is felütötte a fejét, ez a jelenség, mégha kicsit szokatlan is, azt hiszem mindenki magának köszönheti, ha ilyen helyzetbe hozzák, bár gyakran túlzónak tartom a személyeskedést.
Azért valljuk be,van köztünk 1 ember, akinek hiába mondja az ember szépen, hiába mondja csúnyán, nem képes megérteni, hogy az AHOGY csinálja azt, amit csinál, az nagyon gáz…
Ez nem igaz! Mindenkivel lehet beszélni, és mindenkinek megvannak az előnyei! Akár be is bizonyítom neked!
Nekem is, légyszi!
Pár éve rájöttem arra, hogy a kritika nagyon jó dolog. Én kifejezetten örülök, ha valaki “belémköt” vagy kritizál. Ez annak a jele, hogy az amit csinálsz, az hatással van az emberekre.
A kritizálók általában olyan emberek, akik félnek attól, hogy Te valamilyen módon jobb, erősebb leszel náluk és emiatt megpróbálnak a fikázásukkal lealacsonyítani.
Másfél éve írtam is erről egy blogbejegyzést, aminek az a címe, hogy “Ha megdobnak kővel, kiáltsd: méééég”
http://shphatszel.blog.hu/2008/08/15/title_42641
Ezeknek az embereknek hiába próbálod észérvekkel megmagyarázni, hogy ez nem helyes. Nem fognak rá reagálni, mert nem az a céljuk, hogy építsenek, hanem az, hogy romboljanak.
Bármi jót csinálsz, az meg fogja osztani az embereket. Lesz egy rajongó és egy kritizáló tábor. Én azt gondolom, hogy minél nagyobb a kritizáló tábor, annál nagyobb a rajongó tábor is. És ez jó.
Rövidre zárva: a kritika ellen nem kell felvértezni magad, hanem várni kell, hogy minél előbb megjelenjenek a köpködők, mert ez annak a jele, hogy megmozgattad az embereket.
Üdv Csaba!
“A kritizálók általában olyan emberek, akik félnek attól, hogy Te valamilyen módon jobb, erősebb leszel náluk és emiatt megpróbálnak a fikázásukkal lealacsonyítani.” –> azt tapasztaltam, hogy inkább olyanok, akik hátrébb vannak, és előre akarnak kerülni!
Az előző hozzászólásban kifejtett nézőpont két szempontból is jó.
1. Ezentúl ha kritikát kapsz, teljesen más szemmel fogsz ránézni. Nem fog felzaklatni, hanem még örülni is fogsz neki.
2. Semmi nem bosszantja jobban a kritizálókat, mint az, ha nem érik el a céljukat, ha nem tudnak rombolni. Ha belőled egy kritika pont az ellenkezőjét váltja ki, mint amit szerettek volna elérni, akkor “szegények” igencsak csalódottak lesznek.
Ha nem szakmabeliek indoklás nélkül bírálnak, megpróbálnak lejáratni, ez csak egyet jelent: SZÁMÍTASZ!
Zoltán! Ott a pont!
Arra már a “guru”-val készített interjú első elolvasásakor is számítottam, hogy milyen mértékben lesz képes a “guru” személye megosztani a közönséget. Arra azonban nem voltam felkészülve, hogy az egész már nem is a “guru” személyéről fog szólni sok esetben, ill. sok hozzászóló esetében, hanem arról, hogy mivel a “guru” itt szót kapott, ezzel Gábriel és Feri is “leminősítették” magukat. (Ha jól emléxem, valaki írt valami olyat is, hogy a “guru” szintjére sülllyedtek, vagy mi.)
És engem ez képesztett el a legjobban.
De csak elsőre. Máodszorra már belegondoltam: mégis, mi a búbánatra számíthatunk egy olyan országban, ahol mindenki rögvest a plafonon van a másiktól, ha csak egy kicsit is eltér a véleménye az övétől? Mi mást várhattam volna ott, ahol az emberek képtelenek vitatkozni egymással, mert csak a veszekedésre képesek? Mi mást várhattam volna ott, ahol “mindenki ért a focihoz”, akkor is, ha ténylegesen nem? Vagyis mi mást várhattam volna ott, ahol minden a végletekig szubjektív megítélés alá esik, legyen az politikai kérdés, vagy egy post egy blogon? Miért képtelen az emberek jó része az objektivitásra, legalább részben? (Természetes, hogy valaki szubjektív alapvetően, mert hát mi mástól is lenne az az ő véleménye. A gond az, hogy ezt azért ki kéne “simítani” legalább némi objektív szakmaisággal – vagyis ahogy Feri írta a mostani post elején: tessék elszámolni 10-ig! Ezt is meg kell(ene) tanulni.)
Hát, kedves “megmondók”, fentebb olvashatjátok is a szakma reakcióját: a szakma képviselői befelé fognak fordulni, a szakmailag hozzáértők véleménye fog ezután inkább számítani, pedig pont azért kezdtek el blogolni, hogy számítson a Tiétek is. Így elpasszolni valami lehetőséget… Szerintem kár volt.
Uff.
Sok mindennel egyetértek, amit az előttem szólók írtak, de talán leginkább Vida Ágival, mármint ami az életedből való kizárást illeti.:)) Nem is elsősorban a kritizálókra gondolok, mert itt sokan felvetették, hogy most attól függően kell odafigyelni, hogy szakmabeli vagy nem szakmabeli kritizál. De azt a kérdést senki nem feszegeti, hogy mégis, mi alapján fogom eldönteni, hogy valaki hitelesen szakmabeli vagy sem???
Mi alapján tudom én ezt eldönteni akkor, amikor a marketing szakirányú diplomájának a másolatát nem sokan tudnák kitenni a honlapjukra? Mi alapján tudom eldönteni, amikor – itt az egyik hozzászólásból is látszik – az a hiedelem él, hogy a marketing gyakorlati szakma? Persze, legalább annyira gyakorlati, mint az agysebészet. (Mert valahol mélyen én egyébként egy nagy tehetségű agysebész vagyok, amint lehetőséghez jutok, rögtön megmutatom!)
A Pénzügyi és marketing üzletviteli tanácsadás című TEÁOR szám kiváltásához 2004. júniusa óta nem kell semmilyen végzettséget igazolni. (Ugye itt akkor mindenki megállt egy percre és elgondolkodott…)
A megmondóember-jelenség nem most indult, maximum most ütötte fel a fejét a Twitteren. Most viszont rém izgalmas követni, ahogy pl. régi megmondóemberek erőltetetten küzdenek érte, hogy visszaszerezzék a pozíciójukat.:)))
A kizárás az életből egyszerűen csak egy döntés kérdése. Vannak emberek, akiknek lételeme az internet, és – mivel az internet is egy energiaáramlási csatorna – energiavámpírként csimpaszkodnak rajta, és generálják maguk körül a balhét, a vitát. Abban a pillanatban, ahogy az ember átlátja, hogy itt bizony a fikázás célja valójában az, hogy a fikázó ember energiát szipákoljon, kategórikusan be kell zárkózni előtte. Én ezt megtettem több hónappal ezelőtt több emberrel is – és láss csodát, maguk az energiavámpírok voltak azok, akik nem tudtak leszakadni. Mert hát bizony ez is egy tulajdonságuk.
Kicsit most összekutyultam itt a dolgokat, remélem azért ezzel az energiavámpíros dologgal elgondolkodtattam egy-két olvasót, és innentől kezdve más szemmel fog majd nézni egy-két blogot, twitterezőt, stb.:))) Mert hát a marketing akármilyen gyakorlati tárgy is, van ám annak egy pszichológiája is, amit egyetemen tanítanak…
Nem rossz ötlet ez a diploma megjelentetése a weboldalon. Eltűnnének az okosok és maradnának a szakemberek. Én támogatnék egy ilyen kezdeményezést
Minnél sikeresebb vagy annál több helyre eljutsz a tudásoddal és ennek megfelően, köszönhetően a nagy számok törvényének, egyre több ember szemében leszel szálka. Valahol az is a siker mérőszáma, hogy mennyi irigyed van… minél több annál sikeresebb vagy! Ezzel együtt persze a követőid száma is nő… de minél több lesz a jó követő, annál több a negatív is.
Itt inkább az állandóságot kellene nézni, ki az aki képes folyamtosan a toppon maradni?
Vajon kik azok a tanácsadók, akik mindig tudnak újat mondani?
Vajon kik azok akik követik a trendeket és egy dolognál maradnak le és azt majmolják. Vajon kik azok akik rendelkeznek annyi inteligenciával, hogy magukat nem égessék le, még mielőtt befutnának?