Hozzászólás: Megmondóemberek kora?

Horváth Ernő

Horváth Ernő — Fri, 19 Feb 2010 14:20:07 +0000

Minnél sikeresebb vagy annál több helyre eljutsz a tudásoddal és ennek megfelően, köszönhetően a nagy számok törvényének, egyre több ember szemében leszel szálka. Valahol az is a siker mérőszáma, hogy mennyi irigyed van… minél több annál sikeresebb vagy! Ezzel együtt persze a követőid száma is nő… de minél több lesz a jó követő, annál több a negatív is.

Itt inkább az állandóságot kellene nézni, ki az aki képes folyamtosan a toppon maradni?

Vajon kik azok a tanácsadók, akik mindig tudnak újat mondani?
Vajon kik azok akik követik a trendeket és egy dolognál maradnak le és azt majmolják. Vajon kik azok akik rendelkeznek annyi inteligenciával, hogy magukat nem égessék le, még mielőtt befutnának?

Molnár Gergő

Molnár Gergő — Fri, 19 Feb 2010 10:36:39 +0000

Nem rossz ötlet ez a diploma megjelentetése a weboldalon. Eltűnnének az okosok és maradnának a szakemberek. Én támogatnék egy ilyen kezdeményezést

PikPok

PikPok — Fri, 19 Feb 2010 09:26:13 +0000

Sok mindennel egyetértek, amit az előttem szólók írtak, de talán leginkább Vida Ágival, mármint ami az életedből való kizárást illeti.:)) Nem is elsősorban a kritizálókra gondolok, mert itt sokan felvetették, hogy most attól függően kell odafigyelni, hogy szakmabeli vagy nem szakmabeli kritizál. De azt a kérdést senki nem feszegeti, hogy mégis, mi alapján fogom eldönteni, hogy valaki hitelesen szakmabeli vagy sem???
Mi alapján tudom én ezt eldönteni akkor, amikor a marketing szakirányú diplomájának a másolatát nem sokan tudnák kitenni a honlapjukra? Mi alapján tudom eldönteni, amikor – itt az egyik hozzászólásból is látszik – az a hiedelem él, hogy a marketing gyakorlati szakma? Persze, legalább annyira gyakorlati, mint az agysebészet. (Mert valahol mélyen én egyébként egy nagy tehetségű agysebész vagyok, amint lehetőséghez jutok, rögtön megmutatom!)
A Pénzügyi és marketing üzletviteli tanácsadás című TEÁOR szám kiváltásához 2004. júniusa óta nem kell semmilyen végzettséget igazolni. (Ugye itt akkor mindenki megállt egy percre és elgondolkodott…)

A megmondóember-jelenség nem most indult, maximum most ütötte fel a fejét a Twitteren. Most viszont rém izgalmas követni, ahogy pl. régi megmondóemberek erőltetetten küzdenek érte, hogy visszaszerezzék a pozíciójukat.:)))

A kizárás az életből egyszerűen csak egy döntés kérdése. Vannak emberek, akiknek lételeme az internet, és – mivel az internet is egy energiaáramlási csatorna – energiavámpírként csimpaszkodnak rajta, és generálják maguk körül a balhét, a vitát. Abban a pillanatban, ahogy az ember átlátja, hogy itt bizony a fikázás célja valójában az, hogy a fikázó ember energiát szipákoljon, kategórikusan be kell zárkózni előtte. Én ezt megtettem több hónappal ezelőtt több emberrel is – és láss csodát, maguk az energiavámpírok voltak azok, akik nem tudtak leszakadni. Mert hát bizony ez is egy tulajdonságuk.

Kicsit most összekutyultam itt a dolgokat, remélem azért ezzel az energiavámpíros dologgal elgondolkodtattam egy-két olvasót, és innentől kezdve más szemmel fog majd nézni egy-két blogot, twitterezőt, stb.:))) Mert hát a marketing akármilyen gyakorlati tárgy is, van ám annak egy pszichológiája is, amit egyetemen tanítanak…

Himer Csilla

Himer Csilla — Thu, 18 Feb 2010 17:44:29 +0000

Arra már a “guru”-val készített interjú első elolvasásakor is számítottam, hogy milyen mértékben lesz képes a “guru” személye megosztani a közönséget. Arra azonban nem voltam felkészülve, hogy az egész már nem is a “guru” személyéről fog szólni sok esetben, ill. sok hozzászóló esetében, hanem arról, hogy mivel a “guru” itt szót kapott, ezzel Gábriel és Feri is “leminősítették” magukat. (Ha jól emléxem, valaki írt valami olyat is, hogy a “guru” szintjére sülllyedtek, vagy mi.)

És engem ez képesztett el a legjobban.

De csak elsőre. Máodszorra már belegondoltam: mégis, mi a búbánatra számíthatunk egy olyan országban, ahol mindenki rögvest a plafonon van a másiktól, ha csak egy kicsit is eltér a véleménye az övétől? Mi mást várhattam volna ott, ahol az emberek képtelenek vitatkozni egymással, mert csak a veszekedésre képesek? Mi mást várhattam volna ott, ahol “mindenki ért a focihoz”, akkor is, ha ténylegesen nem? Vagyis mi mást várhattam volna ott, ahol minden a végletekig szubjektív megítélés alá esik, legyen az politikai kérdés, vagy egy post egy blogon? Miért képtelen az emberek jó része az objektivitásra, legalább részben? (Természetes, hogy valaki szubjektív alapvetően, mert hát mi mástól is lenne az az ő véleménye. A gond az, hogy ezt azért ki kéne “simítani” legalább némi objektív szakmaisággal – vagyis ahogy Feri írta a mostani post elején: tessék elszámolni 10-ig! Ezt is meg kell(ene) tanulni.)

Hát, kedves “megmondók”, fentebb olvashatjátok is a szakma reakcióját: a szakma képviselői befelé fognak fordulni, a szakmailag hozzáértők véleménye fog ezután inkább számítani, pedig pont azért kezdtek el blogolni, hogy számítson a Tiétek is. Így elpasszolni valami lehetőséget… Szerintem kár volt.

Uff.

Csilla

Váraljay Gabriel

Váraljay Gabriel — Thu, 18 Feb 2010 14:06:07 +0000

Zoltán! Ott a pont!