Talán nem vagyok vele egyedül, ha azt mondom, hogy először nem értettem ezt az egész Twitter dolgot. Facebookon már egy ideje fent voltam, ismertem néhány alkalmazást és játékot, olvasgattam az üzenőfalamon megjelenő cikkeket… De a Twitter? Beregisztráltam, bejelöltem pár embert követésre, és vártam mi történik. Először semmi sem történt. Kevés olyan infó jelent meg, ami érdekelt is, és én sem tudtam, milyen jellegű információt osszak meg.
Olyan üresnek tűnt a dolog… egészen az ötvenedik követőmig, amikor minden megváltozott. Eltelt két hét, az üzenetek egyszer csak elszaporodtak. Egyre több érdekes embert és blogot követtem, a hírforrások segítségével az engem érdeklő híreket elolvastam. A címszavakból anélkül értesültem az újdonságokról, hogy végig kellett volna nyálaznom egy egész cikket. Kapcsolatot tartok a barátaimmal, tájékozódom a napi eseményekről, repesve várom ismerős és ismeretlen bloggerek bejegyzéseit – mindezt egy helyen.
Oké, de mitől más ez, mint a Facebook?
1. Nincsenek alkalmazások. Mert nem kellenek. Ide nem játszani jön az ember, hanem okosodni. Olyan pörgős információs csatorna ez, amiben ha egy kis ideig nem figyel az ember, akkor lemarad (rosszabb esetben). Minek még egy program a gépemre, ami figyeli az RSS-t, amikor itt van rá a Twitter? Nincsenek oldal- és ismerősajánlások, azt követem, akit akarok, sértődés nélkül.
2. Számítógép és laptop nélküli használat. Mert mire jó a mobilom? Alapesetben telefonálok vele, talán képeket küldözgetek, teszem mindezt jó drágán. Az üzenetküldés még meglehetősen olcsó, ha a közlendőmet röviden meg tudom fogalmazni. Esetleg tudathatom az összes ismerősömmel egyszerre, hogy éppen hol vagyok és mit csinálok, egyetlen üzenettel. Segítségemre van ebben a szimpla SMS elvén működő Twitteló, vagy szerencsésebb helyzetben az okostelefonomra telepített szoftver.
3. Átláthatóság. Hány olyan frissítés van a Facebook üzenőfaladon, ami nem érdekel téged? Csoportok vagy oldalak, amik iránt már elvesztetted az érdeklődésed, alkalmazások, idióta kvízek és játékok, amiket te nem preferálsz? A Twitter ennél sokkal letisztultabb, tényleg a közérdeklődésre számot tartó információk áradata ez. A profilon csak a legfontosabb információk szerepelnek, ráadásul színezhetem és háttérképet is tölthetek fel. 140 karakterben kénytelenek vagyunk rövidíteni mondandónkat a semmitmondó és végtelenbe nyúló fecsegés helyett.
Természetesen nem csak előnyei vannak a Twitternek. A legnagyobb hátrányának az eszméletlen gyenge keresőt tartom. Ősapánkat, Váraljay Gabrielt egyszerűen nem lehet megtalálni. Próbálkozom így írni, meg másként írni, de sehogy sem dobja ki a találatot. Próbálok másokat is keresni, de akkor meg elgondolkozom, hogy az illető vagy nincs fent, vagy törölte magát, vagy már megint a kereső tesz keresztbe nekem?
Mindenesetre szeretem a Twittert. És igen, a Facebook is kell, hogy tudjak játszani! 
Az információéhségemet pedig kielégíti a Twitter.
Kapcsolódó cikkek:
Nagyon egyetértek. Egyszerű és átlátható. Nekem, aki nem ülhet a gép előtt egész nap, ez nagyon fontos. “Ősapánkat, Váraljay Gabrielt egyszerűen nem lehet megtalálni.” ezen hangosan nevettem
)
Véleményem:
“ha egy kis ideig nem figyel az ember, akkor lemarad”
Az rss olvasóval nem maradok le semmiről, ráadásul ott senki sem látja, hogy mi érdekel engem.
“Minek még egy program a gépemre, ami figyeli az RSS-t, amikor itt van rá a Twitter?”
A twitteren (amint a facebook-on is) látják az érdeklődési körömet.
“Nincsenek oldal- és ismerősajánlások, azt követem, akit akarok, sértődés nélkül.”
A facebook-on bárkit és bármit visszautasíthatsz. A twitteren is sok a kéretlen, reklámcélú követő, akiknek a célja, hogy minél több embernél legyenek jelen.. Ne mondd, hogy nem kattintanak rád.
“Számítógép és laptop nélküli használat”
Ugyanez megvan a facebookra is, melyek egy egyszerű java-s telefontól kezdve (pl. Snaptu-val) az okostelefonokig bezárólag szinte bármilyen mobilon lehet használni.
” Esetleg tudathatom az összes ismerősömmel egyszerre, hogy éppen hol vagyok és mit csinálok, egyetlen üzenettel.”
És rajtuk kívül bárki rosszindulatú ember láthatja, hogy éppen nem vagy otthon és üres a ház…
“Hány olyan frissítés van a Facebook üzenőfaladon, ami nem érdekel téged? Csoportok vagy oldalak, amik iránt már elvesztetted az érdeklődésed, alkalmazások, idióta kvízek és játékok, amiket te nem preferálsz?”
Pikk-pakk elrejthetek bármit, amire/akire nem vagyok kíváncsi, meg se tudják és nincs sértődés.
“Természetesen nem csak előnyei vannak a Twitternek. A legnagyobb hátrányának az eszméletlen gyenge keresőt tartom.”
A twitter legnagyobb gyengeségének a nyilvánosságát tartom – bárki láthatja, hogy kit/mit követsz, és miket írsz be.
Ezzel szemben a facebook-on le tudod szabályozni, hogy melyik üzenetedet, adatodat, alkalmazás által generált üzenetet ki/mi lássa.
Ettől függetlenül használom a twittert, mert szórakoztató, és sok hasznos infót megtudok onnan a megfelelő személyek követéséből.
Ezekben is van igazság.
Nem egészen értem a cikk üzenetét. Miért ez a szembeállítás? Miért kellene bármelyiknek is jobbnak lennie a másiknál? Másra jó mindkettő, és ne akarjuk már számon kérni azokat a funkcionalitásokat az egyiken, ami nem fér bele jellege miatt. (Egy kenyértől nem várjuk el, hogy divatos legyen, ahogy egy ruhától sem, hogy finom.)
Igen, értesülhetsz a hírekről, ha a számodra érdekes embereket követed a Twitteren. De a Facebook meg – nagyrészt – az ismeretségi hálódról szól. Kérdés, a való életben érdekes emberek közt mozogsz-e. Ha nem, akkor nem lesznek érdekes hírek a feededben. Ezt viszont a Twitterrel “kiküszöbölheted”, ha arra vágysz, hogy fontosnak érezd magad. A Twitterrel könnyebb wannabe-mérvadó morzsákkal etetni a személyiséget.
Persze ez is hülyeség így önmagában, ki-ki döntse el, hogyan használja ezeket az eszközöket, mire és milyen intenzitással. De olyat se szoktunk mondani, hogy pl. az index.hu jobb a freemailnél.
Ez csak egy összehasonlítás és eszmefuttatás volt Zsuzsi részéről, de sejtettem, hogy ilyen reakciókat vált majd ki
A cikk üzenete, hogy használd inkább a Twittert, ha egy egyszerűbb platformra vágysz.
Ősapád egyszerre 100 amerikait unfollowolt, akik csak pár napig követték stratégiából (tipikus módszer, hogy követsz valakit, majd amikor ő visszakövet, akkor nem követed tovább, de a követőid száma nő). Na én az ilyeneket nem követtem tovább. A Twitter pedig nagy számú unfollow miatt egy időre feketelistára tett. Ezért nem találtok rám ha kerestek a Twitteren. Nekem bukta, nektek pedig egy jó tapasztalat, amit nektek már nem kell elkövetnetek.