Az elmúlt időszakban a Twitter és Facebook magyar felhasználóinak száma szinte hónapról hónapra rekordokat dönt. Méltán teszik fel egyesek a kérdést, hogy ha valaki marketing szempontból van jelen a fent említett közösségi rendszereken, akkor hol van a pénz?
Fotó: Freedigitalphotos.net
Hol van a pénz a közösségi médiában? Elárulom: Nincs benne pénz!
Keresheted, de nincs ott. A közösségi médiában nincs pénz…
Miért? Azért, mert minden a közösségről szól. Az egész egy koktélparti. Nem is csoda, ha a régi iskolás marketingesek ezekben a rendszerekben ellentéteket váltanak ki. De miért is van ez? Az egész rém egyszerű. Képzeld el, hogy ott vagy egy koktélpartin, erre valaki melléd lép és se szó, se beszéd elkezdi neked árulni a termékét. Első reakció, hogy csípőből NEM-el válaszolsz és otthagyod (vagy le is fordíthatom: nem jelölöd be / nem követed, ha követted eddig, akkor letiltod).
Mi a koktélparti lényege? Az ismerkedés és a kapcsolatépítés. Attól, hogy digitális rendszerek jöttek az életünkbe, az egész alapja még nem változott. Ahhoz, hogy üzleted legyen, ismerkedned kell, új kapcsolatokra kell szert tenned. Érthető sokak sietsége, mert instant pénzt akarnak keresni, erre viszont nem a közösségi média a megfelelő eszköz. Ez csak az út afelé.
Kép forrás: socialedge.org
Egy koktélpartin az emberek névjegyet cserélnek, és igen, idővel kiderül az, hogy kinek mi a tevékenységi köre, milyen vállalkozása van, vagy épp mire van szüksége. Az egész alapja az odafigyelés, ami főleg a mi korszakunkban kissé hiányos. Épp az odafigyelés hiánya miatt sérül sok régi iskolás marketinget valló személy jó híre. De miért is? A régi módszerek nem a bizalomépítésről szólnak? Dehogynem.
Vegyünk csak egy klasszikus példát: Autószalon. Vajon nem az a jó eladó (elnézést: értékesítő), aki odafigyel az ügyfél igényeire? Még szó nincs eladásról és épp ezért a jó értékesítő nem is magáról a termékről kezd el ódákat zengeni. A lényeg, hogy kialakuljon egyfajta bizalmi kapcsolat az értékesítő és a vevő között.
Visszatérve a koktélparti hasonlatra: a résztvevők ismerkednek és egyik sem veszi elő a szórólapját, sőt nem kezdi osztogatni a jelenlévőknek. Ha megtenné, még ki is dobnák a partiról. Ha ez a modell érvényes a közösségi rendszerekben, akkor nyilvánvaló, hogy miért fogadják a saját termékükkel és ajánlatukkal nyomuló vállalkozókat úgy, ahogy.
Egy koktélpartin attól függetlenül, hogy elbeszélgetsz valakivel és megismered az illetőt, nem feltétlenül fogsz neki eladni. Épp úgy, ahogy az utcán sem adsz el mindenkinek, a koktélparti résztvevői sem azért vannak jelen, hogy tőled vásároljanak. A közösségi média lényege, hogy bekerülj a fejekbe. A továbbiakban már csak az érdeklődést kell fenntartanod. (Tételezzük fel, hogy reagáltál valaki problémájára a Twitteren. Az illető fejében te egy segítőkész félként leszel “elraktározva”, és ha olyan szolgáltatásod van, amely őt is érdekli, akkor ebből még lehet üzlet is. De ha nem akkor nem… fogadd el.)
Egy gyakorlati példa talán az autószerelő példája. Az emberek milyen gyakran váltanak autószerelőt? Ritkán nem? Miért is? Természetesen ennek sok oka van, de a főbb okok közé azt sorolnám, hogy az emberek nagy részének nincs türelme, sem ideje új autószerelőt keresni. A bizalmat az új szerelővel ki kell építeni és macerás az egész. De mi van akkor, ha valakinek olyan szolgáltatásra van szüksége, amelyre nem talált még szakembert. Legyél mondjuk egy fogorvos, akit a Twitteren keresztül ismernek meg. Ha valaki fejébe pozitív benyomásokkal jutsz be, hiszen értékesek a gondolataid, válaszolsz az esetleges kérdésekre stb., akkor ha a jövendőbeli kliensed fogorvost keres, nem lesz kérdés, hogy kit válasszon: azt, aki kommunikált vele és nem azt, aki passzívan várja a telefonkönyvben, hogy felhívják és időpontot kérjenek.
A világ megváltozott (ezt nem győzzük elégszer hangoztatni) és a piac már átlát a mesterkélt eladási technikákon. Persze lehet, hogy csak én érzem így és mindenki a klasszikus eszközöknek köszönhetően vásárol: rohan, ha meglát egy bannert és ráklikkel, vagy rákattint az első AdWords hirdetésre. A közösségi média olyan, mint egy névjegy. Abban sem keressük az elsődleges bevételt, viszont a kapcsolatépítés egyik segédeszköze. Épp ezért nem teljesen érthető az a fajta fura megközelítés, amely azonnali és instant bevételt remél egy közösségi oldalon való megjelenésből és pár Twitteres üzenetből.
Kapcsolódó cikkek:
„A világ megváltozott” – írod. Szerintem a világ nem megváltozott, hanem állandóan változik.
Csak győzzük követni!!!
Ezt nagyon szépen megfogalmaztad Gábriel !
Rád biztosan nem fog senki ezért megharagudni. Vagy – ki tudja?
Nekem nem sikerült ennyire visszafogni magam, bár nem tudom, Neked kellett-é egyáltalán?
Pedig nem is voltam “szókimondó”.
Remélem, sok emberhez eljut ez, ugyanis nyakra-főre kapom az első, üdvözlő szövegnek álcázott salest a közösségi oldalakon koktélpartis ruhába öltözött közönséges házalóktól.
Nagy respekt a cikkírónak!
Egyetértek.
Ezt sem bővebben, sem rövidebben nem lehetett volna megfogalmazni.
Mindenki a pelussal kezdi, aztán gyerekcipő, a többi a kitartástól függ
Tényleg kellett már. Köszi!
Még annyit tennék hozzá a koktélpartis példán keresztül, hogy ott vagy a buliban (legyen az Facebook, Twitter, iwiw, stb..) és bárki bármikor “odamehet” hozzád és azt mondhatja, hogy – és itt egy a minap elhangzott példát fogok újra előhozni – “jók a termékeid, csak én még adnék hozzá plusz egy év garanciát” vagy “a múltkor túl sós volt a brassói”. Ezt a későbbiekben beépítheted, megfogadhatod. És visszajelezhetsz, hogy “igen, átgondoltuk és tényleg jó lesz még egy év garancia” vagy “beszéltem a főszakáccsal a brassói ügyében”.. Nyilván nem tudsz mindenkinek a kedvében járni, de szerintem így születnek a vevők. És tényleg közvetlenül social médiából nincs bevétel és tényleg rá kell szánni ezt az időt, de ezt a vevők (szerintem) értékelni fogják és ők pénzzel fizetnek, vagy nem?
Jól látod. Az egész folyamatot lehetne ragozni. Azt mindenképp meg kell jegyezni, hogy aki nem szeret emberekkel foglalkozni, sőt nem szereti az embereket, válasszon más szakterületet. Ez akármilyen nyálasan is hagzik az odafigyelésről szól. Vannak rá külföldi példák (persze most jöhetne a “Jó de mondj magyart Gabriel!” beszólás), amikor egy közösségi oldalon szavaztatják meg egy új termék vagy fejlesztés színét, vagy akár magát a terméket.
Volt rá példa, hogy elvetették magát a fejlesztést is, mert a piac leszavazta. Na itt hol van a pénz? Hát ott, hogy nem volt bukta. Persze ez az egyik aspektus, de a hálás vevőt meg lehet tartani, ami egy személytelen eladásról kevésbé mondható el.
Jól összeszedted, grat!
Nagyon jó a cikk! Szombaton vagy vasárnap (már nem emlékszem) amikor írtad, hogy publikálni fogod, már vártam. Pont erre számítottam, és az orra alá is dörgölöm majd néhány sorstársamnak, akiknek merőben más a véleménye. A hiteles 3. leszel mától.
Cubafiesta
Köszönöm, de én nem dörgölés szándékával írtam.
Aki nem érzi azt, hogy ez az ő területe ne csinálja! Ennyi. Nem kötelező a koktélparti sem, sőt nem kell beszélgetni senkivel. Mindenki maga tudja mi a jó neki.
Tetszik a koktélparti analógia. Bölcs meglátások, és kommentek, amit még kiegészítenék egy gondolattal. Hisz köztudott(??!!), hogy a közösségi oldalakon azért veszünk részt, hogy új ismeretségekre tegyünk szert, megismerjük egymást, egymás nézeteit, véleményét, amit elutasíthatunk, egyet érthetünk vele, azonosulni tudunk vele, stb., de leginkább ennek a sokféle véleménynek, felfogásnak, attitűdnek a hatására tovább tudunk fejlődni, új nézőpontokat alakíthatunk ki…stb. Fontos, hogy ne csak az egónk sürgölődjön itt, hanem tudjunk ráhangolódni a másik emberre, értsük és megértsük őt is.
Hol van itt a pénz? A fenti kommentekben már nagyon jól leírtátok. Azon túlmenően az itt szerzett tapasztalatból,véleményből megszűrt tudás mind, mind megannyi potenciál, amit a “valós üzleti életben” akár pénzre is tudunk váltani.
Kedves Gabriel!
Köszönöm. Valahogy eddig is ez az üzenet fogalmazódott meg bennem, de nem volt így kimodva. Arra esetleg tudsz nekem mutatni valamilyen felmérést, hogy a jövőre nézve mekkora változást hoz a közösségi média a keresési szokásokra? Ergo mennyire lesz a SEO fontos vagy nem fontos a közösségi média építéshez képest?
Jó kérdés. A SEO és a SM egyeránt fontos. Egy idő után egyértelműen tematika szerint fog keresni mindenki. Most is megfigyelhetőek olyan “jelenségek” pl. a YouTube-on, hogy van akik már ott keresnek mindent. Ugyanez lassan megjelnik a Facebookon is. A nagy bizalmatlanság miatt erősödik a szájreklám értéke és ezt a közösségi oldalak adják meg.
Ha van egy termék akkor az egyik opció, hogy Facebookon keres rá valaki. Itt az is megtörténhet, hogy esetleg egy ismerőse bejegyzésében épp arra a termékre talál rá, így van módja rákérdezni, hogy bevált-e stb.
A jövőt senki sem látja, csak találgatások vannak.
Köszönöm. Tesztelem Én is a Facebook keresést, és a YouTube-t is használom egy ideje, ezért is merült fel bennem a kérdés, hogy a SEO-t ki fogja használni a jövőben. Amúgy szerintem ez a kérdés még igen gyerekcipőben jár, és az elterjedése is piacfüggő lesz, mindenesetre fontosnak tartom, hogy a ma munkáját milyen arányban helyezem ide, és oda.
Épp most találtam, hogy a Facebook már beengedi a Google keresőjét a rajongói oldalakra.
http://mashable.com/2010/02/24/google-facebook-pages-realtime/
Ez úgy tűnik, mint ha a Facebook térdre kényszerítené a Google-t, vagyis igazolva látom a kérdésem lényegét, hogy igen is változnak a keresési szokások is. Köszönöm, hasznos infó volt.