Több nemzetközi statisztikát figyelve pár pontba összefoglalható, hogy melyek a legsikeresebb twitteres üzenetek. Természetesen minden attól függ, hogy ki, mire használja a Twittert. Van akinek az önkifejezés eszköze, van aki pedig csak a barátaival tartja a kapcsolatot. Utóbbiak számára kevésbé fontos az, hogy kövessék őket, vagy retweeteljék az üzeneteiket.
Fotó: FreeDigitalPhotos.net
Érthetőség: Sok esetben az érthetően kommunikáló embereket szívesebben követik az emberek. Gondoljunk csak bele, hogy egy olyan személyt, aki olyan nyelvezetetet és poénokat használ, amit csak a baráti köre ért, mások nem fognak követni. Minden csirip kihelyezésénél érdemes átgondolni, hogy egy idegen fél mennyit fog érteni az üzenetből.
Tömörség: Sokan azt hiszik, hogy a Twitteren 140 karakterben kell kommunikálni, ám ez sok esetben igencsak soknak bizonyul. Miért? Sok esetben megfigyelhető, hogy ha valaki egy idézetet, vagy egy érdekes gondolatot tesz közzé és az 140 karakter, lehetetlen azt retweetelni. Ilyenkor jönnek azok a taktikák, amelyek a vessző utáni szóköz, vagy az olyan szavak törlésével jár, amelyek hiány nem teszi érthetetlenné a gondolatot. Ha egy eredeti csirip módosítva van, akkor az már “nem ugyanaz”. Épp ezért ha az a szándékod, hogy növeld az ismertséged és szeretnéd ha RT-znének, akkor kommunikálj 120 karakterben.
Kulcsszavak: A twitterezés egyik alappillére a kulcsszavak használata. A kulcsszavak a könnyebb keresés miatt fontosak. Ha van egy adott téma, amit boncolgatsz, akkor mindig helyezd el a # “duplakislétra” jel után azt a kulcsszót, amiről beszélsz. Ez megkönnyíti a keresést, ami még jelentősebb lett, hiszen ma már a Google is felhozza a Twitteres üzeneteket.
Linkrövidítés: Ha linkeket is meg szeretnél osztani, főleg blogbejegyzésekre jellemző az, hogy nagyon hosszúak a linkek. Ilyen esetben használj linkrövidítőt. A bit.ly-t vagy akár magyar t7.hu-t. Ezzel megkönnyíted a retweetet is.
Egyes szám második személy: Sok üzenetben megfigyelhető, hogy előszeretettel tömegekhez beszél. Amikor valamit kikommunikálsz gondolj arra, hogy az egész olyan mintha hírlevelet fogalmaznál. A hírlevélben is egy emberhez beszélsz (sőt még a nevét is használod). Ez a fajta kommunikáció jellemezze a twitteres üzeneteidet is: ha nem egy konkrét személynek írsz, akkor ne többes számban beszélj! Pl. interakció kiváltásának szándékaval, ne azt kérdezd, hogy “mi erről a véleményetek?”. Ez eléggé személytelen, mert mindenki csak egy tömeg részeként érzi majd magát. Ok, persze mindenki tudja, hogy miről van szó, de pl. a “mi erről a véleményed?” forma teljesen másképp csapódik le az “emberi lélekben”.
Interakció: Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy a közösségi média legfontossabb összetevője az interakció. Kérdezz, tudd meg mások véleményét! A kérdés a Twitteren egy olyan eszköz, amely sok esetben új kapcsolatokat eredményez. Azt az érzést kelti az emberekben, hogy fontosak és számít a véleményük. Alkalmazd hát!
Nálad milyen típusú üzenetek bizonyultak sikeresnek?
Kapcsolódó cikkek:
A duplakislétra (#) véletlenül nem kettőskereszt néven vált ismertté?
De, csak idéztem egy volt kolléganőmet.
Egyetlen nézőponttal nem értek egyet: egyes szám második személyben akkor írok, ha konkrét célszemélynek írok. Akit @-cal meg is jelölök (különben honnan tudná, hogy neki szól az üzenetem). Ha viszont nem konkrét személynek írok, akkor többes szám második személyben írok. Mert mindenkinek szól. Nem csak Neked.
), miután elmondtam amit akarok, hogy “Neked mi a véleményed erről?” És 30 embel bambul rám velem szemben, hogy most mégis kihez beszélek??
Személyes kontaktusban sem úgy beszélek egynél több emberhez (mondjuk egy koktélpartin, hamár a hasonlatodnál szeretnék maradni
Nekem valahogy zavaró, ha egyes szám második személynek írt üzenetet olvasok, annak tudatában, hogy ezt rajtam kívül még 6000 ember is olvassa. És igen, egy tömeg részeként érzem magam, mert az is vagyok, míg név szerint meg nem szólítasz. Ezzel nekem semmi bajom. Így természetes nekem.
Tény, hogy vannak helyzetek, amikor az egyes szám második személy a helyes. Írok mindkettőre példát, aztán be is fejeztem
“Tudtok egy jó helyet, ahol füstmentesen lehet beszélgetni egy régi ismerőssel?” – itt sztem fura lenne egyes számban. Itt viszont nem cseng furán: “Ha szuper ingyenes WP témákat keresel, itt van egy halommal: http://blabla.hu/blabla”
Fene se tudja. Szerintem valahol érzésre kell megtalálni mikor, mit kell használni.
Értelek.
Én szerintem sem a T/2 vagy az E/2 számít, hisz az emberben mindig ott van az a szájíz, hogy nem csak ő olvassa azt a bizonyos tweetet!
Viszont hiszem azt, hogy pszichológiailag van értelme, s tényleg tudat alatt úgy zajlik le az emberben, hogy ha E/2-ben szólnak hozzá, akkor az mégiscsak sokkal személyesebb!
Viszont én néha a magázódással is gondban vagyok, mert egyszerűen nem merek ‘letegezni’ valakit, ha tudom, hogy nálam sokkal idősebb! [16 éves létemre ez elég gyakran előfordul!]
Az első ‘duplakislétra’ kérdés után felmerült bennem, hogy nem pont arról írtál, hogy:
“[...]egy olyan személyt, aki olyan nyelvezetetet és poénokat használ, amit csak a baráti köre ért, mások nem fognak követni.”
Erre: “[...]csak idéztem egy volt kolléganőmet.”
Kissé paradox számomra…
A magázás és tegezés téma érdekes. Főleg a neten a tegezés alakult ki. Azt hiszem Molnár Feri csinálja azt, hogy neten tegez mindenkit és ha idősebb személyről van szó, akkor offline viszont magázza.
A kislétra poén akart lenni, de értem a felvetést, de szerintem érthető miről van szó hisz ott a jel előtte.
A tömörséghez hozzászólva, nem gondolom, hogy a twitter mindenképp egy elsőszámú kommunikációs csatorna kéne legyen, ahol 120 karakterbe olyan mondanivalót sűrítsünk, mint a Nike “Just do it”-ja. Sokkal jobb egy bloghoz kapcsolva használni, a 120 karakterben pedig felhívni a figyelmet a blogpostra ahol bő lére ereszthetjük a mondanivalót. A Twitter ereje nem is abban leledzik, hogy azon próbálok érvényesülni, hanem a látogatottság gyors fokozásában, a követek/visszakövetek szabadságában, ami semmelyik másik közösségi oldalon nem tapasztalható, mert 10-ből 2 visszakérdez, hogy “bocs honnan ismerjük egymást”. Twitteren ilyen nincs. Ha érdekel amit ír követem. Az auto follower eszközökkel pedig releváns látogatókat tudunk úgy behúzni a blogra Twitteren kersztül, hogy nem kell hirdetni se, elég ha csak egyezik az érdeklődési körünk. (sajnos itt bejönnek a nyelvi tényezők és emiatt nem annyira hatékony, mint külföldön).
Nagyon köszönöm a cikket. Számomra azért volt nagyon hasznos, mert csak nemrég kezdtem intenzívebben foglalkozni a Twitterrel, és a benne rejlő lehetőségekkel. Amit még külön megköszönök, az a “linkrövidítés” bekezdés. Eddig nem nagyon értettem, hogy a 140 karakterbe, hogyan is fogom tudni belepréselni az éppen aktuális linket, amit megosztani szeretnék, és lám… itt a megoldás.
További sok sikert kívánok, és hasonló jó cikkeket!
Ígérem, én olvasni fogom.