Az egész hogyan is kezdődött? Emlékszem bő fél éve még idézőjelben a Facebook pangott az ürességtől. A Twitter is mintha feltörekvőben lett volna, és igaz ez egy teljesen más szféra és sokan primitívnek tartják, de mégis a “kemény mag” ott osztja, akarom mondani ossza meg (share) az észt.
Aztán történt egy nagy robbanás, átszakadt a gát és a Facebook a hungarikumnak tartott iWiW-et is megszégyenítően ömlött be a magyar emberek életébe. A véleményeket tekintve, természetesen a Twitter sem panaszkodhat, de most elsősorban a Facebookon jelen lévő személyiség típusok jelentenek érdekességet.
Nincs mit tenni, regisztrálni kell a “Fészbúkra”. – gondolja és mondja a kis ember, majd előbb utóbb bekerül egy rendszerbe, ahol elkezdi boldog és boldogtalan is bejelölgetni. Az elején nem érti mi ez a közelkeleti piachoz hasonlítható forgatag, ahol a bombázó képű avatárt használó kisnyugdíjastól a marketing tanácsadót át megtalálja mindenki. Végül “megszokik, vagy megszökik”, ahogy szokás mondani.
Félretéve a szatírát az eltelt időszak nem kis robbanás volt a világban és magyar környezetben sem. Külföldön a nagy és kis közösségi portálokat figyelembe véve is nagyot szakított egy srác közösségi oldala, amit amikor még beindított még nem tudta, hogy a virtuálisan a világ urává fogja tenni.
Ennyi személyes adatot birtokolni nagy hatalmat jelent, ám a világrend megváltozott. Van egy több száz millió tagot összegyűjtő oldala, ám nem teheti fizetőssé. Egyes nemzetközi képviselők jogilag is támadják. A szervereik száma – ha csak a felhasználók korlátlanul feltölthető fényképeit is vesszük figyelembe (aminek nagyobb része el szokott veszni – ám ez egy másik történet) – lassan egy kisebb falu méreteivel fog vetekedni.
De hogy éli meg ez az “új világrendet” egy kisember, egy diák, egy nyugdíjas, egy vállalkozó, egy marketinges? Mivel vegyes a felhozatal, vegyesek az érzések és az élmények is, így a végeredmény is vegyes lesz. Ettől kezdve kell egy stratégia, egy kommunikációs politika, aminek a vonalán kezelni kell tudni a dolgokat.
Nagyon sok visszajelzés a “miért jelölt be engem XY? Te ismered?” kérdésről szól. És akkor következik a kis monológ, amely arról szól, hogy: … figyelj, neked kell tudni miért vagy itt. Ha csak azért, hogy szórakozz, akkor az szerint jelölj, vagy ne jelölj vissza embereket, legyél rajongója, akarom mondani “tetszikelője” (még erre sincs kifejezésünk és ha így megy tovább az egész magyar nyelv átalakul a közösségi média hatására). Ha a márkád promózása miatt, akkor meg azért.
Nyilvánvaló, hogy egy magánszemély, aki idáig az iWiW-et és a MyVIP-et ismerte és “ezen nőtt fel” a közösségi média szupersztrádájához , az feltehetően tudja mi a jó… mármint mi a jó neki. Sokan mégis elnézve a celebeket (és erről már volt szó) a sok ismerős bejelölését és ismerősként való visszaigazolását válassza. Ez valami MySpace-es beidegződés lehet, ahol mindenki “Britney barátja lehet”.
A sok rendszer miatt annyira megszokott már, hogy nem olvassuk el a szerződési feltételeket, hogy sokan épp ezért fel sem fogják, hogy létezik egy 5.000-es ismerős határ. Pl. Anthonny Robbinsnak 4.800 ismerőse van a Facebookon és már be sem lehet jelölni, mert a rendszer automatikusan a “neki már túl sok ismerőse van” üzenetet dobja vissza. Tehát 5.000-nél megáll az élet és ugyanez érvényes a csoportokra is. Egy kivétel van: az oldalak.
Tapasztalatok igazolják, hogy elég sokan mégis a könnyebb utat választják, hiszen naponta XY Kft. jelöl be ismerősének, aki magán felhasználóként regisztrált. Én viszont nem ismerem XY Kft.-t és nem igazolom vissza. Ami egyébként ügyes húzás, mert ha van egy vállalkozói Facebook oldala, azt csak ajánlhatja másnak, ellentétben az ismerősnek jelöléssel.
Hátulütő #1: Van a már említett 5.000-es határ ami után megállt az élet (vagy marad az “ismerősök” “tetszikelőkké” migrálása, amit csak a beleegyezésükkel lehet meglépni, hiszen nekik kell rányolni a “Tetszik” gombra).
Hátulütő #2: Facebook a Nagy Testvér mivel észreveszi, hogy nem magánszemélyről van sző törli a profilt (amire még rásegíthet pár kedves ember ujjacskájának “Jelentem” gombra való kattintása).
Kérdés, hogy megéri-e? Szerintem nem. Inkább érdekesebb a második stratégia:
Nyilván mindenki gyorsan akar pénzhez jutni és ennek érdekében az ember sok mindenre képes, de akkor is ez a közösségi média. Itt kapcsolatot kell építeni, azon igyekezni, hogy vállalkozóként (és elnézést, hogy most nem a magánszférát képviselem, mert nem ez a profilom) a legjobb fejekbe a legjobb képet festve jussunk el, ráadásul őszintén és szavahihetően. Na ez az ami a legnagyobb érték.
A mai túlzásokba eső világban, amikor egy napon 5-10 oldalról ugyanaz az ajánlat talál meg, olyan személyektől, akik láthatóan nem azért vannak jelen (jelen sem vannak) a közösségi oldalon, hogy a személyüket “megkedveltetve” adjanak valamit (főleg magukból)… szóval ebben a közegben elég nehéz értéket adni. Mégis ez kell legyen a fő cél. Aki értéket ad az ad magából, a személyiségéből és ezt a privát profilján keresztül teszi. Ha van terméke, ami másodrangú kell legyen arra pedig létrehoz egy oldalt. Így a közösség többi tagjának még mindig marad egy választási lehetősége, hogy maga a személy az aki érdekli, vagy a márka, termék, szolgáltatás is.
Több vállalkozó azért épít vállalkozást, hogy egy idő után kiszállhasson belőle (ez sok magyar vállalkozásra nem igaz, mert elsősorban munkahelyet teremtenek a vállalkozók, sajnos), épp ezért sokkal könnyebb egy oldalt a későbbiekben átadni, mint egy személyazonosságot (ami egy kicsit abszurd, ráadásul büntetendő is).
És, hogy miként is lehet kitűnni az információs és reklámzajból? Továbbra is az értékes kommunikációval, mert ez az amiből kevés van és tartósabb mindennél.
Kapcsolódó cikkek:
Köszönöm, hasznos infókat adtál. Azt gondolom sokan vannak, akik az oldalak és a csoportok indításánál már az alaplépéseknél elakadnak. Tudnék mesélni…:)
Van úgy hogy az ember összekeveri a vágyait a valósággal. Szerintem ez történt itt is. Vagy van esetleg bármi konkrétum amivel alá tudnád támasztani, hogy az értékes tartalom vagy az igaz őszinte komunikáció több bevételt hoz egy cégnek mint a social spammelés?
Ez a cikk nem számokról szólt így nem is fogok számokkal dobálózni. Azt meghagynám a statisztikai hivatalnak. A cikk lényege az, hogy felhívja a figyelmet, vagy elgondolkoztasson, hogy merre is tartunk. Negatív példákat és neveket nem akarok említeni, de van pár magyar termék is, amelyek annyira túlzásba vitték a SPAM-elést és a hype generálást, hogy le lett tiltva pl. a Twitter fiókjuk.
Megérte? Lehet, de ezt csak egyszer lehet eljátszani. Lehet vágy, de akkor is hiszek benne, hogy a minőség az, ami értéket ad. Ezzel lehet vitatkozni a mai bulvár és gagyi uralta korszakban, de az már társadalmi probléma, amibe inkább ne menjünk bele.
“Megérte? Lehet, de ezt csak egyszer lehet eljátszani.”
Ez nem így van. Bármennyiszer el lehet játszani.
“hiszek benne, hogy a minőség az, ami értéket ad. Ezzel lehet vitatkozni”
ez olyan alapigazság amit nemigen von kétségbe senki. Inkább csak arra próbáltam utalni, hogy ez olyan békebeli idealista gondolkodásmód, nemigazán tükrözi a valóságot. A FB vagy pláne a twitter egy olyan zavaros, zajos hírfolyam amiben a nehéz dolgok lesűlyednek az aljára. A marketing nem az értékteremtésről szól (annak ellenére hogy az értékteremtés lehet marketing) hanem az eladásról. És igenis sokkal nagyobb eladást lehet generálni hype-pal, üres szlogenekkel, félkamu akciós ajánlatokkal mint a “világbéke tanításokkal”
Én értem miről beszélsz és így van ahogy mondod, de ez egy kkv-nak szóló írás és nem Apple aki kamuból, vagy nem kamuból elveszti a 4G-s iPhoneját. A Facebookon egy idő után az ismerősi kör minden vállalkozója valamennyire ismert lesz. Nekik tanácsolok érték kommunikálást és inkább a nem félkamu ajánlatokat.
Erősen zajlik egy változási folyamat, amiben nagy része van a közösségi médiának, mert sokak kártyába már bele lehet látni.
Láttam már csoportos “jelentem” akciót is, tehát nem mindenkire hatnak már az “üres szlogenek” és a magyar hype-ok nagy része amerikai utánzat, ami nagyon ritkán sikeres. Most vagy őszinte valaki, vagy kamuzik és a közösségi médiában ez fel fog jönni, főleg azzal, hogy valaki feltölti a képét és nem névtelenül szól hozzá dolgokhoz.
Nagyából azért hasonlóan gondolom én is, megvallom volt egy kis vitaindító provokáció a hozzászólásaimban
Ennek tényleg csak az volt az oka, hogy az az aspektust hiányolom kicsit, hogy a “hagyományos” marketing pl, hogy egy szépen gondozott strandra kiteszünk egy szép táblát, hogy “lángos kapható” Ezzel szemben ez az új típusú, ha úgy tetszik social marketing inkább olyan mint ha egy hömpölygő tsunamiban úszó törmelék közé tegyen az ember egy táblát, hogy “lángos kapható” úgy hogy azt észrevegye aki éhes 
“főleg azzal, hogy valaki feltölti a képét és nem névtelenül szól hozzá dolgokhoz”
Sokkal kisebb a jelentősége, hogy ki mondja mint annak hogy mit mond, ehhez sem árt hozzászokni 
értem a célzást. Ez mégegy öreguras gondolat
Kedves zm! Én tiszteletben tartom a nézőpontod és odafigyelek. Ha nem így lenne nem reagáltam volna. A tsunamis hasonlat jó, ez zajlik most, de hiszem, hogy ez az egész ki fog alakulni.
“Sokkal kisebb a jelentősége, hogy ki mondja mint annak hogy mit mond, ehhez sem árt hozzászokni” –> bocs nem vitázni akarok, csak egy csúsztatást akarok a helyére csúsztatni
(főleg, hogy azóta vállalom is) 
Ezzel azért nem lehet egyetérteni, mert ha nincs élő ember a szavak mögött édes mindegy milyen akadémiai székfoglalót tart és mennyire van igaza: hiteltelen marad. Ez főleg a közösségi marketing korában és a megmondóarcok korában hatványozódott is. Gyakorlatilag név és arc nélkül, vagy egy létező háttér nélkül a levegőbe fogsz beszélni.
Ahhoz pedig, hogy elfogadható hátteret építs sok munka kell.. Tudom, mert én is arc nélkül kezdtem és csak ment a duma… Sokat kellett tenni ahhoz, hogy ezt páran majd egyre többen elfogadják, még többet, hogy kritikát is kapjak, de már kezdem jól érezni magam
Szóval a háttérépítésnél lényegesen kevesebb munka a képfeltöltés+névmegadás, ami alapból bizalmat ébreszt (mégha netán nem is valós a kép és a név…)
Egyébként lehet, hogy (ahogy feljebb írtad) a cikk kicsit utópisztikusra sikeredett, de azok, akik igazán komolyan gondolják a közösségi marketinget, csakis eszerint indulhatnak el, a hosszútávú siker érdekében. Értelemszerű, hogy a valóságban tele van harisnya árussal a facebook, naponta meghívnak egy-egy MLM rendszerbe hálózatot építeni, és naponta el is tűnnek ilyen arcok, mert rájönnek, hogy annál kevesebbet nyernek, mint amennyi munka telerakni marhasággal 2000 ember falát.
Ami a hagyományos marketinget illeti, érdekes kifejezés, de nem létezik ilyen. A marketing mindig is aktuális volt az akkori időhöz mérten. A kirakott táblát reklámnak hívják, ami nem egyenlő a marketinggel
(Épp most olvastam valahol 1000 vállalkozóból 977 azt mondta a marketing=reklám, míg más eszközökre ennél kevesebbet mondtak). Talán a hiba éppen itt van, hogy a vállalkozók ezt gondolják. Nem elég kitenni, hogy van. A marketing feladata megkeresni, hogy hol vannak a potenciális vevők… Ha azok a Facebookon vannak, akkor oda kell menni. A marketing feladata megszólítani őket. A Facebookon levők meghatározzák milyen megszólítási formát fogadnak el. A marketing feladata erre rájönni és kommunikálni velük… 
Stb… stb… Ez a hagyományos marketing 
Üdv:)
kicsit már off de ha már szóbakerült..
A hitelességről, meg a bizalomépítésről amiket írsz az teljesen igaz. Természetesen nekem is van rendes FB profilom, sőt cégeknek is csinálok FB profilokat, és természetesen rendesen képpel, névvel, címmel ahogy kell. Ha üzletet akartam volna kötni, akkor nyilván úgy jelentkeztem volna, de az más dolog. Ha valaki akkor én nagyon utűlom a spamet, soha nem csinálnék olyat, nem is javasolnám, de nem próbálnám úgy beállítani, hogy azért mert az őszinteséggel többet el lehet adni, hanem azért mert ezt tartom helyesnek, akkor is ha tudom, hogy nem ez a legjövedelmezőbb.
Itt általános gondolatokról volt szó. amik nem attól lesznek helyesek vagy hamisak, hogy zm vagy Mark Zuckerberg írja ide. És ez is pont egy olyan dolog ami jelentős változáson megy át jelenleg is éppen a social hírfolyamoknak köszönhetően, hogy ugyanúgy fogadják be az emberek az információt ha “Kis János a Megmondó zrt vezérigazgatója” szerepel névként vagy ha “johndoe69″
Marketing vs reklám témában is van igazad, Viszont én sem állítottam mást. A “lángos eladó” tábla a reklám, a “hogyan helyezd el egy hömpölygő tsunamiban úszó törmelék közé úgy hogy azt észrevegye aki éhes” az pedig a marketing
Ez szinte már-már érzelmesre sikeredett. Nagyon jó írás. Köszi!