A Social Media Revolution 2 legutóbbi részében láttam egy ilyen statisztikát, hogy az USA-ban minden nyolcadik közösségi oldali kapcsolat házassággal végződik o_O. Oké lehet, hogy van benne csúsztatás, mint minden statisztikában, de ha csak minden 100. vagy 1000. esetben ez a történet, már megcáfolta azt, hogy a virtuális barátokat, amolyan pszichológiai esetként tartja számon a legtöbb ember, mint a gyerekek képzeletbeli barátait.
Tegnap történt – talán láttátok is a FB profilomon – hogy a postás hozott egy csomagot. Meglepődtem, mert nem vártam semmit, nem rendeltem, nyereményjátékon se szoktam részt venni és 99%-ban csak csekkeket hoz. Aztán kiderült, hogy egy poló volt benne. Ez:
Itt épp örülök:)
Cade Anderson küldte, aki a DubFX mondhatni menedzsere, de inkább gyerekkori barátja és csak azért, mert önszántamból felkaroltam az ügyüket, hogy a zenét amit DubFX csinál terjesszem, ahogy időm engedi. Levédettem a .hu-s címet, létrehoztam egy mini oldalt, ami igazából önmagát tartja el, mert a különböző közösségi portálok feed-jeit eszi. Semmi önös érdek nem vezérelt, egyszerűen csak bejelöltem Facebookon, irogattunk, kicsit besegítettem, és ezért képes volt elmenni a postára és Ausztráliából küldeni egy polót. Persze nem nagy dolog, de manapság amikor a postán már csak a csekkek jönnek, nagyon jó érzés volt:)
A nagy dolog inkább a gesztus. Aztán megköszöntem a Facebook falán, erre ezt írta:
“your more than welcome, we appreciate all that you do for us. Lots of love from all. enjoy my friend”
Vajon ha ő egy ilyen pici gesztus miatt ilyen hálás, akkor Magyarországon miért alakult ki az, amit Erdélyi Norbi a legutóbbi gulyásos doksijában írt? Miért hiszik azt sokan, hogy csak úgy jár nekik minden, anélkül hogy tettek volna bármilyen gesztust? És vajon lehet-e változásokat elérni a fejekben, mondjuk a közösségi médián keresztül, vagy ez még jobban fel fogja erősíteni ezt a hozzáállást? Vagy ha teszel egy gesztust, vajon miért nem hálálják meg? Miért számít az is egyből alapnak, hogy kap?
Bár bizakodó vagyok, mert eddig akiket az utóbbi időben megismertem és meg is maradtak kapcsolatnak, az nagyjából a Twitter-en és a Facebook-on történt. Remélem, hogy a II. KM Napon a virtuális barátokból valódiak lesznek:)
Kapcsolódó cikkek:
“az USA-ban minden nyolcadik közösségi oldali kapcsolat házassággal végződik o_O. Oké lehet, hogy van benne csúsztatás”
persze, hogy van, mert a video aszondja, hogy minden 8 hazassagbol 1 az interneten kottetett ismeretseg eredmenye az USA-ban
akkor ezt félreértettem, de a 100 évvel ezelőtti állapotokhoz képest akkor is durva:D