- Képzeld, dédi, a barátaim is küldtek nekem egy csomó tortát a Facebookon.
- Hol?
- A Facebookon.
- Mit beszél ez a gyerek? – néz a nagyapa és a dédi is.
- Egy internetes oldalon küldték nekem szülinapomra.
- Nahát, ez nagyon kedves tőlük. De még mindig nem értem – mondja a dédi.
- Mindig fönn vagyunk, és lájkoljuk egymás posztjait. És mindenféle vicces dolgok fanjai leszünk. Meg van Farmville-em is, és a Pet Societyban is csomó ismerősöm van már, akiket simogathatok – lendül bele egyre jobban a leányzó.
- Apa, figyelj – szakítja félbe őt az anyja, aki látja, hogy apja és a dédi már egy szót sem értenek az egészből. – Ez egy virtuális ajándék. Számítógép kell hozzá. Zenéket vagy vicces kör e-mailt én is szoktam kapni a barátaimtól és a kollégáktól is. Ez is ilyesmi.
- Virtuális torta? Ki találta ezt ki? Inkább egy jó beszélgetés kéne nektek, nem pedig állandóan a számítógépezés. Te felnőtt vagy, kislányom, legalább neked legyen eszed, hogy mire tanítod ezt a gyereket. Hát hogy lesz belőle rendes feleség, jó asszony?
- No comment… – mondja beletörődve a generációs szakadékba az érett harmincas anyuka. – Nem tudom elmagyarázni…
A fenti részlet Tari Annamária – Y generáció c. könyvéből származik, így lehetne akár egy könyvajánló is.
A könyvet olvasva elég jó kis társadalom képet láthatunk, mindezt szavakba öntve. Leírva az egész persze sokkal ijesztőbb, más mint nem tudatosan élni a mai korban. Az említett részlet egy családon belüli “nem tudom elmagyarázni” generációs szituációt hivatott szemléltetni, de ugyanez igaz lehet egy tanácsadó esetében is.
Sok cégvezető még a baby boomerek (II. világháború után születettek generációja), azaz a demográfiai robbanás gyermekeinek csoportjába tartozik. Ők nem igazán értik a közösségi oldalakkal kapcsolatos őrületet. Ez alól sok X generációs (ők a baby boomerek gyermekei) vezető sem kivétel, akikhez talán már bár közelebb áll az internet világa. Annyit értenek az egészből, hogy az internet fontos, de a közösségi oldalak nem más csak egy felkapott trendi divatőrület.
Egy tanácsadó / szekértő kihívása épp a fentebb leírt dialógusban leledzik. Természetesen legyinteni is lehet az egészre és úgy fókuszálni, hogy a fiatal generáció úgyis érti miről van szó hisz ők a célpiac. Ez így rendben is lenne, de az 1980 után született Y nagy valószínűséggel (tisztelet a kivételnek) nem vezet céget, vagy (még) nincs abban a pozícióban, ahol a döntéseket hozzák.
Ebből adódóan tisztelet a kivételnek, de a vezetői székekben főleg X generációs és baby boomerek ülnek, akiknek a nyelvére le kell fordítani a közösségi oldalakon való megjelenés értelmét. Azt, hogy a Facebookra épített üzleti modell nem torta küldözgetésről szól, vagy ha mégis, akkor egy “tortás” alkalmazás-fejlesztés miként segíti elő az adott cég marketing stratégiáját (PR érték, forgalomnövelés, stb.)
Kapcsolódó cikkek:






2 visszakövetés
[...] This post was mentioned on Twitter by Gabriel Varaljay, Eniko Gruics. Eniko Gruics said: RT @GabrielVaraljay: A baby boomerek és az X-ek http://bit.ly/boomerX [...]
[...] Természetesen az idősek továbbra is jobban fogják tudni, hogy mi a jó és mi a rossz, mit érdemes és mit nem tenni annak érdekében, hogy az egyéni élet aktív és termelő legyen. A célértékek tudásában mutatkozó életkori fölényt nem biztos, hogy ellensúlyozni lesz képes a fiatalok tudásfölénye az eszközértékek tekintetében. A kétféle tudás konfliktusa jelenleg generációs konfliktus. [...]