Az információs korszakba belépő évjáratokat joggal nevethetjük digitális generációnak, hiszen számukra az első, nagy kollektív tapasztalás forrása a hálózatiság és az általa közvetített mindentudás. E tapasztalat radikális újdonságához képest a digitális generáció szüleinek, nagyszüleinek első tapasztalása semmilyen tekintetben nem hasonlítható. (…)
Korábban a fiatalok egyértelműen kiszolgáltatottjai voltak a náluk idősebbeknek. Az idősebbeknél volt a tudás monopóliuma, amely hatalmuk és tekintélyük záloga volt. Az információs korszakban a technológiai fejlődés felgyorsulása azt hozza magával, hogy a technológiai újdonságokra jóval fogékonyabb fiatalok, idegrendszerük plaszticitása, felfedezőkedvük mérhetetlen nagysága okán, lépéselőnybe kerülnek a náluk idősebbekhez képest. Az információ korszak adta – kihasználást lehetővé tevő – tudás birtokosai a fiatalok, akik a náluk idősebbek tanítói lesznek. A szocializálódás iránya (ha nem is teljesen) de megfordul. (…)
Természetesen az idősek továbbra is jobban fogják tudni, hogy mi a jó és mi a rossz, mit érdemes és mit nem tenni annak érdekében, hogy az egyéni élet aktív és termelő legyen. A célértékek tudásában mutatkozó életkori fölényt nem biztos, hogy ellensúlyozni lesz képes a fiatalok tudásfölénye az eszközértékek tekintetében. A kétféle tudás konfliktusa jelenleg generációs konfliktus.
Ez a részlet Csepeli György 2003-ban írt tanulmányából származik (“Régi és új digitális generáció”. Élet és Tudomány, 2003.11.07.)
Érdekes megfigyelni azt, hogy amit a szerző 2003-ban leírt, az ma hatványozottan igaz. Itt vagyunk mi az X (1965-1975 közt születettek) és Y generáció (1976 -1995 közt születettek, de van aki csak a ’82 utáni korosztályt sorolja ide) képviselői, akiknek a számítógép mindennapos dolog. Néha annyira, hogy sokan DOS promtot sosem láttak és nem tudják, hogy mit jelent a floppy lemezről bootolás. A probléma persze nem az Y és az X generációk közötti tudásban keresendő, hiszen az X-ek a már meglévő tudásukra építik az Y által alapnak számító dolgokat.
A “gond” az idősebbekkel van, akik az egész számítástechnikához úgy állnak hozzá, hogy bizonyára fontos lehet, de sokuk csupán kívülállóként szemléli a dolgokat. A számítógép és a digitális dolgok ott vannak a mindennapjaikban, mert az élet minden területén találkoznak vele, csak nem úgy mint felhasználók. Egy szűkebb réteg pedig meglépte azt, ami számunkra természetes (és ebből adódóan fel sem foghatjuk, hogy milyen nagy lépés is ez) és vett egy számítógépet, internetezik és jelen van a közösségi médiában. Egy mikroréteg pedig aktívan kommunikál és felismerte azt is, hogy a kapcsolati hálót akár pénzkereseti lehetőségként is használhatja.
A fent említett generációs különbség ettől függetlenül még jelen van. Akkor is ha a mai “menő” generáció többre is értékeli magát az idősebbekhez képest. Mi tudjuk mi az iPad és 3G, ők pedig megérdemlik a segítséget és nem utolsó sorban a tiszteletet.
A régi világban az idősek adták át a mesterséget az új generációnak, épp ezért örvendhettek nagyobb tiszteletnek. Ez volt az a plusz, ami ma mínusznak számít, hiszen az egyetemek tananyaga több esetben a technológia fejlődésének tempóját sem képes követni. A tudás bázisát a könyvtárakat maga mögé parancsolva az internet vette át. (Az internetes információ hitelessége persze megkérdőjelezhető.)
Ennek köszönhetően viszont a mai generáció már nem tartja teljes mértékben tisztelendőnek az idősebbeket. Elég megnézni a reklámokat. Minden az X és Y generációra van kihegyezve, mert ők a legaktívabb fogyasztó réteg. Ez üzleti szempontból teljesen érthető is.
Ami a képzést és műveltséget illeti viszont az idősebb generáció (tisztelet a kivételnek) elég nagy lemaradásban van és ez ellen érdemes lenne tenni valamit.
Kapcsolódó cikkek:
Vannak akiket erdekel es szivesen tanuljak (munkatol vagy kacsolodasi ponttol fuggetlenuo) es van a masik reteg, aki enelkul felnott, most sem hasznalja, es nincs is szuksege ra. Szerintem ez igy van rendjen, mert akit erdekel azt ugyis utoleri
Részben Reginához kapcsolódva: azzal nincsen gond, ha valaki idősen megelégszik a családi és (offline) baráti kapcsolatokkal, talál magának megfelelő kikapcsolódást, és nincs szüksége a számítógépekre. Inkább azokon lehetne segíteni, akik idős korukra magányosan érzik magukat, és megtanítani nekik, hogyan köthetnek új barátságokat interneten keresztül, és hogy nézhetnek utána az őket érdeklő információknak. Nyilván nem könnyű, mert türelmesebbnek kell lennünk velük.
Nekem a legnagyobb problémám azokkal van, akik teljesen elutasítóak az internettel szemben, nem értik, miért ülünk egész nap a gép előtt, de igazából nem is akarják megérteni. Ráadásul a tudományos világban is találkozhatunk ezekkel az emberekkel, akik nem hajlandóak elfogadni a fiatalok nézeteit (és ez nem azt jelenti, hogy mi lenéznénk őket).
Egyébként tévedés azt hinni, hogy az X és Y generáció mind pengén bánik az informatikával (nem csak a társadalmi szakadékok miatt). Egyetemen, a kortársaim között is tapasztaltam ugyanazt az elutasítást, mint az idősebbeknél…