Te (is) vagy a felelős a mocsokért, mely a nyakunkba ömlik!
Természetesen tisztelet a kivételnek!
Bár tőlem nem ilyen témájú cikkek szoktak születni a varaljay.com-ra, most mégis billentyűzetet ragadtam és leírtam ide ami nyomaszt, mert bizony jócskán érinti azokat az embereket is, akik különböző közösségi hálózatokban is élnek (virtuális) életet.
Mindenki ki van bukva amiatt, hogy milyen tartalmakkal áraszt el minket a média. Ez rendben is van. Nem egészséges az embereket folyamatos stresszben, feszültségben, félelemben – sötétségben tartani. Az átlag megölte, felgyújtotta, kirabolták, megerőszakolta, megverte, lelőtte, lezuhant, elsikkasztotta, megkéselték, elgázolták, cserbenhagyták, megfojtották, kilakoltatták, éhen halt, stb. jellegű hírek az égvilágon SEMMI jót nem hoznak az emberiségnek. Szimpla öngerjesztő negatív rezgés. És mint a már szétbulvározott Vonzás Törvényéből tudjuk: az azonos rezgések vonzzák egymást, gerjesztik egymást. Annyira egyszerű ez az egész, hogy már túl egyszerű is talán. Talán pont emiatt nem hisszük el. Az ember a túlvezérelt agyával egyből arra gondol: “Csak ennyin múlna? Na persze. Nem rajtam múlik a világ sorsa!”
El kell, hogy keserítselek: Csakis rajtad múlik! Kellemetlen belátni, tudom: de felelősséget kell vállalnod Neked is az emberiség jövőjéért! Nagy szavak ezek tudom és biztosan százszor hallottad, de úgy tűnik mégsem jutott el az agyadig: nincs, aki megtegye ezt helyetted. Senki nem vállalhat felelősséget helyetted! Kemény ez, tudom, de ez van. Lásd be! Tudom, kényelmesebb a TV előtt ülni és Győzike világába menekülve széttárt karokkal azt mondani: “A rohadt politikusok tehetnek mindenről! Hát ezek mindent elsz*rnak itt!”
A helyzet az, hogy rossz helyről várod a boldogulásod kulcsát! Te tényleg azt hiszed, hogy a politikusok, meg a kispajtásaik Érted dolgoznak? Naaa… Évtizedek, már lassan évszázadok teltek el úgy, hogy azt gondoltuk kezükben a jövőnk. És nézz körbe! Hova jutott az emberiség? Háborúk és nyomor világszerte. Soha nem volt még talán ekkora bajban az emberiség. És ki tehet minderről? Ők? Tényleg azt hiszed, hogy ez a pár százezer ember képes romba dönteni az egész Földet, az egész emberiséget? Nos, a Te segítséged nélkül nem! Köszönjük szépen Neked is a hozzáadott értéket – és szemetet. Te is kellettél ahhoz, hogy idejussunk. (És kevés embertől eltekintve mindenki más is…) És ahhoz is csakis Rád van szükség, hogy ebből kikecmeregjünk! Rád, azaz Mindenkire. Mindenkire, azaz Rád is. Mert a Mindenki Nélküled senki. Mert az egységben az erő nem egy közhely. “Rajtam nem múlik semmi, én csak egy harmatcsepp vagyok.” – mondhatnád, de értsd meg, a tenger nem létezne, ha a cseppjei mind az előzőek szerint gondolkodnának, és mind a többitől várná, hogy tengerré legyenek! Legyél Te az, aki a többi cseppnek is megmutatja, hogyan kell tengert duzzasztani!
Legyél Te, aki példát mutat azzal, hogy…
- … nem oszt meg több negatív hírt (azaz szemetet) a Facebookon, a Twitteren, az Iwiwen, a blogjában, sehol. Ne adj tippeket az embertársaidnak arra, hogyan nyilvánítsák ki az elkeseredettségüket. Helyette adj nekik reményt és hitet, hogy igenis van értelme és érdemes mosolyogva végigjátszani ezt az Életnek nevezett játékot. Oszd meg a pozitív élményeid a negatívak helyett!
- … nem pletykálsz szörnyű történeteket! (A szomszéd rákos kisfiáról aki még csak harminc éves. A kollégádról, aki egy tahó és mindig veri a feleségét, mert rajta vezeti le az őrült főnökötök a feszültségét. Sorolhatnám…)
- … mielőtt továbbküldenél egy 5 éve keringő “Segítsetek! A beteg gyermekem speciális kezelésére gyűjtünk…” körlevelet, légyszíves keress rá az urbanlegends.hu-n vagy akár a Google-ön, hogy igaz-e! Sokan túl hiszékenyek és naívak ahhoz, hogy egyáltalán eszükbe jusson, hogy esetleg nem igaz a lánclevél. És csak a rossz érzést kelted bennük vele a könnyelműségeddel, hogy ilyeneket küldesz körbe-körbe.
- Ha valaki ideges a buszon, a postán, a hivatalban, ne tetézd! Ha mindenáron kényszert érzel, hogy reakcióba lépj, inkább nyugtasd meg, éreztesd vele, hogy semmi baj. Túlértékeli a helyzet negatív komolyságát. Tereld el a figyelmét róla valami pozitív irányba! Próbáld átérezni a helyzetét!
- Ha felmegy benned a pumpa próbáld meg észrevenni időben és tedd fel a kérdést magadnak, miután vettél egy hosszú mély lélegzetet: tényleg megéri ezzel stresszelni magam, vagy csak túlreagálom? Ha az előbbi, akkor add ki magadból, de ha lehet ne más emberen töltsd ki! Ha az utóbbi, próbálj nevetni magadon! “Te jó ég, min húztam fel magam már megint!
” - …
Sorolhatnám még. Talán te is tudnál párat hozzáírni. A hozzászólásokban akár meg is teheted. Gondold végig, mielőtt hulladékot adnál tovább akár verbálisan, akár írott formában: Mégis kinek és mi haszna származna abból, ha én ezt az információt most továbbadnám? Meg fogsz döbbenni, de a válasz az esetek többségében ez lesz: Senkinek semmi!
Amennyiben egyetértesz a gondolataimmal, kérlek oszd meg ezt a bejegyzést másokkal is! Próbáljuk meg együtt visszafogni a negatív rezgések gerjesztését! Kezdjük magunkkal!
Kapcsolódó cikkek:
Jó cikk! Tegnap én is kitettem egy gyógyszerekkel kapcsolatos hírt. Akkora téma lett, hogy bánom az egészet, pedig én nem szoktam negatív hírekkel foglalkozni. Van akinek viszont ez a specialitása.
Pontosan ebből a megfontolásból fogunk az egyik barátom kezdeményezésével indítani egy internetes “pozitív” rádiót. Ahol a hírek a klassz dolgokról fognak szólni, a témák pedig a személyes és közösségi fejlődést szolgálják, szorgalmazzák
…és most egy nagy mosoly!
Klikk!
Várom!
Szubjektív ez is, az is, amit mindjárt leírok…
Megpróbálom pontokba szedni, részben a Te logikád alapján haladni.
1. Az emberiség kontra egyén
A kulcsszó, ha jól értem: a felelősség. Felelősséget vállalni az emberiség jövőjéért.
Nekem az túl tág, túl megfoghatatlan. Az emberiség= arctalan tömeg. Túl “egyszerű” lenne felelősséget vállalni érte. Vele pl. sosem kell szembeállnom (vagyis én nem tudom elképzelni azt hogyan lehetne) és azt mondanom: bocs, ezt elbaltáztam. Vagy ugyanúgy: az emberiséget nem tudom megölelni, megsimogatni a kezeimmel, hogy így segítsek neki…
A nehezebb: önmagamért, a saját döntéseimért felelősséget vállalni. Szerintem ezt kéne mindenkinek megtanulnia. Mert ez az alap, s ebből egyértelműen következik: ha mindezt vállaltam magamért, nem fogok ártani/ félrevezetni stb. kisebb-nagyobb csoportosulásokat sem. Az emberiséget sem, ha már előkerült ez a szó.
2. A média
Ahogy ma kinéz, valóban olyan, mint egy tudatmódosító eszköz. Valahol ez is a szerepe, akár pozitív, akár negatív értelemben. Könnyen lehet, tiszta jó szándékkal jött létre valamikor, hogy a világ szépségeiről tájékoztasson, de aki a jót kívánja, annak mindig számolnia kell a rosszal is.
Az ember tudatosságán múlik mit mire használ. A média önmagában így se nem jó, se nem rossz.
Korrekt lenne, ha a világban történő jót és rosszat is ferdítések nélkül tálalná, tényeket közölne, világosan, érthetően, esetleg felhívva a figyelmet adott esemény káros vagy pozitív lehetséges következményeire.
3. A Vonzás Törvénye és a felsorolt példák
Nem olvastam a könyvet.
Az azonos energiaszint/ rezgés valóban vonzza a hasonlót, de ez sem ilyen egyszerű szerintem.
Már leírtam párszor másutt is, de akkor itt is: a legnagyobb jó szándékkal is lehet a szakadék felé menetelni és magunkkal rántani másokat is.
A postán óbégató emberrel egyáltalán nem biztos, hogy akkor teszek jót, ha próbálom elterelni a gondolatait a problémájáról.
Egyrészt: ha ezt csupán felvett pózként alkalmazom, vagy mert valamelyik, a pozitív gondolkodásról szóló könyben így olvastam: megérdemlem, hogy orrba vágjon. A pozitív gondolkodás nem az, hogy állandóan szépre, jóra koncentrálok, nem mondom ki a ‘nem’ szót. Ez amolyan önszuggesztió, hosszútávon nem sokat ér, sőt, akár többet árt, mint használ.
Másrészt: nem tudhatom teljesen biztosan, mi az, amiért ez az ember ordít. Látok egy szitut, de az esetek 99%-ban a dühkitörés nem annak a helyzetnek szól, hanem már máshonnan hozott oka van. Az esetek 99%-ában viszont az ordibáló maga sem tudja, hogy mi is ez az ok. Könnyen lehet, ha hagyom kiordítani magát: többet segítettem. Megszabadult valamitől, netán fel is dolgozott ezzel teljesen valamit, vagy éppenséggel megmenekült egy szívinfarktustól.
A felelősség itt is érvényes. Mielőtt bármit cselekszem: tudnom kell, felelős leszek/ vagyok én is.
Ezzel nem azt mondom, hogy ne segítsünk, ne nyugtassunk le/ meg embereket, de általában nem ilyen egyszerű. Mindig a pillanatnak megfelelően lehet csak azt mondani: most ez vagy az az elintézési mód a helyénvaló.
Épp így: ha elmondom a szomszéd rákos fiú történetét egy haveromnak, lehet nem érdekli, tojik bele, tényleg csak pletyka szinten maradt az egész. De lehet, ráébred arra, nem lehet halogatni bizonyos dolgokat ez életben, egyikőnk sem tudja, meddig tart neki az ittlét. Elmegy esetleg valakihez, akivel évekkel ezelőtt összeveszett, s leülnek végre megbeszélni a dolgot. Lehet, már nem lesz olyan a kapcsolat, mint régen, de valamit megoldott, valamiért vállalta a felelősséget.
[Erről most beugrott a Bakancslista c. film, abban is van hasonló...]
4. A politikusok
Rájuk a jelenlegi formában szerintem semmi szükség nincsen valójában.
A történelem oktatásunkkal elég sok baj van, többek között az is, csak a halott dolgokat tanítja (pl. évszámok, csaták, események), nem ad a mai élethez használható útmutatókat, nem látjuk hogyan éltek akkor, mi az, amit még ma is lehetne alkalmazni stb.
A törököket pl. szeretjük szidni. De azóta fürdünk mióta itt voltak, ha jól emlékszem legalábbis …
A régi Egyiptomban az uralkodó, aki vezette a népet, csakis olyan lehetett, aki értett a “földi” dolgokhoz, s emellett emberileg is rendben volt, valamint spirituálisan is elért egy bizonyos szintet. Nem vagy-vagy, hanem is-is. Akik ilyenek, ők járnak a középúton.
A jog ezért nem ér semmit: száraz tényeket vizsgál. Lelősz Te is egy embert és én is. Mindketten kapunk 3
na, ez elment
:D
akkor befejezem azért…
Szóval: mindketten kapunk 30 évet. De más volt az oka, amiért megöltük azokat az emberek. S mégis, ugyanaz a büntetés…
Mindegy….
Részben egyetértek azokkal, amiket írsz, részben nem, mint olvashatod
Nekem ez így túl általános és szerintem nem igazán lehet általánosítani.
@Gabriel: a közzétett cikkedet ne bánd szerintem
Épp a leírtak miatt: lehet valakinek éppen ezzel tettél jót. Talán abbahagyja egy gyógyszer szedését, amit önállóan kezdett el… vagy mittomén, bármi lehet 
Szépeket Nektek!
Köszönöm, a kiegészítést!
Gratula és köszönet a cikkért! Egy kiegészítés az utolsó tipphez: A végy egy jó mély levegő után, fúj is ki jó hosszan! így segít igazán oldani és Elengedni a feszkót. (Sajna ez nem mindenkinek magától érthető dolog!)
A rádiós hozzászóláshoz: klassz ötlet. Egy hasonló kezdeményezésről már tudok is, a Tiszta Hangok Rádióról. Se reklám, se szemét…
További csodaszép Napot Nektek!
Széplaki Viki
A Tiszta Hangokat én is szeretem!
A baj ott gyökeredzik, hogy pl. már 2000 éve hívja az egyház a hívőket NYÁJ-nak és vezetőjük a PÁSZTOR. Nem véletlen, az ember nagy tömegben olyan mint a birka, lényegtelen hogy kezesbárány, vagy dühödt kosok formájában teszi. Ráadásul ha tömegben van könnyen pánikol, például a farkasoktól, jelen esetben legyen az média, egyház, vagy politikus. Mindig szükség volt és szükség lesz egy vezetőre aki megmondja az emberiségnek, a tömegnek hogy mit tegyen. Mindig lesz néhány – mindegy hogy hívják, Da Vinci, Mandela, vagy Teréz Anya (vagy Agócs:D) – aki a csordával szembe megy és azt mondja h “srácok ott a rés a kerítésen, szökés van, húzzunk innen letojom hogy a pásztort mit magyaráz a komondorokat meg elgáncsolom”, ettől függetlenül a nyáj nagy része reszket és ottmarad. Viszont az a néhány aki vele megy, bizonyíték lesz a többinek, hogy sikerült, így lassú folyamattal, de talán 2000 év múlva tényleg nem kell majd politikus.
Szóval bizony elég néhányszáz ember ahhoz hogy eldöntse a világ sorsát, csak sajnos ezek még mindig a pásztorok és nem a birkák.
2005 nyarán támadt az az ötletem, hogy alkotok valami pozitívat, ezért létrehoztam egy ún. “pozitív” közösségi blogot “Ahogy érzed” néven, persze elég szűk réteg olvassa, mert a legtöbbek számára a fent említett bulvár szenzációhajhászás (és tragédiák, pletykák iránt érzett mérhetetlen igény) nem hagyta ezt kiteljesedni. Bár az olvasótábor azóta sem növekedett (talán még csökkent is), a mai napig igyekszem jó rezgésekkel megtölteni az oldalt. Persze közösségi jellegénél fogva (szerencsére) vannak, akik ezt a saját gondolataikkal, írásaikkal is támogatják, s így egyszerűbb.
A legnagyobb feladat talán azt megértetni emberekkel, amire Voltaire is utalt: “Soha egyetlen egy hópehely sem érezte magát felelősnek egy lavinában.” Pedig az. És mindannyian azok vagyunk abban, hogy a világunkban több a háború, széthúzás, ellenségeskedés, mint a szeretet, odafigyelés, alázat és béke. Ajánlom eme cikk olvasóinak az Ez Van Kiadó weblapján található beszélgetéseket és könyveket is.
madarat tolláról, embert barátjáról. érdekes módon soha nem látok facebookon semmilyen negatív dolgot.
Az vagy amit gondolsz. Az vagy amiért küzdesz. Az vagy amit cselekedsz.
Az ország vezetése semmit nem tesz azért, hogy az emberek helyzete egy picivel is könnyebb legyen. Sőt! Ha lehet, inkább keresztbe tesz nekik! Vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem tudsz elkerülni.
Mi az, ami soha nem azon múlik, hogy akarod-e vagy sem, hanem egy szükséges folyamat? A döntés. Egyszerűen létezik, és kész.
Bármivel találkozz, bármilyen hatás érjen, bármi történjen Veled az életedben, végül minden egy döntést eredményez. A legtöbb “nem”-el végződő döntésed negatív, rossz, kellemetlen érzéseket hagy maga után.
Hisz nemet mondani, az ellenkezik a legtöbb ember életcéljával: fejlődni, előre nézni, haladni. Ellenben minden ‘igen’ mögött mindig ott van egy kellemes érzés, inkább ezt választom:)
“Szimpla öngerjesztő negatív rezgés. És mint a már szétbulvározott Vonzás Törvényéből tudjuk: az azonos rezgések vonzzák egymást, gerjesztik egymást.”
jaj, ne már!!!
(nekem nem működik a fb connect)
Már a címmel se értek egyet: nem mind szemét, ami annak látszik.
Ha érintett vagy a témában, mert a házadat vagy a barátodét viszi a víz, akkor a hír megosztása nem szemét. Az már igen, ha leragadunk a kormány, a polgármester, a körülmények… szidalmazásánál. Ha nem keressük a kiutat, ha nem mutatunk reményt a bajbajutottaknak.
A lelkek megmentése fontosabb lehet minden másnál. A „fejem a homokba dugom” technikával még magunkon se segítünk, mert nem tanít meg szembenézni a félelmeinkkel.
Bajban még nagyobb a baj. Akkor van a legnagyobb szükség a szeretetre, az együttérző támogatásra.
Csak akkor lehet előre nézni, csak annak lehet jövőképe, aki szembe mer nézni, szembe mer menni lelkének sötét árnyaival. Aki képes azt mondani, hogy ennyi volt, elég volt. De ehhez el kell fogadni azt a tényt, hogy nem mindenki tart még itt.
Én is a pozitív gondolkodást hirdetem, magam is sokat mosolygok, a cikkeim szinte csak erről szólnak. Azért tudom ezt megtenni, mert már nem menekülök.
Értem az alapgondolatot, jónak is tartom… de…
Kellett a kiegészítés.
Evelyn, nagyon jókat írtál! Tetszik a gondolatmeneted. (A kettő együtt lett egy egész.)
Ha itt most arra gondolsz, hogy pl az árvíz rengeteg ember életét elvitte, természetesen nem erre gondoltam. Ez olyan probléma, ami ellen tudsz tenni, ha akarsz. És ha tudsz, tegyél is! Én is megosztottam a segélyszámokat ahol csak tudtam, és kevéssel, de segítettem én is. El sem tudom képzelni milyen lehet egyik napról a másikra nincstelenné válni.
Én azokról a negatív hírekről beszélek, amik terjesztésével semmi pozitívat nem tudsz elérni. Semmit pozitívat nem tudsz hozni mások életébe. Nem lesz tőle jobb a megölt embernek, a kilakoltatott embernek, a tanárgyilkosnak, stb., se annak, akinek továbbpletykálod. Mert lássuk azt, hogy az, hogy egy ilyen olvasott tragédia hírt ha megosztok pl. FB-on, nem különbözik sokban attól, mintha egy szóban a szomszédtól hallott rémhírt osztanék meg a postással..
No mindegy, szerintem érted Te is a különbséget.
Igen, értem, írtam is
értem én, hogy kellemesebb csupa jó dologról értesülni, de ha nem beszélünk (amit nevezhetünk struccpolitikának is) az élet árnyoldalairól, akkor mit fogunk tenni, amikor szembesülünk velük? nem hiszem, hogy a szélsőségesen egysíkú felfogás (mint amilyen szerintem ez is) bármilyen esetben is hasznos lenne. ebben sem.
Thaddeus Golas: “A lusta ember útikalauza a megvilágosodáshoz”
Ebben (is) benne van, hogy miért is nem az a pozitív gondolkodás, ha állandóan csak szépet, jót kívánunk, nem mondjuk ki a ‘nem’ szót stb.
A new-ezo sajnos bizonyos tekintetben többet árt, mint használ…
Egyetértek JonC-vel, hogy a szélsőség sem a pozitív, sem a negatív irányba nem válik hasznukra. Valahol a kettő között van az igazság, úgy tapasztalom.
Aki kizárólag jó hírekre éhes, annak ajánlom ezt az oldalt: http://csakjohirek.hu/