Mostanában egyre több az olyan riogató hír, amely arról számol be, hogy a közösségi oldalakon jelenlévő felhasználók nincsenek biztonságban, hiszen az általuk megadott adatokhoz könnyen hozzáférhet bárki. Ma épp Gerbovics Péter hívta fel a figyelmem a HetiVálasz egyik cikkére, amely frappánsan megfogalmazva arról szól, hogy a Facebook felhasználók ismeretleneket is visszajelölnek, és ezáltal komoly veszélynek teszik ki magukat.
A probléma nem újkeletű, hiszen amióta léteznek közösségi oldalak és van Web 2.0 azóta az egész történet arról szól, hogy mindenki még ha minimális mértékben is beleírja az életét, a gondolatait a megosztott tartalomba. Ennek mértéke természetesen az egyén paranoia és exhibicionizmusa határain mozog.
Fotó: Simon Howden / FreeDigitalPhotos.net
Van akinek az élete egy nyitott könyv és a szó szoros értelemben nincsenek titkai, míg a másik felhasználó akár annyira elbújva jelenik meg a közösségi médiában, hogy sokszor a nevét és az arcát sem vállalja (ennek érdekes variációja az, amikor főleg nyugdíjas hölgyek egy photoshopolt “cicababa” – elnézést nem tudom másképp mondani – képet használják fel a profiljukhoz).
Visszatérve a Facebook adatbiztonsághoz, az általános szabály az, hogy ne adjunk meg túl sok adatot magunkról. Természetesen nem a nemünkre és a korunkra vontakozó adatokra gondolok, hanem arra, amit egyes felhasználók adatlapján látok. Ez pedig a lakcím és a telefonszám. A lakcím alatt a város mező kitöltésével semmi probléma, de ha valaki tényleg attól tart, hogy betörnek hozzá, miközben jelezte azt, hogy résztvesz egy bizonyos konferencián (aminek időpontja és helyszíne általában könnyen kideríthető), akkor ügyeljen a Facebookon megadott adataira és bejegyzéseire.
A pleaserobme.com, azaz a Rabolj ki kérlek weboldal épp az ilyen veszélyekre hívja fel a figyelmet. A veszély mindenképp adott, de az esetleges előfordulásért nagy részben csak egy egyén tehető felelőssé: ez pedig maga a felhasználó. Tudom, hogy ez most egy sarkított kijelentés, de ki az aki nem megfelelően állítja be az adatbiztonságát a Facebookon, vagy ki az aki annyira túlzásba viszi az életéről szóló minden egyes kis részlet megosztását? Az említett cikk arról is szól, hogy egyesek túl sok ismerőst jelölnek vissza, akik tulajdonképpen nem is az ismerőseik.
A Facebook volt talán az első olyan rendszer (magyar környezetben), amelyen egy új kapcsolati forma jelent meg, amely pl. az iWiW-en egyáltalán nem mondható trendnek. Az iWiW-en ha valakit ismeretlenül jelöltünk, azonnal visszakérdezett, hogy “honnan is ismerjük mi egymást?”. Ez a Facebookon már sokkal lazábban történik. A dolgok mögött persze az áll, hogy a Facebook akkor robbant be a magyar piacra, amikor egyesek már felismerték annak marketing- és kapcsolatépítő tulajdonságait.
Természetesen, ha valaki nem ilyen szándékkal van jelen, akkor ügyeljen arra, hogy ne jelöljön vissza ismeretlent. Ettől függetlenül viszont mindenképp ajánlatos az adatvédelmi elvek ismerete és ez időráfordítást és nem utolsó sorban azt jelenti, hogy valakit komolyan érdekeljen az adatai védelme.
Habár a Facebook az, amelyen keresztül egy ember szokásait kiismerve könnyű elérni a “rabolj ki kérlek” fenyegetést, ez elsősorban az olyan geolokációs és helyszínfüggő szolgáltatásokra, mint a Twitter, Foursuare, Gowalla, Latitude hatványozottan érvényes. Az, hogy a Twitter is bevezette azt, hogy az üzenetek elküldésének helyét is látjuk már a rendszerben egy opció, ezért nem kötelező használni. Épp ez érvényes a Foursquare és Gowalla rendszerekre is. A Google Latitude, habár nem tudom mennyire elterjedt dolog Magyarországon, ismét nagyon sok opcióval rendelkezik. Az összes rendszerben el lehet rejteni az épp aktuális tartózkodási helyünket, sőt a “leghülyebiztosabb” ha be sem “jelentkezünk” az épp aktuális szórakozóhelyre, vagy pályaudvarra.
Az adatbiztonság témát, főleg ami a helyszín-alapú szolgáltatásokat illeti, a végtelenségig lehetne fokozni, ettől függetlenül örök szabály marad, hogy az a betörő, aki már olyan magas technikai szintre fejlesztette magát, hogy Facebookon kémkedik és lesi ki a potenciális célpontjait, javarészt nem táplálkozik másból csak az általunk megosztott tartalomból.
Kapcsolódó cikkek:
Ez ugyan nem betörős story, de egyik barátnőm azért törölte magát mindenhonnan kb. egy éve, mert az egyik szomszédjuk, akivel pereskedtek, megpróbálta a közösségi oldalakon lévő ismerőseiktől is beszerezni a számára szükséges infókat róluk… Nem tudom ezt hogyan csinálta és hogy mennyire járt sikerrel azt sem, mindenesetre a barátnőm szerinte elég gátlástalan volt…
Szóval, tényleg nem árt az óvatosság szerintem sem. Ismerkedni nem rossz, de valóban körültekintőnek kéne lennünk, hogy kivel / melyik platformon mit és hogyan oszthatunk meg magunkról…
Köszi a cikkért!
Sokan nem gondolnak bele, amikor “nekiesnek” a profiluknak, hogy az mivel járhat. Aki azt is leírja, hogy hová tette a pótkulcsot, vessen magára.
A túlzott félelem sem jó dolog a mai zárkózott világban. Sokan akik nem kapcsolat építésre használják a közösségi oldalakat, azért igyekeznek ismerősöket keresni, hogy legalább vírtuálisan legyen társaságuk.