Resident Evil Afterlife 3D világpremiere és a közösségi média

Az igazat megvallva mostanában keresem a témákat, illetve azt, hogy miről is lehetne írni. Egyrészt, mert nincs olyan a magyar közösségi média területén, amelyet ne hozott volna le már a nemzetközi netes közösség (és szerintem nincs értelme reblogot vezetni), másrészt, ahogy @zsolti említette egyszer: “Magyarország 10 millió közösségi szakértő országa“. Nos ebben is van valami, mert főleg mostanában tapasztalom azt, hogy ha valaki egy kicsit is konyít a Facebookhoz, akkor már azt hiszi, hogy ő bizony mindent tud a közösségi médiáról.

Vissza az eredeti témához, most olyanról írok, amit sokan “á ez Magyarországon nem működik” kategóriába sorolnak, ám mégis érdemesnek tartom levonni a tanulságokat. Ettől függetlenül megfogott az egész és ha sok elem nem is új, azért érdemes elgondolkozni a helyi viszonyokban való inplementációjában.

A Resident Evil egyértelműen egy “cult” kategóriás film “sorozat”. Mindez kezdődött a számítógépes játékkal, amely már eleve egy történet köré építette a zombiirtást. Később jött a film és Milla Jovovich, mint elsődleges Resident Evil arc, aki nélkül ma már nehéz lenne elképzelni a folytatásokat.

Időközben beköszönött a 3D mozik korszaka, és ideje volt megalkotni az első 3D akció-horror filmet is, szóval Paul W.S. Anderson már ezzel a technikával dolgozott. A film egyértelmű siker, ez nem vitás, de remek példa arra, hogy a jót is lehet fokozni, mégpedig közösségi médiával.

A közösségi média jelenlét egy-egy film megjelenésében magában (már) nem elég, ettől függetlenül már-már szinte alap dolognak számít, hogy a bemutatók végén megjelenik egy adott film Facebook és Twitter kapcsolata is. Margóra annyit, hogy az olyan kritikáknak, amelyek arról szólnak, hogy “de hát a közösségi média nem csak Facebook és Twitter”, válaszként annyit mondok, hogy bocs de igen. Hollywood is rájött arra, hogy ott kell publikálni, ahol tömegek vannak. Ez amerikai fejjel Myspace, Facebook és a pörgős oldal, a Twitter. Bocs fiúk, de ennyi. Nincs érelme Orkuttal, Netloggal vagy akár Beboval foglalkozni.

Az Afterlife egyérteműen sikerre volt ítélve, mert esetében már a cím is eladja az egész projektet, de ezen felül az alkotók fontosnak tartották a Facebook és a Twitter jelenlétet is, amit mint említettem már alapként kezelhetünk, mert lassan már ez sem kampány. Mivel vizuális iparágról beszélünk természetesen a YouTube is fontos volt.

Erre még jöttek az extrák, amelyeket érdemes felsorolni:

• Az egyik főszereplőt alakító színésznő, aki magában is elég ismert Twitteren jelen volt a forgatás ideje alatt is
• némely extrát, mint pl. exklúzív részleteket a filmből, csak a követők láthattak (legalábbis először)
• A premiert mivel az egyik színésznő onnan származik, Japánba tették (Mika Nakashima Japánban állítólag híres énekes és színésznő)
• Ami a fő indok a tokiói világpremierre mégis az, hogy a japánok alapból egy rajongó nemzet és Hollywood talán rájött arra, hogy néha sokkal jobb egy premiert nem Los Angelesben szervezni, hanem a világ egy másik pontján (“Amit nem kaphatsz meg azonnal, arra még jobban vágysz!”).
• Az egészet mint egyes filmek premierjein szokás lenyomták élőben ustreamen, amelyet egy japán műsorvezető vezetett, aki feltételezem amerikai (elnézést, de nem néztem utána). A műsor interakciós részét egy iPad-on követte. Az élő közvetítés egy olyan extrát adott, hogy esetemben, ha nem lennék Resident Evil rajongó is látni szeretném a filmet.

• Hype generálás a továbbiakban a szokásos menetben zajlott (a sztárok limóval érzektek és interjút adtak a ustream közösségnek (is): videó megtekinthető a bejegyzés végén), azzal a különbséggel, hogy a ustream felülete egy tökéletes elő adás és rajongói interakció mashupja is egyben. A műsorvezető rajongói ereklyéket ígért azoknak akik kérdeznek és az érdekesebb poszokat be is olvasta névvel és országgal együtt, ami már egyfajta engaging (elköteleződést) eszköz. Gondoljunk csak bele abba, hogy ha egy film premierjén ott vagy, vagy legalábbis élőben követted az eseményeket, az egy olyan érzelmi pontot érint meg benned, hogy nemcsak a moziba mész el, hanem lehet megveszed a DVD, BlueRay lemezt is majd (és akkor a relikviákról és egyéb promóciós tárgyak eladásáról még nem is beszéltünk).
• Az autogram gyűjtés és a promóciós plakátok mellett jelen volt az Egyesült Államok tokiói nagykövete is (+ extra pont), de nem utolsó az sem, hogy a Heroes-ból ismert Ali Larter terhesen ment el a premierre (+ szimpátia pont).

Nyilván a fentiek nem mindenki számára adnak egyértelmű tippeket, de az világossá válik mindenki számára, hogy nem kell filmesnek lenni ahhoz, hogy értsük az emberi természet működését. Mindenki szeret rajongani, csak nem mindegy, hogy milyen kommunikációs csatornákat nyitunk a “piacunk” felé és milyen extrákat adunk. Egy promóciót lehet szokványos módon is előkészíteni (posztolni a Twitteren és a Facebookon megosztom a háttér-információkat), de lehet extrákkal is fűszerezni (nem szokványos helyszín, extra szereplők, rajongói csoport kiválasztása, élő adás interakcióval, stb.). Ez mind-mind energiát és sok esetben anyagi és humánerőforrás ráfordítással jár, de ha egyszer létrejött az elköteleződés egy márka, vagy egy termék iránt, akkor megérte.

Kapcsolódó cikkek:

1. Miről szól a social media?
2. offline, ingyenes közösségi média magazin
3. Guy Kawasaki a social media-ról
4. Hogyan ne halj bele a közösségi médiába?