Ewha Női Egyetem, Szöul

A mai nap eleve káoszosan indult. Sikerült olyan szerencsétlenül kelnem, hogy a fürdőszoba foglalt volt (az egyik csaj szedte magát rendbe épp), viszont már indulni kellett. Szóval se fogmosás (fogkefe a fürdőszobában, szóval reggel befele jövet vettünk is egy fogkefét amit magammal hordok majd), se egyéb reggeli kötelező higiéniai gyakorlatok… Van amikor az igénytelenség menti csak meg az embert az elkésés szégyene elől. Sajnos ez van, de mivel nyitottnak és lazának kell lennie az embernek (ha már egyszer messze szeretné élni tyúxaros élete egy részét) és az ilyenek felett át kell lépni. A másik megoldás a korán kelés, de ezt az opciót a későn fekvés (reggel 3) miatt el kellett vetnem. :-)

Szóval 9-re beértünk a CHARMing Központba, ahol Hana (amúgy két n, csak ha így ejtik maradjunk autentikusak) már várt, mert megbeszéltük, hogy elmegyünk vele útlevélt intézni. Jövő héten a Fülöp-szigetekre repül egy hétre valami képzésre. Lényeg, hogy metróztunk, taxiztunk. Elmentünk a fotókért, beadtuk az útlevél kérelmét, stb.

Közben elvitt minket az egyetemére. Az Ewha Női Egyetem azt hittem valami modern iskola lesz, mármint külsőre, de tévedtem. Az egész környék a tipikus angol-amerikai egyetemvárosok hangulatát árasztotta.

Persze minden modern az épületen belül, csak a csomagolás a hagyományos. Nagyon bejön! Van egy olyan rész (sajnos nem fotóztam le), ahol egy völgyet ástak a domb belsejébe és két oldalt (a föld alatt) vannak kiépítve a tantermek. Oldalról persze üvegfal biztosítja a nappali fényt is. Csak ámulok, komolyan.

Számomra fura, hogy a 21. században van „lány és fiú egyetem”, de hát Ázsiában vagyok. Ettől függetlenül a női egyetem cserediákjai külföldről nem egy esetben srácok, szóval ennyit erről. Kérdeztem Hanát, hogy miért is akart ide járni suliba. Azt mondta, azért mert ez az egyik legmenőbb egyetem, amire elég sok híres TV sztár, bemondó, színésznő, énekesnő járt. Ezért is választotta az újságíró és média szakot. Az ott végzettek listáját itt lehet megtekinteni: wikipedia. Érdekes, hogy több olyan van a listán, hogy „az első női …” pl. az első női Samsung vezérigazgató helyettes, stb.

Visszafelé a busszal voltak kis problémák, mert elég sokat késett. Ilyenkor viszont van idő a hülyéskedni és közbe tanulni. A csajszi angolja nem tökéletes, ahogy az enyém sem (mivel sosem tanultam angolul, mármint tanfolyam vagy iskolai képzés szintjén sem), ezért van sok félreértés és tisztázás, amitől elég sok AHA élménye van az embernek. Szavakat (mármint koreaiul) sokkal könnyebben megjegyez az ember, ha élményhez köti. Nekem pl. a perc kifejezés megjegyzése a buszmegállóban való várakozás miatt lesz emlékezetes. Ott ugyanis digitálisan kiírják, hogy hány perc múlva lesz a megállóban a helyi (!) járat. Közben sikerült a számokat is gyakorolni, mindezt ökörködések közepette. Egyre jobb vagyok, mármint a magam kis primitíven beszélő koreai szintjén. Azt találtam ki, hogy angolul alkotom a mondatokat, de ha valamit már tudok koreaiul, akkor azt már úgy szúrom be. A siker akkor lesz ha elfogy az angol szókészlet  a mondataimból. :-) Amúgy ezzel a módszerrel kapom a sok dicséretet ám, mert a tanfolyamot tartó csajon kívül senki sem fogja fel, hogy mi itt koreait is tanulunk. Gondolom azt hiszik, csak itt lógunk, csövezünk, vagy ki-ki hívja ahogy akarja. :-)

Aki nyelvet tanul, vagy külföldön él, annak a tanácsom a következő: Ne félj megszólalni az adott nyelven, akkor sem ha hibásan ejted ki. Ha sosem kezded el, sosem fogsz beszélni. Nincs olyan pont, hogy na most már tudok eleget, mert az a pont sosem fog elérkezni ha félsz.