USA nem is politikai szinten épít békét Észak-Koreával

Érdekes így kívülállóként figyelni az USA és Észak-Korea között zajló eseményeket. Egyrészt ott a kőkemény vaskalapos politikai vonal, melyből az látszik, hogy Észak-Korea kihúzza a gyufát minden szinten. Amerika erre persze kemény megtorlással (elsősorban segélyek megvonásával, amelyet követnek más országok is pl. Japán) kíván reagálni.

A nem politika, nevezzük így civil vonal, viszont nem más mint a Google egykori vezére Eric Schmidt, most pedig Dennis Rodman észak-koreai látogatása.

Eric Schmindt látogatását amúgy is nagy titkolózás övezte, mert a Google nem volt hajlandó tájékoztatni sem a politikai köröket és nem nyilatkozott a médiának sem. A látogatás után viszont (és lehet csak én látom így) Észak-Korea felkerült a Google térképére. Idáig ugyebár kiretusálták az egész régiót. Azóta elindul a külföldiek által használható mobilinternet is, minek hatására már akár Instagram fotókat is nézegethetünk a világ egyik legtitokzatosabb országából. A látogatáshoz persze azt is hozzá kell tenni, hogy Washington felháborítónak tartotta ezt a fajta megmozdulást. A végeredmény viszont magában megérte ezt a lépést.

Dennis Rodman látogatása volt a következő ilyen nem politikai lépés. Kim Dzsong-un szerintem nem hülye és ezt sok Észak-Koreával kapcsolatos kérdésnél mindig ki is fejtem. A srác valamit tud. Svájcban tanult, tudja mi az a nyugati szemléletmód és tanácsadóin kívül is eléggé jól érti az összefüggéseket és országa szerepét (helyét) a világban. Tisztában van azzal is, hogy befolyása és tekintélye nem akkora mint a nagyapjáé, vagy apjáé. Észak-Koreában viszont nincs más fegyver, mint a megfélemlítés és a háború fejekben való dicsőítése. Ezért a munkatáborok, és ezért a nukleáris kísérletek. A vezér tisztában van azzal is, hogy egy esetleges nuklerás csapás, válaszcsapását nem élné túl az országa, mert a válasz sokkal pusztítóbb lenne. Öngyilkosságot pedig nemzeti szinten sem akar elkövetni. Egyszerűen arról van szó, hogy csak ilyen módszerekkel néznek fel rá a saját országában. Ez ellen pedig nincs mit tenni. Humanitárius szerepet játszva, gyengének állítaná be magát.

Igény a nyugati dolgokta természetesen van és ezt az igényt amerikai üzleti- és sport-sztárok úgy tűnik ki is szolgálják. Washingtonnak nem tetszett Rodman észak-koreai akciója - olvassuk a hírekben, amin mi nem is csodálkozunk, mert korszakunk legerősebb nagyhatalmát egyszerűen az állampolgárai küldik kispadra. Lehet, napjaink diplomáciaicsatáit már nem is politikai, hanem gazdasági és sport szinten kell megvívni?