Jött egy ötlet, hogy miről nem írtam még. Köszi Jadeye. ;-) A téma pedig a bűnözés, mármint az én szemszögemből. Ha valaki most statisztikai elemzésekre számít, akkor azzal én most nem szeretnék foglalkozni. Azt írom le, hogy én mit tapasztalok. Most ugyebár éjfél után 1 óra van (ez egy időzített írás, tehát nem akkor kerül ki a netre, amikor én megírtam) és ülök egy 24 órát üzemelő kávézóban nem messze a Hongik Egyetemtől.
A kávézó tele van emberrel (van aki el is aludt, kattints ide a képért) :-) és felvetődik a kérdés, hogy az utcák biztonságosak-e. Nos saját tapasztalatból azt kell, hogy mondjam, hogy Szöulban sosem fordult meg a fejemben, hogy féljek este végigmenni az utcán. Így van ez a lopással is. Egyszerűen ciki és szégyen lopni. Az előbb elmentem a kétbetűs helyre és a laptopom és a telefonom is az asztalon maradt. Meg sem fordult a fejemben, hogy azt valaki elemelheti. Európában nem mertem volna megtenni ezt.
Nyilván van lopás, betörés és erőszakos bűncselekmény is Koreában, de sokat tesz a latba az, hogy pl. USA-val szemben itt nem osztogatják sűrűn a fegyverviselési engedélyt. Nagyon komoly indokot kell felhozni, hogy valakinek engedélyezzék a fegyver viselését. Ha valaki kap is engedélyt (mondjuk vadászatra), az a rendőrségen tárolja a fegyverét. Jó mi? :-)
Ettől függetlenül a hírekben néha hallani erőszakos eseményekről, de saját szemmel én sosem tapasztaltam még ilyet. Inkább az emberek hozzáállásában lehetne belekötni. A zebrán például simán nekem jönnek. Nyilván figyelmetlenségből, de szerintem nagy adag „letojom a másikat” is van a dologban. A mobiljukat bámulják és közben a külvilág megszűnik létezni. Szerintem a „multitasking” nem működik itt. :-)
Bevallom őszintén, hogy én éjszakai bagoly vagyok. Ilyenkor tudok alkotni, mászkálni az utcán, stb. A koreaiak pedig hozzánk képest eltérő bioritmussal élnek. Az egyik nap reggel 9-kor jártam a városban (mármint Szöulban), amely szinte kihalt volt… Éjszaka 2-kor viszont még javában zajlik az élet: ilyenkor ülnek be inni, stb. :-) Vicces az egész és minden nyári üdülési zónára emlékeztet, miközben ez itt alap része a mindennapoknak.
Elgondolkoztam persze azon is, hogy élnék-e itt folyamatosan. Hát azt kell, hogy mondjam, hogy igen és erre nagy mértékben rátesz az a biztonságérzet is, amelyet a szöuli levegőben érzek.
Az Észak-Korea felől érkező állandó fenyegetettség érzete persze nem a bűnözés kategóriája, de komolyan mondom, hogy ebből itt a mindennapi ember semmit sem érez. Amíg a világ sokszor a fejéhez kap, hogy jaj itt háború lesz, addig Dél-Koreában mindenki csak mosolyog az egészen és éli tovább a tyúXarost. Ez van… megtanulták elfogadni az „itt a farkas, hol a farkas” fenyegetettséget.
Ha már bűnözés kategória: a rendőrautó itt villogóval cirkál, ami ugyebár Európában csak vészhelyzetben, sürgősségi indokkal szokás. Itt egy normálisnak számító „járőrözünk, végigmegyünk az utcán” akció alkalmával simán bekapcsolják a fényeket. Nappal ez még rendben van, de éjszaka azért érdekes a fényben úszó utca, amelyet egy minimális motorhangot kiadó rendőrautó szolgáltat.
Ha tetszett az írás és érdekel milyen is Korea magyar szemmel, kövess a Facebookon: facebook.com/varaljay
