Nemsokára irány Japán!

Igen, lassan elérkezik a turista vízumom határideje. Pontosabban június 19-ig tartózkodhatom legálisan Koreában, persze leleményből sosincs hiány és én még nem döntöttem el, hogy mi is legyen a közeljövőmmel (Koreában maradjunk vagy utazgassunk tovább „mert utazni élvezet”). Lényeg, hogy a lelemény az, hogy kirepülünk valahova és újra visszajövünk, ezzel is plusz három hónappal meghosszabbítva a koreai „élvezeteket”. :)

Idézőjelben írom, mert sok szép dolog van, de azért itt sem minden fenékig tejfel. Persze ezt úgy mondom, hogy életem legboldogabb időszakát éltem / élem meg itt Szöulban. Szabadság van, vagyis nem érzem, hogy nagyon nagy kötelességeim lennének (habár van elég és sokszor halmozódik). Lényeg a lényeg, ma voltunk az „utazási ügynökünknél” – kicsit fellengzősen hangzik, de nekünk ez is van :) – és ő a legkedvezményesebb jegyet nézte ki, ez pedig a japán Fukuokába szól.

Jegyek lefoglalva és itt jön az igazi izgalom hölgyeim és uraim! Az igazi adrenalin löket amit egy utazgató vagabond igazán megélhet: 4 napot leszünk ismeretlen vizeken. :-) Fukuokában se ismerős, se barát, se rokon. Oké Szöulban sem volt, de ez azért le lett szervezve. Szálloda kizárva, mert habár nem akarom a pénztárcám tartalmát mindenki orrára kötni, nem vagyunk eleresztve pénzzel (úgy túl szép lenne és nem lenne fair play) :-) tehát okosan kell megoldani. Ez a vagabond szabály egyik lényege. Milliókkal a bankkártyán bárki tud utazni, de a szabadságot másképp is meg lehet oldani. ;-)

Itt jön a képbe a CouchSurfing.org, amely egy utazgatós közösségi oldal. Az egész lényege az, hogy ha valakinek van egy szabad kanapéja, vagy szabad szobája, akkor regisztrál a rendszerbe és utazókkal kerülhet kapcsolatba. A rendszer már leellenőrzött tagja vagyok, voltam már nem egy találkozón is, de élesben még nem próbáltam. Oldal elindít, fukokai tagokra rákeres, válogat (itt is van több ellenőrzési lehetőség: ajánlások, képek, mások véleményei, stb.) és üzenetet ír, majd várakozik. Na, ennél a pontnál tartok most és mondanom sem kell, hogy kalapál a szívünk miközben fülig ér a szánk. Fejest ugrunk az ismeretlenbe, oh yeahhhh! :-)

Megsúgom: az ember ilyenkor (is) érzi igazán, hogy él és azt, hogy az élet csupa izgalom! Tuti lesz megoldás, hiszek benne. Melindának nem tetszik az a poénom, hogy hidak Fukuokában is vannak, tehát alattuk hely is lehet. :-) Na, viccet félretéve ez egy jó kis kísérlet lesz, amiről majd beszámolok. Azért szorítsatok! Jiháááááá! :-)