Ugyebár elmaradtam a japán utunk folytatásával. A cikk eleje ITT olvasható. Még mindig éheztünk, de szerencsére meglett az a hely, amiről csak éreztük, hogy itt kell lennie. Az első recepciónak használt házikó mellett épp ügyködött egy középkorú férfi (Takashi Hitakatsu – a neve megegyezik a sziget nevével!) és egy nő. Mint kiderült ők voltak a tulajdonosok. Nagyon kedvesek voltak és rögtön kaptunk egy közeli házikót. A helyre nem lehetett semmi panasz, csak egy dolog: mi már lassan 16 órája nem ettünk és kérdeztem van-e valami ehető náluk. A válasz negatív volt: nincs semmi, menjünk be a városba. Ez az amit el akartunk kerülni, mert gyalog nagyon messze voltunk már a civilizációtól és nem értettem, hogy miért csak Asahi sört lehet kapni ezen a helyen. Tudom a sör folyékony kenyér, de akkor sem tudtam elképzelni, hogy evés helyett alkoholt döntsek be. Kalória, de mégis akkor nem esett volna jól…
Így hát éheztünk és lementünk a közeli tengerpartra (amiről már írtam) és elütöttük az időt fotózással meg kagylók gyűjtögetésével. Nagyon nagy nyugalom volt rajtunk. Szállás van és nem kell sátorozni (persze azért végigcipeltem a sátrat egész Koreán és fél Hitaktsu szigetén). Volt hol tusolni és nagyon jó helyen szállhattunk meg.
A meglepetés az volt, hogy a szálláson (és az környékén) volt wifi is, így elértem a postámat és minden egyéb felületet. A TV-ben kíváncsiságból szörföztem a japán csatornák között és egyszer csak Magyarországról jött szembe egy adás. Volt Kodály és minden ami Magyarország: ételek, italok, tájak. :)
A szálláson sikerült megismerkednünk egy apró gyíkkal is, aki gondolom takarításkor szökhetett be ide és kereste a kijáratot. El is neveztük Zsiráfnak :) A megismerkedés kissé érdekes volt, mert a frászt hozta ránk (pedig ő jobban megijedt mint mi), de mindketten felsikítottunk (mármint nem a gyík és én, hanem Melinda és én) :D
Zsiráfot végül sikerült elkapni egy pohárral és kirakni a természetbe. :)
Másnap minden a forgatókönyv szerint zajlott: délelőtt lementünk a partra, majd kijelentkeztünk. Illetve összepakolás előtt szóltak, hogy el kéne hagyni a szállást. :) Vendégek nem voltak, így kértünk egy órát, majd leadtuk a kulcsot.
A poén itt következik. A szállás rendezésekor (amúgy 7.000 YEN volt ami kb. 19.000 forintnak felel meg), kiderült, hogy zacskós rizst lehetett a recepción vásárolni. Bizony, ez életet mentett volna, ha szólnak erről. :) Tanulság: sose bízzuk magunkat a szerencsére ha ismeretlen helyre megyünk. Pakoljunk mindig élelmet a táskánkba. ;-)
A helyet mindenkinek ajánlom aki Hitakatsu szigetén járna (vicces, mert nem tudom hány magyar jut el ide, mert nem egy olyan úticél, amiért érdemes lenne Ázsiába jönni), akkor olcsó és jó szállást itt talál:
Tsushima Miuda Pension
Tel: 0920-86-3110
Fax: 0920-86-3114
e-mail: miudapension@tempo.ocn.ne.jp
weboldal: miudapension.com
egy kis közelebbi a vendégházakról
nappali és hálószoba egyben :)
az egyik sarok...
... és egy másik...
... és egy harmadik
A világ legtökéletesebb tusolója: minimalista és ettől tetszik!
A WC lehúzása után a tartály feletti csapban még kezet moshatunk: okos ötlet és a vízzel való takarékoskodást is támogatja! Japánban tudnak valamit.
kis konyha - de ennyi elég is szerintem ha az ember nyaral
8 Responses to Tsushima Miuda Panzió (Hitakatsu, Japán)