Elmondom az esetemben hogyan működik az „élet”. Mindig jön egy kérdést. Most épp mástól érkezett (azt hiszem 2 hónapja lehetett), hiszen egy kedves olvasó (csilla48) a régiségek felől érdeklődött. Nem mondom, hogy ez az írás megadja a választ a kérdésére, de az élet olyan, hogy előbb utóbb meg fog jönni a válasz is. Ezt annak értelmezem. :) Vasárnap ugyebár sétálgattunk és az ember ha nem figyel, olyat lát amit később nem bán meg. :) „Szembejött” egy bolhapiac szerű utca, aminek a végén egy komoly használt cikk és régiség (?) piac volt.
Addigra persze már nagyon éhesek voltunk. Persze a látvány és az ingereg kavalkádja mindent megért, de eldöntöttük, hogy előbb megebédelünk. Én ramjont ettem a lányok pedig jeges levest (raengmyeon-t). Utána viszont indult a nézegetés.
Bevallom bennem ilyenkor két fajta erő csap össze. Szeretnék sok mindent birtokolni (de csak egy részem), aztán visszazökkenek a realitásba (ezek másodpercek) és rádöbbenek, hogy ezekre a tárgyakra nekem egyáltalán nincs szükségem. Nagyon sok érdekes dolog van, de egyrészt nincs lakás, ahol ezeket tárolni lehetne, másrészt nagyon sok holmi nem kell az élethez. Abba is belegondoltam, hogy ennyi mondjuk úgy lim-lom között biztos akad egy-két milliókat érő (nem csak wonban) ereklye is, csak nincs hozzáértő szem aki mindezt meglátná.
Próbáltam fotózni, de annyira nehéz volt fókuszálni, hogy mit is, hogy sajnos a következő fotók sikerültek. Nehéz volt átlátni a káoszt és az értéket, illetve megtalálni a stílust a sok ciki giccs között. Foursquaren egy srác azt írta tippként, hogy itt nincs semmi tradicionális, és aki tud menjen inkább Instadongba. Hát én ezzel nem értek egyet, mert szerintem itt sok nem tucatterméket talál az ember. Insadong meg amolyan szuvenír-értékesítő futószalag utca. Nem is szaporítom a szót. Jöjjenek a képek. :)
[bigpictures]
Hello Gabriel,
Szép napot. Rendszeresen olvasom az írásaidat. Eddig nem szóltam egyikhez sem hozzá. Csendesen olvasgatok :) De most úgy döntöttem, hogy megteszem. Ezűton szeretném megdícsérni és egyben megköszönni írásaidat. Köszönöm.
Köszönettel és tisztelettel : Valeria
Drága Gábriel …Jelentkezem „szemnek” …
Ez nagyon pazar kiruccanás lehetett …nagyon klassz!!! Köszönöm …így képekről nézelődni is élmény !!! Köszönöm Neked !!
Üdv Ági
Sok érdekes dolog van egy ilyen „bolhapiacon”. Insadongosn is hasonló érzés kap el, hogy annyi mindent tudnék venni, el tudnék költeni egy vagyont, de se hely se szükség nincs rá… Persze a „giccsek” itt is jelen vannak ezerrel… És a retró is :). Egyetemen néha van bolhapiac, akkor is mindig elkapott eddig a vásárlási láz, hát, lett is pár sikertelen vásárlásom, fölös pénzkidobásos akcióm, mert volt, h vmi egy pillanatra megtetszett, a láz ott volt, megvettem. Aztán másnap derült ki, nem is olyan jó. Akkor megfogadtam: messziről el fogom kerülni a menzát (sulimenza előtt szokott lenni), ha bolhapiac lesz :S. De akkor is, megvan neki a jelegzetes hangulata, mégha csak ruhákat árulnak akkor is :)
Azt a régi búvár fejfedőt nehezen hagytam volna ott és a kis autók, motorok is nagyon jók. Nézelődni lehet, pénztárcát nyitni nem szabad, mert hamar ott találod magad egy rakás portalanítanivaló között :)
ÁLLLAT!! Imádom a zsibiket :-))
Nálunk minden hónapnan van régiségvásár, beteríti majd’ az egész főutcát. Legutóbb találtam egy könyvet, amit a hetvenes években írt egy szovjet fickó Japánról (élt is ott egy darabig). Beleolvastam, értékesnek tűnt, hát megvettem. Leírja a szokásokat, az ottani emberek mentalitását, gondolatvilágát…Így jobban megérthetem a koreaiakat is…meg egyáltalán :-)
Áh ez egy remek nap lehetett, szívesen barangoltam volna Veletek és biztos, hogy nem tudtam volna üres kézzel eljönni innen! Köszönet a képekért!
Köszönöm !!!Ez az amire vágyom végig menni egy ilyen utcán látvány,ízek,szagok és persze rengeteg giccs és közte lehet hogy valami kincs (persze csak nekem az, mert esetleg másnak csak lom ,vagy kacat esetleg porfogó)Most jött el, hogy én is azt mondom irigyellek hogy mi minden tárul eléd !!! Amikor a közel keleten éltünk minden hétvégén azaz pénteken a piac volt a mi napunk és ma is csupa kincsnek tűnik amit ott vettünk és persze mindenhez fűződik emlék ki látta meg és sokszor még ahhoz is kiadta el, hogy alkudtunk a gyerekeink a szőnyegeken ültek és az árusok kínáltak mindennel minket . ( Négy éven át , már úgy üdvözöltek mint a családtagokat )
Nem kis elfogultsággal mondhatom ha az igazi emberi oldalt is látni akarjuk sokszor elég egy ilyen piac ,mert nem mindenki tud kapcsolatot találni a környezetével különböző okok miatt.Elég egyébként egy szép váza vagy kép nem szuvenírekre gondolok hanem igazi, más által már esetleg megbecsült dologra.És mi annyira belemerültünk ,képeztük magunkat ebbe az irányba ma már a férjem szőnyeg,bútor ,festmény, műtárgy becsüs.Szóval senki sem tudhatja mit hoz sokszor egy benyomás, egy íz, egy emlék sok sikert a felfedezésekhez legyen az egy utca vagy a koreai élet más pillanatai !!! És még egyszer köszi !!
Dejóó :D Szeretem az ilyen zsibiket.Bírom,hogy csak kapkodom a fejemet jobbra balra :)
Az a retro telefon nagyon tetszik.A nagyiméknál mindig ilyen telefonnal szórakoztam :D Hab a tortán ,hogy rózsaszín:)
U.i. Ezen a napon meg is érkezett a képeslap és a pálcika.NAGYON tetszik Köszönöm!!! :D
:)