Minden amire Kínában szükséged lehet

Kínai kapu

Végre felszálltunk Londonból és már a China Air légitársaság is egy érdekes élmény volt. A légi utaskísérők minden mondatot, ha veled akarnak kommunikálni „Hello Sir!”-el kezdenek, ami egy kicsit fura, mert elvileg épp ők azok, akik a legjobban beszélnek angolul. Mármint nem a köszönéssel van bajom, csak ha ugyanaz az ember többször odajön hozzád ugyanazzal a szöveggel, akkor ott valami hiányzik a nyelvi-kulturális értésből.

Később ugyanezt megéltem egy pekingi leveses étterembe is, ahol a pultos csaj a levesbe rakható zöldségekre mutatva, „Hello, Hello, Hello” dumát alkalmazott. Többször felröhögtem még napközben is ezen és néha ezzel poénkodunk már egymás között is. Ettől függetlenül, mert ezek csak apró részletek, teljes pálfordulón estem át, már ami Kínát és a kínaiakat illeti. Idáig sem voltak előítéleteim, csak azért a társadalom belédéget bizonyos dolgokat, amiket tagadhatsz, de nem tudsz teljesen mellőzni. Nem fogom leírni ezeket, de hírek, az egész geopolitikai helyzet, meg ami most zajlik, Kínát eléggé érdekes fénybe helyezi. A politikába nem akarok belemenni, ezt itt (mármint ott, mert most épp Mongóliából írom ezt a blogot egy luxus irodaház Lavazza kávézójából) senki sem politizál. A kínaiak élik az életüket, nevelik a gyerekeiket – ugyanazt teszik, amit minden más nép és ezért emberi szinten semmi eltérés, különbség nincs közöttünk. Én oda és vissza vagyok attól, amit Pekingben tapasztaltam és imádtam Pekinget. Na de vissza a repülőúthoz és a kellékekhez.

Ebben a blogposztban azokat a szolgáltatásokról írok, amelyek elengedetlenek egy külföldi, utazás során. Van amelyek Kína specifikusak, pl. A VPN nélkül meg leszel bénulva Kínában. A technológiában jártas olvasóktól előre is elnézést kérek, mert nagyon körbe fogom írni ezeket a dolgokat, hogy a laikusok is megértsék.

Apple iPods Pro

Az asszonynak szinte folyamatosan dolgoznia kell, online, konferenciahívásai vannak és ezért szükségünk volt egy megoldásra, amely elnyomja a háttérzajt (ha esetleg nem valami lounge-ból, vagy 1 órára kibérelt irodából hív be), ezért vettünk egy Apple iPod Pro-t, amely egy olyan fülhallgató, amely képes lekapcsolni a külvilág zaját. Otthon teszteltük és én sem értem, de Windows alatt is működik, amely főleg neki fontos, mert a céges gépei Windows alapon futnak. A 10 órás repülőút alatt ezt tettem a fülembe és teljes csendben aludtam végig szinte az egész utat. Felfoghatatlan, hogy ilyen létezik és hogy az ellenkező frekvenicákkal, ki lehet oltani egy beszélgetést, vagy bármilyen háttérzajt. A repülőgép zúgása, legyen az a legmodernebb, egy idő után elkezd rém idegesítő lenni számomra és most már van megoldásom is erre. Imádom!

Holafly eSIM

A mobilozás is rengeteget fejlődött és mindennapi eszközzé vált az eSIM. Az eSIM egy olyan SIM kártya, amelyet nem kell beletenni a telefonodba (hiszen ott már van egy hazaid), hanem egy QR kód beolvasásával második (vagy sokadik) SIM kártyaként kezd el működni a mobilodban és teszi is a dolgát. Kínába menet érdemes venni egy ilyet. Találtam egy céget, amelyet Holafly-nak hívnak, ahol a célországot kiválasztva, attól függően, hogy hány napot tartózkodsz ott, tudsz magadnak eSIM-et venni. Az én esetemben ez egy kicsit összetett volt, mert a legkisebb csomag 5 napos volt ha jól emlékszem (korlátlan adatforgalommal). Mi ugyebár 4 napot voltunk Kínában és a közel 10 napos Mongólia után ismét ott leszünk 3 napot, szóval nem éreztem, hogy értelme lett volna venni egy 30 napos csomagot. Az 5 nap 20 dollárba kerül és Kínában egy Hong Kong-i szolgáltató számát kaptam. Biztosan vannak más cégek is, akik ezzel foglalkoznak és bizonyára Kínában is tudsz venni magadnak eSIM-et vagy SIM-et, de előző utazásaimból szerzett tapasztalataimra alapozva én igyekszem az ilyen extra feladatokat kizárni. Sok időt el tud venni, ha az ember extra feladatokkal érkezik egy országba. Értsd, városnézés helyett mondjuk fogkefét keresünk, megélni az egész élményt- helyett SIM kártyát akarunk venni, stb. Nos én inkább a londoni reptéren megvettem online az 5 napos eSIM-et 20 dollárért és így maximálisan Kínára tudtam fókuszálni. Tudtam volna, ha nem jött volna a család elénk Pekingbe, akik felülírtak sok mindent, de hát a család az család („love is love” – ja ezt nem ide).

Van egy meghívókódom, ha esetleg külföldre utaznál, akkor 5% kedvezményt kapsz ezzel. Katt az alábbi linkre és jó utazást és mobil-netezlést:
http://rwrd.io/j5mk5rq 

NordVPN

A VPN egy olyan szolgáltatás, amelyet ha bekapcsolsz, akkor egyfajta biztonságos csatornát nyit neked az adott országon át. Ez így komplikált, de ha mondok egy példát világos lesz. Kínában több szolgáltatás le van tiltva. Elvileg a Facebook, a Messenger stb. (bár furamód nekem ezek néha működtek), tehát ha ezeket akarod használni pl. kommunikációra, akkor az oldal nem fog bejönni, az alkalmazás tartalma nem fog frissülni stb. Nyitnod kell egy VPN csatornát, amely úgy működik, hogy az országok listájából kiválasztod mondjuk Hong Kongot vagy Dél-Koreát. Ahogy átkapcsolok pl. Koreára, az összes szolgáltatás „azt fogja hinni, hogy én ott vagyok” tehát a YouTube reklámjai koreaiak lesznek és így tovább.

De ami a lényeg, hogy menni fognak azok a weboldalak, amiket a Kínai vezetés letiltott. Ezt a kínaiak is tudják és előszeretettel VPN-eznek ők is, szóval a virtuális vasfüggönynek annyi. Kínába semmiképp se menj VPN nélkül, de a VPN akkor is jó dolog, ha pl. külföldi szolgáltatásokat akarsz használni. Van aki pl. angol rádiót akarna hallgatni online, de a világ többi részén az nem megy. VPN-el bejelöli Angliát és máris olyan lesz a rendszer számára, mintha Angliában lenne. A NordVPN egy litván startupból nőtte ki magát és idáig ők a kedvenceim ezen a területen.

Egy éves előfizetés esetén akár ingyen 3 hónapot is kapsz ezzel a kóddal: https://ref.nordvpn.com/owXlrrPSzMc

WeChat

A WeChat a Kínai szuper alkalmazás, amely annyira népszerű, hogy a kínaiak nagy részének nincs e-mail címe sem. Mindent WeChat-en intéznek, az ételt is így rendelik, így foglalnak időpontot, fizetnek (WeChat Pay) https://pay.wechat.com/en/index.shtml stb. Ez a terve Elon Musknak is igazából a Twitterrel (X-el), amely idáig egy nyugati tech cégnek sem sikerült. Kína egy teljesen más világ és más irányból közelítik meg a dolgokat. Ugyanezt a nyugati világ próbálja Apple és Google Pay-el megoldani és ez alapból diverzifikálttá teszi az egész piacot. Nyilván a háttérben az anti-monopólium áll, amely Kínában nem jelent problémát. Minden be van kötve a kormányzatokhoz és ez szerintük így van jól. Mindez megkönnyíti a hírszerzés dolgát is, hiszen a lakosok (és a turisták), önként adják át az adataikat és a kapcsolódásaikat a kormányzati szerveknek. Itt hagyok egy kis elgondolkodni valót, mert ugyanez van nyugaton is csak burkoltabb formában. Mark Zuckerberg azért kapott ekkora hatalmat, mert a háttérben az FBI, CIA és egyéb szervekkel kéz kezet mos alapon minden adat be lett kötve a hírszerzési hivataloknak. Nem kell nyomozni rokonságot és egyéb kapcsolatokat, hiszen a lakosok önként és örömmel állítják be, ki kinek a gyereke és kutyája, macskája. Innentől kérdés, hogy mindez a kínai oldalon rosszabb, vagy gonoszabb-e mint nyugati oldalon… A kérdést nyitva hagyom, de minden hozzászólásnak örülök.

Visszatérve a WeChatre, ahogy bekapcsoltam az eSIM-et és ki be kapcsolgattam az angol számomat (rá kellett jönnöm mi hogy működik, de a telefonnak tényleg annyi száma van, amennyi SIM-et bekapcsolsz, tehát el lehet engem érni a kínai és az angol számomon is), a WeChat kidobott a rendszerből. Az egészet úgy kell elképzelni, hogy régebben is volt már WeChat-em. Akik még emlékeznek Koreában az arab étteremben a kínai „tesóim” (3 kínai kolléganő) feltelepítette nekem a WeChatet, amely később a mobilok cserélgetésével nem volt érdekes. Nos mielőtt repültünk volna, feltelepítettem a WeChatet újra, de az egy baráttól való megerősítést kért. Magyarul egy olyan embernek kellett volna beszkenelnie a QR kódomat, aki azelőtt is a barátom volt. Innentől, ez egy lehetetlen küldetés volt, mert csak az egyik csajnak volt e-mail címe, a többit meg csak WeChaten tudtam volna elérni. De hogy érem el őket, ha nem tudok belépni?

Nem volt mit tenni, egy új fiókot kellett beállítanom, ide viszont kellett egy barát, aki ha külföldi minimum 1 hónap WeChat fiókkal rendelkezik, ha kínai akkor ez 6 hónap. A vízumot átvéve megkértem a kínai csajszit Londonban, hogy állítson már be barátnak, mert neki biztosan idősebb profilja van. Nem nagyon akarta, de aztán belement az üzletbe és végre lett WeChat fiókom, ami felesleges volt, mert ismét ki lettem dobva a SIM-ekkel való bohóckodás során.  Tanácsként azt mondanám, nem kell ez neked!

AliPay

https://global.alipay.com/platform/site/ihome

AliPay nélkül viszont tényleg meg leszel bénulva Kínában. Az AliPay Alibaba szuper-alkalmazása. Kínában mindenhol (is) QR kóddal fizetnek. A WeChat Pay-t hagyjuk, mert elment a kedvem tőle, az AliPay viszont kevésbé macerás (aha, csak álmondom, de majd leírom ezt is, mert néha ez is keresztbe tett). Ha valaki azt hiszi, hogy eljön a dombornyomott bankkártyájával Kínába és majd ezzel vásárol integető macskát a rokonoknak, akkor el kell keserítsem. Nem fog menni! Az AliPay viszont kihúz a sz..ból, mert a bankkártyádat bekötve hidat épít a nyugati bankkártyás és a kínai QR kódos fizetési rendszer között. Letöltöttem az alkalmazást és bekötöttem a kártyámat, ettől kezdve a kasszánál a QR kódomat olvasta be az eladó, vagy én olvastam be az övékét, mindegy. Az AliPay pedig megoldotta a háttérmunkát, levonta a kártyámról az összeget (már kaptam is az angol bankomtól az értesítést) és átváltotta kínai jüanra és a QR kóddal pedig átutalta az eladó számlájára. Zseniális! Néha vannak apróbb részletek, amelyeket tudni kell. A kisebb boltok, mondjuk egy saslik árus az utcán lehet nem céges QR kódot fog adni neked és ott neked kell beírnod az összeget, amelyet átutalsz neki.

Aztán jöttek a problémák: szerintem a VPN okozhatta, mert én hol koreai, japán, vagy hong-kongi VPN-eken lógtam, amelyet az AliPay veszélynek érzékelt (jogos, mert hogy tudsz fizetni egy fizikai boltban Kínában, ha te épp Koreában vagy?), de a fene se akarta ki be kapcsolgatni a VPN-t, miközben a 3 generációs családdal épp próbáltuk koordinálni a logisztikát, metróval és taxival (nem volt elég egy). Szóval az AliPay néha felfüggesztette a fizetést és bekért újabb adatokat. Innentől meséljem, hogy a személyes adataim mennyire ki lettek adva? Fel kellett tötlenem az útlevelemet (bár ezt a nagykövetség is megkapta már, szóval, áh feladtam a harcot – ha valaki ennyire fosik az adatai miatt, az ne utazzon). 1 napon belül ismét ment a fizetés, addig meg az asszony AliPay-ével zsonglőrködtünk. Aztán vele is ugyanezt eljátszották és nagy szerencsénkre mindig amikor az egyikünk fizetése nem ment, a másiké épp fel lett oldva. Legközelebb hozok egy másik telefont és azon nem lesz más csak az AliPay és nem lesz VPN se telepítve. Minden klappolni fog.

AliPay képernyőkép

DiDi

A DiDi ellentétben a magyar jelentésével egy kínai Uber, Bolt stb. taxi alkalmazást jelent. Külön alkalmazásként is letölthető (bár én nem találtam), de be van építve az AliPay alá. Zseniális maga az ötlet, mert képzeljük csak el, hogy az X (Twitter) elér arra a szintre, hogy az alkalmazáson belül tudom eldönteni mondjuk Londonban, hogy mennyibe kerülne az utam Uberrel, Bolttal, vagy klasszikus Taxival. Ugyanide lenne bekötbe az Deliveroo, vagy az Uber Eats is stb. Na de vissza a DiDi-hez (és most itt szóljon Fekete Pákó zenéje): Beírod hova akarsz menni. Az alkalmazás ért angolul (sőt sokkal több adatot is kiír az utaddal kapcsolatban mint mondjuk egy Uber) és megmutatja neked, hogy melyik taxi társasággal mennyibe fog kerülni az a bizonyos út. Nyilván legtöbbször a DiDi autókat választom, mert van egy fajta nagyobb odafigyelés felém mint utas felé (ellentétben a narancssárga-fekete autókkal, melynek a legtöbbje Beijing márkájú és taxi – na ők egy kicsit bunkóbbak).

A taxival nincs baj, mert embere válogatja, de pl. a DiDi-ben egyszer taxit rendeltünk, mert az volt közelebb (látod mennyi időt kell várni egy-egy autóra). Beültettük a szülőket és a sógort a két gyerekkel, a taxis elkezdett velem kiabálni, hogy neki kell valami kód (mutatta a telefonját). A DiDi nem írta, hogy lenne PIN kódom (mint az Uber mondjuk Londonban), de a számokból ítélve leesett, hogy az angol számom utolsó 4 számjegyét kellett neki beírnia, hogy elkezdhesse az utat. Na innentől csakis DiDi-vel mászkáltunk. A metró nagyon olcsó, a DiDi sem drága. Sokszor Pekingen belül egy 45 perces dugóban ülős 10 km-es út került 6-7 fontba (nem tudok forintban gondolkozni, elnézést). A metrózást majd leírom egy másik posztban.

Fordító alkalmazások

Google Translate vagy Apple Translate, mindegy, de ezeket tanuld meg hasznáni mielőtt Kínába jössz. A fordítás nagyon jó. Én sokszor az angol-kínai egyszerűsített fordítót használom. Amit beírok angolul (pl. „Az AliPay-em néha nem működik, ezért számlázd ki nekem előre a fagyit, hogy megtudjuk működik-e”) azt érthetően lefordítja kínaira. Innentől viszont minden olajozottan megy. Értenek minden, én meg értem őket, mert ők is valami ilyesmi alkalmazásba írnak be mindent. Jókat mosolygunk, és nem tudom leírni mennyire segítőkészek és kedves az emberek. Peking nekem egy akkora zseniálisan pozitív csalódás volt, hogy nem tudom szavakkal leírni magát az élményt.

A fordító alkalmazások egy másik nagy előnye, hogy kinyitod a kamerát és a kínai étlapot lefordítja neked élőben (fölé helyezi az angol szöveget – magyarul nem próbáltam, de pl. az Apple csak a nagyobb nyelvekre fordít) és mindjárt minden világos lesz. A legtöbb étteremben nem beszélnek angolul, de előkapják a telefokat és bediktálják a kérdést kínaiul és mutatják neked az angol fordítást (amit a telefon fel is olvas neked).

Főleg a gyerekek bámulnak meg. Van aki elég bátor és odajön egy Helo-val. Velük főleg kezet szoktam fogni. A szülők félénkebbek, csak távolról nézik végig az egész szituációt, megadva a gyerekeiknek a külföldivel való interakció örömét.

Kicsit hosszúra sikerült ez az írás, de a technikai felkészülést fontosnak tartottam közölni.

Át kéne terveznem az egész weboldal kinézetét, mert több mint 10 éves ez a dizájn, de ilyenekre nincs időm sajnos most.

Categories: Kína | Tags: , , , , , , , , , , , , | Leave a comment

Irány Mongólia

Mongólia

Tudom nagyon régen írtam ide, de sajnos nagyon máshol volt a fókusz az életembe és nem is láttam logikát abban, hogy Ázsiáról blogoljak, miközben nem élek ott. Most viszont, van épp egy aktuális út, amelyet megpróbálok írásban is nyomon követni.

Anglia

Az elmúlt években (mennyi is telt el a koreai létem óta? 10 év?) életemet Angliában „tengettem”. Akik követték a Facebook oldalam, láthatták, hogy a digitális startupozástól kezdve a marketing tanácsadásig a sofőrködésen át mindent (IS) csináltam. Csak akasztott ember nem voltam, ahogy édesapám mondaná.

Az angliai létről nem igazán szeretnék írni, hiszen ez egy Ázsiát érintő blog akarna lenni, de volt minden az elmúlt tíz évben. Egy új élet kezdése nem egyszerű – mondanák sokan – ám nekem valahogy az újrakezdés mindig is jól ment. Lehet, hogy elegendő alázat, van bennem, hogy képes legyen elvállalni olyan munkákat is, amelyeket más mondjuk nem vállalna el a helyemben.

A munkád nem egyenlő veled

Erről jut eszembe az is, amikor friss mérnök diplomásként annyira nem volt semmilyen munkalehetőség a szülővárosomban, hogy én elmentem térkövet rakni a város egyik legforgalmasabb utcájába. Nyilván ez egyes ismerősökben, akik a „magasiskolát” (ők így nevezik) nem veszik komolyan, mosolyt keltett. Kommentálták is a dolgot a „na a mérnök úr” féle beszólásaikkal. Én viszont nem éreztem azt, hogy alább adtam volna, egyszerűen csak akkor ott nem volt más. Különbenis mindenből tanul az ember.

Mongólia

Visszakanyarodva az utazáshoz, érdekes az élet. Az Angliábal eltöltött pár év alatt nyilván tervezgettem egy koreai utat is, de közben kezembe került egy régi könyv is Mongóliáról. Valaki még a szocializmus alatt írta és a címére sem emlékszem már (meg kellene keresni), de valahogy felhozott bennem olyan érzéseket, hogy szerettem volna megnézni az az országot, amely állítólag népünk bölcsője és velünk együtt osztozott a Szovjetunióval ápolt testvériségben is. A politikai részbe most nem szeretnék belemenni, de Mongólia mindig is érdekes célpont volt az utazóknak. A sztyeppék, az egyszerű és kedves emberek, akik még ma is akár jurtában (ők „gír”-nek hívják) laknak. Ezek mind persze csak elképzelt képek a fejünkben, amelyet rávetítünk egy kultúrára és ezzel minden rendben is lenne… de nekem az élet úgy hozta, hogy lett egy mongol feleségem. Innentől kezdve viszont minden sztereotípia szertefoszlott, mert a sok feltételezésemre kaptam is sok NEM-et, mármint gondolok itt a „na ez nem így van!” válaszaira.

Nagyon sokat nem akarok írni az asszonyról, de legyen elég annyi, hogy na ő túlzásba vitte a felsőfokú képzéseket és a doktorátusokat és ezzel kapcsolatosan bejárta az egész világot. Épp Londonban volt egy továbbképzésen és így ismerkedtünk meg. A szülőket többször is próbáltuk kihozni Angliába, de minden sikertelen volt. Nem is értem a hatóságokat, hogy hogyan is képzelik, hogy két szinte már járni alig udó idős ember, miért is költözne ide illegálisan és dolgozna itt (???) valamit. Iszonyatosan sok papírt kell kitölteni egy ilyen brit vízum kérelmezése során és érdekesmód alig van rá lehetőség, hogy részletesen le lehessen írni a szituációt, hogy mi csak azt szeretnénk, ha látnák hol él a lányuk stb. Ezt adja nekünk ez az új világ, amely semmiképp sem nevezhető globalizációnak (mármint, ha emberi szintre akarjuk levezetni az egészet). Az EU vízumot, meg sem próbáltuk a szülőknek, mert egyrészt nem élünk otthon, másrészt pedig az én családom többi tagját is be kellett volna vonni az egész folyamatba. Törökország került még szóba, oda ugyanis nem kell előre megkérvényezett vízum mongol állampolgároknak, elég ha odarepülnek és a reptéren beengedték volna őket (no de így hogy tudjuk megmutatni, hogy hol is élünk?), de végülis megszületett a döntés, hogy mi megyünk inkább.

Most ennek a döntésnek hála itt ülünk London Heathrow reptér egyik launge-jában (nem tudom mi ez magyarul) és nemsokára repülünk Pekingen át Mongóliába. Addig is úgy gondoltam leírom az előkészületeket, mert ellentétben azzal, amit hittem, fele annyira sem volt egyszerű ide eljutni.

Kínai vízum

Kezdeném az egészet a kínai vízummal. Volt egy félrehallott információ, miszerint, ha átszállásról van szó, Kína az EU állampolgároknak pár napos belépést (azaz a reptérről való kilépést) ad. Szerencsére egy barátnak hála aki figyelmeztetett, hogy ez így túl egyszerű, bővebben utána néztünk az egésznek és kiderült, hogy a fele sem volt igaz. Be kellett mennem személyesen egy londoni irodába, ahol egy kedves kínai csajszi elmondott mindent. Előtte persze kaptam egy kitöltendő nyomtatványt, amely minden részletekbe belement: komolyan kérdéses, hogy miért kell tudniuk a szüleim születési dátumait és a lakcímüket, valamint a munkahelyemet és az éves bevételemet. Ezek a részletek döbbentettek rá, hogy hova is megyek igazából. Ezért is döntöttem úgy, hogy a következő blogbejegyzés Mongóliából érkezik majd és a Kínával kapcsolatos dolgokat, majd csak ha visszatértünk Angliába, fogom leírni.

Végül is egy olyan vízumot kellett kérnem, amely 2 beutazási lehetőségre ad jogot. Londonból a gép Pekingbe repül majd, ahol találkozunk az anyóssal és az apóssal és a sógorommal és az ő két lányával. Megnézzük Pekinget, majd pár nap után a mongol fővárosba Ulánbátorba repülünk (fura így leírni, mert mi otthon csak „UB”-nak hívjuk). Később a visszaút ugyanez lesz: UB-Peking, majd pár nap után London.

A vízumot tegnap kaptam kézhez (vagyis Londonba kellett vezetnem, hogy felvegyem – nem lakunk Londonban, sőt egy kicsit északabbra Bedford megyében találtunk egy olyan házat, amely ár-érték arányban megfelelt az elvárásainknak). A vízumot a kínai iroda kérvényezte meg a nevemben a helyi konzulátusnál és a „talán sikerül 2 belépést intézni” által kiváltott aggodalomra, bizonyítottan egy két belépést biztosító vízumot kaptam. Úgy tűnik nekik is fura volt ez az út, mert gondolom mindenki csak Kínába megy és az a végleges úticél, nem pedig csak egy állomás. Lényeg, hogy megvan és ezt már nem is agyalom túl innentől. A vízum egy matrica a képemmel az útlevél egyik lapján. Olyan mintha egy pénz lenne, mert még a Nagy Falat is rátették: szépen ki van dolgozva.

Annyira másak a gondolataim és elfoglalt életem, hogy most kezdem csak felfogni, hogy hova is megyünk. Mindenféle intézni valók miatt persze jártunk Európába, főleg repülővel, de vezettem is már egyszer, amikor családot mentünk látogatni. Voltam Kaliforniában is 3 hónapot, de ez most más: Ázsiába megyek, Kínába és Mongóliába.

A reptérig

Az út a reptérre egy kicsit eltért a tervezettől. A terv az volt, hogy elviszem a csomagokat az állomásra, majd visszavezetek és elsétálok a vasútig. Erre azért is van szükség, mert amikor hazamegyünk, vagy Európába látogatunk (Anglia nem Európa, ezért használom ezt a kifejezést a csatornán túlról) az autót a reptéren kell hagynom. Ez pedig időtől függően 100-200 fontomba szokott kerülni. Sokszor a reptéri parkolás többe kerül, mint maga az oda vissza út kettőnknek. Ez engem roppant szokott zavarni és akárhogy is kombinálom (taxi, Uber, vonat, sehogyan nem jön ki olcsóbban az egész). Ha egy negatívumot kell mondanom, hogy miért nem jó külföldön élni, akkor az a rokonok, barátok, a biztonsági háló nem léte. Nincs kinek szólni, ha repülünk valahova.

Épp ezért most Hatfield városkáig vonatoztunk (1 átszállással, de üsse kő), ahonnan egy National Express nevezetű távolsági busz hálózat egyik járatának kellett volna Heathrow reptérre vinnie minket. Nos a busz nem jelent meg. Eltelt egy óra és a következő járat sem jött. Sőt az ellenkező irányba várakozó Stansted reptéri járat utasai is ott tipródtak velünk. Végül fel kellett adnunk és Uberrel kellett a reptérre menünk.

Ez az egyik lezárt rész, de ilyen a többi is, csak tényleg nem akartam embereket a fotón. :)

A launge

Itt viszont, hogy csillapítsuk a stresszt, nem volt más lehetőség be kellett ülni az egyik lanuge-ba. A kedvenc bankom Angliában egy Monzo nevezetű új generációs digitális bank, amely nagy mértékben eltér a klasszikus tradicionális bankoktól. Nincsenek például fiókjai, van egy irodája London banki negyedében az egyik felhőkarcolóban és ennyi. A Monzo viszont igyekszik mindent megtenni azért, hogy továbbra is a kedvenc maradjon. Az alap bankszámla ingyenes (Angliában nincs olyan, hogy számlavezetési díj, sőt ha egymás között utalgatunk a barátokkal azért sem számolnak fel semmit), viszont létezik egy metal azaz fém kártya előfizetést, amelyet pár éve én megléptem. Havi 15 font ugyan, de a mobilom biztosításától kezdve (leesik, eltörik, fizetik a szervizt), az utasbiztosításon át, a reptéri launge-ig (na meg is érkeztünk), mindent fizet. A Monzo-nak hála viszont tagja vagyok egy LaungeKey nevezetű klubnak, amelyel szinte a világ összes repterén találok egy olyan helyet, ahova be tudok ülni, enni, inni, wifi-t használni, letusolni stb. Persze ez pénzbe kerül (mondjuk Angliában látogatásonként 24 fontba), de amilyen reptéri árak vannak, egy szendvicsre, egy kávéra és egy üdítőre is elfogyna ez a pénz. Először ezt az összeget sokalltam, de később mindenért kárpótolt az érzés: mert ezek a helyek egyfajta menedékek a tömegek által megszállt reptéri padok és huzatos váróterek mellett. Mindemellett még ott a már említett svédasztalos, melegételes, gyümölcsös és üdítős kínálat, amelyet 2 órán át élvezhet az ember. Hogy utána mi történik, nem tudom, mert most először maradunk benn többet. De már kiírták a kaput is ahonnan indulunk… és folytatás következik UB-ből.

Heathrow Terminal 2 launge

Nem akartam senki arcába fotózni, de az egyik ilyen boxból írom ezt a bejegyzést. :)

Főkép: Lightscape / Unsplash

Categories: Mongólia, Egyéb | Tags: , , , , , , | Leave a comment

Újra Koreában

szöuli tradicionális falu

Ha Szöulban jársz ide mindenképp menj fel (kis utca a palotától balra) :)

Hajnali 5 óra… ülök az ágyamon egy szöuli szálláson. Egyik kezemben a laptop, másikban a még csirke evésből és sörözésből megmaradt makkoli. Azon tűnődöm, hogy évek teltek el és újra Koreában vagyok. Közben sokminden történt, amit nem lehetne bezsúfolni egy bejegyésbe… hagyjuk is. Lényeg, hogy itt vagyok. Mindez persze nem az én művem, illetve nem teljesen. Közel egy éve az akkor még brisoli (Anglia) szállásomon kaptam egy iszonyatosan hosszú e-mailt, ahol egy romániai magyar hölgy arra kért, hogy tanácsaimmal segítsem őt kijutni Koreába. Azóta már jártam Romániában is, vendég voltam egy nagyon kedves családnál Halmiban, minek eredményeként a család megszavazta, hogy nekem el kell kísérnem Orsit Koreába.

Read more »

Categories: Korea, Szöul, Utazás | Tags: , , , , , , , , , | 15 hozzászólás

Az írás mint gyógyító eszköz

Most, hogy végre hazalátogattam egy évnyi Anglia után, sikerült annyira utolérnem magam, hogy végre írni tudok. Be kell lássam, hogy nálam a blog írás, lelkiállapot kérdése. Ez akkor is igaz, ha az írás rám egyenesen gyógyítólag hat. Az elmúlt egy évben elég sok megerősítés jött az írás pozitív hatásával kapcsolatban. Elég ha leegyszerűsítjük mire is gondolok: ha valaki bevásárló listát ír amit folyamatosan töltöget, nem fog elfelejteni semmit. Ezzel mindjárt mentesíti az agyat a „jaj el fogok felejteni valamit” érzések alól.

Read more »

Categories: Anglia, Motiváció | Tags: , , | 3 hozzászólás

Egy vágyálom életre kel! Magyar projekt Spanyolhonban!

 

envienta_04

Érdekes az ember életútja, de csak akkor ha figyelemmel kíséri a gondolatait és az ezt követő történéseket. Ez a mondat most elég ködös, de kifejtem. 5-6 évvel ezelőtt elég sok olyan cikket elolvastam, amely az önfenntartásról és különböző zöld-mozgalmakról szólt. Minden tetszett, de a fizikai megvalósítását ezeknek nagyon nehezen tudtam elképzelni. Egyedül egy ember, egy család szerintem nem is képes teljes önellátásra (persze ezt azóta már többen megcáfolták), ezért közösségekben kell gondolkodni.

Read more »

Categories: Egyéb | Tags: , , , , , , | 16 hozzászólás

Eltűnt a csomag, majd meglett.

GLS csomagkövetés

GLS csomagkövetés

A most leírtakat simán tapasztalatszerzésként élem meg hiszen egy ideje elrúgtam magamtól azt a mondatot, hogy „de hülye vagyok”. Minden ami negatív jelző és velem kapcsolatos valahogy visszahat az emberre. Figyeljétek csak meg a sikeres embereket… sosem mondanak negatív dolgokat magukra… egyszerűen csak minden negatív eseményt, kihívásnak és tapasztalatnak neveznek. Jöjjön hát az én tapasztalatom.

Read more »

Categories: Anglia, Egyéb | Tags: , , , , , , , , , | Leave a comment

Mi legyen a bloggal?

felhők felett

felhők felett – visszaút Valnciából (Spanyolország) Bristolba (Anglia)

„Ez durva, most van pontosan egy éve, hogy nem frissült a blog. Ezek szerint mégis megszűnt.” – reklamál Adam az egyik olvasó, aki komolyabban lelkére vette ezt a blogot mint én aki elvileg írom. Igen, nem egyszer volt olyan a történelemben, hogy hasonmásversenyeken azok estek ki akikről szólt a verseny… Elkalandoztam… vissza a valósághoz. :-)

A helyzet az, hogy továbbra is szeretem, sőt mi több imádom Koreát, Ázsiát, meg az egész térséget. A stílust, az ételeket, a kultúrát, csak egy baj van, HOGY NEM VAGYOK OTT! Márciusban hoztam egy döntést, hogy visszajövök Európába, mert nem bírtam már a rabszolgasorsot az étteremben, amelyet azért vállaltam, mert Koreában akartam lenni. Jó móka, de akkor sem normális 3 havonta Japánba repülni, hogy ismét vízumot kapjon az ember.

Munka? Koreában normális munkát kapni lehetetlen. Először is ott a nyelvtudás, ami még hagy némi tanulnivalót. Másrészt meg… nem vagyok sem angol sem amerikai, hogy tárt karokkal várnának. A második világháború óta az angolszász kultúra az ami jelent valamit a koreai vezetők, cégek számára. Az, hogy magyar vagy érdekes, de nem lehet pénzesíteni. Nem akar senki magyarul tanulni, kivéve azokat a diákokat, akik azért lettek magyar szakosok, mert nem vették fel őket sehova az alacsony pontszámaik miatt. Bejutni az országba és ott élni pályázatokkal lehet. Jó példa erre Mónika, aki könyvtárosként élhetett kinn 6 hónapot, vagy Éva, aki tudományos kutató révén lehet kinn. Fiataloknak érdekes lehet a working holiday program, amely Magyarországról roppant alacsony pályázati arányt mutat. Ha megpályázod, szinte tuti, hogy mehetsz Koreába és ott is dolgozhatsz. Persze mindennek anyagi vonzata van.

Visszatérve magamra, én ezeket a köröket most nem vagyok hajlandó már megfutni újra. Maradtak kinn barátok, akikkel napi KakaoTalk, Line, stb. kapcsolatban állok. Van aki jön Angliába, azzal igyekszem találkozni. Az egyik barátom Svédországba jön Januárban, igyekszem odarepülni, hogy lássam, mert ő volt az aki a cudar időkben tartotta bennem a lelket. Lényeg, hogy találtam ott olyan embereket, akik sokat jelentettek nekem és ez így van most is. Itt emelném ki a kínai kolléganőimet, akikre büszke vagyok. Az egyik Shanghaiban dolgozik és nagy öröm számomra látni azt, hogy az a lány lassan komoly pozíciókba kerül. Jó érzés, hogy vannak húgaim a világ másik felén.

A koreai kultúrával próbáltam itt Angliában is tartani a kapcsolatot. Egy itteni étterem felvett volna szakácsnak. Fél év alatt séf szintre kerültem volna és kisujjamban lett volna a koreai konyha. A fizetés remek lett volna, a munkaidő rabszolgaság lett volna ismét, de üsse kő. A hátrány, hogy nem lett volna legális (nem akartak bejelenteni) és nemet kellett mondanom.

Az élet sokszor mutat utakat, ad pofonokat és neked kell eldöntened, hogy akkor is szembemész-e a dolgokkal, ha semmi sem mutatja azt, hogy arra kéne menned. Persze erre sok filozófia létezik, de én azt mondom, hogy mérnök vagyok és belelátok a marketingbe is rendesen. Nem hiszem, hogy séfnek kellene lennem a jövőben.

Az is lehet, hogy nem itt van a helyem Angliában, sőt egyre jobban érzem, hogy nem, de nem ugrálhatok állandóan a világban. Akkor sem ha nem hiszek a klasszikus letelepedek valahol modellben… ez számomra túlságosan végérvényesen hangzik, mint amikor az ember már nem megy előre és elviszi az ár. :-)

Hogy mi legyen a bloggal? Őszintén? Nem akarom erőltetni az ázsiai témát, de nem zárom ki, hogy írni fogok róla, DE… mivel sosem tartottam magam Korea szakértőnek, nem tartanám magam hitelesnek (főleg, hogy nem is élek ott) a témában. Ha meg nem vagyok hiteles, akkor nem tartom jogosnak, becsületesnek, hogy osszam az észt egy távoli országról.

Igazi dilemma ez, mert ez az oldal először a közösségi média és marketing miatt lett híres. Aztán 3 év szinte mindennapi munkáját 1 perc alatt végérvényesen töröltem. Mindent feladtam és jött Korea, a többi pedig már történelem. Most nem fogok törölni semmit, mert ezek az emlékek (még a maguk tragikumával is) részei a DNS-emnek.

A blogot folytatnám, de olyan témákkal amelyek most érintenek, amelyek most érdekelnek. Szívből csak ezekről tudok írni. Régebben volt aki azt írta, hogy nem is a téma a fontos számára, hanem azt a stílust szereti, ahogy írok. Nos, ezt te tudod, kedves olvasó, én csak igyekezhetek megfelelni, miközben nem akarok senkinek sem megfelelni. Amit tudok, hogy az írás engem éltet és jó hatással van rám.

Categories: Egyéb, Motiváció | Tags: , , , , , , | 16 hozzászólás

Mi az a Pepero Nap?

Az asztalon 8 pepero pálcika látható.

Ma van november 11. van. A mai nap Dél-Koreában a Pepero Napja. A Pepero egy koreai édesség (amit egyes források szerint egy japán termék másolata). Magyarul egy csokiba mártott (nem sós) ropit kell elképzelnünk.

Read more »

Categories: Korea | Tags: , , , , , | 6 hozzászólás

Gosiwon – hogyan váltottam szállást Szöulban

Ez a blog mostanában nem úgy alakul ahogy szeretném, de sajnos az élet már csak ilyen. :-) Régen írtam ide, és bevallom jól esik, hogy ez szóvá is van téve. Kapom az e-maileket és a KakaoTalk üzeneteket, hogy írjak már, mert ez így nem mehet tovább. Nos most így éjfél után 3 órával hajrá, úgy döntöttem írok.

A legérdekesebb talán az eltelt időszakból a lakhelyhez kötődik. Koreában létezik a „gosiwon” kifejezés, amit magyarra én igazán nem tudok lefordítani, de vonatkoztassunk el a szocis munkásszállótól és a lepukkant diákszállástól is… Nos a gosiwon többé kevésbé 1 ágyas szobákat jelent, ahol a diákok, vagy családjuktól távolabb dolgozó emberkék meghúzhatják magukat hosszú távon. Ezek a szobák mindennel fel vannak szerelve: van TV, internet, klíma, stb. Egyes szobákhoz külön fürdőszoba / wc is jár. Minden ár kérdése. Nos én egy ilyen külön fürdőszobásan kértem anno, a Hongdae, nevezzük így „party-zónában”. Arra az egy hónapra, amire kijöttem, az 550.000 won (113.000 HUF), nem tűnt olyan soknak. Ok, Pesten ennél olcsóbban laktam és nagyobb lakásban, de ez Korea (gondoltam) és örültem, hogy megúsztam ennyiből.

A gosiwon folyósólya.

Ilyen volt a folyosó az én szintemen. Az ajtók sűrűn. :-)

Read more »

Categories: Korea, Szöul | Tags: , , , , , , | 12 hozzászólás

DVD szoba, filmnézés és koreai nyelvtanulási tipp

DVD szoba, hatalmas nagy kanapéval.

Érdekes, hogy Dél-Koreában olyan vállalkozási megoldások is simán megélnek, amelyeket Magyarországon mi simán körberöhögnénk.

Két hete még egy Ilszanban tett látogatásom során a koreai hőség elől menekülve egy DVD szobát választottunk. Lehet így elsőre vicces, de mivel az átlagos koreai nem nagyon fogad vendégeket otthon, itt az ilyen helyeknek van létjogosultságuk. Gondolok itt arra, hogy adott egy 4-6 főből álló fiatal társaság, akiknek a szülők otthon nem nagyon örülnének.

Read more »

Categories: Korea, Motiváció | Tags: , , , , | 8 hozzászólás

Az elmúlt egy hét az arab konyhában

Az arab étterem belülről.

A nagyszerű fotóért köszönet black sheep-nek.

Komolyan már lelki kínokat okoz, hogy nincs időm blogot írni, de most az üres időt kihasználva mobilon pötyögöm be ezt a bejegyzést. Van sok témám, de ma arról írnék, ami a napjaim nagy részét teszi ki: ez pedig az arab étterem konyhája.

Egy hete lázas betegen kezdtem meg itt a munkát. Nagyon ismeretlen volt a terep, mert nem vagyok egy nagy „főző típus” és az arab konyháról sem tudtam semmit. A meglepetés viszont ennél nagyobb volt: igenis jól ment minden. Arab főnökeim nagy örömére a menü nagy részét pár nap alatt már fejből el tudtam készíteni.

Magas minőségű alapanyagokkal dolgozunk. A bárányhús például Ausztráliából jön. A lazac koreai és fantasztikus jó a színe. Igazi egészséges rózsaszín. Rájöttem, hogy szeretek hússal dolgozni. Gondolok itt a húsok feldolgozására, porciózására. Egy pályatévesztett hentes veszett el bennem. :-)

Az arab konyhában az tetszik a legjobban, hogy nagyon szuper szószokat készítenek. Az ételek így sosem lehetnek unalmasak. A pácokról még nem is beszéltem. Minden hús fajtát más és más pácban tárolunk. Ezt szeretném bővebben megtanulni, mert a főnök ezt a tudást nem nagyon adja tovább. Egy év alatt akar belőlem séfet csinálni, amihez a szerinte a neve akkora ajánlólevél lenne számomra, hogy bármelyik arab étterem felvenne a jövőben. Hát nem tudom, hogy maradok-e egy évet, szerintem nem, bár az élet még sok mindent hozhat.

Read more »

Categories: Korea, Motiváció | Tags: , , , , | 6 hozzászólás

Park Teddy kávézója – Twosome + studio

Twosome + studio épülete Szöulban.

Aki egy kicsit is járatos a k-pop (koreai popzene) területén és hallott már a 2NE1 vagy a Bigbang formációról, annak előbb utóbb szembe fog jönni Park Teddy neve is. Ez a srác ugyanis a YG Entertainment zenei producere. Park Hong-jun 1978-ban látta meg a napvilágot. Tanult az USA-ban, majd visszatérve Koreába az akkori 1TYM hip hop zenekar tagjaként lett ismertebb. Később viszont inkább a háttérben, zenei producerként várt világhírűvé. Azt kell, hogy mondjam a YG Entertainment zenei kiadó és rendezvényszervező k-pop ipari gépezet, sehol sem tartana nélküle.

Read more »

Categories: K-pop, Korea, Szöul | Tags: , , , , , , , , , , , | 4 hozzászólás

Koreai reklámok

Koreai Durex reklám részlete.
Néha egy-egy zene miatt a földi halandónak Youtube-ot kell használnia. Így vagyok ezzel én is. Koreában viszont kapom az arcomba a helyi reklámokat, amelyeket kíváncsiságból is, de sokszor végig nézek. Szerintem itt is vannak reklámzabálók (mármint a blogom olvasói között), akiket már csak Korea miatt is érdekelhetnek ezek a videók.

Össze is szedtem egy csokrot a mostanában menők közül. :-)

Read more »

Categories: Korea | Tags: , , , , , , , | 7 hozzászólás

Bűnözés Koreában

24 órás nyitva tartás tábla - kávézó Szöulban.

Jött egy ötlet, hogy miről nem írtam még. Köszi Jadeye. ;-) A téma pedig a bűnözés, mármint az én szemszögemből. Ha valaki most statisztikai elemzésekre számít, akkor azzal én most nem szeretnék foglalkozni. Azt írom le, hogy én mit tapasztalok. Most ugyebár éjfél után 1 óra van (ez egy időzített írás, tehát nem akkor kerül ki a netre, amikor én megírtam) és ülök egy 24 órát üzemelő kávézóban nem messze a Hongik Egyetemtől.

Read more »

Categories: Korea, Szöul | Tags: , , , , | Leave a comment