Körülbelül életem utolsó egy évének legfontosabb kérdése ez. A válasz egyszerűen nem megválaszolható, komplikáltan viszont nem biztos, hogy elég lesz ez a poszt az egészre. Ettől függetlenül leírom, mert ha még egyszer megkérdezi valaki kell egy link amit átküldök neki. Ezt nevezzük az internet hatékonyságának.
Az egész valahol a 2NE1 koreai lányzenekar „Én vagyok a legjobb” című videoklipjével kezdődött. Sokan nem értik, hogy lehet ezért rajongni, pláne egy 35+ korú komoly férfi személyében (megjegyzem én már a komolynál elröhögöm magam). A k-pop (azaz a koreai popzene) sokak szerint ciki, mert 90-es évek, sőt néha Modern Talking stílust idéz, amiből Európának 20 sőt lassan 30 éve elege van. Szóval Európa köszöni szépen, nem kéri ezt, gondolhatnánk. A valóság viszont teljesen más képet mutat. A koreai modern kulturális hullám elérte Európát is, és épp a tinédzser generáció az aki fogékony erre az egészre + még egy ember, az pedig én vagyok. A 2NE1-on kívül (akik szerintem egy teljesen más kategória) a k-pop-ot nagyon sokáig én is cikinek tartottam, aztán előbb utóbb a koreai kultúra fokozatos megismerésével, elkezdett beszivárogni az életembe minden, ami Korea.
De most komolyan mi ez ha nem cukin-dögös? A cuki arcok senkit se tévesszenek meg, mert a csapatból ketten is nemsokára betöltik a 28. évüket. Egy plusz pont az ázsiai nőknek.
A zenét követték a filmek. Igazi film- és sorozat-gyártó gépezete van Koreának. A filmek európai szemmel talán megint csak a ciki kategóriába sorolhatók (persze nem mind, mert az Oldboy című film nyugaton is egy epic / must see / alapmű kategóriát képvisel – ettől függetlenül nem mindenkinek ajánlom a megtekintését) , viszont számomra a kultúra megismerésének elsődleges eszközeit jelentették. Tudom, a film azért eléggé elferdült képet tud mutatni egy kultúráról, és így is nézek minden filmet, de ettől függetlenül gesztusokat, sőt szavakat (a mondatokat nem merem megkockáztatni) tanultam ezekből a filmekből. Sok koreai filmnek még magyar felirata sincs, bár a Doramafan és más hasonló közösségek mindent megtesznek azért, hogy a magyar világnyelven kívül más nyelvet nem beszélők is hozzáférhessenek az ázsiai filmgyártás ékes darabjaihoz. Ettől függetlenül én a legtöbb filmet angol felirattal nézem, nem kevés munkát adva ezzel az agyamnak, amely két nyelv inputjának feldolgozására lett kényszerítve. A filmeket tehát előszeretettel fogyasztottam. Volt olyan hónap, hogy napi egy film simán lecsúszott. Ilyen tempóban nem volt nehéz elérni az 50-60-as számot.
A fent leírtak viszont a koreai kultúra iránti rajongásba csaptak át. Az ember ilyenkor már nem magyarázza miért is akarja érteni a nyelvet. Alap, kell és kész! Miért megy el koreai filmklubba? Alap, ott kell lenni! Miért megy el sörözni Magyarországon tanuló koreai diákokkal sörözni? Alap, nem? De!
A nyelvről egyébként majd egy külön posztot tervezek, de elsőre annyi, hogy nincs jobb, tökéletességet jobban és a logika (szinte matematika) határait megközelítő nyelv mint a koreai. A kínai ugyebár a sok jel miatt nehéz. Van ugyebár 5-7 ezer jelük, amiből egy alap élethez használnak kb. 2-3 ezret. Izgi nem? Értem én a szépséget, de kínai nyelvbe akkor merülnék bele, ha Duncan MacLeod lenne a nevem. A kultúrát tisztelem és remélem megfordulok Kínában is hátralévő életem során, de a nyelv valahogy nem vonz (pedig lassan világuralomra tör). A japánért tudom… A sógun sorozat óta illik rajongni, meg hát gyerekkorában ki az aki nem akart nindzsa lenni, ki az aki nem csodálta azt a technikai fejlődést amit leműveltek és ki az aki nem rajong a japán autókért-motorokért? Értem én, de az ember vagy elkapja egy kultúra vagy nem. Ettől függetlenül Japánba is vágyom, sőt nem fogom kihagyni ha ott lesz a lehetőség. De most félreértés ne essék de a koreai, na az ami engem nagyon megfogott.
A nyelvre visszatérve: Volt egy Sejong nevezetű királyuk (akit én csak a mi Mátyásunk koreai alteregójának neveznék, mert mint kultúrában, mint technikai fejlődésben annyit tett az országért mint senki más), aki 1443-ban bevezette a hangult a ma ismeretes koreai írást. Az egész tehát egy műnyelv, olyan mint az eszperantó, csak ez az írás megreformálásáról szólt. Volt egy nemzet, akit a történelem ide-oda dobált (ismerős?), de mégis sokkal keményebb dolgokat értek meg mint mi magyarok. A sorrend most nem számít, de hol kínai, hol mongol, hol japán nemzetek fennhatósága alá tartoztak (és akkor még az ország kettészakadását nem is említettem). Ennek hatásaként viszont azon túl, hogy koreai nyelvet beszéltek, a gondolataikat kínai írással kellett papírra vetniük. Sejong volt az első aki feltette a „naezmilyenmár?” kérdést és mivel király volt megtehette azt is, hogy kidolgoztatott egy új jelrendszert, amelynek megalkotásában aktívan részt is vett. A hangul egy ritka egyszerű írás és ezt tudom, hogy nehéz elhinni, mert a római betűkhöz szokott fehér ember csak káoszt lát. Pedig a jelrendszer például arra is odafigyel, hogy a nyelvünket épp hova helyezzük az adott hang kiejtésekor. Nyilván, hiszen Sejong idejében a legutolsó földművesnek is meg kellett tanulnia az új írást, hiszen mindenkihez eljuttatta a Hogyan gazdálkodjunk? című füzeteket is. Azért gondoljunk csak bele, hogy míg Európa a középkorban a saját mocskában fetrengett és boszorkányt égetett, addig Koreában már feltalálták a könyvnyomtatást (értsd nem Gutenberg volt az első!) és a parasztság „Gazdálkodj okosan” infoterméket kapott a kezébe.
A hangul szerintem 1 óra alatt megtanulható. Egy kis ízelítő ebből a „programozási nyelvből”:
Még mielőtt félreértés lenne ezen írás miatt (megszoktam, mert mindig van) azt le kell szögezni, hogy tudatában vagyok a Föld másik feléről is, a koreai nemzet problémáival. Tudom, hogy magas szintű az anyagiasság (amely főleg az öltözködésben és a márkás termékek megszerzésében ölt testet), hogy az öngyilkosságok számát tekintve világelsők, stb. Sorolhatnám még, de ettől függetlenül én most találtam egy olyan kultúrát és nyelvet, amelyet olyannyira meg szeretnék ismerni, hogy hajlandó vagyok kirepülni Dél-Koreába, amivel egy ideje dédelgetett álmom válik valóra.
20 Responses to Miért éppen Korea?