Ejjj. Ismét egy olyan téma, amit már pár hónapja göngyölítek magam előtt. Az első szöuli metrós írás az régen volt és elég felületes volt, de most belemegyünk az árakba is. Avagy mennyibe is kerül a helyi közlekedés Szöulban? A cikkhez itt ott összelövöldözött képek adnak segítséget. Volt amit direkt ma csak ezért az írásért fotóztam.
Ha az ember a városon belül mozog, nincs gyorsabb közlekedési módszer. Irány a legközelebbi metróállomás és kész. Az árak jobbak mint például Budapesten, már csak azért is, mert a megtett távolságért fizetünk. Azért ez az állítás nem teljesen igaz, de ha leírok egy példát, akkor rögtön világos lesz, hogy miért jobb rendszer a szöuli, mint a budapesti. Nyilván a szöuli rendszer kiépítése nem kis fejlesztés volt, de igazán megérte.
Az előző metrós cikkben ugyebár leírtam a kártya működését. Most viszont jöjjön az egészséges és a legutősebb közlekedési költség fizetési módszer. Ez pedig a T-money card.
Egy sima plasztikkártyát kell elképzelni melynek ára kb. 500 forint. A kártya RFID technológiát használ, azaz a pénz feltöltése és levétele a kártyáról érintés mentesen történik. Ilyen kártyát egyébként a GS25, Family Mart, 7-Eleven, Buy the Way, Mini-Stop és más kisbolt hálózatoknál lehet megvenni. Ott a kasszánál már rá is lehet tenni egy konzolra a kártyánkat és fel is lehet tölteni rá amennyit kérünk. A legkisebb egység 1000 won (200 HUF).
Menet közben is tudunk tölteni. Főleg metróállomásokon vannak kihelyezve az alábbi képen látható automaták. A gépen található rekeszbe kell behelyezni a kártyát (nem veszi el csak rátesszük a kijelölt felületre) és azonnal meg is kapjuk a rajta lévő összeget. Itt is rá tudunk tölteni. Egyszer láttam valakit, akinek több mint 100.000 won (20.000 HUF) összegnyi kreditje volt a kártyán. Később kiderül, hogy ez miért is jó. :)
A metróba menet egy ilyen kártyaleolvasó fölé kell tartanunk a kártyánkat:
A felső számsor a kártyáról levont összeget mutatja, az alsó pedig a még kártyán maradót. Ennek kiépítése nem lehetett semmi, hát még ha belegondolunk a rendszer komoly működésére.
Mint már említettem a távolság számít, de egy idő után az ember nem érzi magát átverve. Tételezzük fel, hogy Budapesten belül utazva egyszer át kell szállnunk. Ilyenkor az ember átverve érzi magát, mert 2 jegyet kell vennie. Ráadásul az egyik út lehet, hogy csak pár megállót jelent, míg a másik meg hosszú metrózást mondjuk a 3-as vonalán.
Szöulban egy kártya érintésnél 1050 won (kb. 200 HUF) kerül levonásra. Ez az összeg 10 km távolságig érvényes. Nyilván nem éri meg egy megállót menni, de ha átszállunk egy másik vonalra, vagy buszra, akkor semmi gond. Minden plusz 5 km 100 wonba kerül (20 HUF). Az okosság ott kezdődik, hogy a rendszer az utazási pontok között megtett távolságot nézi, tehát ha a 10 km-en belül többször is átszállok a rendszer nem fog levonni semmit.
a buszok esetében minden ajtónál ott a T betűs terminál
Gyakori eset, hogy az apartmantól ahol lakunk busszal szoktunk elmenni (a buszon is ez a rendszer van bekötve, csak ott 750-et von le a rendszer) az egyik metróállomásig („Hapdzsong” megálló). Az utunkat metróval folytatjuk és a rendszer nem számlázza ki újra a metró költségét, csak hozzáadja a különbözetet (a metró 1050 és mivel a busz 750 volt, levon még 300 won-t). Ennyire egyszerű. Persze erre rá kellett jönni, mert régebben megkérdeztem egy-két koreait hogy ez most miért van? Most miért vont le 0 won-t, most ezt a 300-at miért? A válasz az volt, hogy nem tudják. Eskü szerencse, hogy nyomozunk állandóan a miértek után kutatva, mert csak állnánk bambán. :)
A T-money egy irtó cool rendszer. A kártyát nagyon sok helyen elfogadják. A nyilvános telefonfülkékben lehet vele telefonálni. A kis sarki boltok hálózataiban (GS25, Family Mart, stb.) lehet vele fizetni. Múzeumok és egyéb kulturális helyszínek is bekapcsolódtak a programba. Komolyan turistaként a legjobb fizetőrendszer. Ezért megértem azokat akik ezzel fizetnek és erre töltenek fel nagyobb összegeket. Nem csak kártya alakban létezik, vannak telefondíszes RFID chip-es formák is. Én vettem egy gumi bumpert (tok) az iPhone-omra és ebbe tettem a kártyát, így olyan mintha egy modern fizetős mobilom lenne. :) A mobil mindig nálam van, tehát nincs otthon felejtett kártya. :)
Ott a rekesz a nagy T betűvel. Befér egy mobil is akár.
A metróvonalak nagyon jól ki vannak építve. Az állomásokon tisztaság van, és szinte földalatti városok vannak Szöulban. Boltok, kávézók, butikok… Minden metróállomásnak egyedi stílusa van. Nyilván érezhető, hogy mi épült korábban és melyik a fullextrás, stb. de rendezettek ezek a helyek.
Az okosságok egyike, hogy egyes metróvonalaknak nincs végállomása, mert beraktak egy hurkot a vonal végére így a szerelvény csak fordul egyet.
A másik okosság, hogy ha az ember tudja merre is tart, azaz mikor akar vonalat váltani, akkor már a beszállásnál ahhoz az ajtóhoz áll be, amely az átszállásnál a legközelebb lesz a másik vonalhoz.
minden ajtó előtt van egy-egy beszámozott tábla
d
most a zöld vonalon vagyok, de a kékre akarok majd átszállni Incheon felé. Megnézem a háromszöget: 10-4-es ajtó
a földön megkeresem a 10-4-es táblát és itt szállok be azaz hatékonyabban közlekedek!
7 Responses to A szöuli metróról 2. rész