Magyar Himnusz éneklése Szöulban?

A vasárnapra meghirdetett szöuli magyar tali szerintem nagyon jól sült el. Volt aki nem tudott eljönni, volt aki azt hitte, hogy a nagykövetség szervezett valamit. Néha belefáradok abba, hogy olyat magyarázzak újra, ami le lett írva. Ilyenkor ellustul az amúgy pedagógus felmenőim által DNS-be kódolt tanár énem. :) Lényeg: Volt magyar találkozó, amiért köszönet Melindának és Imrének, a fő szervezőknek. Sokan azt hitték én szerveztem, de én csak a médiatámogatást adtam. :-)

A nap kürtöskalács sütéssel kezdődött, amiből a találkozó résztvevőinek nem jutott semmi, mert az apartmanban tartózkodó koreai gyerekek szó szerint felzabálták az egészet. :-) Sokat nevettük, mert a fahéj nem minden gyerek kedvence. Felnőtt fűszernek tartják, mert van egyfajta csípős íze, ami cukorral keverve sem finom (mármint nekik). 2 adag kürtöskalács megsült és el is tűnt a gyerekek szájában. :) Jó fejek, róluk is írni akarok. :)

Persze a nagy sütés miatt késésben volt a két szervező és jómagam, így mire odaértünk az AIYa Café-ba, már egy magyar és egy koreai résztvevő ott várakozott. :) Részletekbe nem akarok menni, mert nem szeretnék untatni senkit, de annyira jó volt, hogy a 6 magyaron kívül volt két koreai diák is. Janka, akit a magyar beszéde miatt irtóra cukinak tartunk (ha én beszélnék így koreaiul, ahogy ő magyarul de jó is lenne) és Karcsi, aki pedig a magyar fan-ságával nyűgözött le minket, jött még el. A gyors megismerkedés után kiderült, hogy a beígért pálinka otthon maradt ezért Imre el is ugrott Karcsival és fordultak egyet taxival. A welcome drink így mindenkinek más volt, ki kólával, ki sörrel, ki vízzel koccintott. Vicces volt. A pálinka később megérkezett, de eldöntöttük, hogy a Hongik Egyetem környékére megyünk át vacsorázni. Jó hely, mert ez tulajdonképpen, egy shoppingolós-bulizós-ebédelős-vacsorázós hely. Itt minden van, ami a bulihoz kell!

A hosszas keresgetés után (nem találtam hol voltunk anno Kim haverunkkal sütögetős húsos tálat enni), találtunk egy éttermet, aminek a kirakata meggyőzött minket. Koreában nagy divat, hogy műagyagból legyártják a leveseket, az egytálételeket a rántott húsokat, stb. Annyira élethű minden, hogy hihetetlen. Az ember nyálképződése megindul. 8 pavlovi kutya-reflexes ember beszabadult az étterembe. :-) Asztalok összetolva, rendelés… Hát ilyen jó kaját én régen ettem. Zseniális volt ez a bundás rántott hús, ami inkább volt japán stílusú, mint koreai.

Jókat beszélgettünk… Jankának nem tudok napirendre térni. Olyan aranyosan beszél magyarul, hogy napokat tudnám hallgatni. Hihetetlen, mert nem sok koreai beszéli a magyart. Karcsi pedig csak pár dolgot tud, de azok a legütősebbek. Mindig olyankor süti el ezeket a dolgokat, amikor a legjobb hatást éri el. Mi persze mosolygunk, mert hihetetlen az egész srác. A Szózatot, Himnuszt fejből tudja. Európai körútra megy, amiből sajnos 1 napot lesz csak Magyarországon, de a Himnuszt a Hősök terén akarja elénekelni, aminek a videóját megossza majd Facebookon és elküldi az itteni magyar nagykövetségre. :) o.O

Karcsi unszolására később átvonultunk egy karaoke helyre. Én még sosem voltam koreai „norebang”-ban. Ilyen belülről: ezek a fülkék bejáratai. Elég sötét volt, ezért a rossz minőségű fotók.

Karcsi befizetett ötünket szóval maximális tisztelet a srácnak. Lazán elénekelte az első számot, aminél konkrétan az én állam leesett. A srác bátor és jó hanggal énekelt végig egy koreai számot. Persze utána mi is énekeltünk, mert volt sok amerikai szám is, sőt én bevállaltam Kim Tae Woo – High High című számát is, amely életem első koreai sorozatának a zenéje (Gentleman’s Dignity – amit Kim Haneul miatt kezdtem el nézni). Karcsi töltött le nekem romanizált verziót, tehát koreaiul próbáltam énekelni, csak angolul zagyválva. :)

A Hongdae-ről távozva Hapjeong metróállomásra vettük az irányt, ami előtt Karcsi rázendített a magyar himnuszra. A többiek becsatlakoztak, én meg nem bírtam abbahagyni a vigyorgást. Ilyen nincs és mégis van. Léteznek koreaiak, akik magyar fanok. Erre varjatok gombot! :)