Az ebéd után persze az embernek mindjárt más gondolatai támadnak. Éhesen alig van ami az embert érdekelné az ételen kívül. Utána viszont minden érdekesnek számít (újra). Így voltunk mi is.
Csodálatos ez a sziget és a látvány, ami elénk tárult komolyan nagyon szép volt. Persze ezzel nem ért véget az U-do-s kirándulás. Persze fogalmunk sem volt, hogy hova megyünk. Arra emlékszem, hogy a csoport két részre szakad. Az egyik fele a sziget másik oldalára ment fekete tésztát enni („csacsamjon”), a másik pedig (mi) koreai levest evett (erről az 1. részben fotót is tettem).
Tovább indultunk hát és én kattintgattam a mobilommal tovább:
[bigpictures]
Eddig mindig feltankoltam jeju-i csokival, ha mentem haza 5-6hónapot vártak a repülős társkámban, hehehe :), bár szavatosságukat mindig megnéztem. A jeju-i narancs meg teljesen más, mint az import narancs. Jobb, sokkal:).
Az EURO-s alsógatya mindent visz!! :) De sebaj, ezt akár fürdőnacinak is nézhetik!! :) Amiatt meg nem kell szégyenkezned, hogy szőrös vagy: Én sem szégyenkezem amiatt, ha kicsit lebarnultam (mikor itt a fehér bőr a divat). Mások vagyunk! :) Én úgy tudom, a ruhában fürdést, Amerikától vették át: Az amcsik ugyanis annyira szégyellik a túlsúlyukat, hogy ruhában mennek strandra!! :)