A tapasztalat azt mutatja, hogy a legjobb azonnal összefoglalni mi is történt, mert a napok múlásával az ember felejt és amit az adott pillanatban fontosnak tartott, az másnapra már elszállhat. Nos, nekem Doha óta igencsak eltelt egy nap, azzal is számolva, hogy az időzónák átlépése miatt időutazásosra sikerült az ázsiai út (elvégre kelet felé repülve előrerepülünk az időben).
Az Airbus A320-as, amivel utaztam zsúfolásig volt, magyarokkal sőt szlovákokkal is. Volt egy szlovák család aki már a becsekkolásnál elém került és a 2 éves gyerekük már akkor is bömbölt. A repülőn ők mögém kerültek. A többit nem részletezném. Babát vinni egy olyan útra, ahol ha minden ideális is, a levegőnyomás miatt folyton karban kell tartania az embernek a füleit, nem gyerekjáték. Annak aki még nem repült, annak érdemes erről pár szót írnom. Emlékszem még gyerekként az egyik bulgáriai út során volt nagyon kellemetlen az, hogy azt hittem eldurrannak a dobhártyáim, mert a levegőnyomás kiegyenlítése miatt a füleim iszonyatosan kezdtek fájni. Az ember ilyenkor nem is hall. Tapasztaltabban ilyenkor rágóznak, erre én még rásegítek azzal, hogy az orromat befogva a füleimen keresztül fújom ki a levegőt. Ez persze pár percig hat, utána ismételni kell. Később az ember pedig elfelejti az egészet és tudomást sem vesz róla. A probléma csak felszálláskor és landoláskor jelentkezik, de a rágózás ténlyeg csodákra képes, hiszen segít kiegyenlíteni a test és a repülőgép belső levegőjének nyomáskülönbségét.
A több mint 5 órás Budapest-Doha idő nagyon jól telt. A Quatar azt kell, hogy mondjam, felülmúlta minden elvárásomat. A személyzet kedves, a gép felszereltsége pedig igazi geek csemege. Minden ülés háttámlájában érintőképernyős rendszer a hozzá tartozó fejhallgatóval. A zenéken túl (volt pár érdekes, mert arab légitársaság lévén lehet ott a Doors, de azért az arab zenei kultúrát igencsak nyomni kell az utasokra), filmeket is lehetett választani. A választék az félelmetes. A legújabb amerikai filmeket is megtaláljuk itt. Én például a Hogyan lopjunk felhőkarcolót? (bocs, de a pontos címre nem emlékszem) című film iszlám által cenzúrázott verzióját láttam (hogy mit vágtak ki belőle nem tudom, de gondolom a nyugati ember által kreált „káros” elemeket). A rendszerhez rendelt fülhallgatók kicsit halk hangot adtak (és nem nyomták el a szlovák utastársak gyermekének sírását), ezért bevetettem az fülbe (agyba) ültethető saját fülhallgatóimat. A különbség ég és föld volt, egy kellemetlenséget leszámítva, hogy mikor a személyzet valami bejelentést tett közzé a rendszer az ő hangjukat kapcsolta be körülbelül háromszoros hangerősséggel. A dobhártyáim köszönik már jobban vannak. Mivel nagy volt a választék én még megnéztem a koreai „Pain” című filmet (szokásos koreai téma: uzsorakamat behajtásából élő maffia veri az embereket ha nem fizetnek, és a behajtó srác és az egyik adós csajszi között szerelem szövődik).
A koreai filmekről annyit, hogy nincs olyan vígjáték, amelyben ne lenne szomorú szál. Egyszerűen megbukna itt minden olyan film, amiben nincs szomorúság. Értem, hogy miért tartanak minket testvér nemzetnek (a koreaiak azt tartják, hogy a magyarok a testvéreik, többek között ezért is nyílt meg Budapesten a Koreai Kultúrális Központ – persze a fő ok az, hogy a rendszerváltás után Magyarország volt az első aki a poszt-szoci országok közül diplomáciai kapcsolatot keresett Dél-Koreával). Szóval a lényeg, hogy mindkét nemzet szeret szenvedni és ez megnyilvánul a magyar és a koreai filmművészetben is. Számomra koreai filmet nézni ettől függetlenül nem ciki. Mindig valami kifejezés ragad rám és sokszor nem is a szavakon, hanem a nem-verbális kommunikáción van a lényeg. Teljesen másképp háborodnak fel, vagy reagálnak dolgokra, ezt meg előbb utóbb el kell kezdeni érteni. A mosoly és a fakír arc végletei között azért elég színes a skála. Van ezzel kapcsolatban egy poénos videó a MyKoreanBoyfriend.com című oldalról… A jobboldali csajszi filippínó, akinek koreai a barátja és ezért „oktat” koreait a videóin keresztül. A tananyag főleg nem-verbális anyagokról szól. Érdemes megnézni és különösen fókuszálni a baloldali csaj arcára. :-)
Visszatérve a Quatar rendszerére az érintőképernyős cucc nagyon ott van a szeren. Lehetőség van arra is, hogy GPS-en kövessük a gépünk aktuális pozícióját a térképen.
Jó látni, ahogy pl. Ankara felett repülve tudja az ember, hogy mi az a fantasztikus szépen kivilágított város ami felett elrepülünk. Az út kb. 2/3 részében ugyanis már sötét volt, de főleg az arab térségbe érve, valami félelmetesen szép látványt nyújtottak a városok. Eskü még a mecseteket is láttam felülről. Gyönyörű, és itt most be is fejezném az áradozást mert még nem beszéltem a Quatar-os vacsorámról.
Erről legyen elég egy kép. Megjegyzésként csak annyit, hogy az étel az iszlám szokások alapján volt elkészítve, ami gondolom a hús feldolgozásának szabályait jelenti. Nagyon finom volt, szóval fogást keresni a Quatar légitársaságon elég nehéz lenne, pláne ha arra gondolok amit Dohán tapasztaltam.
