Ollé! avagy hogyan nem lesz mobilszámom Dél-Koreában.

Ez az írás régóta érik bennem, csak mindig jött más téma és lebeszéltem magam. Elég sok adatgyűjtés kell hozzá, amit anno meg is léptem, de nem volt erőm leírni. Van ugyebár egy olyan ember mint én, akinek a mobil internet fontosabb mint a mobiltelefonálás. Elvileg nekem elég lenne egy iPod Touch is, mert minimálisat beszélek. Egyrészt, mert nem tartom hatékonynak a sok dumálást (persze biztos vannak akik élveznek órák hosszan mobilon beszélgetni), másrészt dadogós révén nekem ez maga a pokol (nem egyszer nyomtak már ki hivatalokban cégekben, mert azt hitték szórakozok velük). :-) Persze minden hangulatfüggő, tehát tudok én folyékonyan is beszélni, de a lényeg, hogy nekem egy olyan mobilcsomag kellett volna itt Koreában, mint otthon: minimális lebeszélhető díj (ami drága, de kit érdekel, ha ki sem használom, max engem hívnak és elhiszik, hogy nem szórakozom) :D, és ha lehet 1 GB adatforgalom. De az élet Koreában (amennyire bekábelezett társadalom ez) más.

Mit tesz egy turista ha ideér? Bekapcsolja a mobilját és legalább a nemzetközi roamingnak hála van valami kapcsolata a külvilággal. Például megjönnek az sms-ek a bankjától ha kártyával fizet valahol, stb. Nagyon sok olyan infó van, ami ingyenesen jön befele roamingoláskor is, de ez Koreában NEM MŰKÖDIK. Nem azért mert más rendszerű a mobil hálózat. Azért mert szerintem nemzetbiztonsági szempontok miatt nem teszik lehetővé. A világ legtöbb mobilja szinte itt kerül legyártásra, de ez ne tévesszen meg senkit. (most kezdem felkapni a vizet, de visszafogom magam) :) Hogy egy mobil életre keljen Dél-Koreában be kell menni egy mobilos boltba, és a készülék egyedi azonosítóját (IMEI szám) fel kell vitetni a koreai mobilhálózat rendszerébe. Ezt viszont szerintem csak csúszópénzekkel lehet elérni, mert senki sem fog belemenni egy nyugati jött-ment két szeméért.

Jó hát akkor másik módszer: vegyünk feltöltős kártyát. Magyarországon és minden civilizált helyen ez a módi nem? Megjegyzem a Magyarországon töltött utolsó fél évben én is áttértem egy feltöltős rendszerre, és olcsóbban jöttem ki mint a előfizetésessel (persze lejárt a hűségem, ezért volt mindez). Nem gond, megoldható ez itt is. Elég egy útlevél is. Vegyük mondjuk az olleh mobile pre-paidrendszerét. Megint minden a telefonálásra van kihegyezve, ami ugyebár nekem nem kell. Van adatforgalom is 0.5 kb 0.28 won (0.05 HUF). Szorozzuk csak fel? Megjegyzem a google pénzátváltóját használom, tehát most ne menjünk bele az aktuális MNB hivatalos árfolyamaiba. Tételezzük fel, hogy megelégszem 500 MB forgalommal egy hónap alatt. Ez ugyebár 512000 kb, ami 1.024.000 x 0.28 wont jelent. A végeredmény 286.720 won ami olyan 58.000 forintnak felel meg!!! Király mi?

A csomaghoz egyébként jár a metrón „ingyenes” Olleh wifi elérése is. Olleh Free wifi mindenhol van, de szó szerint szinte az egész várost lefedték. Ingyenes, persze Olleh előfizetőknek. Lehetsz metrón, vagy akárhol mindig lesz neted. Persze előfizetőnek kell lenned.

Jó, akkor menjünk át az előfizetői rendszerre: Első szabály: Alien Registration ID, azaz (nyolcadik utas a halál vagy-e?) itt élő külföldi, aki kapott személyi igazolványt. Van ilyened? Nincs mert turista vagyok aki ki be-repked 3 havonta, leszámítva azt, hogy én nem hátizsákkal és tátott szájjal járom a várost és folyamatosan dolgozok valamit. A lehetőség innentől kilőve. Koreában büntetik azt, aki másnak vesz telefont, tehát fogjunk meg valakit, nevezzük mondjuk Park-nak (ez úgyis „ritka” név itt) és kérjük meg, hogy vegyen nekünk egy előfizetést, vagy akár egy telefont is, amit itt 0 wonért dobnak az ember után. Nos Park havernak nem nagyon szabad beszélnie arról, hogy nem magának veszi. Persze ilyen ismerős (barátról ne beszéljünk, mert 3 hónap után is a kedvességen túl felületesek a kapcsolatok) nincs, akkor sem ha havonta adnám a kezébe a pénzt. Lehet én vagyok naiv és lenne aki megtenné értem, mert azért valamennyire megismertek. Nem tudom, mert 6 hónapot tartózkodom itt (ami tuti) és utána döntök (-ünk) arról, hogy maradjunk-e vagy menjünk tovább egy másik ázsiai országba. Ilyen kondíciók mellett meg belemenni egy két éves szerződésbe? Nyilván, hogy a mobil internet árak mindjárt olcsóbbak ha előfizetést vesz az ember. pl. i-Type előfizetés esetében 0.5 kb mindjárt csak 0.025 won ami 500 MB-ra vetítve az mindjárt csak 25.600 won (5200 HUF). Magyar mértékkel nem olcsó, de nekem megérné. Persze még mindig ott a nem lehet előfizetésed érted? – probléma.

Azt még nem is említettem, hogy persze itt mindenki elkéri a számom, és amikor megmondom, hogy „nekem nem lehet itt” akkor csak bólintanak, és ennyivel el van intézve a dolog. Nem várok sajnálatot, de legalább kérdezzék már meg miért? Közöny, vagy én is így tennék egy Magyarországon élő koreaival? Emlékszem egyszer söröztem egy koreai sráccal. Neki is voltak kérdései, pl. hol vehet használt laptopot, stb. Én mindenre válaszoltam, sőt e-mailben még tippeket is adtam neki. Biztos én lehetek a hülye. :)

Akkor persze arról még nem is beszéltem, hogy lehet problémáznának a régi telefon hálózatba való aktiválásán. Oké, vegyünk egy új iPhone-t ami nekem nem biznisz, mert egyrészt, meg kéne várni az 5-öst, másrészt igencsak mélyre kell nyúlnom a zsebemben. Csak, hogy legyen min röhögni:

Azt még nem említettem, hogy az internet megosztás sem egyszerű. Oké akkor vegyünk egy alsó kategóriás Androidot, amivel a mi két telefonunkra oszthatjuk szét a netet. Ez is egy út (lenne), de akkor is előfizetés kell.

Ja még egy kis videó a mobilos boltok „hatékonyságáról”. Vicces, de igaz történetek szülik ezeket a videókat:

Az alternatív megoldás, amit mindenkinek ajánlanak, a repülőtéren való mobil bérlés. 3-6 hónapos tartózkodás esetén vegyen ilyet az akinek 3 anyja van (már elnézést). Ennek árait most nem találom, de el tudja mindenki képzelni…

Van még az adatforgalmas csomag, amelyet táblagépekre találtak ki Olleh-ék. Persze tábla nem kéne, a díjak viszont szimpatikusak. Akkor is, azért nem ártana egy telefonszám, mert most már kezdek üzleti vonalon is mozogni itt. Akár milyen oldalról is akarom megfogni a dolgot, szívás.

Marad tehát a wifi vadászat, amiben már profik vagyunk. Mondanom sem kell, hogy mindenhol az Olleh Free hálózat „felugrása” borzolja a kedélyeinket. Szöulban a rasszista :) és külföldi-barát (és valóban ingyenes) wifi hálózat az „iptime”. Erre elég sok helyen fel lehet kapaszkodni. Persze idegsejt gyilkoló tud lenni, mikor az ember épp Foursquaren csekkolna be egy látványossághoz és ott csak Olleh hálózat van, az iptime meg 1 pöcökkel nem működik. Ilyenkor érzem csak külföldi senkiházinak magam. Jó annak aki nem geek és nem mobilfüggő. Az ide jöjjön. :)

Az egész nemzet amúgy mobilozik. A járdán nekünk kell vigyázni, hogy ne jöjjenek nekünk az emberek (komolyan). Mindenki nyomkodja a mobilját. Az SMS Koreában szerintem halott. Mindenki a KakaoTalk nevű chat alkalmazáson tartja a kapcsolatot. Nemrég egy csaj minket fotózott a metróban. A kis hülye azt hiszi, hogy nem vágtuk le a témát. Még azt is hallottuk, hogy elküldte a képünket KakaoTalkon egy barátjának és jókat röhögtek. :)

Egy koreai nő épp KakaoTalkon kommunikál. Nem ő az egyetlen. :)

Visszatérve az SMS-re. Az iPhone iMessage aktiválásához is néha SMS kell, de hogyan ha nincs hálózat? KakaoTalk is SMS-ben küldi el az aktiváló kódot. Kössz… Az otthoni rokonok számát kellett megadnunk, mert a saját számaink itt halottak. Ennyit a bekábelezett társadalomról, akiket még mindig nagyra tartok, de ettől függetlenül bénának érzem az egész jogi- nemzetbiztonsági procedúrát. Ha pl. Észak-Korea kiberháborút akar, akkor úgysem lesz fékező-erő a mobilszolgáltatók által kivitelezett rendszer.

Mit mondjak? „Life is wonderfull”