Előítéletek a nyugati nézetekkel szemben

Tegnap ugyebár megkérdeztem Facebookon és Twitteren is, hogy miről írjak. Ez volt a C variáció, amit megjelöltetek, így ez is kerül ma sorra. De még mielőtt belekezdenék, engedtessék meg, hogy tisztázzak valamit:

Ad 1: Ez a blog nem Korea-rajongói blog (akkor sem ha én rajongok Koreáért, egyébként mit is keresnék itt?), hanem egy ázsiai utazásokról szóló blog. Az eredeti terv ugyanis az volt, hogy utazgatunk és a 3 havi vízumok lejárta után lépünk tovább egy másik ázsiai országba. Oké idáig csak egy csipetnyi Japán volt a képben, és tudom, hogy a Koreához (főleg Szöulhoz) való kötődés azért kicsit bonyolítja a dolgokat.

Ad 2: A blog célja nem Korea lejáratása, csupán a valós tények bemutatása az én szubjektív szemszögemből. Nem akarom azt sem, hogy csupa ideális dolgot írok le, aztán valaki netán kikerül ide, és szembesül a valósággal, ami eltért a meséktől. Tudom, hogy a koreai filmek és sorozatot kicsit túl szép képet festenek és országimázst építenek. Ettől függetlenül nem vagyok hajlandó eltitkolni dolgokat, még akkor sem ha egyesek ezt a nemzet elleni támadásnak vélik. Ha valamin nevetek az nem a nép kinevetése, hanem egyszerűen nekem vicces, ahogy más külföldieknek a magyar dolgok is. Velük meg én szoktam nevetni, tehát… miről is beszélünk? Amúgy sok számomra nevetséges dolgot ha elmesélek egy koreainak, át tudja érezni a viccet és nem sértődik meg ezen. Negatív indulatokkal kapcsolatos blogot amúgy sem vezetnék, mert én békés embernek tartom magam, csak aki félre akar érteni az félre is fog.

Ad 3: ez egy blog, azaz nem hírportál, épp ezért rólam (is) szól… hiszen ez egy blog. Magamat nem nagyarcúságból írom bele, hanem mert ez egy blog, tehát hányszor ismételjem? Blog, amit én írok. Mindenkinek nem tudok megfelelni, nem is akarok. Aki velem tart olvassa, aki nem pedig talál több millió weboldalt az interneten. A megfelelésről itt egy találó illusztráció.

Forrás: számomra ismeretlen

Kicsit hosszú lett a bevezető, de megint egy „negatívnak” mondható téma ez, ami igazából nem az, csak leírnám a tegnapi beszélgetésünket egy 21 éves koreai lánnyal. A beszélgetés a CHARMing alapítvány és képzési központon belül zajlott, amikor a spiritualitás felmerült mint téma (megjegyzem ez volt a leghosszabb beszélgetésem koreaival mióta 4 hónapja itt vagyok – kb. 2 órát beszélgettünk és megéltem azt amiben nem hittem, hogy lehetséges). Kivonat a beszélgetésből:

Lány: „Láttam egy dokumentumfilmet, ami arról szólt, hogy mi koreaiak megértjük a meditáció lényegét, az energiákat és minden ezzel kapcsolatos dolgot. A nyugatiak viszont csak megtanulják a technikát és nem értik meg a dolgok mélyebb értelmét. Szerinted is így van?”

Én: „Nem tudom. Én amikor megérkeztem és először megmutatta nekem valaki a meditációt én mindjárt éreztem azt, amit állítólag koreaiak sem éreznek először. Múlt héten tanítottam egy srácot és egy csajszit meditációra és nekik sem ment mindjárt.”

Lány: „Igen ezt hallottam.”

Én: „Nézd, az egészet nem lehet így lezárni, hogy a nyugat olyan a kelet meg ilyen. Amerikában, de Európában is elindult valami jó ideje, amelyet spirituális forradalomnak is nevezhetünk. Nem a Titok című maszlagra gondolok, amely egy kicsit tévútra vitte a tömegeket, hanem arra, hogy olyan írók könyvét mint Osho vagy Deepak Chopra nagyon sok nyelvre lefordították már. Én ezeket a könyveket olvastam, sőt Choprának közvetve dolgoztunk is. Szóval nem lehet általánosítani azt, hogy aki nyugatról jön az nem tudja érezni ezeket a dolgokat. Szerintem sok koreai is van aki nem érzi, vagy nem is érdeklődik a meditáció iránt.”

Lány: „Értem, de akkor is nekünk itt vannak tradícióink, amelyeket biztos nem értenek meg azok akik például Amerikából idejönnek. Ilyen például a meghajlás és a tiszteletadás az idősek felé stb.”

Én: „Szerintem ez pedig műveltség, és nyitottság kérdése. Én elég sokat olvastam a témában és úgy jöttem Ázsiába, hogy nem fogok megbotránkozni semmin és nyitott leszek mindenre ami szembe jön. Tudom mi a tisztelet és nekem nem okoz problémát, a meghajlást meg már úgy megszoktam, hogy otthon kell majd figyelnem (ha netán hazalátogatok), hogy ne csináljam.” :-)

Lány: „Hm…”

Én: „Szerintem azért lehet minden, amit gondoltok a nyugatról, mert Korea nagyon sokáig egy zárt ország volt, és a nyugat nagy részben csak nem kívánt változást hozott be az országba. Ennek köszönhetően mindenki ferde szemmel van nézve aki nem koreai. A Nagy Mester rám konkrétan azt mondta, hogy ő látja bennem a koreait, még akkor is tudja, hogy nem vagyok az. Szerintem a nyitottságom miatt lehet”.

Lány: „Hm…”

Én: „Egyébként szerte a világon egyre több olyan kezdeményezés van, amely újdonságnak számít és valamiféle forradalmat jelent ezen a területen. Az egyik a minimalista életmód, amelyet én is megpróbálok követni, már amennyire sikerül. Ilyen a Kulturális Kreatívok terület is, aminek ha akarod átküldöm a weboldalát. Magyarországon vannak olyan csoportok, akik erőteljesen egymás segítésén dolgoznak és megpróbálják kikerülni a klasszikus fizetőeszközöket is. (megjegyzés: Suska, Zöld Pénz, HungaroPiac, stb.) Én többek között a CHARMing-ot is ebbe a kategóriába sorolom, tehát nem vagytok / vagyunk egyedül a világban és nagyon sok helyen változások vannak a fejekben. A probléma talán az lehet, hogy ha én megpróbálok is úgy gondolkozni mint egy koreai, nem teljesen leszek hiteles a szemedben, mert nem vagyok ázsiai és ebből adódóan mindig lesz valami feltételezett hiányosság a személyemmel kapcsolatban.”

Lány: „Hú ez érdekes, küldd át a Kulturális Kreatívok oldal címét?”

… és a beszélgetés folytatódott tovább, de ez már nem érdekes a mai téma szempontjából. A világban nagy dolgok zajlanak, és ez független nemzetiségtől, vagy a fajtól. A beszélgetés lényege kiemelném nem az, hogy én milyen szellemi szinten vagyok, hanem az, hogy van egy kicsit félreértelmezett kép a Koreán / Ázsián kívülről érkezőkkel szemben. Fejben persze én is lejátszottam már, hogy ülök a metrón és elképzelem, hogy koreai vagyok. Felszáll egy srác, szerintem amerikai, vagy angol. Ha elképzelem, hogy koreai vagyok, nekem nem szimpatikus a feje. Idejön, ki tudja milyen züllött alak, oké angolt tanít, de egyébként nem kell ő ide. Lehet még talál is magának egy koreai lányt. Fenének se kell ide keverék gyerek és család, amely gyengíti a tradícióinkat és a társadalmat. Én bele tudom képzelni magam ebbe a szerepbe is, és akkor megértem a koreaiakat. Jó lenne néha arcot váltani („Valar Morghulis” – Trónok harca) és akkor teljes értékű koreai lehetnék, aki nem szúr szemet és elhiszik róla, hogy fel tudja venni a szokásokat és tisztelni az értékeket.