Létezik-e a jel?

Ezt az írást már egy ideje tervezem, de a végső lökést egy mai beszélgetés adta meg. Létezik-e olyan az ember életében, amely megmondja, hogy erre, vagy arra kell mennie, így vagy úgy kell döntenie?

Én egy ideje hiszek ebben, főleg amióta az életemet a véletlenekre és „idegenekre” bíztam. Hiszek benne, hogy szeretet mindenhol van és szerintem az ember ha kér segítenek is rajta. Mégis ugyebár 3 havonta az útlevelem „enni kér”, mert lejár a vízum. Legyek bármilyen ázsiai országban ez történik (kivéve ha nem turizmus az ember célja, de az egy másik történet). Én már negyed éve is vártam a jelet. Az eredeti cél egy ázsiai utazás volt. Ebben benne volt a 3 havi ország-váltás is, hogy az útlevélnek se legyen semmi baja… Aztán abban maradtunk, hogy azért fél év kell Koreában, meg Szöul is hiányozni tud ám. Fél év után azt tudom mondani, hogy a helyzet bonyolódik. Itt vannak az életünkben a gyerekek, akik rendszeresen megigértetik velünk, hogy ha el is megyünk Magyarországra (csak így értették meg), akkor is 3 hónap múlva visszajövünk. De visszajöjjünk ám! (Ha az élet így működne…)

Vártam a jelet, de akkor is ha vannak problémák (akkor is ha távolról minden ideálisnak tűnik), amikről azért én sem írok, kell lennie egy útnak ami a helyes. Nem jók ezek a zavaró tényezők. Sem mint pozitív minket itt-tartó dolgok, sem mint minket el-küldő tényezők. Az ismételt japán útra a pénz valahogy nagyon nehezen bír összejönni (ez az el kell menni jele lenne?), erre pénzjutalomban részesülök (akkor mégis maradjunk jel?). Egyszóval zavaros az egész, mert nincs egy tiszta válasz út. Nem nyúl le egy kéz a felhőkből, ami mutat valamerre („Arra menj fiam! Menj Tájföldre, stb.).

Lehet nincs is jel, csak mi emberek bebeszéljük magunknak, hogy lesz egy válasz… vagy ha van jel, lehet rosszul értelmezzük. A jelet akkor a legegyszerűbb elkerülni ha már megvannak az életünk mindennapi rutin teendői. Ilyenkor talán nem is kell az irányítás. Mit teszek hétfőn? Hát azt amit minden hétfőn: bemegyek a munkahelyemre. Az ember ilyenkor el tud szokni még a döntésektől is, elvégre azért alkalmazott, mert más dönt (adja meg a jelet) helyette.

Vállalkozóként viszont a döntések sorozatával találja szemben magát az ember. Ott rengeteg a döntés és senki sem mondja meg, hogy azok helyesek-e vagy sem. Mindent az idő igazol. Én csodálom azokat a vállalkozókat, akik mindig érzik mire van a piacnak szüksége. Nem hiszem, hogy a siker a 100 dolgot megpróbálok és a sikereset végigviszem képleten alapul. Ők tudnak valamit és itt nem a szakmai, gyakorlati tudásra gondoltam.

Az ilyen döntésekkel egy problémám van, hogy mivel később tudom meg, hogy az a bizonyos út helyes volt-e, addigra eltelt pár év. Akár tíz év is, amit elvesztegetésnek is élhetek meg. Tudom ilyenkor mindig van valaki aki jóakaró és azt mondja: „Ezek a tapasztalatok kellettek!”. Értem, de mi van ha én nem 80 évesen akarok tapasztalt lenni és rájönni, hogy ezerféle út volt, amely hiábavalóság volt? A törvények tudása, vallási, vagy szimplán társadalmi / családi nevelés ezen nem könnyít. Ott is lehetnek félreértelmezések: légy jó fiam és járj be naponta a munkahelyedre, generációk ezt tették előtted… Biztos, hogy ez a helyes út? Nem hiszem. A változásokat mindig lázadásként élte meg a társadalom. Később a lázadókból lettek a hősök, és végül előbb utóbb mindenki őket követte. Vajon ők kaptak jelet? Volt egy-egy szituáció amire mindig tudták a megfelelő választ? Lehet sosem tudjuk meg, mert ezt mindenki a saját módján magyarázná el, amit mi a saját módunkon értenénk meg.

Amiben biztos vagyok, hogy mi emberek kaptunk egy kis időt amivel gazdálkodhatunk. Amit tehetünk, hogy bizonyos időszakonként leülünk ott ahol csend van és megkérdezzük magunktól a következőt: „Mit csinálok most? Biztos hogy ezt akarom csinálni halálomig, vagy igazítanom kell az életemen? Ha most ezen a napon meghalnék, úgy érezném, hogy megérte?” Ezek a kérdések segítenek fókuszálni és megtalálni a válaszokat. A külső források: tanulmányok, megtapasztalások, mások tanácsai fontosak. Ettől függetlenül lehet a válaszok bennünk vannak és nem külső forrásból kell várnunk azokat.

Te hogy látod?