Miért éppen Korea őrültek?

Tegnap kaptam egy e-mailt egy 12 éves lánytól. Az egész levél olyan mintha egy felnőtt ember írta volna, szóval nem tudok másra gondolni mint arra, hogy ez a lány nagyon tudatos és helyén van az esze. Meg tudja fogalmazni úgy az érzéseit, ahogy nagyon sokan mások talán nem is képesek. Én kívülállóként és bennfentesként is (ez de hülye kifejezés…) értem mit érezhet, mit él át. Tudom milyen az, hogy egy kultúrát csak görbe tükrön át (filmek, sorozatok, hírek, klipek, stb.) lehet látni, és azt is tudom, hogy milyen itt élni…

Átélni a negatívumokat is. Amíg az otthon élők a beleszagolnak a csomagolásba addig mi Szöulban élők tudjuk, hogy a levegő milyen büdös. Amíg mások otthon meghatódnak a doramákon és az emberek lelkén, addig minket majdhogynem kilöknek a metróból. Amíg minden klipben úgy tűnik, hogy itt minden nő tökéletes, addig a valóságban ennek a fele sem igaz. Ezen dolgok ellenére mégis értem azt, hogy van aki azt érzi itt a helye. Minden persze szubjektív és épp ezért mindenkinek azt kívánom, hogy aki ilyen érzéseket táplál Korea iránt, az jusson el Koreába akár rövid, vagy hosszabb időre és tapasztalja meg. A teljes képlet úgyis csak akkor lesz meg, ha valaki volt itt és összemossa az elképzelt és elidealizált dolgokat a valósággal.

Az első időszakban amikor én ide kerültem mindenki megkérdezte, hogy mennyit is tudok az országról. Csak bámultak, hogy soroltam a felszedett tudást Szedzsong és egyéb témákban, hiszen nagyon sok mindent ők sem tudnak. Attól, hogy valaki Szöuli még nem járt minden palotában, stb. Azt, hogy valaki Korea-fan, pedig végképp nem értik. Nem értik az érzelmi töltetet, ahogy azt sem, hogy ha akkora fan vagyok, akkor miért nem beszélek már jól koreaiul 3 hónap itt tartózkodás alatt. Én már értem… de ezt a támát majd máskor. Jöjjön hát a levél:

„A Korea őrültek bejegyzésedre, és rajongói levél kérésedre felbuzdulva, leülnék a gép elé, és én is írnék egy röpke kis levelet.

Gyakran találkozok az interneten, vagy élőben olyanokkal, akik szeretik Koreát és ki akarnak utazni. Én meg mindig megkérdezem, hogy miért? Álltalában ezeket a válaszokat kapom: ” Mert érdekel a kultúra. ” esetleg: ” Érdekel a nyelv.”. De ez is volt már: ” Hogy még több sorozatot tudjak nézni.” Ezek mind-mind számomra értelmetlen céloknak tűntek a kiutazáshoz. Ha meg akarja ismerni az ember a kultúrát, most nyílt egy koreai kulturális központ, de az interneten is temérdek dolgot meg lehet tanulni. Maga a nyelvet, itt is lehet művelni. Esetleg, ha elmenne tolmácsnak, még Koreaiakkal is találkozna. A sorozat? Angolból úgy is le kell tenni/ le van téve a középfokú, így le lehet tölteni a sorozatokat. Csak kitartás kell, hogy egyet-egyet megtaláljunk.

És ezt úgy mondom, mint egy másik nagy Korea sorozat fan.

Ugyan, én is ki a karok költözni. Egyszer kiírtam gyakorikérdések.hu-ra, hogy hogyan tudnék megtanulni koreaiul kiköltözés céljából. Nyomban privátban meg is kérdezték, hogy miért is? Ennyit tudtam válaszolni: ” valami odahúz.” Minden embernek van egy belső hangja, ami mindig másra, máskor, más miért kér. Egyesek ezt ösztönnek hívják. Nekem ez azt mondja, hogy amint lehet, menjek el innen Magyarországról. Az már egy másik dolog, hogy az ember hova akar menni. Én sem tudom pontosan megmondani, hogy miért pont Korea. Nem a K-pop ( pedig irtózatosan nagy fanja vagyok ), nem a sorozatok, nem a nyelv, pedig ezek mind szépek és jók. Maga a légkör, a lehetőség vonz.

De, ez a korosztályomnak, és még esetleg a gimnazistáknak kedvező lehet. Ugyan ösztönző is, ha valaki kint akar majd főiskolázni/ vagy egyetemet végezni. Nyelvtanulás, és ösztöndíj. Így, egy ilyen kis álommal, megalapozni a jövőt, pedig nem is a tanulás hajtja ilyenkor az embert, hanem a messzeség. Sokkal könnyebben tud állni a lábán, a tanultságának köszönhetően, mégis el sikerült elérnie a céljait. Igaz, nem állítom, hogy könnyű, de az ember ilyen: Szeret kockáztatni. Szereti az új dolgokat megismerni.”