Tegnap ugyebár megkérdeztem Facebookon és Twitteren is, hogy miről írjak. Ez volt a C variáció, amit megjelöltetek, így ez is kerül ma sorra. De még mielőtt belekezdenék, engedtessék meg, hogy tisztázzak valamit:
Ad 1: Ez a blog nem Korea-rajongói blog (akkor sem ha én rajongok Koreáért, egyébként mit is keresnék itt?), hanem egy ázsiai utazásokról szóló blog. Az eredeti terv ugyanis az volt, hogy utazgatunk és a 3 havi vízumok lejárta után lépünk tovább egy másik ázsiai országba. Oké idáig csak egy csipetnyi Japán volt a képben, és tudom, hogy a Koreához (főleg Szöulhoz) való kötődés azért kicsit bonyolítja a dolgokat.
Ad 2: A blog célja nem Korea lejáratása, csupán a valós tények bemutatása az én szubjektív szemszögemből. Nem akarom azt sem, hogy csupa ideális dolgot írok le, aztán valaki netán kikerül ide, és szembesül a valósággal, ami eltért a meséktől. Tudom, hogy a koreai filmek és sorozatot kicsit túl szép képet festenek és országimázst építenek. Ettől függetlenül nem vagyok hajlandó eltitkolni dolgokat, még akkor sem ha egyesek ezt a nemzet elleni támadásnak vélik. Ha valamin nevetek az nem a nép kinevetése, hanem egyszerűen nekem vicces, ahogy más külföldieknek a magyar dolgok is. Velük meg én szoktam nevetni, tehát… miről is beszélünk? Amúgy sok számomra nevetséges dolgot ha elmesélek egy koreainak, át tudja érezni a viccet és nem sértődik meg ezen. Negatív indulatokkal kapcsolatos blogot amúgy sem vezetnék, mert én békés embernek tartom magam, csak aki félre akar érteni az félre is fog.
Ad 3: ez egy blog, azaz nem hírportál, épp ezért rólam (is) szól… hiszen ez egy blog. Magamat nem nagyarcúságból írom bele, hanem mert ez egy blog, tehát hányszor ismételjem? Blog, amit én írok. Mindenkinek nem tudok megfelelni, nem is akarok. Aki velem tart olvassa, aki nem pedig talál több millió weboldalt az interneten. A megfelelésről itt egy találó illusztráció.
Kicsit hosszú lett a bevezető, de megint egy „negatívnak” mondható téma ez, ami igazából nem az, csak leírnám a tegnapi beszélgetésünket egy 21 éves koreai lánnyal. A beszélgetés a CHARMing alapítvány és képzési központon belül zajlott, amikor a spiritualitás felmerült mint téma (megjegyzem ez volt a leghosszabb beszélgetésem koreaival mióta 4 hónapja itt vagyok – kb. 2 órát beszélgettünk és megéltem azt amiben nem hittem, hogy lehetséges). Kivonat a beszélgetésből:
Lány: „Láttam egy dokumentumfilmet, ami arról szólt, hogy mi koreaiak megértjük a meditáció lényegét, az energiákat és minden ezzel kapcsolatos dolgot. A nyugatiak viszont csak megtanulják a technikát és nem értik meg a dolgok mélyebb értelmét. Szerinted is így van?”
Én: „Nem tudom. Én amikor megérkeztem és először megmutatta nekem valaki a meditációt én mindjárt éreztem azt, amit állítólag koreaiak sem éreznek először. Múlt héten tanítottam egy srácot és egy csajszit meditációra és nekik sem ment mindjárt.”
Lány: „Igen ezt hallottam.”
Én: „Nézd, az egészet nem lehet így lezárni, hogy a nyugat olyan a kelet meg ilyen. Amerikában, de Európában is elindult valami jó ideje, amelyet spirituális forradalomnak is nevezhetünk. Nem a Titok című maszlagra gondolok, amely egy kicsit tévútra vitte a tömegeket, hanem arra, hogy olyan írók könyvét mint Osho vagy Deepak Chopra nagyon sok nyelvre lefordították már. Én ezeket a könyveket olvastam, sőt Choprának közvetve dolgoztunk is. Szóval nem lehet általánosítani azt, hogy aki nyugatról jön az nem tudja érezni ezeket a dolgokat. Szerintem sok koreai is van aki nem érzi, vagy nem is érdeklődik a meditáció iránt.”
Lány: „Értem, de akkor is nekünk itt vannak tradícióink, amelyeket biztos nem értenek meg azok akik például Amerikából idejönnek. Ilyen például a meghajlás és a tiszteletadás az idősek felé stb.”
Én: „Szerintem ez pedig műveltség, és nyitottság kérdése. Én elég sokat olvastam a témában és úgy jöttem Ázsiába, hogy nem fogok megbotránkozni semmin és nyitott leszek mindenre ami szembe jön. Tudom mi a tisztelet és nekem nem okoz problémát, a meghajlást meg már úgy megszoktam, hogy otthon kell majd figyelnem (ha netán hazalátogatok), hogy ne csináljam.” :-)
Lány: „Hm…”
Én: „Szerintem azért lehet minden, amit gondoltok a nyugatról, mert Korea nagyon sokáig egy zárt ország volt, és a nyugat nagy részben csak nem kívánt változást hozott be az országba. Ennek köszönhetően mindenki ferde szemmel van nézve aki nem koreai. A Nagy Mester rám konkrétan azt mondta, hogy ő látja bennem a koreait, még akkor is tudja, hogy nem vagyok az. Szerintem a nyitottságom miatt lehet”.
Lány: „Hm…”
Én: „Egyébként szerte a világon egyre több olyan kezdeményezés van, amely újdonságnak számít és valamiféle forradalmat jelent ezen a területen. Az egyik a minimalista életmód, amelyet én is megpróbálok követni, már amennyire sikerül. Ilyen a Kulturális Kreatívok terület is, aminek ha akarod átküldöm a weboldalát. Magyarországon vannak olyan csoportok, akik erőteljesen egymás segítésén dolgoznak és megpróbálják kikerülni a klasszikus fizetőeszközöket is. (megjegyzés: Suska, Zöld Pénz, HungaroPiac, stb.) Én többek között a CHARMing-ot is ebbe a kategóriába sorolom, tehát nem vagytok / vagyunk egyedül a világban és nagyon sok helyen változások vannak a fejekben. A probléma talán az lehet, hogy ha én megpróbálok is úgy gondolkozni mint egy koreai, nem teljesen leszek hiteles a szemedben, mert nem vagyok ázsiai és ebből adódóan mindig lesz valami feltételezett hiányosság a személyemmel kapcsolatban.”
Lány: „Hú ez érdekes, küldd át a Kulturális Kreatívok oldal címét?”
… és a beszélgetés folytatódott tovább, de ez már nem érdekes a mai téma szempontjából. A világban nagy dolgok zajlanak, és ez független nemzetiségtől, vagy a fajtól. A beszélgetés lényege kiemelném nem az, hogy én milyen szellemi szinten vagyok, hanem az, hogy van egy kicsit félreértelmezett kép a Koreán / Ázsián kívülről érkezőkkel szemben. Fejben persze én is lejátszottam már, hogy ülök a metrón és elképzelem, hogy koreai vagyok. Felszáll egy srác, szerintem amerikai, vagy angol. Ha elképzelem, hogy koreai vagyok, nekem nem szimpatikus a feje. Idejön, ki tudja milyen züllött alak, oké angolt tanít, de egyébként nem kell ő ide. Lehet még talál is magának egy koreai lányt. Fenének se kell ide keverék gyerek és család, amely gyengíti a tradícióinkat és a társadalmat. Én bele tudom képzelni magam ebbe a szerepbe is, és akkor megértem a koreaiakat. Jó lenne néha arcot váltani („Valar Morghulis” – Trónok harca) és akkor teljes értékű koreai lehetnék, aki nem szúr szemet és elhiszik róla, hogy fel tudja venni a szokásokat és tisztelni az értékeket.
„A blog célja nem Korea lejáratása, csupán a valós tények bemutatása az én szubjektív szemszögemből.”
Pontosan ezért olvasom a blogod, erre vagyok kíváncsi :)
Azt gondolom valamennyien pontosan a te szöged-szem-szöged miatt olvassuk a blogodat. :)
Mivel nem az átlagos ezt csináltam, arra mentem, ezt láttam leírása, hanem gondolat közlő és ébresztő és nem utolsó sorban informatív tartalmakat közölsz. Néha újságírói kvalitásokat csillogtatva. Mivel megszoktuk tőled, ezért van a nagy elvárás is ( a jóhoz könnyű hozzászokni) Úgy amúgy az emberek, nemzetek, földrészek lakói közötti különbségeket sokáig lehetne ragozni. A címkék nem véletlenek, de hát mindennek oka van és ha van időnk kedvünk kutakodni, hogy miért ilyen vagy olyan egy ember, és amint írtad nyitottak vagyunk, akkor kevesebb meglepetés ér.
Hogy sok forradalmi változás van a világban valóban igaz. Sokan keresik a kiutat a globális taposómalomból. Én most bukkantam rá egyre amit ha szerencsém van közelebbről is megismerhetek. Sajna a Jejui mandarin szedés nem jött össze ( a parasztok helyzete a globális okok miatt mindenütt hasonló) de választottunk egy másik farmot Gyeongju mellett Dori village. ( DORY= Do, Open, Reality of, Yourself ) A tulaj Iindiában volt e és az ott tapasztaltakat akarja megosztani az emberekkel és főleg a gyerekek oktatásán keresztül a felnövekvő nemzedékkel. Lehet tájékozatlan vagyok,
( mint említettem neked ezekből alulgyujtásom van) rákerestem Aurovillre és nagyon érdekesnek találtam az ott leírtakat és a képek is szuperek, nézzétek meg.
Sajnálom, hogy nem jött össze, de a végét most nem értem. Akkor ez egy másik hely és ez sikerült?
Augusztus elején kapunk végleges választ. A helyzet az, hogy felállitottunk egy 5 farmból álló listát amibe van zöldség, datolyaszilva, tea termesztő és ha az egyiknél nem jön be, akkor a következőt kell megkeresni. Ezt ( azon kivül, hogy érdekesnek tünt azért választottuk, mert munka után be tudunk menni a Gyeonjui nevezetességeket megnézni.
Vajon hogy állnak a koreaiul tanuló külföldiekhez? Szokták mondogatni, hogy egy nyugati soha nem fog megtanulni koreaiul?
Szia Gábriel!Olvasok folyamatosan,ha nem is szólalok meg.Amit írsz”félreértelmezett kép” más szóval előítélet.És az fordítottan is működik,nem?Nálunk is más szemmel néznek az ázsiaiakra.A fejekben kell forradalomnak lezajlani!Valóban nyitottnak kell lenni,akkor érdekes dolgokat figyelhet meg az ember.A kínaiakra sem idegenekként nézek pl.,próbálom megérteni,megismerni őket.Megfigyeltem,mennyire meglepődnek,ha valaki kedves velük.És miért ne lehetnénk azok?
Nekem még nem mondtak ilyet, de az tény, hogy nagyon sokat javítgatnak, még akkor is, ha valamit helyesen mondok, mert mindig van helyesebb, koreaisabb verzió. De én ezt nagyon csípem :)
Ha egy koreai már kijavít az jó hír, mert akkor már szóba elegyedett velem. :)
Esetemben örülnek ha mondok valamit és olyankor kapom a „wow és még jól is ejtetted ki” reakciókat. Tegnap vettem egy képregényt, amire azt mondta a mesterem, hogy „hát ez nehéz lesz”. Persze épp az a jó benne, hogy lassan napi 1 oldalt lefordítva, kérdezgetve, mondatokat tanulok meg belőle. Nem tudom, hogy anyanyelvi szinten meg lehet-e tanulni ezt a nyelvet… egyik oldalam azt mondja simán, a másik meg azt, hogy soha… főleg a kultúra minden egyes momentumát felvenni… szerintem lehetetlen. Pl. a TV-ben szereplő celebeket évek mire megismeri az ember.
A celebekkel nem kell foglalkozni :)
Persze, de ez csak egy példa volt, hogy 100%-ban nem tud „beépülni” egy ember egy kultúrába :)
Szerintem még a saját kultúrájába se mindig :)
Az előítéletek nem haszontalanok! Segítenek megőrizni a hagyományokat, az identitástudatot, ezzel megakadályozva más kultúrák befogadását. Így ha odautazunk, talán még sokáig koreai emberekkel fogunk találkozni, nem pedig amerikai lelkű ázsiaiakkal! Gabriel vitapartnerének nagyrészt nyilván igaza van, a nyugatiak inkább csak nézik a szokásaikat, mintsem hogy igazán értenék. Amíg vannak előítéletek, addig működik a nép immunrendszere. Amíg működik az immunrendszerük, nem veszítik el önmagukat!
„ezzel megakadályozva más kultúrák befogadását. Így ha odautazunk, talán még sokáig koreai emberekkel fogunk találkozni, nem pedig amerikai lelkű ázsiaiakkal! ”
A koreaiak kissé elkéstek megakadályozni más kultúrá(k) befogadását, lévén Korea a kínai kultúrkör része, kínai szókinccsel, írással, kínai személy-és helynevekkel, konfucianizmussal, sőt, az indiai eredetű (pfuj, ez is egy idegen kultúra) buddhizmussal, de ott van a szintén nem koreai eredetű kereszténység is stb :)
:D Ez nagyon találó volt! :D
„Az előítéletek nem haszontalanok! Segítenek megőrizni a hagyományokat, az identitástudatot, ezzel megakadályozva más kultúrák befogadását.” – Ha lenézünk más népeket, kultúrákat akkor lehet, hogy jó hagyományőrzők leszünk, de nem biztos, hogy jobb emberek leszünk.
Nehéz erre mit mondani, hisz én magam se vagyok mindig hú de marhára toleráns. És igazából az előítéletnek mindig van valami alapja, nem véletlen alakul ki pl. egy nép iránt. Valszeg azért mert sok precedens volt már arra a viselkedésre pont azoktól az emberektől (köhömitthonihelyzet). De ettől függetlenül persze még az ugyanúgy szív aki viszont nem csinált semmi rosszat…na ezért rossz az előítélet. De nem gondolom hogy alaptalan lenne. Ahogy Koreában se gondolom hogy az…hisz hány olyan ember jöhet oda aki hókuszpókusznak gondolja a meghajlást, a buddhizmust, stb…
Csak az a baj hogy ha meg jön olyan aki viszont tényleg értékelné, azt se hiszik el…
Mivel előző hozzászólásomban nem akartam abba a hibába esni, hogy túldumálom az eredeti Gabriel-féle bejegyzést, lerövidített gondolatmenetem nem volt eléggé világos. Véleményem szerint különbséget kell tenni a keleti filozófián alapuló kultúrkörön belüli évezredek alatt létrejövő, többé-kevésbé egymással harmonizáló hatások és a keleti kultúrát bomlasztó nyugati (elsősorban amerikai) kultúra hatása között. A koreai társadalom példamutató előrelátását mutatja szerintem a tradíciók megőrzésére tett erőfeszítések sora. Számomra rokonszenves az igyekezetük, amivel nem akadályozzák a modern életmód kialakulását, de biztosítani kívánják a múltban kialakult, nem az individuum, hanem a társadalom érdekét előtérbe helyező kultúrát. Érdemes belegondolni: Dél-Korea és lakói iránt érdeklődő nyugatiak nyilván az ottani kultúrára kíváncsiak.
Az előítélet velünk szemben elkerülhetetlen, hiszen nagyon keveset látnak a mi gondolkodásunkból. Az a kevés pedig még nem lehetett elég egy árnyaltabb következtetés levonására. Vajon itthon milyen véleményeket hallanánk, ha megkérdeznénk honfitársaink véleményét a koreai emberekről? Tisztelet a kivételnek, a többség bizony a koreai lányhoz hasonló, vagy annál keményebb előítéleteken fogalmazna meg.
Fenntartom a véleményemet: amikor Dél-Koreába utazom, nem azt várom, hogy feltétlenül keblükre öleljenek csak azért mert az általunk „fejlettnek” gondolt Európából érkeztem! Azt szeretném látni, ami más, mint nálunk. Remélem sikerül sokáig megőrizniük!
Gabrielnek és a többi ott élő magyarnak pedig sok sikert kívánok a nehéz és felelősségteljes feladathoz, amellyel bizonyítani igyekeznek a nyugati ember őszinte érdeklődését a koreai filozófia iránt.
Őszintén? Én nem nagyon látom azt a marha nagy igyekezetet a tradíciók megtartására…
Érdekes olvasgatni a véleményeket. Köszönöm!
Kínában személyesen semmilyen előítéletet nem tapasztaltam, kellő érdeklődés és nyitottság mértében viszont hasonló érdeklődést/vendégszeretetet kaptam. Ugyanezt szerintem bárki megtapasztalhatja bármelyik (Kelet-)ázsiai országban.
Ugyanakkor számos alkalommal láttam nyugatiakat a nyugatiakat érő sztereotípiákat erősíteni: buddhista szentélyben imádkozók felett fiatal turisták csináltak grimaszokat és fotózták úgy magukat; egy igen nívós étteremben egy jól szituált businessman verte ki mellettem a balhét, és megkért arra, hogy mondjam meg a pincérnek, hogy ilyen mocskos pohárból nem hajlandó inni. Megnéztem a poharat, teljesen tiszta volt, nem is arról szólt a történet, csak ki kellett tennie az irányjelzőt…Etc. Újabban pedig több videó járta be a kínai netet a kínaiakkal tapló nyugatiakról, aminek egy internetes xenofóbia-hullám lett az eredménye. Mindez pár idióta miatt.
Ergo valamilyen szinten épphogy a külföldiek szolgálnak rá az őket ért esetleges távolságtartásra.
Ismeretek hiányában – legalábbis mások elbeszéléseire támaszkodva – előítélettel viseltetni bármely nép iránt is véleményben nem túl okos vagy követendő dolog.
Igen az ilyenek erősítik az egészet és ahogy már írták itt is, ha mégis van aki meg tiszteletteljes, akkor meg már hiába, mert ott a bélyeg a nyugatiakon. :-( Metróban már én is láttam tapló amerikaiakat itt, ilyenkor mit tehet az ember?…
Nekem az is érthetetlen és ellenszenves, hogy ha valaki annyit sem képes megtanulni a célország nyelvén, hogy „köszönöm”, „bocsánat” , „üdvözlöm”; emellett még neki áll feljebb, hogy a helyiek nem tudnak (jól) angolul.
Így van! Pedig magunkról tudjuk, nem csodát várunk a külföldiektől! Már az is elbűvöl minket, ha egy-két törve kiejtett magyar szót hajlandók kimondani. Ehhez nem kell sok előtanulmány, mégis azonnal rokonszenvet kelt.
Az meg még felháborítóbb, ha valaki 2-3 évet él az adott országban, de nem hajlandó tanulni a nyelvet…Egyszer megkérdeztem egy ilyen bloggert, aki azt válaszolta, hogy minek arra a hátralévő 1 évre…
Egyszer dumáltam egy kanadai sráccal. 5 éve tanár itt, és nem hajlandó megtanulni koreaiul.
Pedig aki nem érti egy nép nyelvét, az a lelkét is csak kevéssé értheti. A kanadai srác nyilván nem is kíváncsi a koreaiak lelkére. Az ilyen hozzáállás pedig óhatatlanul előítéletet szül, ezen nem is csodálkozhatunk. A rossz véleményt eloszlatni aztán sokkal nehezebb lesz. Remélhetőleg a koreai emberek hamar rájönnek, hogy nagy a különbség a kanadai és a magyar ott élők között. :)
5 éve? Az szép…..
laza arc volt, de őt komolyan nem érdekelte Korea…
Csak nem angoltanár? :)
talált, süllyed :D
Komolyan? LOL :DD
Jellemző… :)
Bocs csak megjegyzem Frankl Péter nevét aki Japánban él kint , matematikusként dolgozik és egyébként az utcán mint zsonglőr szórakoztatja a közönséget.Szerepel tv -ben ,felkészíti a diákolimpiára a japán matematikusokat stb én sem tudok mindent róla csak azért hozom fel példának mert minden a befogadó képességen múlik ami történik velünk. Kirekeszthetünk mindent ami történik ott ahol élűnk és megpróbálhatunk csatlakozni a történésekhez.Csak megemlítem most találkoztam egy külföldön élő ismerősömmel 17 éve él közel -keleten és egy szót nem képes elmondani az adott nyelven de még angolul sem.Meg sem kisérli nem a beilleszkedést de még a megértést sem.Úgy él egy idegen országban hogy mindig kívülálló marad ezek után hogy várható el a körülötte élőktől hogy befogadják vagy tolerálják, csoda hogy megtűrik!Nem kell mindent átvenni ,nem kell mindent utánozni de elfogadni ,befogadni úgy érzem kötelező hiszen vendégekként fogadnak.De a beilleszkedés egy adott kultúrába csak akkor működhet ha erre képes az ember. Persze lehet szemlélődő de akkor panaszkodás sem lehet semmire..
Bocs, hogy nem írtam kint dolgozó férj mellet feleség, csak hogy ne legyen félreértés.
Inkább nem mondok semmit….(17 év!!!)
Nem gondoltam, hogy vannak emberek, akiket ennyire nem érdekel az ország ahol élnek.
Otthon néha kifigásolják, ha leírom azt, ami nem tetszik (túl sok panaszkodós). Persze az én irományaim sem mondhatóak negatívnak, sőt, igyekszem a jó dolgokra fókuszálni, hiszen, ha már itt vagyok, akkor szeretném magam jól érezni. De valahogy le kell írnom a negatívumokat is, mivel úgy túl szürreális lenne. Persze azért megnézem mi az, amit le lehet írni, meg mi az, amit nem (pl. munkáról nem írhatok, azzal kapcsolatos dolgokat sem osztok meg). Inkább akkor próbálok írni róla, mikor az első nagy düh leülepedett… Mirjám egyszer találóan írt erről… Én is gyakran érzem. Legtöbbször minden szép és jó, de vannak olyan percek, mikor azt horrorjelenet szereplője lenne az ember :S. Én sem akarom Koreát reklámozni, se nem fikázni, csak egy itt élő-tanuló-dolgozó ember szemével akarom megfoglamazni, aki alapjában véve szeret itt élni :)
A horrorjelenet megvan nekünk is :DDD de szeretünk itt élni. :)
:) :)
Helló!
Hallottam egy koreai szerzetesről, aki egyszer járt turistaként Magyarországon, aztán hazament a családjáért, és azóta (sok éve ) nálunk él, mert elhívatást érzett arra, hogy értünk végezzen szolgálatot…
Szerintem is minden arról szól, mi van az ember szívében-lelkében :-)
Amit tudok, hogy mindenki mást akar. Az európaiak Ázsiába jönni, az ázsiaiak Európába menni. Pár embernek már mondtam, hogy cseréljünk útlevelet. :)
Ez érdekes…én is ismerek embereket akik nem tanultak meg az adott ország nyelvén. Nálam ez kizárt hisz pont hogy ha valami érdekel akkor az a nyelvtanulás. Mert ha megtanulod a nyelvet akkor a kulturát és a gondolkodásmódot is valamilyen szinten átérzed és átveszed. És ettől olyan mintha (bár ezt gáz leírni) több személyiséged lenne (de nem rossz értelemben!).
Tudom magamról hogy pl. amikor németül beszélek akkor a nyelvhasználatom alapján gimisnek hangzok…valahogy olyan stílusban beszélek németül…nem is tudom hogy magyarázzam ezt el másképp. De a hanghordozásom, a szlengszavak olyanok, amiket a gimisek használnak. Ez nem tudom miért alakult ki így…
Amikor azt a kicsi koreai tudásomat előveszem, akkor ilyen rácsodálkozós magas hangú félénk kiscsajos énem van (ez elsősorban abból is adódik hogy marhára nem vagyok magabiztos a nyelvben).
Angolul vagyok a legközelebb úgymond önmagamhoz, a hangom is mélyebb amikor angolul beszélek…írásban marhára tudományos tudok lenni, majdnem költőiesebb mint a saját nyelvemen. Szóban meg szerintem marhára poénos vagyok HAHA…
De persze a saját nyelvemen vagyok igazán én. És sokszor rossz hogy ezt csak az ismeri meg aki ért magyarul.
Különben sose értettem hogy miért beszélek magasabb hangon a többi nyelven és magyarul meg mélyen ahhoz képest.
Azért az vicces hogy valaki a saját nyelvét oktatja és elvárja hogy azt tudják, de ő meg nem tanulja meg az ország nyelvét. De nem kell messzire menni ahhoz hogy erre példát találjak. Nagyon sok külföldi ismerősöm van, aki Debrecenben tanul medikusként, 5-6 éveket is…és annyit tanulnak meg magyarul hogy köszönöm…és mit érzek én ilyenkor? Hogy arra jók vagyunk magyarok hogy kihasználják hogy itt olcsóbban jó oktatást szereznek, hogy az árak alacsonyak, hogy a magyar csajok szépek…de az hogy a kulturánkat és nyelvünket megismerjék, az már nem kell nekik…szinte parazitának érzem őket, pedig mondom, sok haverom van. Bár őszintén szólva engem idegesít mikor valaki erős akcentussal magyarul próbál beszélni és nem értem mit akar mondani…inkább beszéljen velem angolul…:D
Judit, iszol te rendesen? :)
De egyszer beszélgettem egy amcsival és bár egy köcsög volt de jól tükrözte a hozzáállását az amerikaiaknak a világhoz. Ők nem tanulnak meg olyan dolgokat amik feleslegesek. Csak azt amit használni fognak. Tehát gondolom sokan úgy vannak vele hogy minek tanuljak meg koreaiul ha csak egy-két évet vagyok ott és után hazamegyek és csak egy szép emlék marad amiről az unokáknak beszélhetek? Nagy részük lehet sose fog nyelvekkel foglalkozni miután hazamegy hisz lehet eleve az eredeti végzettségüknek sincs köze a nyelvtanításhoz.