A Jeju-történetet ugyebár ott fejeztem be, hogy filmszakadás és beájultam a fáradságtól a tradicionális koreai játék után. :-) Másnap végre csak eljött a workshop lehetősége, és U-do-ra azaz U-szigetre mentünk. U-do olyan Jeju-nak mintha a Hold körül még keringene még egy égitest. Nem elég, hogy Dél-Koreának itt ez a szép sziget (Jeju, amit a magyar terminológia Csedzsu-nak hív).
El is indultunk hát a szigetre, amire a komp vitt át minket. A kikötő nem is volt olyan messze a szállástól. Mikrobusszal vittek ki minket a kikötőbe, ami azért fordult párat mire a teljes workshopra küldött társaságot eljuttatta a célpontra. A kikötő érdekes volt. Egyszerű kompállomás, amin voltak azért boltok is. A kompra regisztrálni kellett, gondolom azért, hogy ha baleset van akkor egyszerűbb legyen az azonosítás. Olyan jó a „töltsd ki a dögcéduládat” szellemben kirándulni. :D Név, cím, telefonszám. Ezeket ki kellett töltenünk egy kis papírra, amiből irtó sok hevert az asztalokon.
Már itt felfigyeltem a tengeralattjárós tengeri túrára is. Érdekességnek nem is volt rossz és egész normális áron adták, csak hát én egy csoporttal vagyok és nem akartam különcködni. Ettől függetlenül az ilyesmi felkerült a bakancslistámra. :)
U-do-ra nagyon gyorsan megérkeztünk. Volt egy olyan rész is a kompon, ahol olyan utazófülke lett kialakítva, mintha egy repülőgépen ülnénk. Vicces, hogy egy rövid hajóúton lehetőség van a fegyelmezett leülős dologra is, miközben le sem ülsz már szállhatsz ki, mert odaértünk.
A kikötőben vettem egy terepszínű kalapot, mert iszonyatosan tűzött a nap, és elviselhetetlen volt, az amit máskor simán kibírok. A nap elején éreztem, hogy ez ma nem fog menni. Közben leesett az is, hogy miért hordanak a koreaiak a rövid ujjú pólóhoz még kézfej nélküli kesztyűt, ami általában fehér szokott lenni. A karjukat védik a leégéstől. A rövid póló nyilván jó, mert szellőzik az ember teste, de ezzel a „pótlékkal” az ember mégis jobban jár, mintha hosszú ujjú felsőt venne (amiben megdöglene a hőségtől). Lassan minden leesik, csak idő kell ezeknek a dolgoknak. Ha valaki nyáron jön Koreába érdemes odafigyelni ezekre az apróságokra is. A nagyon magas faktorú krémek ugyanis van, hogy semmit sem érnek – tapasztalatból mondom.
Beszéljenek a képek!
[bigpictures]
Van egy kis panoráma-videó, amit az egyik pihenőnél vettem fel. Fújt a szél, ezért inkább zenét kapott:
A sok képpel senkit sem akarok untatni (nincs is annál rosszabb, mikor az ember az ismerőseit lefárassza a nyaralásos képeivel), ezért sok képet ki is szanáltam. A szigeten tett kirándulásunk nem ért véget az ebéddel, ezért lesz még egy 2. rész is. :)
Psszt! Nemsokára Jeju-babás hűtőmágnest lehet nyerni. Érdemes figyelni a blogot és a Facebook / Twitter fiókot. ;-)
Vagány a kalap, meg az óriás-borosdugó zátony :D
Akkor Jeju nevét hogyan kell kiejteni?
szerintem a „dzsedzsu” közelebb áll a valósághoz
Én még szívesen néznék képeket, nagyon szép hely!
Holnap második rész. :)
Tetszett a mai írásod, de még inkább a képek, melyek értékét fokozza, hogy nem a hivatalos oldalakról megismert verziók. Részemről szívesen nézegetnék belőlük még többet.
Azért, hogy viszonyítani tudjam a sziget méretét most hasonlítottam össze a Balatonéval, mert rémlett, hogy a hosszuk egyezik és valóban, csak Jeju-nak a szélessége dupla akkora. Szóval igazán kis sziget, a filmek alalpján nagyobbnak hittem.
Nagyon szépek a képek :) Áhh gyönyörű kilátás *.* várom a folytatást :)
Jujj, Udo-t kihagytuk, mikor Jejun voltam (kétszer is), egyszer viszont beütemzem! Bár idén Jeju helyett Ulleungdo szerepel a bancslisátmon (jövő nyár?), de még nem kizárt, h eljutok Jejura is:) :). ‘A hülye kalap hülye fejet kívánt” megjegyzésen szakadtam :) :). Nagyon jók a képek. Bár nekem azt mondták, egyes emberek nem az elégéstől, meg a bőrráktól félnek! Hanem magától a barnulástól. Itt a fehér bőr a divat, mivel azzal éreztetik, magasabb társadalmi osztályba tartoznak…
Bezony ez így van. A koreai nők mindig is büszkébbek voltak arra, hogy világosabb a bőrük, mint a japánoké. :)
:)
Gyönyörű! Már a rizsföldes bejegyzéseddel is nosztalgia-hullamát indítottál nálam … Thaiföld és Indonézia rizsföldjei …hm …. most meg a tenger ….. Shanghai-ban nem negyon érződik, hogy tengerparti város; leszámítva a páratartalmat.
A fehér bőr itt is divat. Kötelező a napernyő és a legyező is, mint női tartozékok:)
Állat a videó, a kötélszőnyeg, meg a satyó :-)
Ja, Gabriel!
Mi a helyzet a tájfunnal? Titeket nem ért el?
A tájfun a mi szemünkben egy viharocska volt. Mi nem mozdultunk ki, csak 1x lementünk csokiért a boltba. A gyerekek nem mentek iskolába, de az élet zajlott a városban. Persze láttuk, hogy a vihar ágakat tört le, meg süvített a szél, de nem volt még csak ijesztő sem.
Akkor jó..ti megúsztátok. A Hírstart azt írta, volt, ahol házakat kapott szét a vihar, és páran meg is haltak…
Gyönyörűek a képek.
Kíváncsi vagyok, hogy a korlát/kerítés miből volt, mert olyan, mintha igazi folyondárfa lenne. A kötélszőnyeg nagyon praktikus és jól mutat, biztonságos, mert nem csúszik.