A szöuli metróról

A többség véleményét követve, ma mellőzöm a királyi palota posztot és inkább a metróról írnék. Nos a szöuli metrónak a budapestihez hasonlóan 4 vonala van (mókás leírni), csak a koreai egy picit hosszabb. :-) Update: Ez itt egy téves állítás volt részemről, mert mint később kiderült itt 16 vonala van a metrónak csak én (ismét) hittem a wikipedia-nak. A metró az egyik (és sok van), ami folyamatosan arra emlékeztet, hogy ez a nemzet mekkora gazdaságot épített ki magának. A szöuli metrónak egyébként nagyon nagy szerepe volt az egész város gazdasági fellendülésének a felgyorsításához, sőt egyes források szerint épp a metró által nyújtott gyors közlekedés tette a várost és a koreai gazdaságot azzá, ami. A metrórendszer annyira fejlett és automatizált, hogy az ember komolyan itt érzi igazán, hogy a 21. században él. Azért így belegondolok, hogy milyen lehet a „mi” koreai diákjainknak (mármint akik Koreából kerülnek ki Budapestre tanulni) szembesülni a budapesti metró mondjuk 3-as vonalával? Persze értem, hogy míg minket elnyomott az előző rendszer, addig Korea felhúzott egy lassan már USA-t is megszégyenítő gazdaságot. Ettől függetlenül ha belegondolok abba, hogy nagyon sok embernek milyen előítéletei vannak még mindig Ázsiával kapcsolatban… na mindegy, lapozzunk.

Az első szembeötlő dolog, ami emlékeztet rá, hogy én csak egy „csóringer európai vagyok” az a tény, hogy míg a thai gyerekek a bankkártyájukat húzták le a forgókapuknál, Gabrielünk meg csak pislogott, mert neki a CIB-es kártyája nemcsak, hogy nem dombor-nyomott, de külföldön nem is használható (a szlovák bankkártyájának meglétét pedig el is felejtette, csak most jut eszébe, amikor írja ezt a cikket). :-)

Lényeg, hogy én készpénzzel fizettem az egyik automatánál (amely angolul is tud – a szöuli közlekedés 3 nyelvű: koreai, angol és kínai), amelynél ugyebár az a ciki, hogy tudnia kell az embernek hova is megy, hány megállót stb. OK, ez logikus, de nem elegánsabb lehúzni egy kártyát a bejáratnál, majd lehúzni a kijáratnál? A pontos összeg levonását pedig a rendszer végzni (… csak szépen, ahogy a csillag megy az égen).

Azért az én megoldásom sem volt kutya, ez is megéri a pénzét, hiszen kaptam 1 db egy útra szóló plasztik-jegyet:

Ennek lényege, hogy elvileg hosszabb útra is megvehetem  a jegyemet, akkor sem ver át az SZKG ZRt.(BKV után szabadon), hiszen van egy visszaváltó gép is. Mivel a megtett szakasz után nekem is le kell húznom a kártyámat a kijárat forgókapujánál (villáskapu?), a rendszer pontosan tudja a költségemet. A kártyát viszont egy pénzvisszaváltó gépnél vissza lehet váltani. A fennmaradó összeg visszajár az utasnak és (szerintem) a kártya is vissza van forgatva a rendszerbe (egyébként nagyon sok műanyag kártya fogyna). Zseniális!

wifi egyébként szinte mindenhol van (mármint lenn a metróban)

A metró egyébként tele van reklámmal. Na ez melyik film vajon? A színészek nevein nagyot röhögtem, mert bár láttam már a saját nevem is leírva koreaiul, azért mégiscsak vicces egy amerikai nevet hangulban leírni. :-) Google Translate virtuális billentyűzet használatát elfogadom. ;-)

A metró biztonságára minden szinten figyelnek. Filmekből bizonyára ismerős ez a megoldás (más országokban is), amely a világ első számú öngyilkossági listáján lévő országban alapvető követelmény. Itt elég nehezen végzi metró alatt valaki, hiszen az ajtó csak akkor nyílik ki ha már a szerelvény ajtaja is pontos pozícióba került.

Ha mégis menekülni kell akkor erre pontos tervek és szemléltetések vannak kidolgozva:

Az állomások nagyon tiszták, mintha ma adták volna át az egész vonalat:

Ez konkrétan a 3-as vonal (3 nyelvű segédlettel – nagyon ki van ez találva!)

Ha már biztonság, akkor keményebb dolgok is következnek. Vegyi, biológia támadás, tűz esetére minden állomáson vannak gázmaszkok. Kemény nem?

Visszatérve a kellemesebb dolgokhoz, a Kyongbokkung palotához vezető metró kijárata már tele volt tradíciót idéző motívumokkal:

Az amerikai film címének megoldását várom ide hozzászólásként! ;-)