browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Nyakig eladósodva

Posted by on 2012-09-10

Ma reggel egy nagy kérdésre kaptam választ. Szembejött ugyanis egy cikk, amely segített megérteni a koreai gazdaság főleg munkahely szempontjából nézett működését. Melindát fél éve azzal idegesítem ugyanis, hogy amikor meglátok egy új autót, akkor elkezdek hangosan gondolkodni: “Miből vette? Fiatal srác, honnan van neki erre?” stb.

Köztudott, hogy a koreai fogyasztói piac elég nagy része kifinomult ízléssel válogat a márkásnál márkásabb termékek között. Legyen az ruha, autó, kiegészítő, elektronikai cikk. Nagyon sokan menő kávéházakban töltik az idejüket. A fiatalok erre még extrémebb példa, mert ott mutatni kell, hogy kik is ők. Komolyan mondom el nem tudnám ilyen minimalista nézetekkel képzelni, hogy miként is csajoznék én itt ha mondjuk 20 éves lennék. A lányok nagy része a romantikus, milliós esküvőkről álmodozik és egy céljuk van: férjhez menni. Itt mindent a srác fizet, szóval “villantani kell” és ha valaki nem született gazdag családba akkor két lehetőség van: 1. “Találkozzunk később ha felépítettem a karrieremet!” (most már világos miért is). 2. hitelt veszek fel, mert szórakozóhelyre kell vinnem a csajomat. Na persze ne általánosítsunk, de egyes beszélgetésekből nagyon le szokott esni, hogy sokaknak nincs karrierista világképe. Az egy másik dolog, hogy fel sem fogják milyen a világ körülöttük. Oké értem, nem is kell ha a férj dolga a pénzkereset. A párkapcsolat viszont elég érdekes lesz, ha a feleség várja a férjét otthon (vagy a kávézóban?) miközben a férj este 10-kor ér haza és szabadságot se nagyon mer kivenni, mert akkor már megkérdőjelezhető a cég iránti lojalitása… Ezek a dolgok nem voltak tiszták számomra… de ez csak a kérdéseim egy része volt.

A kérdéseim továbbiakban arra irányultak, hogy az hogy lehet, hogy a munkanélküliségi indexet sikerült lenyomni 3%-ra (ha jól emlékszem). Aztán kezdett derengni: mindenki dolgozik, az idősek is. Van aki persze szelektív hulladékot gyűjt (nagyon sok bácsi és néni akik lassan menni sem bírnak már), van aki helykitöltőként dolgozik. Nem nézem le őket, sőt becsülöm, mert addig amíg mi még dédelgetjük a nyugdíjas éveket (már aki), addig itt nagy tömegeknek nincs megtakarítása (akkor sem ha a “keleti ember előre gondol és spórol” mesékkel szórakoztatnak mindenkit a biztosítási ügynökök Európában).

Aztán azt sem értem, hogy miért van ennyi kávézó. Sok mellett naponta úgy megyünk el, hogy az ott dolgozón (vagy tulajon?) kívül senki sem ül benn. Néha egy-egy barát benéz és pang a hely az ürességtől. Eltelik pár hét és újabb kávézó nyílik és annak sincs forgalma. Megfigyeltem azt is, hogy a vállalkozás sikere itt is a helyszínen áll vagy bukik. Ha forgalmas helyen bérel (gondolom vagyonokért) valaki kávézót, akkor lesz forgalma, de más kerültek kevésbé forgalmas helyein olyan mintha valaki csak magának “generálna” munkahelyet miközben egész nap netezget.

Az egész valahogy nem állt össze. Ez a gazdaság megy előre és olyan mintha mindenkinek csinálnának munkahelyet. A nyugdíjas korúak ha más nem portások és mindenki rohan valahova. A “helykitöltő” ember szerepét egyébként erre írtam: olyan helyekre is felvesznek embert, ahova szerintem nem kellene. Van aki csak odébb tesz dolgokat és egész nap elvan. Persze senkinek sem magyarázom, hogy nálunk ekkora pazarlás elképzelhetetlen. Koreában (már írtam korábban is), nem érzem azt a hatékonyságra való fókuszálást, amit a nyugati vállalkozási modell diktál. Itt sok ember van a munkára. Azért tart tovább minden, mert valahogy nem rohannak, és azt az állítást akkor is fenntartom, amikor a koreaiak folyton azt mondják, hogy ez a nagyon gyors változások országa. Lehet egy Samsungon belül gőzerővel dolgoznak, hogy menjen előre az üzlet, de az csak pár ezer ember és most nem feltétlenül a multinacionális óriáscégekről beszélek… hanem a kis emberről, munkavállalóról, kényszervállalkozóról (erről szól a mai cikk amit találtam).

Nem akarom szaporítani a szót, de pár napja volt egy beszélgetésem egy sráccal, aki gazdaságtant tanul. Kérdeztem mit is tud a világban zajló banki problémákról, a hitelekről… a rebesgetett novemberi dollár összeomlásról (amely magával rántja Koreát is, ahogy az egész világot)? Erre az volt a válasza, hogy ő nem tud erről semmit, de még csak most fogja tanulni a pénzzel kapcsolatos dolgokat, szóval ő nem is érti mit magyarázok én itt arról, hogy a vezető bankárok már önellátó farmokat vásárolnak maguknak, hogy legyen hol túlélni ha elindul egy gazdasági apokalipszis… Lényeg a lényeg, az itteni oktatási rendszert én kezdem lebecsülni, mert tárgyi tudást kapnak a fiatalok, de közben nem látják a realitást. A fő cél a munkahely és nem érdekes, hogy ki mit tud, mit nem… Lehet ez otthon is így van. Oké mondjuk amikor én a diplomára törekedtem sem a szakmám volt a fő cél, de azért volt egyfajta világkép a fejemben, hogy mit is fogok csinálni ha lediplomázom. Itt ezt nem érzem. Itt csak egy cél van: jó munkahely, vagy a lányok esetében a házasság. Magyarul a világ itt még az 1900-as évek környékén tart. Persze vannak kivételek és ez sem egy általánosítás, de én fogom a fejem.

Koreával kapcsolatban van egy olyan érzésem, hogy mivel ez az ország nagyon sokáig zárt volt a Japán megszállás / gyarmat rendszere alatt, valahogy nehezebben is nyitnak kifelé. Zárt közösség az egész ország, és lehet sokakat ez vonz… ettől függetlenül a világan zajlanak olyan dolgok, amikről nem ártana ha az itteniek is tudnak. Őket mégis valahogy ez nem érdekli. Magas banki szinteken viszont lehet világos minden, mert a Koreai Nemzeti Bank igencsak bevásárolt aranyból. Gondolom ők számolnak az esetleges gazdasági válság lehetőségével.

A koreai kis ember viszont még ott tart ahol mondjuk Magyarország tartott 2008 előtt: volt hitel dögivel és lehetett engedni a reklámok csábításának. Kellett az új TV, a nyaralás, sőt a lakás is, elvégre a bank segít. A világ közben megváltozott és mivel nemzetek estek pofára (elnézést), most már elővigyázatosak vagyunk a hitelekkel, sőt (!) nagyon sokan inkább meghúzták a nadrágszíjat és eladták az autót, stb. és visszafizettek gyorsítva mindent. Nos az átlag koreai most tart ott, amin mi már túl vagyunk.

Aztán jött a mai cikk és minden világossá vált. Ez engem elszomorít: Egy ország, ahol a lakosság nyakig eladósodott

67 Responses to Nyakig eladósodva

  1. JK

    Ez tényleg elszomorító… valahol örülök, hogy mi ezen már túl vagyunk. Talán ha Korea is átmegy egy ilyen válságon, a koreaiak is megértik hogy működik ez. Bár nem biztos hogy akkor én is itt akarok lenni…

  2. Forgószél

    Ez, eléggé így van Kínában is. Itt is nagyon fontos a munkahely. Valahogy úgy van, mint régen, nálunk az átkosban, hogy rejtett munkanélküliség van. Mindenre van ember. Aki nyitja az ajtót, aki helyetted nyomja meg az automatán a gombot, aki beállít a sorba stb., stb., stb. Dehát, 1,5 milliárd ember. Valahogy etetni kell őket és munkát is kell adni nekik. A lakáslufi még Shanghai-ban sem lyukadt ki, bár már jelennek meg cikkek, hogy a shanghai-iak lakásvásárlási kedve lelohadt. Persze, ha egy 160 nm-es panellakás a 23-on 150 millióba kerül …. o.O Érdekesen alakulnak a dolgok.

  3. tkimcsi

    Az egyik legjobb cikked! Ehhez kellett a hat hónap vagy már hamarabb leesett?:)

    • Váraljay Gabriel

      Leesett hamarabb, csak nem írom ki magamból ami eszembe jut. Magyar vagyok és mindig mikor valami szép én akkor nézek oda mikor fellendül a kulisszákat eltakaró függöny és meglátom a valóságot. :-) Ezt jelképesen mondom, de komolyan nehéz úgy leírni valamit, hogy közben cenzúráznom kell magam, hogy fikázásnak se olvassák egyesek, de ne is idealizáljam el Koreát. Az emberi társadalomban semmi sem tökéletes, legyen az bármilyen ország. Ezt meg kell érteni… de szerintem ezt te is tudod. Az olvasók is magyarok és mint olyanok a negatív szövegre röppennek rá. Lásd a mai írás. Ennyi hozzászólásom pár hónapja most van először, de nem vagyok hajlandó mindig társadalomkritikát írni. :)

  4. Mónika

    Tovább erősödött bennem az az érzés, hogy Korea élhetetlen. Nekem, személy szerint. Ez már elég hamar kiderült, túl nagy vagyok ehhez az országhoz (Big in Japan…. ööö….. in Korea XD ), ez van, és iszonyúan frusztrál a vásárlás, mert nem találok semmit, amit otthon könnyen tudtam venni magamnak (a méret probléma egy dolog, bár ez a legnagyobb, viszont az itteni stílus sem tetszik).
    Most már megbizonyosodtam arról is, amit már eddig is gondoltam, de kellett a Te írásod és a linkelt cikk is, hogy tisztuljon a kép: nemcsak az ország élhetetlen (nekem), hanem maguk a koreaiak is azok. Az az érzésem, hogy van néhány ember (a vezetők), akik kitalálják a tutit, aztán a többiek (beosztottak) szépen mennek utánuk, nem gondolkodnak, nem alkotnak, csak csinálják a kapott feladatokat.
    Nekem nagyon hiányzik a kreativitás itt (mivel hobbi kézműves vagyok). Eleve alig találok kézműves boltot, sem olyat, ahol alapanyagot lehet venni (a nagykerek más tészta, oda nem az átlag kisemberek járnak be, hanem sok külföldi beszerző), sem olyat, ahol valódi kézműves termékeket lehet kapni. Ez nekem hatalmas nagy csalódás. Jó, nem úgy jöttem ki, hogy ez lesz itt a kézművesség Mekkája, tudtam, hogy nem, de azért reméltem, hogy könnyebben hozzá lehet jutni ilyen dolgokhoz. Barkácsolás, csináld magad, újrahasznosítás? Olyan, mintha ezek itt ismeretlen fogalmak lennének. Na, de hova akarok ezzel kilyukadni? Egy vállalkozáshoz kell nem kevés kreativitás is, nem elég a jó ötlet (bár jó ötleteket sem nagyon látok itt), fel kell építeni az üzletet ahhoz, hogy sikeres legyen. Az nem működik, hogy megnyitom a tizenkettőegytucat századik kávéházat/éttermet, aztán meg csodálkozok, hogy nem jönnek a kuncsaftok, és pár hónap után csődbe megy a hely.

    És akkor most várom a Korea-fanoktól a köveket. Igen, hálátlan dög vagyok, amiért itt lehetek, és mégis van képem negatívumokat írni Koreáról. :P
    Nagyon szép a régi koreai kultúra (bár a paloták is lassan tizenkettőegytucat kategóriába mennek át nálam), élvezem, amikor múzeumban/skanzenben láthatom, hogy hogyan éltek régen. De ez a mai, modern Korea bizony nem lesz a szívem csücske.

    • Váraljay Gabriel

      Nekem meg szívem csücske, mert ha nem szólogatnak be nekem (mert nyugati vagyok, ők meg nem), akkor imádom őket. :)

    • Kíváncsifáncsi

      “És akkor most várom a Korea-fanoktól a köveket. Igen, hálátlan dög vagyok, amiért itt lehetek, és mégis van képem negatívumokat írni Koreáról. :”

      Hálás vagyok Neked ,amiért őszintén feltártad a benyomásaidat …(szó sincsen kődobálásról !)Szívemből sajnálom ,hogy nem talált el a szívedig a mai Korea !!
      Erre mondjuk ,hogy “más kultúra,más életszemlélet “,azonban az általad is leírtakból sok hasonló momentumot vélek felfedezni a mi kultúránkkal…

      • Mónika

        Voltál huzamosabb ideig Koreában? Őszintén érdeklődöm, mert nem tudom.
        Amit írok az az én szűrőmön át jön. Van, amiben hasonló a modern koreai kultúra a miénkhez, van, amiben nem. Nem tudok objektív összehasonlítást végezni, senki nem tud, mert mindenkinek más alapja van, más elvárásai, mást vesz észre, más a fontos neki.
        Nagyon nehéz nekem úgy beszélni erről a helyről, az itteni benyomásaimról, hogy én csak egy “véletlen” folytán kerültem ide (ezt hozta az élet), míg a másik oldalon olyan emberek vannak, akik sokszor még csak nem is jártak itt, csupán a fejükben van egy kép arról, hogy milyen ez az ország. Éppen ezért a saját blogomban nem is fejtegetem a mindennapokat, a kultúrát, meg az ilyesmit, inkább a szakmai és turista tapasztalataimat osztom meg.
        Azt kívánom mindenkinek, aki el akar ide jutni, hogy jusson, de ne csak egy-két-három hétre turistaként, hanem huzamosabb ideig, hogy legyen alkalma jobban megismerni a koreai mindennapokat.

        • Kíváncsifáncsi

          Nem ,sajnos még nem adta meg a sors ,hogy eljuthassak személyesen is Koreába! Azonban igyekszem minden lehetőséget megragadni ,hogy minél többet megtudhassak a “csodás Kelet” egykori és mai életéről..így nemcsak tudományos körökben tájékozódom hanem igyekszem olyan emberek blogját is tanulmányozni akiket -ahogy Téged is -jó sorsuk “odavetett”.
          Viszont: Nyugaton éltem több évig ezért nem oda vágyom hanem Keletre …ahol -a legújabb kutatások szerint -ősi gyökereink is vannak! Abban is egyetértek Veled ,hogy egy -két hetes turista úton nem lehet olyan mély benyomásokra /megismerésre szert tenni ,mint ha életvitelszerűen tölthetünk el időt ! -s az is fontos ,hogy ki milyen affinitásokkal felvértezve érkezik …mennyire befogadó az újdonsággal amivel az “átmeneti haza” megkínálja!
          Még egy kérdésem lenne : ha a saját értékrended szerint tölthetnéd el a kiszabott idődet Koreában másként látnád/értékelnéd -e ??-vagy visszavonhatatlan az értékelésed .

    • ascendens

      Kedves Mónika,
      ne morogj ;-)
      Valamiért ki kellett neked oda menni. Ha visszajössz, letisztul.
      Sokukat most húzza az anyag, lesz ez még máshogy is, szeressük hát őket :-) !
      Említetted, hogy egyetlen olyan emberrel sem találkoztál még, aki meg szeretné valósítani saját ötleteit (remélem, jól idéztem): nem lehet, hogy egyszerűen csak nem akarja veled megosztani a gondolatait ezzel kapcsolatban? Nagyon tartózkodóak (tudnak lenni) -egyes manővereik (vagyis passzivitásuk) nyugati embernek akár bántólag is hathat.
      Nagyon zártak még, a rengeteg nyugati sallang ellenére -de gondolom, ezt már te is felfedezted.
      Küldök neked egy kis koreai kreativitást:
      http://www.youtube.com/watch?v=RzAuI0eiCGQ&feature=plcp

  5. Sjudit84

    Tudod hogy egyetértek veled, és ezt én is észrevettem már, ez a cikked tényleg nagyon jól megfogalmazza azt amit már jó ideje érzek. Tényeg hihetetlen hogy itt a legalapabb melóra is felvesznek valakit vagy olyan helyre ahol abszolút nicns szükség egy plusz emberre…Törökországban is ezt éreztem mondjuk.

    A szüleim mindig baszogattak hogy rakjak félre mert nem tudhatom mi jöhet, de KOrea az első hely ahol tényleg azt érzem hogy félre kell tennem pénzt mert ki tudja mi jöhet. És ez tök gáz tekintve hogy elvileg jobban keresnek az ottani emberek mint itt Magyarországon, de mégis úgy érzem hogy amennyire ki akartak lábalni a régi szegény helyzetből, annyira nem tanultak belőle és megint bele fognak esni…

    • Váraljay Gabriel

      Szerintem ez azért van mert már a háború utáni 3. és 4.-ik generáció van itt jelen. Ők már a jólétbe születnek, de nem tudják milyen megélni és fenntartani magát az embernek. Kérdeztem egy srácot aki zenét akar tanulni, hogy miből fogja fizetni. Azt mondta hitelből. Gratuláltam! Előtte volt egy beszélgetésünk, amikor azt mondta ő szerény és nem akar meggazdagodni (miközben én nem azt mondtam, hogy gazdagodjon meg, csak anyagilag tervezzen már egy kicsit előre). A hitelt nem tudom miből fogja visszafizetni így.

  6. Sjudit84

    Ja és még valami. Pont azért amit Mónika is ír (hogy nincs kreativitás) érzem azt hogy ha pl. tudnánk koreaiul és nem lenne akkora xenofóbia akkor mi rohadtul sikeresek tudnák üzletileg lenni Koreában…

  7. Kíváncsifáncsi

    Valóban nagyon megindító a mostani cikk és a hozzászólások is !
    Már olybá tűnik nekem : “sérelmes ” ,hogy “mindenkinek “van munkája Koreában…3% a munkanélküliség …Ez európai (nyugat)európai ésszel felfoghatatlan !!
    Nos : nálunk is volt olyan időszak- a másik érában … lehet kevesebb volt a hozzáadott érték …de nem segélyt kaptak az emberek !!(most is ez a törekvés)-vagy éppen semmit …és mindenkinek megvolt az esélye hogy elfogadható színvonalon éljen ,fizesse a rezsit ,taníttassa a gyerekeit stb.és várhassa a nyugdíjas éveket ,mert volt TÁRSDLOMBIZTOSÍTÁS alapú “szövetség” az állam és a polgárok között …ami konkrétabban azt jelentette ,hogy a befizetett járulékokért “cserébe” -Nyugdíjat kaptak az emberek életük alkonyán !! …Én akkor is éltem és megtapasztaltam azt is,és azt is most milyen a helyzet munka frontján főleg ha valaki nem diplomás és elmúlt 50 éves!!! Lássátok be : ott nem létezik a munka világában az életkor szerinti diszkrimináció!!
    Lehet ,hogy az ottani ifjú hölgyek tényleg a milliós esküvőről ábrándoznak …de ezt épp a magyar leányokról is el lehet mondani …a kevésbé tehetősek inkább nem kötnek házasságot sem mert az összecuccolás nem kerül semmibe …
    Korea is nagyon nehéz helyzetben volt ,amig ajtón kívülre nem tessékelte az magas és mindenható IMF-et…a fellendülés azután rohamosan kopogtatott ajtajukon !!! Ehhez azt is tudni kell ,hogy a hitelt az ország a koreai emberek összefogásával tudta kifizetni 1997-ben: “összeadták “az aranyaikat …Nagyon meghatódtam amikor olvastam !!! Ekkora összefogásról azóta sem reppentek fel hírek a nagyvilágban!! Örök igazság : “az asztalról a hitel vesz először”… ezért -éljenek a világ bármely szegletén az emberek : eladósodni csak megfontoltan és mértékkel szabad !!! A válság nem azért lett ,mert az emberek hitelt vettek fel …hanem azért ,mert hogy nőtt a bankok “népszerűsége” a feltétel nélküli hitelkihelyezésekkel !!-majd amikor már tömegek/országok éltek visszafordíthatatlanul eladósodva a bankok egyoldalúan szerződést módosítottak az adósok számára megnehezítve a visszafizetés feltételeit !!

    Valaki írta ,hogy Koreában nincsenek kézműves hobby-boltok …-lehetséges ,hogy ott nem terjedtek el vagy visszaszorulóban vannak a “csináld magad” mozgalmak ,mert napi 10-12 órai munka után kinek is lenne kedve kézműveskedni /barkácsolni !!!…-és más valaki azt ,hogy az ottani emberek “csak” azt teszik amit a munkaadójuk diktál …nos : “akinél az arany -az szabhatja a feltétleket”..azonban úgy vélem ,hogy ez nem Koreai sajátosság-máshol is így működnek a dolgok a kapitalista berendezkedésű országokban .

    Korea födrajzi fekvése okán ütközőpont a két “ázsiai tigris” között s mégis naggyá tudott lenni, a maga javára igyekezett fordítani ezt a helyzetet azt hiszem : sikerrel !

    • Mónika

      Az utolsó előtti bekezdéshez: mindkettőt én mondtam.
      Kérdés: azért él az ember, hogy dolgozzon, vagy azért dolgozik, hogy éljen?
      Itt (Koreában) sajnos azt látom, hogy az előbbi áll fenn, ami nagyon elszomorít. Köszönöm, ezt nem kérem, nekem van saját életem, van más is, ami érdekel a munkámon kívül (amit ennek ellenére nagyon szeretek).
      És éppen a kapitalista berendezkedésű országokban virágzanak manapság a “csináld magad” mozgalmak. Amerika, Anglia, Franciaország, Hollandia…. rengeteg remek ilyen témájú blog, cikk íródik a világ nyugati felén (amihez ezen a téren Magyarország is tartozik, mivel otthon is nagyon divat mostanság a DIY – Do It Yourself), valahogy keletről még nem nagyon láttam ilyeneket (pedig, mivel ez a munkán kívüli életem, elég rendesen szoktam olvasgatni a témában).
      Persze nincs mindenkinek igénye arra, hogy alkosson, hogy megvalósítsa a saját ötleteit, ez rendjén is van. Csak az a nagyon furcsa számomra, hogy itt egyetlen ilyen emberrel sem találkoztam még.

      A 3%-os munkanélküliségben meg nem az a “sérelmes”, hogy mindenki dolgozik. Juhú, éljen! De amikor bemegyek hipermarketbe vásárolni (kéthetente egyszer, nagy bevásárlás), és minden sor végén áll egy hostess (ha nem kettő), akik néha nem is kínálnak semmi kóstolót, vagy tartanak bemutatót, csak azt figyelik, hogy valaki levett-e a polcról valamit, és ha igen, már rohannak is igazgatni a maradék árut, és akik miatt néha nem férek hozzá ahhoz, ami meg szeretnék venni, akkor kicsit elgondolkozok azon, hogy valóban olyan jó-e ez. Arról nem is beszélve, hogy ha nekem 8-10-12 órán át csak ennyi lenne a feladatom, bizony rövid úton meghalnék unalmamban, pláne, hogy közben folyamatosan azon agyalnék, hogy a saját kis vállalkozásomat hogyan tudnám fejleszteni, és lenne is rá időm, ha éppen nem a sor végén kéne állnom.

      Minden esetre tartom magam ahhoz, hogy Korea számomra nem ideális lakóhely. Másnak meg ez tetszik. Különbözőek vagyunk, ezért szép a világ.

      • Forgószél

        Azt hiszem, ez a DIY dolog, nem csak a krativitás hiánya miatt nem működik. Nem csak itt Sanghajban, de már Bangkokban és Japánban is találkoztam azzal, hogy ha valamit én magam csinálok meg, akkor azzal mástól veszem el a munkát. Sőt! Volt, hogy konkrétan rám is szóltak, hogy ezt vagy azt nem csináljam, mert ezzel ennek meg ennek a munkáját veszem el. És ez most, nem csak a villanyszerelésről, vagy a favágásról, esetleg egy kép felfúrásáról a falra szól. Van, ahol megveheted az ajándékot, miért csinálnál olyat saját kezűleg??? Vagy pl. van, aki megcsinálja a díszcsomagolást, hogy hogy te csomagolsz??? és még sorolhatnám. Bangkokban pl. nem csinálhattam magamnak teát, nem mintha ne tudná bárki belelógatni a teafiltert egy adag forró vízbe. De erre, megvolt a hölgy. És még ajtónyitogató is volt. Mikor magamnak nyitottam az ajtót a fiú meg futott és nagy hajlongások közepette elnézést kért, még én éreztem magam rosszul….. csak nehogy miattam rúgják ki. Szerintem, ez valami pán ázsiai dolog.

    • Sjudit84

      Nem igazán értek egyet ezzel….

      – Igenis van diszkrimináció…BIG TIME! Mindenkitől elvárják hogy tökéletesen nézzen ki. Ha nem így van, az első benyomás sorsdöntő lehet. Ha nem vagy vékony, tökéletes vonásokkal rendelkező, akkor menj plasztikai sebészhez. Nem véletlen. Hát mi ez ha nem diszkrimináció?
      – A legtöbb céghez is akkor van esélyed bekerülni ha kapcsolataid vannak…megintcsak….

      – Koreában nincs összebútorozás, mert nem lehet házasság nélkül együtt élni. Vagyis lehet de erőteljesen ki fogank nézni, az pedig ugye minden koreai rémálma ha a társadalom kinézi, tehát lesz esküvő. És mivel annyira adnak arra hogy mások lássák mit csinálnak ezért az esküvő nem kicsi lesz. Innentől kezdve teljesen más ott a felfogás mint Magyarországon. Lehet itt is álmodnak a csajok a nagy esküvőről de nem sok olyat ismerek aki hitelt vesz fel csak ezért. De többet aki meg se házasodik.

      – A hitelvisszafizetés ha így is volt, nem hiszem hogy azért volt mert a koreaiak annyival jobban átlátták a helyzetüket…hanem megintcsak a csordaszellemnek tudnám be. Ha mindenki csinálja akkor én is csinálom. De ha mindenki a kútba ugrik, akkor én is bele fogok ugrani.
      Sokszor szidjuk Magyarországot hogy nincs összetartás de a nagy összetartás nem csak a pozitív dolgok felé viheti együtt az embereket hanem a negatív felé is (amiről most konkrétan Gábriel cikkje is szól).

      – Máshol is dolgoznak az emberek sokat. De az ember arra ér rá amire akar. Érdekes módon minden koreai a meló után ráér még enni meg inni órákhosszat a kollégákkal. A barátom is annyira tudja mondani hogy milyen sokat dolgozik és nincs ideje semmire. Arra van időnk, amire akarjuk hogy legyen. Ha én osztottam volna be az idejét, akkor simán lett volna ideje mindenre, csak akkor persze nem-et kellett volna mondani…amire meg nem képesek. De akkor utána ne sírjon senki.
      Szerintem Mónika példája (bár ilyen szempontból még nem figyeltem meg KOreát) mutatja hogy mi Európaiak sokszor azt gondoljuk hogy a művészeteknagyobb figyelmet kapnak Ázsiában és közben meg a mindennapi élet azt mutatja hogy gépiesen élnek és nem használják ki a lehetőségeket ami egy emberi életben megadatott…

      Én gimiben sose értem haza este 6 előtt mert zenét tanultam, nyelveket és sportoltam. Rohadt sok mindent csináltam, de szerettem. Nem éreztem hogy az életem érdektelenül, unalmasan telik. Amióta Egyetemre kerültem, jóval kevesebb dolgot csinálok, egyből nem is érzem olyannak a helyzetem mint régen. Sokszor egy hobbi,amibe az ember belefeledkezhet, többet adhat mint bármennyi óra alvás. És mintha ezt ők elfelejtenék…

      • Mónika

        Ha nem is annyira a művészetek, de legalább is a spiritualitás, a zen, meg a mittudoménmégmicsoda, hogy figyelnek magukra az emberek, mármint a belső dolgokra, a harmóniára. Aztán meg valójában nagyon nem. :(

        Egyébként meg igen, azt mondják itt az önmegvalósításra, hogy pfujj (sarkítok, tudom, de valahol ezt így látom), de a csordaszellem mennyivel jobb? Sem a túlzott ego, sem a túlzott parancskövetés-nemgondolkodás nem visz jóra. Valahol a kettő közt kellene megtalálni az egyensúlyt, én erre törekszem az életemben, de itt Koreában ezt nem tudnám megvalósítani.

        • Kíváncsifáncsi

          Drága Mónika!
          “….de a csordaszellem mennyivel jobb? Sem a túlzott ego, sem a túlzott parancskövetés-nemgondolkodás nem visz jóra….” írtad s én ezzel abszolúte egyetértek…Azonban : egy munkahelyen – szabályok voltak/vannak/lesznek!
          Tapasztalatom : ha megmutatod a tehetségedet ,a kreativitásodat …az végzetes veszedelmet hordoz …kiderülhet ,hogy a főnököt is “meghajazod”…s kiutálnak…
          A versenyszféra : farkasrörvények uralkodnak !
          Önmegvalósítás ? Vállalkozzál …és Te elvárnád /eltűrnéd-e hogy az alkalmazottaid “önmegvalósítás”-sal szolgáljanak Téged a kenyéradó gazdát?

          “Valahol a kettő közt kellene megtalálni az egyensúlyt, én erre törekszem az életemben, de itt Koreában ezt nem tudnám megvalósítani.”-és itthon megtudnád?

          • Mónika

            Kedves Kíváncsifáncsi!
            Azt hiszem, hogy én nem személyeskedtem, de ha már kérdeztél, válaszolok:
            Otthon a rendes, 8 órás (néha több) munkám mellett vállalkozok. Nem nagy vállalkozás, csak én dolgozok benne, keresem az utam, puhatolózok, hogy hogyan tudnék akár függetlenedni is, A munkahelyemen tudnak róla, de mivel nem megy a munka rovására, nem zavarja a főnökeimet. A munkámban egy csoport vezetője vagyok, nem főnök, nem igazán a beosztottjaim a csoportban dolgozók, de mégis én fogom össze a munkát. Most hogy fél évre el kellett hagynom a csapatot, más lett a vezető, lehet, hogy jobban fogja csinálni, mint én, és akkor mi van? Ha valaki tud olyan megoldást, ami jobb eredményhez, hatékonyabb munkavégzéshez vezet, akkor hajrá. Mikor visszamegyek, majd kitalálok én is valamit, amivel jobbá tehetem a munkahelyem, mert vagyok annyira kreatív, hogy meg tudjam csinálni.
            Az utolsó kérdésedre pedig: otthon több lehetőségem van megteremteni az egyensúlyt.

            • Kíváncsifáncsi

              Mónika Kedves ! Reménykedem ,hogy nem személyesedésnek vetted reagálásomat (és azok sem akiknek írása megszólalásra késztetett ! )

              Érdeklődéssel olvasok minden információt ami a általam favorizált Koreámról szól! Sejtem ,hogy ott sincsen kolbászból a kerítés..de sajnos a szűkebb környezetemben csak azt látom ,hogy aki csak teheti mindenki nyugatabbra törekszik,,,s érezd magad nagyon szerencsésnek ha itthon megvalósulhatnak álmaid !! Kívánom mielőbb teljesülhessen !
              Barátsággal Fáncsi

      • Kíváncsifáncsi

        Kedves Judit !- “Igenis van diszkrimináció…BIG TIME! Mindenkitől elvárják hogy tökéletesen nézzen ki. Ha nem így van, az első benyomás sorsdöntő lehet. Ha nem vagy vékony, tökéletes vonásokkal rendelkező, akkor menj plasztikai sebészhez. Nem véletlen. Hát mi ez ha nem diszkrimináció?
        – A legtöbb céghez is akkor van esélyed bekerülni ha kapcsolataid vannak…megintcsak….” írtad .
        Eddig erre a hétköznapi életben nem “derült fény”-Te vagy az első .aki hitelesíti-..lehetett erről hallani a művészvilágra vonatkoztatva. Dehát az ápoltság , stb.más régiókban és kutúrában is épp olyan elvárás / követelmény mint -ezek szerint- Koreában .Itthon is kapcsolatok kérdése a munkahely léte !!!
        Ott (még) nem dívik az “együttélés”..
        Arrafelé még jelentősége van a “szülői áldásnak “-A párkapcsolat /házasság e rábólintás enélkül elképzelhetetlen , szerencsétlenséget vetít előre. Persze …a kpop által szélesre táródik számukra is a Ny. kapuja és egyre többet olvasni arról ,hogy nem elutasítóak a Ny-i értékekre /szokásokra ,van amit szívesen átvennének a fiatalok !! Jang Hyuk számos filmjét Spanyolo.-ban is bemutatták és nagy népszerűségnek örvend az egész Latinumban …
        És az is fontos szempont ,hogy az egyetemi tanárok jelentős része szerezte diplomáját Amerikában.Ennek ki és ráhatásai vannak az egyetemi ifjúság szellemiségére és az értékek új hangsúlyokat pendítenek meg ,ami előbb-utóbb beérik …
        Nekem nem egy ismerősöm van itthon akik totál eladósodtak ,hogy “jól” férjhez adják gyermeküket ,s gyerekek már rég elváltak de a szülők még mindig az áldomást fizetik !!
        A hitelről : ez valóban megtörtént “eset ” Dél -Koreában -megértette a lakosság ,hogy elnyomó pénzügyi ráhatás nem hozza el számukra a kívánatos és elvárt fejlődést ! Ez közgazdasági törvényszerűség és nem lehet a “csordaszellem”-el(idézve utánad szabadon) összefüggésbe hozni. Magyarországon ezen esetre való hivatkozással egy pap létrehozta a lehetőséget,hogy a tehetősek befizethessenek eme alapba …. Sajnálatos egy kézen megszámolható a befizetők száma …

        “Máshol is dolgoznak az emberek sokat. De az ember arra ér rá amire akar. Érdekes módon minden koreai a meló után ráér még enni meg inni órákhosszat a kollégákkal.”
        -Magam ezt sem érzem kifejezetten koreai mentalitásnak-hiszen nálunk és más nyugati kultúrában is dívik a munka utáni “kollegális szusszanás” ….Sokaknak nem az a fontos érték ,hogy a családjukkal költsék el a vacsorát ..Sok minden dől el a “fehér asztal ” mellett …mert az előmenetel mindennél fontosabb az egyén és a család számára !! Más előnyök is tetten érhetőek : nem viszik haza a munkahelyi gondokat .

        “…mi Európaiak sokszor azt gondoljuk hogy a művészeteknagyobb figyelmet kapnak Ázsiában és közben meg a mindennapi élet azt mutatja hogy gépiesen élnek és nem használják ki a lehetőségeket ami egy emberi életben megadatott…”
        Már megemlítődött Korea “zárt” világa… nem titkolják eme történelmi örökségüket s azt sem ,hogy( magas térdemelések közepette) igyekeznek feloldani … Történelmi múltjukat filmekben feldolgozva léptek a Világ színpadára bemutatkozásként -itthon épp a Yi San herceg ( magyarosan :A korona hercege címen )megy . KPOP fiatal zenész fiú&lány csapatai lépnek színpadra egyre több európai színpadon is.
        AZok az eredmények amiket elértek ..nagy leterheltséggel jár ..Aki másoknak teremt: fizikailag /lelkileg elhasználódik …és csak az álmaiban értékeli a művészet áédásait.

        • Sjudit84

          – Nem ápoltásgról van itt szó. Hanem konkrétan egy bizonyos ideális arc vagy kinézet elsajátítása mert ha attól eltérsz akkor már nem vagy jó. Gábriel is megírta milyen magától értetődő hogy tele van plasztikai sebészek reklámjaival a metró. A kapcsolatok egy állásnál lehetnek előnyösek Magyarországon is, esetleg segítik az előmeneteled, de nem csak így lehet állást szerezni. Koreában viszont szinte ez az ahogy az emberek állást találnak…

          – Nem azért házasodnak mert a családnak rá kell OKzni. Hanem hogy ne lógjanak ki mások közül. Hiába van hatása a nyugati kultúrának, sokak mégha azt jobbnak is gondolják, nem mernek a társadalmi norma ellen tenni. “Mert mit szólnának, még a végén senki se állna szóba velünk és kitaszítottak lennénk”….
          Lehet ez változik majd de nem mostanában…Ehhez még sok év kell szerintem.

          – Lehet a szülők sokat költenek Magyarországon a gyerekeik esküvőjére de nem a gyerekek maguk. Koreában viszont a szülők nem segítenek bele a lagzi költségeibe.

          – “megértette a lakosság ,hogy elnyomó pénzügyi ráhatás nem hozza el számukra a kívánatos és elvárt fejlődést” …ja, azt megértették hogy ki kell lábalni, csak azt nem hogy ahogy most élnek, ugyanoda fognak visszajutni. Akkor sok értelme volt…

          – “nálunk és más nyugati kultúrában is dívik a munka utáni “kollegális szusszanás” ” – nem láttad még a koreai szusszanást ha azt hiszed ez a nyugatihoz hasonlít….nem egy sör megivásáról van szó, hanem akár hajnali 4-ig tartó bebaszásról és dajdajozásról, nem hetente egyszer, hanem többször is. Ez azt hiszem kimeríti a családdal való vacsorázás utálatának a körét…

          – ‘Sok minden dől el a “fehér asztal ” mellett …mert az előmenetel mindennél fontosabb az egyén és a család számára !!” – Ja, kár hogy a financiális biztonság megvan, de a család szétesik mert a férfi sosincs otthon és mindenki boldogtalan. Ennek most komoylan akkor mi értelme van? Dolgozik mint a barom a semmiért…aztán a végén egy nap elhagyja af elesége és egyedül lesz. Akkor majd otthon issza a sojut és úgy érzi hogy de ő mindent megtett, miért átkozta meg így az élet hogy egyedül van?

          – “Más előnyök is tetten érhetőek : nem viszik haza a munkahelyi gondokat .”
          Ez csak nálunk van így hogy délután négykor abbahagyjuk a melót és onnantól kezdve nem gondolunk rá. Koreában egy pasinak még otthon is a melón jár az esze, csak arra van ráfixálódva hogy munkamunkamunka-felelősségfelelősségfelelősség…
          Ott az “én hozom haza a pénzt” egy teljes életfelfogás és életcél a férfiaknak.
          A feleség pénze nem is egyenrangú, még akkor se ha a nő jól keres. És szerintem a férfiak tök feleslegesn rónak magukra ekkora terhet és stresszt, ha bevonnál a nőket, sokkal könnyebb lenne nekik. De azért szerintem élvezik azt a hatalmat ami emellé járul a család felett…ez meg innentől kezdve önzőség.

          – A történelmi múlt szép dolog, de mivel a mai társadalom már igen keveset tartott meg belőle, ezért sokakban azt az érzést kelti hogy még mindig olyan az élet, ezáltal megtévesztő a kintiek számára. És ezt ők nagyon jól tudják. Ugyanez a KPOP is, egy olyan világot mutat ami nem létezik, de mindegy, mert ha ezáltal el lehet adni a CD-ket akkor senkit nem érdekel hogy sok tinilány arról álmodik éjjelenként hogy elmegy a KPOP Mekkájába és ott minden ház rózsaszín és minden fiú úgy néz ki mint egy KPOP sztár…

          Erősen fogalmazok, de már túl vagyok jó ideje (meg szerintem mindannyian akik X időt kint töltöttünk) azon hogy Koreát bármilyen szinten is ideálisnak lássam. Sok jó dolog van ott,de számomra/számunkra sokkal több a negatívum mint hogy istenítsük és nem fogok kifogásokat keresni az emberek viselkedésére vagy elnézni bármit is történelmi háttér alapján…

        • tkimcsi

          Kiváncsifáncsi, te megteremtetted a fejedben a saját Koreádat, ami a valóságban nem létezik.

          • Kíváncsifáncsi

            “Kiváncsifáncsi, te megteremtetted a fejedben a saját Koreádat, ami a valóságban nem létezik.”
            Nem érzem így … amiből ismereteimet szereztem és a blogok olvasásából sok minden “összeállt” de ezt még nem nevezném “teremtésnek” Ami nagyon vonz engem : Korea 5000 éves múltja…és hát érdekel az a Világ is ,ami távol esik attól a világtól amiben szocializálódtam …és nem gondolom azt ,hogy a Nyugati kultúra ,szellemiség ,és ember mindenható…
            Korea azért került érdeklődésem középpontjába ,mert Japán és Kína szomszédságában ÖNMAGA tudott maradni!!! -minden nyűgével ,bajával ,erényével .
            Nem gondolom azt sem ,hogy Koreában minden klappol ,és ha eljutnék oda mondjuk nem turistaként -akkor minden tetszene .
            Viszont : az itt általatok felsorakoztatott (nem a legjobb szó talán ) kritika -vagy nevezzük -ordító hiányosságoknak- úgy vélem Európában is fellelhető ! -szűkebben kis hazánkban is … Nevesítve: az anyagi javak bármi áron való előteremtése (lásd: hetediziglen eladósodott magyar családok több százezres nagyságrendje)…a pénzhajhászó életmód ,errefelé is a családok széteséséhez vezető utat kövezi ki !!! Ahogy Koreában – az általatok megtapasztaltak közreadása szerint is -úgy szűkebb pátriánkban is minden értéket pénzben és a külsőségek nagyságrendjével ,favorizásásával méricskélnek a hétköznapi életben a hétköznapi ember is !!!!!
            Korea filmes világa a Bad Guy és a Thank You filmek elkészítésével reagál ezen -általatok is észrevételezett hiányosságokra ….ismételten ajánlom megtekintésüket !

  8. Váraljay Gabriel

    “Az európai költségvetési válság tovább tart, mint azt gondoltuk, és az ezzel párhuzamosan futó, a fejlett és feltörekvő gazdaságokban tapasztalt visszaesés folytatódik” – mondta Bahk Dzse Van, az ország pénzügyminisztere. http://www.gazdasagiradio.hu/cikk/81967/

    • Kíváncsifáncsi

      Egyet kell érteni a Pü. miniszter úr gondolataival …Európában német elképzelés szerint megszorító politika érvényesül …s ez csak a válság elmélyülését szolgálhatja a feltörekvő gazdasáok esetében !!! A fogyasztás ellehetetlenítése nem a gazdaság felpörgését segíti elő -épp ellenkezőleg hat … Kinek állhat a válság eszkalálása érdekében ??

  9. Vándormadár

    Az előttem szólók mindent elmondtak. Én is szeretek kézműveskedni, de maximum a papírboltok azok, ahol találok is valamit. Persze, örülni szokott az illető, akinek csinálok házi készítésű üdvözlőlapot, de nehéz az ilyent megtalálni.
    Szóval ez a gazdag férj fogása/csaj előtt villogás dolgot én is ismerem. Olyant is hallottam, hogy egyik külföldi ismerősömnek egy srác felajánlott pénzt, hogy randizzanak, netalántán egyéb másra… A koreaiakkal az abaj, hogy túlzottan ügyelnek akülsőségekre, szeretik majmolni a nyugatot, közben meg bizonyos dolgokról s20. század eleji a gondolkodásmódjuk.
    Szeretem Ázsiát, de ez a “külsőség-csntrikusság” nagyon frusztrál. Pl. angol szakos diákok egy értelmes mondatot (bár angolul jól bezsélő koreaival is sokszor találkoztam) nem tudnak kinyögni angolul, az már kicsit tülzás. Közben meg Ámerika így júeszéj úgy… Elég alkalmazkodónak tartom magam, de vannak ezek a dolgok, amik már eléggé a “diszlájk” kategóriában tartoznak.

    • Sjudit84

      Megmondom őszintén, engem mindig arra neveltek hogy a saját készítésű ajándék jobb mert a másik tudja hogy gondoltál rá meg bla bla…holott én magam nem mindig örültem annak, meg tudjuk hogy a világ sokat változott. De KOreában úgy érzem a saját készítésű ajándékok szinte SENKINEK nem tetszenek…még a barátom se értékeli ha valami saját készítésűt adok neki…ez milyen már?

      • Váraljay Gabriel

        … ez viszont akkor egyértelmű: vásárolni kell terméket, alias fogyasztani és erre meg pénz kell, és bezárul a kör. Ha nem fogyaszt sok ember, akkor nem kell termék és ez hatással lesz a boltokra és a gyárakra is. Én ezt vallom, hogy ez fog egyszer összeomlani, mert nem lehet egy gazdaságnak folyamatosan felfele mennie. Mindig van egy határ, ami után megtorpan. Lásd történelem: minden világuralmi rendszer egyszer hanyatlott és jött helyette más. Sajnálatos, de ez a világ ilyen, mégis elhisszük, hogy csak felfele lehet menni.

      • Forgószél

        :DDD Na, erről eszembe jutott, hogy még Japánban, egyszer sütöttem tortát. Aztán, az egyik vendég megjegyezte, hogy ez olyan, mint a bolti. Bennem, felment a pumpa és egy laza mozdulattal elvettem előle a tányért és kidobtam a kukába. Visszagondolva, egészen vicces szitu volt. Persze, akkor még nem voltam otthon teljesen a japán szokásokban. Tényleg nagyon dühös voltam, mert Japánban eléggé nagy dolog, ha az ember saját kezüleg süt vagy főz. A főzés, egyébként is intim dolog, csak úgy nem főzünk másra. Később derült ki, hogy ha valamit kézzel készített dolgot nagyon szépnek találnak vagy nagyon finom, akkor azt azzal dícsérik, hogy olyan, mint a bolti. Mert a bolti csak jó lehet. Az, mindig tökéletes, míg a kézzel készült dolgok … háááát ….. Szóval, ilyen:)))

        • Váraljay Gabriel

          :)))))

        • Vándormadár

          Lehet, nálunk magyaroknál a “bolti” az fikázást jelent kissé. Hiszen a házi készítésű dolgok gyakran jobbak :). Lehet, ez egy kulturális különbség. Vannak olyan különbségek, amiket viccesnek találok (pl. ajándékozás, Ázsiában nem szabad egyből kibontani, mert mohóság. Otthon meg ki kell bontani, mert bunkóság). De van, amit utálok, pl. ha külföldi van a társaságban, aki nem beszéli a nyelvüket akkor gyakran “kizárják” őt, vagy ha nem tud valamit, akkor mond vmi ostobaságot…

    • Kíváncsifáncsi

      Értem hogy a “csináld magad” hiányzik nektek …viszont más forrásból származó híreim szerint Ők mással töltik kevéske szabadidejüket ,nevesítve : önkénteskednek…segítenek a nehezebb sorban élőkön anyagilag is …Míg nálunk ennek fontossága bevonulni készül a középiskolákba oly módon ,hogy az érettségi bizonyítványhoz elengedhetetlen lesz x idejű önkéntes munka igazolása!!!

      “A koreaiakkal az abaj, hogy túlzottan ügyelnek akülsőségekre, szeretik majmolni a nyugatot, közben meg bizonyos dolgokról s20. század eleji a gondolkodásmódjuk.” Írtad .
      Nem az kényszerítő e a keletiek -így Korea számára is -hogy a NYugat magát utolérhetetlennek és felsőbbrendűnek gondolta/ja?

      • Sjudit84

        Ők gondolják annak…mert ők érzik magukat kisebbrendűnek. A magazinok hiába koreaiul vannak, mindegyik cikk címe angolul van. Az utcán megállítanak emberek és sajnálkoznak hogy nincs olyan világos bőrük mint nekem…

        Nem hiszem hogy jobban rájuk van erőltetve bármi is mint ránk Európában….csak ők eleve rondábbnak tartják magukat és ezért van annyi műtét is meg minden. De ahogy már mondtam, ez kettős. Mert sokmindenben olyanok akarnak lenni de másban meg abszolút nem. Akkor döntsék el mit akarnak…

      • Sjudit84

        Attól hogy a brazil modellek futnak, én még nem akarok brazil lenni. Vagy attól hogy Beyoncé most a világ legszexibb nőjének kikiáltott nő, én még nem akarok fekete lenni. Persze van aki szeretne úgy kinézni, de nem indult el tömeges plasztikai műtés hogy úgy nézzünk ki mint ő vagy nem kezdte el mindenki olyanra festeni a haját meg a szemét mint Beyoncé….

        • Kíváncsifáncsi

          Hát ..nagyon sajnálatos ha kevesebbnek érzik magukat csak azért ,mert nem fehér a bőrük!
          Pedig olyan szép ,egzotikus arcuk van ,gyönyörű metszett szemük …

          A magazinok angol nyelvü címeivel talán az ott állomásozó amerikai katonáknak akarnak kedveskedni …

          • Sjudit84

            Úristen, ez komoly?

            Na jó…az már tuti hogy troll vagy. Vagy eszméletlenül naív, mert erre mást nem tudok mondani LOL

            Tényleg befejeztem.

  10. Vándormadár

    Ja igen, a fogyasztói társadalom… Minél drágább, minél menőbb dolgot akarnak, vesznek. Látom a körülöttem lévőket, akik kínosan ügyelnek erre… Én simán elvagyok, elfotózom a hat éves kamerámmal, laptopom is öt éves, mégis gondolom, kitartanak még egy darabig. Tudom, régimódi vagyok, de elítélem azokat, akik kínosan ügyelnek arra, hogy mindenből a legmenőbb legyen nekik…

  11. Ani

    Huh ez tényleg rémisztően hasonlít arra ami velünk történt(történik:() most rá kellett döbbennem hogy valahogy nagyon nem olyan rugóra jár az agyuk, mint amit én úgy szépen elképzeltem magamba XD
    De nem értem hogyha a sorozatok meg filmek amiket alkotnak,(meg az általános média amit részükről érzékelek innen Mo.országról) olyan magas szintű érzelmi IQ-ról adnak tanúságot,akkor miért vannak ilyen dolgok hogy kollektíve nem menők a kézzel készült tárgyak, külsőség mánia stb. …pl a kosztümös drámákban állandóan festegetnek meg hasonló…akkor az se divat ott?..tök abba voltam h minden második embernek van egy stóc festmény otthon :D nemhogy még hobbybolt is alig van….

    • Sjudit84

      Szerintem az hogy régen mi volt KOreában meg most mi van az két különböző dolog. Meg a sorozatok egy stilizált világot mutatnak be. A brazil sorozatokról se gondoltuk hogy ugyanúgy zajlik az élet ténylegesen Brazíliában.

      Koreában nagyon értik (egy páran legalábbis, akik fentről irányítanak) hogy mi kell a népnek. A sorozatok is erre a rugóra járnak. Nem véletlen a KPOP térhódítása se. Valakik nagyon tudják mit hogy csináljanak…Van egy-két művész aki megteheti (mert pl a férje jól keres) hogy otthon festegessen. Meg eleve nincs melója és rohadtul ráér. Egyszer láttam valami sorozatot amiben egy csomó nő agyagozott és ott is úgy látszott mintha ez ilyen gazdag feleségek délutáni hobbija lenne…De nem úgy nézett ki mintha erre bárki más ráért volna.

      A barátom huga pl. keresztszemes hímzéssel csinált nekünk meg a barátjának is ilyen bekereteztethető képet. Megvette a kongrét eleve és csak ki kellett tölteni. Jópofának gondoltam hogy ilyen van, nálunk tutira nincsenek ilyen jók, mégha tudom hogy vanank is hasonlók…De ettől függetlenül a legtöbb lakásban még szobanövényt se látok, vagy hasonló alapvető dolgokat.

      • Yola

        ez ugyan egy kínai oldal, de nem lehet azt mondani, hogy Ázsiában nincsennek kreatív emberek
        http://bbs.hi-joy.com/?styleid=3

        és itt egy koreai oldal is
        http://www.goldenkite.com/?language=ko

        kértek már tőlünk Keresztszemes Magazint Koreából is, évekig küldtük az újságot és ők is küldtek nekünk koreait, csak nem egyszerű megtalálni ezeket a dolgokat.

      • Kíváncsifáncsi

        Juditka Kedves …csak mert megemlítetted a sorozatokat …

        A mai témájúak közül említésre méltónak érzem : a No Regret , a Bad Guy és a Thank You c. filmeket… ha teheted/tehetitek feltétlen nézzétek meg !

        Úgy gondolom ezekben a filmekben pontosan az jelenítődik meg ,amit voltatok kedvesek megosztani velünk eme nagyon kedves és feltétlenül hasznos diskurzusunkban !!

        Történelmi filmjeik közül kiemelkedőnek érzem a Jumong Herceg , A The Legend , a Kimm Soo Ro,a Quinn Seondeok yeowang( A silla királyság ékköve), A Yi SAN ( A korona hercege) sorozataikat…

      • Ani

        Természetesen nem gondoltam hogy ugyanúgy mennének a dolgok mint régen….csak hogy hasonlóan mennek:)… de ha nem hát nem :(…félreértés ne essék én nem szeretném bírálni azokat az embereket hisz (bánatomra) semmit sem tudok róluk tapasztalat szintjén…és én tisztelem őket mindentől függetlenül! Egy nép sincs a földön amelyik ne küszködne súlyos belső gondokkal legyen az bármi! És elméletben tudok annyit hogy ezt mondhassam: Korea számomra a (kollektíve) kitartó,dolgos emberek országát jelentette mindig is :) felnézek rájuk minden rossz hír vagy történés ellenére!

  12. Vándormadár

    És még valami: Ez a menő kocsikkal cuccokkal villantás kicsit arra emlékeztet engem, mikor a hím pávák, vagy egyéb madarak mindenféle színes/nagy tollazatot fejlesztettek, hogy odacsalják a nőstényeket :). Minél nagyobb, díszesebb a tolla, annál jobban jönnek rá a nőstények :S.

  13. Viclondonban

    Wow… Ezaztan a …. Gyonyoru aktiv cikk. Gratula.
    Olyan nagyon fura azt olvasni hogy problema a “felelslegesn dolgozo” emberek serege…. Itt ahol meg az a rettenetes nagy kihivas hogy a sok semmirekello segelyenelovel hogyan ertesd meg hogy penz egyenlo munka. Barmilyen. Sokadik generacio no itt fel anelkul hogy latta volna a szuleit reggelenkent munkaba menni, igy aztan nem is nagyon erti mirol van szo amikor a munka fontossagarol van szo…
    Ehhez a nyugati helyzethez kepest a helykitolto emberek a szememben pirospontot erdemelnek. Itt ha nagy a gaz csodot jelent az ember, jelentkezik segelyre aztan majd kitalalja hogyan tovabb. De ami a legszebb csavar hogy itt a nagy megertes foldjen ugyan mindenfele kirekesztes elitelendo, igy aztan nincs is a tarsadalomnak “oncsiszolo” kritikaja. A dagadtak is szepek, a segelyen lustalkodo is csodalatos ember… Semmi sem szegyen, igy aztan van is beleszaras.
    Mindig is ugy lattam a frusztracio ( legyen az csupan a divatkovetes, vagy epp a nyugat magasztalasa) lehet egy jol huzo engine ami hajthat elore.
    Az adossagok es melyresullyedes vilagproblemaja talan megallithatatlan es megoldhatatlan problema… A nagy osszeroppanasig meg talan sokan szeretik nezni az uj tv-t vagy dongetni a csillivilli verdat. Egeszsegukre. a farmon majd jot nevetnek az egeszen.
    Halleluja!

    • Váraljay Gabriel

      Itt nincs munkanélküli segély, ezért van más fekvése az egész rendszernek. Itt ez a motiváló, hogy nyomulj melózni, mert nem, akkor nem lesz mit enned. Érdekes a világ na… kifogyhatatlan téma ez is. :)

      • Mónika

        Az a baj, hogy otthon sokszor a munkának sincs becsülete. Nem tudom, hogy itt az ilyen töltelék emberek mennyit kereshetnek, de gondolom többet, mint az otthoni minimálbér (nem végeztem kutatást a témában, szóval tényleg nem tudom). De ezen a téren is valahogy meg kellene találni a középutat.
        Engem idegesít a sok fölösleges ember, és én szeretem magam kinyitni az ajtót, megcsinálni a teámat, vagy meghúzni egy csavart a szekrényben, hogy ne járjon le az ajtaja. És pláne minek fizessek érte, ha én is meg tudom csinálni? Oké, ez gondolkodásbeli különbség. Nem szeretek ráutalva lenni másra, sem segélyre, sem munkaadóra, sem az ajtónyitogató fiúra.
        Mert mi van, ha egyszer tényleg összeomlik a rendszer, és ezek eltűnnek? Otthon a segély megszűnése jelenti a teljes összeomlást, itt a töltelékmunkahelyek megszűnése (ami ha úgy nézzük szintén segély, mert ezek az emberek sokszor nem csinálnak értelmes munkát). Mit fognak csinálni a koraiak (japánok, sanghai-ak, stb.) akkor, ha eljön a gazdasági összeomlás, és nem lesz pénzük arra, hogy megfizessék a villanyszerelőt, a csavarbehúzót, az ajtónyitogatót?

        • Forgószél

          Hát, Mónika, fogalmam sincs. Azt hiszem, ez a gondolkodásbeli különbség onnan jön, hogy régen, a kommunizmus alatt, otthon is sok volt az ilyen töltelék állással megbízott ember. Akik, sokszor nem is értettek ahhoz, amit rájuk bíztak. Így, már én is úgy nőttem föl, hogy a “meser” inább egy pejoratív jelző volt, mint az, aminek kellett volna lennie és mind a mai napig azt mondom, hogy csak ezektől a mesterektől kíméljen az Isten. Az van meg, amit az ember, magának csinál. Ebben nőttünk föl. Gondolom, ahogy változik a társadalom – sajnos ez eléggé lassú folyamat – úgy fog ez is változon itt Ázsiában. Kapják majd ők is a pofonokat az élettől. Mi is megkaptuk. Ez valami hasonló dolog, mint a pazarlás, amiről nem csak itt, Gabriellnél olvastam, hanem Juditnál (Sjudit84) is, és én is tapasztalom Shanghai-ban.

        • Váraljay Gabriel

          a minimálbér 700.000 won (kb. 138.000 HUF)

          • Kíváncsifáncsi

            Nettó? És még az is kérdés milyen levonások vannak.. Fentebb írtad : nincsen munkanélküli segély … minek legyen ha van mód munkával pénzt keresni ? És ha valaki munka nélkül marad mennyi idő még újabb lehetősége adatik ?

            • Váraljay Gabriel

              Nem tudom mennyi idő alatt talál valaki munkát. Erre Magyarországon sem lehet számszerű választ adni. Ki mennyire ügyes, vagy hajlandó alantasabbat is elvállalni.

  14. Borii

    A csili-vili Koreáról szóló sorozatot akartam volna nézni, de gondoltam elolvasom már a kommenteket. A kezdetben én is azt gondoltam, hogy Koreában minden szép és jó, milyen jól élhetnek ott az emberek. Aztán felderengett, hogy azért régebben voltak beszámolók a híradókban tömegtüntetésekről is. A munkavállalók ott is sztrájkoltak, ha valamivel nem voltak megelégedve. Aztán, ahogy az ember jobban érdeklődik az ország iránt, megláthatja, hogy ott sincs mindig kolbászból a kerítés. Szöulról azt gondoltam, hogy egy csillogó világváros, ahol nincs szegénység. Aztán mégis. Ez látszik a sorozatokból is, és láttam már olyan dokumentumfilmet ahol fóliasátrakban laknak az emberek, a város közepén szinte. Szóval ott is vannak szegény emberek. (Az olimpián aranyat nyert egyik sportoló szülei is így élnek, most, miután a fiuk dicsőséget hozott az országnak, jelentkezett egy szponzor, aki szép új lakást épít nekik. Ez azért szerintem durva. A fiú éveken át edzőtáborban, a szüleit alig látja, az országért zsigereli ki a testét. Közben a szülők napról napra élnek) Mindennek kontrasztja az, hogy a legújabb telefonod, tv-d, autócsodád legyen. Meg kell látni a csillogás mögött is a dolgokat, ehhez jó az írásod Gábriel. Igen, ott is hitelből élnek, bele vannak hajszolva, hogy vegyél, fogyassz, így az ország is gyarapszik. Ennek azonban ára van.
    A mindennapokban mennyire látszódnak a társadalmi különbségek? Vannak-e például hajléktalanok az utcán, kéregetők, piros lámpánál újságárusok stb?

    • Vándormadár

      Hajléktalanok vannak, a koldusok gyakran a metróra is fölmehetnek, ami Pesten (pár nappal egyik hazaérkezésem után metróztam Pesten, és az aluljáróban ült a koldus. Egy ember hőbörgött a BKV-soknak, hogy kergessék el, be is mondták, metrón tilos a koldulás) nem megengedett. Piros lámpánál újságárusokat is láttam, halvány emlékeim szerint… A k-pop és a dorámák nem azt a világot vetítik vissza, ami a valóság.
      Nem az, szeretek itt élni, de ez a megfeleléi kényszer, jaj én legyek a legjobb, fájting (hűbakker, de utálom, ha vki ezt kiabálja nekem)…Gyerek koruk óta hatalmas az elvárás. Ilyen különóra, olyan különóra, a szegény gyereknek meg már a bele kilóg… És nem mondhatni, hogy sokan szeretik, amit csinálnak… Persze kivétel van.
      Felnőttként pedig meló kora reggeltől késő estig, este piálás, mivel a főnökkel együtt kell inni (hálisten nálunk nem piás senki sem). Emiatt sok a zugivó… Gyülekezetekebe, szektákba járnak, mert nagy divat a kereszténység is. És ott szó szerint meg szoktak őrülni az emberek, őrült imádkozás, kb. mint egy diktátor temetése olyan fíling… :(
      Ha valaki stresszes, ideges, ráragad a másikra. Korea kb. a stressznek a gócpontja. Kb. ennyi. Ez nem fikázás, csak a “sütét oldal”… :(

  15. Sjudit84

    LOL hát én feladom….akkor biztos mi akik már kint jártunk, gondoljuk rosszul, és te aki sok blogot meg filmet láttál, jól gondolod. :) Mert a film vagy sorozat mindig hűen tükröz mindent. De fasza világunk van akkor otthon is hisz a “Barátok közt” szerint élünk. OK

    • tkimcsi

      :)))))))

    • Kíváncsifáncsi

      “akkor biztos mi akik már kint jártunk, gondoljuk rosszul, és te aki sok blogot meg filmet láttál, jól gondolod. …”-írtad
      Juditka azt hiszem elbeszélünk egymás mellett ami a mai témájú koreai filmeket illeti …
      Csupán érzékeltetni szerettem volna ,hogy ezekben a filmekben azok a témák is terítékre kerültek koreai forg. könyv írók és rendezők stb . által amiket többen “hiányosságként” említettek meg …Jó okkal nevezhetjük Korea “társadalmi korrajzának” pl A Bad Guy c. alkotást..Ti is elmondtátok azt amit a saját bőrötökön tapasztalhattatok meg , s általa most megerősítésnek érzem a filmben látottakat.Pont az általatok meséltek miatt érzem úgy ,hogy olyan filmet láttam ami nem kendőzi el a koreai valóságot – létező problematikát feszeget a film !!!
      Gondolom még néhány liternyi víz lefolyik a Han folyón mire gyógyír születik !!!

  16. Kíváncsifáncsi

    Kislányok !-Búcsúzásként azt szeretném megkérdezni Tőletek ,hogy van -e olyan élményetek ,ami megmelengette a szíveteket ,amiben csak Koreában részesülhettetek?-s ha választhatnátok a hazautazás és maradás között hogyan döntenétek ?

    Köszönöm beszélgetést -élmény volt ! A legjobbakat Nektek ! Üdv : Fáncsi

    • Mónika

      “Kedves” Fáncsi!
      Egyrészt, kikérem magamnak a “kislány” jelzőt, másrészt süt a hozzászólásodból a lekicsinylés ez által, aminek nem sok alapját látom, mivel te Magyarországon vagy, én meg Koreában, én látom, amit látok, te meg elképzeled.
      Az a válaszom a kérdésedre, hogy turistaként jó itt lenni (most töltöttem két napot Jeju-n, és őszintén mondhatom, hogy fantasztikus volt). Viszont a turista lét és az életvitelszerűen ittlevés két teljesen külön világ. Kap az ember jót is rosszat is, akárcsak bárhol máshol a világon, ha huzamosabb ideig él a szülőhazáján kívül. Ha választhatnék, hazamennék, mert én oda tartozom, de legalább is inkább a nyugati világba, mint ide.
      Tapasztalatszerzésnek nem rossz ez a hat hónap, amit itt töltök (amiből már csak három van hátra), hiszen megismerek egy másik kultúrát, ez által csak több leszek, nem kevesebb. De éppen az itt szerzett tapasztalataim alapján tudom biztosan kijelenteni, hogy ez a hely nem nekem való. Ettől függetlenül persze más másként látja, pl. Gabrielék.
      Olvasd továbbra is a blogokat, nézd a koreai filmeket, hallgasd a koreai zenét, de tartsd szem előtt, hogy az ezekből összeszedett tudásod alapján elképzelt Koreára hivatkozni olyanokkal szemben, akik a valódi Koreában élnek/éltek (nem turistaként), bizony balgaság. Nem azt mondom ezzel, hogy meg kell hajolni az előtt, amit írunk, mert lehet, hogy neked valóban tetszene az itteni élet, de kétségbe vonni pusztán az elképzelésed alapján a mi tapasztalatainkat…. érdekes.

      • Kíváncsifáncsi

        Kedves Mónika !
        A “Kislányok” – megszólítást kedveskedésnek szántam…és a “lekicsinylés”-re is tágra nyitottam a szemem …Sajnálom amennyiben ez jött le neked írásaimból … semmi szándékom nem volt ,hiszen akkor nem mutatnék ismeretlenül is őszinte érdeklődést a tapsztalaid/itok iránt !!! Mitöbb? többször megköszöntem azt ,hogy a tapasztalataitokat megosztottátok…és azt is kihangsúlyoztam ,hogy abban a mai témájú filmben látottakat az általatok elmondottak alapján megerősítve érzem …Nemcsak filmeket nézek és zenét hallgatok …sokat olvastam/olvasok is Korea történelméről (….miután fiam aki Angliában él könyvet ír a honfoglalásról és segítek neki az anyag gyűjtésben ) …ennek kapcsán sokszor eljutok itt az egyetemi könyvtárba is …
        Turista útra már eljuthattam volna …de hosszabb időt szeretnék ott eltölteni ,mert én is azt gondolom amit Te ,hogy megismerni csak akkor lehetne ,ha életvitelszerű ottlét adna meg x időre ..
        Egyetlen percre sem “gondoltam félre”-mi okom lenne kételkedi ?-és neked/nektek mi okotok lenne olyant írni ,ami nem tapasztalat?

        S hogy miért is fordultam a keleti filmek stb felé ? -mert meguntam az amerikai filmeket és stílust -megcsömörlöttem .
        Külön öröm ,hogy Bp-en Koreai Kulturális Központ nyílt év elején…

        Megköszönöm szíves válaszaidat és kívánom szerezz még sok kedves ,kellemes élményt Koreában !!
        Barátságos gondolatokkal :Fáncsi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.